2016. július 4., hétfő

#doublerise, #torockó, #annaandthebarbies #bátorság


Most úgy szeretném elmondani, hogy a 2004-ben alakult zenekart én tkp. már 2001 óra imádtam... de ez nincsen így.
Ismertem a Márti dalát, Kiss Tibi miatt ismertem, persze, és szerettem és idéztem is sokszor: "kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni", meg hogy "minek ölre menni, kezdjetek szeretni"...

Persze szembejött 1-2 fotó egy őrült csajról, aki mindig rettenet módon van kifestve és a fekete ruhás zenészeit barbiknak képzeli... Láttam egy szilveszterkor a tv-ben előadni őket, valami Illés-számot, akkor is rózsaszín volt a csajnak a képe... Furcsa volt mindenképpen. De az én napjaimat a babázás töltötte ki az elm]lt években, nem az új zenék/zenekarok felfedezése...

És amikor valamelyik Szentgyörgyapokon lejárt a Uriah Heep koncert, leültünk egy sörre, a metálosok (lásd: Tibi és Andris) nagyon lelkesek voltak, hogy eddigi legeslegnagyobb együttes, aki valaha Szentgyörgyön járt... Nos, láttam a programban, hogy következik az Anna and the barbies nevű zenekar, s mondtam is Tibinek, Andrisnak, Zsófinak, hogy legalább 2 számot meg kell nézzünk a következő koncertből, mert nagyon kíváncsi vagyok rájuk. És akkor kezdődött a koncert, a buli, a show, az őrület... Zsófival tárgyaltuk, hogy ez a csaj úgy beszél, hogy tuttira tanulta valahol a szépkiejtést... úgy is mozog, mint aki nem puszta ösztönből vonaglik, hanem tanulhatta a táncolást... közben gyorsan kiderült, hogy a csaj mögötti zenészek sem éppen átlagosan kornyikálnak... :)
A show lenyűgözte a fiúkat is, nem győzték hangsúlyozni, hogy otthon nem hallgatnának ilyensmit, de ez a show nagyon vagány!!

Én, töredelmesen bevallom, hogy az a bizonyos sztgy-napi koncert után én nagyonis megbogarásztam a számjaikat a youtube-on, utánanéztem annak, h ki is ez a Pásztor Anna (igen, tanult táncolni, s még ezt-azt, nem is akárhol), s ki a tesója, (igen, tanult zenélni!) s miféle zenekar ez a zenekar.

És vártam a következő koncertet. :)

Amikor újra felléptek nálunkfelé, nevezetesen Tusványoson, akkor Tibi éppen Kanadában volt, én pedig a gyermekeinket őriztem Sároson, akkor letettem arról, hogy odamenjek, de valamiért az volt a fejemben, hogy a Kolozsvári Magyar Napokon is fellépnek, s na... nem utazok el Tusnádig, majd inkább megnézem őket Kolozsváron. Persze nem is volt szó a KMN-ról, ez csak az én fantáziám szüleménye volt, s azóta is bánva-bántam, h kihagytam azt a bizonyos Tusnádi koncertet.

 Közben persze láttam csomó fotót a PP oldalán. (Javaslom, h iratkozzatok fel a Pépé fotós oldalára! Olyan-de-olyan koncertfotói vannak, hogy ha megnézed, képes vagy odalátni magadat a közönségbe!!
Annáékról pl: Utópia turné, II - Vágóhíd, a Barba Negra-ban, és MÉG képek, s nem tartozik ide, de a tavaly nyári MOR-on készült Nightwish képeit is nézzétek meg, csak az érdekesség kedvéért! ;))

És vártam a következő koncertjüket! :)

Valamikor a tavasszal megjött a híre a Doublerise fesztiválnak, nem sokkal utána pedig, hogy Annáék fel fognak lépni ott. Azon nyomban megvettem a bérletet a torockói fesztiválra. És készületm lelkesen, aligvártam, stb, néhány hónapon keresztül, mire kiderült, hogy én aznap este 8ig a suliban kell ücsörögjek!! Opció nincsen, mert én vagyok a vizsgáztató bizottságnak egyik kulcsembere, és egyszerűen nem lehet ilyenkor hiányozni. Aztán mégis lett opció a kedves és megértő kollégáimnak köszönhetően, amiért itt is, ezúton is köszönetet mondok! És remélem mindenki irigy az ilyen kollégáimra, vagyis rám, h vannak ilyen emberek mellettem, akiknek biza van amit megköszönjek!

Nos, nagy dérrel-durral kiértünk Torockóra. A 30Y-nak 2/3 -át lekéstem, de az a néhány szám is jólesett, amelyikeket sikerült meghallgatni. :)

Aztán szünet, mert a PASO-ra nem voltunk kíváncsiak, amíg a főszínpadon csörömpöltek, addig KicsiRékával körbenéztünk a Folkudvarban, a falu utcáin, stb.

És siettünk vissza a PASO végére, mert Kicsi Rékának az volt a fixe, hogy be kell álljunk az első sorba, amíg van ott még hely. Mondtam neki, hogy az én koromban ez már ciki, nem illik, stb. Persze közben forgattam a szemeimet, gondoltam, h hátha találok olyan ismerőst, akihez csatlakozhatnék, tényleg ne filmeztessem le magam a 16 évesekkel együtt az első sorban. De KicsiRéka sem akart egyedül maradni, persze győzködött, hogy legalább az intrót innen nézzem meg. Na, egye fene, legyen intró. És eljött az idő, megérkeztek a fekete-ruhás fiú-barbik a színre, rázendítettek a nótára és jött, JÖTT ANNA! És nyomták-nyomták a pörgős számokat. Nem vagyok jó abban, hogy fejből soroljam a számok sorrendjét napokkal a koncert után, de az biztos, hogy olyan pörgős számokkal kezdték, mint a Négykézláb, meg az Ördögre kacsintva. Anna elég hamar levonult a közönségbe (minden koncerten megjárja magát a "nép között"). Valami skótszoknyás fiúkra meg egy papára volt kíváncsi :)) hehe... aztán szépen visszavonult a színpadra. Vagy 2-szer át is öltözött. Persze elkapott a gépszíj, és az első sor és dehogy vonultam vissza, onnan szökdöstem végig a bulit, a 16 évesekkel!! Egyszer járta hátra, a keverőpult előtti részre, mert kiderült, hogy ott buliznak régi, egyetemista-kori have-rock ;) , de 2-3 szám után sipirceltem vissza, előre. :)
Hogy ez ciki? Az lehet, de én szörnyű jól éreztem magam. Ment az összes olyan szám, amit elvárunk egy ilyen torockói koncerten, a Gombóc, a Macska, a Teszt, a Túl az óperencián... és persze a Márti dala sem maradhatott el! :)
És Simi újra bizonyított, hogy biza tud ő úgy énekelni, hogy igen! Hogy a szívét is kiakasztja arra a mikrofonra, csak úgy lüktet!


 (előben is úgy előadva, hogy... hogy... hogy nem találok szavakat... - köszi Simi :) )

S most nem fogom a zenekar többi tagját is egyenként ajnározni, de jó fejek, jó arcok mind! :)


Az egyetlen baj az volt, hogy a koncert adott pillanatban véget ért. Mennyire-mennyire kapaszkodunk ilyenkor az élménybe, hogy a koncertnek vége is lett, de a szívünkből, az emlékezetünkből, a bőrünk alól nehogy kimenjen az érzés, az emlék.

Akkor mondtam Kicsi Rékának, hogy most pedig be kell menjünk a backstage-be, mert én Annával is, Simivel is szót kell váltsak. És Réka, mint aki nem először csinál ilyent, mondta, hogy jó! :) Mekkora szerencsém volt, hogy kicsiRékával mentem, nélküle a bodyguoard elhajtott volna, merthogy én nagyszájjal, ajtóstól érkeztem volna. Réka persze mondta, hogy csend, türelem, no hőbörgés. Amikor már a várakozó rajongók nagyrésze megunta a várakozást, kevesebben maradtunk, mint 10 ember, akkor kijött ugyanaz a bodygouard s mondta, h bemehetünk.
És bementünk és kilibegett Anna a sátorból... tudjátok hogy néz ki? Mint egy hableány, mint egy igazi balettáncos, könnyű hableány.
Gyorsan lefotóztam a sötétben a telefonommal:

Koncert után: Anna.
Én már ezzel a fotóval is megelégedtem volna :) de ilyen is készült:

Legalább a kezemet kivehettem volna a zsebemből, mi? :(

Persze ha már odamentünk, akkor valamit mondani is kellett, hogy "hahó, itt vagyok". És szerencsére eszembe jutott, hogy megköszönjem neki az édesanyák nevében azokat a dolgokat, amiket az édesanyákért tesz. Mert ha valaki nem tudná, akkor Pásztor Anna, két gyerekes anya ő is, több tv-műsorban, több facebook-posztban felszólalt az édesanyák védelmében, többek között a természetes szülés mellett: "Térjünk vissza az erőszakmentes szüléshez!" - hívja fel a figyelmet Pásztor Anna, csatlakozva a Rózsák forradalma nevű akcióhoz!
Erre gyorsan kaptam egy anyás dedikálást is, egy ilyen doublerise-os lehúzós hátára. Gondolom nem kell ecsetelnem, hogy mennyi ér nekem egy rockénekestől egy ilyen édesanyás dedikálás. Eddig is sokan voltak, vagyis inkább rengetegen, akik nem értették, hogyan fér meg egy bőrben a rokker csaj és a gyöngéd édesanya. Na, ha van még kérdés, akkor ne engem vegyetek alapul, hanem Pásztor Annát! - (kössz, Anna ;) )


 Nos, közben, amíg mi itt "anyáztunk", addig másik két lány kérdezték, hogy felpróbálhatnák-e a combig érő csizmákat? Erre rögtön ki is adta valaki a sátorból, mindenki felhúzott egyet, s fotózkodtak ezerrel! :) Igazán kíváncsi lennék azokra a csizmás(kandúros) képekre, de nem ismerem az illető hölgyeket, nem tudom, hogy kitől kérhetném? :)

Akkor kértem Rékát, hogy fotózzón le "Anna-kosszal" a képemen is, mert az egy dolog, hogy most minimum egy hétig nem mosdok, de félek, hogy lekopik. Valamennyire látszik?






Akkor már tényleg nem akartunk többet ott kellemetlenkedni, valamiért azt gondolom, hogy az ilyen művészeknek nem az a vágyuk egy-egy ilyen koncert után, hogy szellemes, átlagos akárkikkel jópofizgassanak, úgyhogy készültünk visszahúzódni! Csak föltétlen akartam Sámuelt is látni testközelből :)
Sajnos senki nem tudta, hogy hová lett, vagy legalábbis azt mondták, hogy nem tudják, merre lécelt le.
Akkor elbúcsúztunk Annától és a bodyguoardoktól, megköszöntük a lehetőséget és továbbálltunk, mielőtt helyben szétpukkadnánk a bennünk összegyűlt soksoksok érzelemtől-élménytől. :) ("amíg a nektár túl nem csordul... a peremén...")

Mondtam Rékának, hogy akkor lett volna teljes-egész a ma este, ha a barbikkal is találkozhattunk volna, na de ne legyünk elégedetlenek, mert ez így is szuper! Majd legközelebb hátha több szerencsénk lesz.

Közben elképzeltem, hogy bezzeg az udvarhelyi srácok (Nagy Koppány Zsolt és Farkas Wellman Endre) felléphettek Annáékkal. Ha mentem volna én is valamilyen bölcsész egyetemre, akkor valami dísztelen jelmezben, "ne etesse az írókat" feliratú rács mögött olvashattam volna fel a kortárs irodalmat! De így... ilyenformán... csak a legszimplább nézője lehetek ezeknek a showknak. Na, nembaj, ennél nagyobb baj sose érjen... :)


És akkor mentünk a Folkudvar felé, közben benéztünk a sportudvarba, ott is volt egy házibui-szerű valami. Aztán fél3 magaslatában úgy döntöttünk, hogy eltesszük magunkat holnapra. És elindultunk a Folkudvarból visszafelé, a Nagyszínpad közelében volt az autó, abban aludtunk. (kombi autó, székek le, hálózsák, stb.)
Mit ad Isten, egyszercsak... nem, nem látomás... jönnek szembe velünk a barbik!! :) Nagyon meglepő volt, kicsit dumáltunk, de csak 1-2 mondatot, valamiért az volt a fejemben, hogy biztos unják, hogy mindenki leállítja őket, bár utólag visszagondolva, eléggé lazán járkáltak az emberkék körülöttünk, nem ismerték fel sokan a fiúkat!
Akkor fotózkodtunk... már amennyire a sötétben egy telefonnal lehet. :)))
Tehát íme a "Rékák és a barbik" című éjszakai, nem éppen PogárPeti minőségű fotók :D





Aztán persze nem akaszkodtunk rájuk, bár kedvem lett volna leülni egy söröcskével velük. De hát nekik is későre járt már, nekünk is, vigyorogtunk így is eléggé (látszik is, nem?) úgyhogy egyszerűen csak visszavonultunk, befeküdtünk a kocsiba és amíg a ránk sütő nap engedte... addig aludtunk.

Köszönjük az élményt, köszönünk mindent! És várjuk a következő Anna and the barbies koncertet! :)
Ha sokat kell várjunk rá, akkor lehet, hogy kilépünk egyet BP-re. Lehet, hogy csak így "csajosan", mert Tibinek nem elég metálosak. :) De nambaj, hátha Tibi megbeszéli Szilvás Gergőékkel, hogy nála elaludjunk? Gergő úgyis elég kitartóan jár az Anna-koncertekre, neki bezzeg elég metálos? Majd meg fogom kérdezni Tőle! )

---------------

Reggeli 1 lejes bundáskenyét, narancslé, kávé és kis séta. És 11-kor éppen indulni akarunk a falu központjából, amikor megérkezik 2 szürke kisbusz, "Anna and the barbies" felirattal. Persze lassulnak a mzdulataink, lám, mit csinálnak? Kiszállnak a barbik és bemennek az üzletekbe. Nem mind együtt egybe, hanem ki a falusi vegyesboltba, ki a szuvenír-üzletkébe. Közben zavar engem, mélyen zavar, hogy éjszaka fél3kor mekkora szám van, de nappal bezzeg nem vagyok akkora vagány, hogy odamenjek! Akkor el is döntöttem helyben, h hát miért is ne volnék nagyszájú nappal is? Hámivan? :D
Beültünk KicsiRékával az autóba, kiálltam a parkolóból, s ahogy a szuvenír-boltocska előtt szép lassan hajtok el a Volvoval, hát látom, h Simi még mindig ott van, nem ment be, hanem a kint kirakodott cuccokat nézi. Lassítok, (vagy meg is állok? nemtom), kiálltok határozottan, vigyorogva: "Simi?!" Keresi a hangforrást, felnéz, s én nagy bátran határozottan puszit dobok: "Szia!!!", KicsiRékával integetünk, ő is mosolyog, integet, "sziasztok!"... na, megnyugodtam: nem csak az éjszakai sötétben vagyok bátor! Egyből jól érzem magam, hiszen a saját próbámat kiálltam! ;)

Beérünk Tordára, az OMV-nél találkozunk Arnival, Réka átül, ő innen Udvarhelyre megy tovább. Én is indulok vissza, Kolozsvár felé...
Tehát egyedül az autóban, szépen kigördülök, előnyt adok, stb... érzem a fáradtságot, nem sietek, fokozottan figyelek! És Tordán, a nagy körforgalmat amint éppen kerülöm... mit hallok? veszekedés?... verekedés?... csetepaté!... Ott azon a részen, ahol az Nagyenyed felé stoppolók állnak: szalad egy nőci, vagy 2 zacskó a kezében, fut utána egy pasas. utoléri... megfogja... a nő ledobja (leejti?) a zacskóit... próbálja védeni a fejét, amit a pasi megfogott, üt, üti a fejét. Behúz: arc, nyak, talán szem is... a nő fejéről leesik a napszemüveg, a pasi összetapossa... üvöltés... további ütések...
Gyalogosok nincsenek a környéken, de több autó is elhúz mellettük... én a másik oldalon vagyok... eredetileg előnyt adni álltam meg, de már rég nincsen senki a körforgalomban, mehetnék... gondolom, h lehúzom az ablakot, kiüvöltök, hogy hagyja abba... vagy dudáljak? vagy? vagy? mit kell ilyenkor tenni? Immár bátor vagyok éjszaka fél3kor, és délelőtt 11-kor, de amikor veri agyon... az apa a lányát?... vagy a pasi a nőjet?... nem tudom megítélni, hogy milyen viszony lehetett közöttük... akkor... akkor mit tegyek? Közben persze felgyűltek mögöttem... egyedül vagyok az autóban, egy ilyen vadbaromtól... én is félek... közben a pasi megelégedett a saját munkájával, mert otthagyta a nőcit, s mint egy tollait felborzolt pulykakakas nagy gőgösen továbbsétált...
Nem tudtam tovább nézni... keveset aludtam, a vezetésre kellett koncentrálnom... jobban mint máskor... kuplung... egyes... index... nem jön semmi... gáz...
és mint a többiek... én is eljöttem...




Nincsenek megjegyzések :