2016. március 6., vasárnap

A majdnem tökéletes hétvége

December 12-én Budapestre mentünk Tibivel bulizni, ami össze is jött: Amorphis, Arch Enemy, Nightwish. Csodálatos volt az a koncert, mondhatnám akár azt is, hogy tökéletes. Kicsit sajnálom, hogy addig napoltam a koncertbeszámoló megírását, míg egészen elmaradt, mert megért volna egy bejegyzést, az biztos.

De a bulizáson kívül egyéb dolgaink is voltak: angyaloknak segédkezni. Hát december közepén... tudtuk, hogy idén sok időnk nem lesz korzózni a plázákban, de mindent kinéztünk a neten, s ha már úgyis elmegyünk Pestig, akkor összekötjük a kellemest a hasznossal, s úgy jövünk haza, hogy karácsonyra már csak főzni kell, de vásárolni már nem. :)

A terv nagyon jó volt és aszerint is haladt minden:

péntek este elautóztunk Kolozsvártól Temesvárig mind az 5-en. Ott egyet aludtunk, majd  szombaton reggeli után, Boróra és Zalánra bízva a saját 2 fiúk mellé még a mi csapatunkat is, elindultunk Budapestre. Jól utaztunk, jó volt a kedvünk, rég nem kirándultunk kettesben :)
Pesten Szökiékhez érkeztünk, ott finom ebéddel, nagyonnagyonfinom kávéval vártak, kellemes hangulatban elbeszélgettünk estig, akkor mi Tibivel elmentünk a PappLászlóSporarénába és végignéztük kettesben a koncertet. És most kitolok mindenkivel aki várja, mert ezt angolosan átugrom. :)

Este későn visszamentünk Szökiékhez, ott még megittunk egy kis sört, beszélgettünk és igazán jól éreztük magunkat. Vasárnap reggel pedig a reggeli és kávé után elindultunk. (Szöki meg van győződve róla, hogy én mindenkinek azt mondom, hogy a világ legfinomabb kávéját Ő főzi, de, hogy bizonyísam a dolgot, most hivatalosan is kihirdetem: Szöki a világ legfinomabb kávéjának a főzője! :)   )

Tehát elindultunk és térképekkel, "dzsépészével" és cédulákkal felszerelkezve, az utat előre kigondolva és optimizálva hipphopp: könyvesbolt, innen miiskell?, ez, kérjük, fizetjük, futás tovább.
Hipphopp játékosbolt, miiskell?, ez, kérjük, fizetjük, futás tovább.
Hipphopp Ikea, körbefutás, cikkszámok listáját pipálgatása, minden begyűjtve, önkiszolgáló kasszánál rövidebb a sor...
kijövünk az Ikeából, ünnepeljük magunka, hogy mennyi mindent megcsináltunk ma: minden sikerült, mindenhová elértünk, mindent megvettünk amit meg akartunk és még 6 óra sincs, hűűűdejó!! Bepakolunk a csomagtartóba, kicsit necces, mert alig fér a cucc, puzzlezünk, kivesszük-betesszük, stbstb, végül lecsukjuk a csomagtartót, mi sem hisszük, hogy még csak 6 óra és már készen vagyunk.

Felhívjük még1x Szökiéket, úgyis ott laknak közel ahhoz, ahol mi megyünk fel az M5-ösre, tehát visszaugrunk egy búcsúkávéra.
Este 7-8 körül elindulunk. Örülünk, hogy minden összejött, a koncert is olyan volt, amilyent elvártunk, vagy inkább még olyanabb, a bevárásárlás is összejött. És még az is nagyszerű, hogy látunk, nincsen akkora köd, mint amilyent jósoltak a tévében, tehát nem éppen araszolgatva nyomulunk az M5-ösön, Temesvár felé.

December 13-án, este 11-kor megérkezünk Boróékhoz, a gyerekek szépen lefektetve, mind alusznak, csak Boró s Zalán várnak, hogy igyunk egy pohár bort, s meséljünk mi is a kalandjainkról, s ők is az 5gyerekes hétvégéjükről.
Nade, a bor kitöltése előtt azt mondja Tibi, hogy teli van a csomagtartó, be sem lehet húzni, tehát látszik, hogy teli van mindenféle cuccal, az utcán fogja tölteni az éjszakát... nehogy valakinek valami eszébe jusson, legalább a laptoptáskát felhozza. Le is megyünk ketten a kocsihoz, kinyitjuk a csomagtarót. Tibi még be sem néz rendesen, s aszongya nekem: Réka, hogy a laptoptáska? Én nem tettem be! - Én pedig aszondom, hogy itt kell legyen és kihajigálok minden gondosan behelyezett cuccot és látom, hogy tényleg nincsen. Akkor nézzük egymást és eszünkbe jut, hogy ott hagytuk az Ikea parkolójában, nekitámasztva egy olyan bevásárlókocsi...tartó... kerítésének. Mert az Ikeás vásárlás után necces volt a pakolás, féltünk, hogy be sem fér és mindent kiszedtünk, hogy alul tehessük a nagyokat, stbstb... és közönkézül ottmaradt.

Az idegességtől nem is ettünk, nem is aludtunk... és utólag megbeszéltük, hogy nem lehetett tökéletes ez a hétvége... :( Pedig lehetett volna, minden esély megvolt rá. :(

S hogy mit kezdtünk laptop nélkül, azt a következő bejegyzésben olvasható.

Nincsenek megjegyzések :