Gyerekszáj

Már rég nem találkoztak az unokaestvérek, de ezt a hétvégét együtt töltötték. A Boró fiai annyira vártak, hogy péntek este 11kor még ébren voltak, minket repesve várva!

Ott várnak tehát izgatottan, pizsomában, lelkesen. Bálintnak lyukas a térdén a gatya!

Én: -Bálint! Kirágták az egerek a pizsomádat?

Bálintka csak pisolyog, de Laca megvédi az öccsét:

-Réka nénje! Itt nálunk nincsenek egerek! Olyan sok a mi udvarunkban a macska, hogy azok megeszik az összes egeret az utolsó farokdarabkáig!

***

Tibor rajza:

***

Jutka rajza:


***

Zsuzsi rajza:

***

Zsuzsi egyszercsak megjelent Borónál a konyhában, panaszos arckifejezéssel: "Lacsa engem boccsant!"

***

(Hármasszabály!!)
 Tibor: -Laca, nálunk az iskolában 15 perces szünetek is vannak!
Laca kicsit elgondolkodik: - Az annyi, hogy el tudnál számolni 900-ig!
Én: -900-ig??? Miért pont 900-ig te Laca?
Laca: -Hát azért, mert az 900 másodperc!
Én: -Hát azt ki mondta Neked? Vagy honnan tudod?
Laca: -Nekem Apuka már rég megmondta, hogy 10 perc, az 600 másodperc. Annak a fele 5 perc, az 300 másodperc. És, tudod Réka nénje, hatszáz meg háromszáz, az pontosan kilencszáz!

***

Az autóban  István, a királyt hallgattuk. Amikor lejárt, akkor Zsuzsi be akarta tetetni Gryllusnak a Maszkabál lemezét. Így vetette fel a problémát:
-Én is jokkej vagyok, jokkej, de szejetem a mackabájt ics!
-Anya ics jokkej, van jokkej juhája!

Egyébként Zsuzsi fél 7-től, indulástól, este 10:00-ig folyamatosan dumált! 10-kor egyet ásított, belerúgott Apa székébe, utána egyből elaludt. :)

Másnap elmesélte Borónak, hogy "végighajgattam a jokkzenét. Elejitől a végéig!" De a kérdésre, hogy tetszett-e, egy őszinte vállrándíással azt mondta, hogy NEM !

***

Hétfőn mi vettük ki Lacát az iskolából. Hazafelé Tibor elmesélte, hogy ők már tanulnak környezetismeretet is! És Laca érdeklődött: -Az milyen is, Tibike?
-Hát abból olyanokat tanulunk, hogy pédául a vadrucának van szárnya és tud repülni, a lábán pedig uszályok vannak, hogy tudjon úszni.
Laca ettől nagyon derűs lett: -Hát azt miért kell tanulni? Azt úgyis mindenki tudja!!
De Tibike felvilágosította: -Nem, nem tudja mindenki! Képzeld el, hogy van olyan osztálytársam, aki sohasem látott barázdabillegetőt!
Ezen aztán erősen csodálkoztak és nagyon jól szórakoztak, hogy hogyhogyhogy valaki nem látott: mátyásmadarat, csuszkát, s egyéb (nyáron Sároson látható) madarakat...

***

 Zalán és Boró elvitték az öt gyermeket a központba, ahol vásár, díszkivilágítás, tömeg, minden volt. Tibort ejsze zavarta a tömeg, jó hangos, öblös hangján háborogni kezdett:
-Ezek a románok is!!! Mit ünneplik a karácsonyt?!? Hát Jézus magyar volt!!!
(és végre Boró átérezhette, hogy milyen gáz, ha mellette hangosan beszélnek a többiek)

***

Ja most jut eszembe a "civilizált gyermekek" című sztori!

Az Ikeából hoztunk kariókát Lacának és Bálintnak, Boró kérte. (karióka=filctoll, a cikkszám most nem jut eszembe)

Amikor hétfőn úgy ebédeltünk, hogy Boró sem és Zalán sem voltak otthon, akkor ebéd közben Laca:

-Jajjj, Réka nénje! El is felejtettük megköszönni, hogy hoztatok nekünk kariókát Magyarországról! Köszönjük szépen!

És jön a visszhang is Bálint irányából: -Köszönjük a kariókát, Réka nénje!!

 (a kariókát húzza alá a helyesírásellenőrző nem tud ez rendesen magyarul :)) )

***

Hazafelé jövögetünk, minden gyermek már unja az utazást, nyűgösek, össze-összebakalódnak... Tibor egyszer felkiállt:
-Én láttam egy szivárványt!!
Persze már rég be van sötétedve, röhögünk is Tibivel ketten elől (lehet, h először a laptopsztori óta), mire ő erősíti: -Tényleg láttam szivárványt!!
Erre Jutka is beszáll:
-Én is láttam azt a szivárványt!
-De én kettőt láttam!!! - tisztázza Tibor a dolgokat.

***

És akkor egy utolsó, de ez múltheti:
-Tibor, fel kéne próbád ezt a korcsolyát, hogy jó-e még neked?
(állítható méretű, 29-33-as számú korcsolyáról van szó)
-Kicsit szorít itt meg itt.
Én: -Akkor Jutka, gyere próbáld fel te, lehet, h kicsit nagy lesz, de hátha tudsz idén ebbe korcsolyázni.
Tibor: - Vagyis nem szorít, NAGYON JÓ! (Azóta már kétszer volt benne korizni, állítólag nem szorítja.)

Ősz...

Köszönöm Sípos Zsoltnak, hogy megosztotta ezt a fotót, egyben kérlek, Zsolt, ne haragudj, hogy elloptam. :)

Az ősz mindig lenyűgöz. Ősszel ki kell menni a természetbe és kész.

Az ősz nyugodt, az ősz bölcs. Az ősz mindenét odaadja. Adja az almát, a diót, a szőlőt, adja a sütőtököt, a birsalmát, a szilvaízet és az aszalt szilvát. Adja a céklát és adja a káposztát.

Kap érte ködöt, kap érte hóharmatot, kap érte ólmos, hideg esőt.

De az ősz nem hőbörög ez ellen. Az ősz tudja, hogy neki ez a dolga, és felelősségteljesen végzi a dolgát, fegyelmezetten. Nem zavarja meg nyugalmát a rideg reggeli köd, az őszi nap-anya, ha kissé fáradtan is, de mosolyogva bújik elő alóla. Később a barátságtalan, ólmos, nedves hideg esőnek sem engedi meg, hogy méltóságát csorbítsa.


Lenyűgöző a Nap, amint a nyári tüzességét kezdi elhagyni, de tud még melegen sütni sokáig azután. Majd egyre édesebbre érleli a sütőtököt a szárán, amit tavasszal még azért melengetett, hogy a két pici levélke mellé még bújjon elő két picurka. Végül nekünk adományozza az édes sütőtököt, ami testünket és lelkünket is melengeti később, amikor kint hideg havas tél van, bent pedig csempekályha, gyapjúzokni és sütőtök illat.

Az ősztől, az őszi Naptól sokat tanulhatunk: nyugalmat, bölcsességet, lassulást, önzetlen odaadást, kitartást, méltóságot...
Az ősz tudja és mi megtanulhatjuk tőle, hogy elmúlás nélkül nincsen örök élet.

Tanévnyitó mindenkinek

Amit képzeltem vasárnap este:

előszedetem este mindenkivel, hogy mit kíván felvenni holnap reggel, és akkor holnap reggel pikk-pakk elkészülünk, a ház előtt a teraszon egy gyönyörű fotót készítek a három tökéletes gyerekemről, sőt: melléjük állok én is, hiszen hosszú évek után ismét tanévet kezdek... Aztán azt a gyönyörű képünket kiteszem a facebookra, hadd lássa meg ország-világ, hogy milyen gyönyörűek vagyunk!
Ezért, rendes és fegyelmezett anya módjára mindenkivel elő is szedettem a holnap reggel felvennivaló ruhákat.

Ami reggel történt:

7kor csengett az óra és kipattantam az ágyból, elő gyorsan a vasalót és kivasaltam Tibor fiam fehér ingjét, az én szoknyámat. Tibit lebeszéltem a barna Orfanland pólóról, templomba kell menni, bébi, vegyél szépen fehér inget te is! Igen, fekete farmer elmegy, nem kell éppen öltöny. Vasalás közben változatos ébresztő nótákat zengtem vidám hangon: Te álomszuszék ébredj, hasadra süt a nap,/ Nem hallod? Nem hallod, a kakukkmadarat?/ Kakukk, szól már, a fák, alatt.... És Pálkatapéter jó reggelt és hasonlók.

A szomszéd szobából: Tibike morrogott, hogy ő már biztos nem kel fel, mert nem aludta ki magát. Jutka kinyitotta a szemét és jól megmondta: nehogy azt hidd, anya, hogy bugyit húzok! Bugyi nélkül megyek oviba!! Zsuzsi pedig a fejére húzta a paplant, jelezve, hogy neki aztán már ugyanugyan hagyjak békit.

Vasalás befejezve, Jutka elkezd öltözni. Mindent felvesz, kivéve a bugyit, mert az (amit ő vett elő tegnap este!!) nem jó! Szorít, csúszik le és minden baja van. Tibiapa valahogy rávarázsol egy másik bugyit, a többit felveszi. Zsuzsit kiveszem az ágyból, rúgkapál, haragszik. Felhúzok rá bugyit és pólót, erre elkezd vetkőzni, ő egyedül akar öltözni. Jól van, nyugi, Réka, mondom magamnak, akkor öltözz egyedül, Zsuzsi... Valahogy felöltözik, cipőt húznak a lányok. Oviba vinni: zsákot, pizsomát, papucsot. Komatálat eszünkbe sem jut... Zsuzsi kicsit megszeppen, amikor meghallja, hogy az oviban aludni is kell és én csak akkor jövök érte, amikor felkelt. Gyorsan kezébe nyomom a báránykát, hogy majd alszol a báránykával, kicsi lányocskám....

Máris időszűke van, fotó lefújva. Lányokat Tibi átviszi, és bezzeg, az ajtón kívül már aranyosak és kedvesek...

Mire Tibi visszaér, már Tibike is készen, indulnak. Puszi-puszi, ügyes légy fiam, nem tudok veled jönni a megnyitódra, de várjál meg a suliban, mert ha kicsit kések is, de jövök utánad. Nem tudom, hogy én mikor végzek... Meglátom.

Tibik el.

Egyedül találom magam, órára nézek: kb 10 percen belül el kell indulnom ahhoz, hogy tuttira ne késsek el. Hálistennek szoknyát már megvasaltam: keresem a harisnyámat, (ahhoz nem voltam elég kemény csaj, hogy a magamét is előszedjem este), de nem taláálok olyan sima harisnyát. Nembaj, van ez a fekete csillagos, kicsit rokkeres, de talál, mert a kabátkám is fekete és a cipőm is. Huhh, harisnya ügy letudva. Ingecském-ingecském, volt egy fehér ingecském, ejnye, hová bújt az a fehér ingecském? Jujujjjj, eszembe jut: amikor megfogattam és rózsaszín lett egyik válla, akkor felmérgelődtem és kidobtam. Tehát nincsen. Nembaj, csak van valami blúzocska, fehérke?... Van: egy Életfa Egyesületes, szép zöld fa van rajta, nemjó... Másik póló, kismamaklubos jelvény rajta, essejó... Nembaj, van egy türkíz blúzom, éppen olyan színű, mint a szemüvegem. Egy hoppra fel vagyok öltözve. A reggeli smikelés kimerül a fogmosásban, nem találom a fésűm, a lánykák kis fafésűjével egyengetem a hajamat.

És indulok. És loholok. És odaérek, van még 8 perc 9 óráig. Nem késtem el!! Élmény, hogy nem késtem el!

Évnyitó lezajlik, dolgokat elintézem, rohanok át Tibikéékhez, éppen akkor végeznek, amikor odaérek, gyerek egyetlen percet sem kell várjon.

Minden rendben zajlott, csak a hiperszuper tökéletes facebookpostom maradt el...

Firtos várának legendája - ahogy nekünk mesélte Nagymama

Nagymamám szerint a Firtos várában lakott... ugye a vár ura, meg a mittudomhány (talán 7?) fia. S akkor öregedett az az úr (király??) s elindul a fiaival, hogy kiossza a földjeit nekik.
 
Az első fiú kapzsi volt, és alig indultak el, azt mondta "Én lakom itt", azon a helyen lett Énlaka.
 
Aztán továbbmentek, s a következő fiúnak monda, hogy: "E tiéd" és ott lett Etéd.
 
"Mart alatt a tied", és ott lett Martonos.

(A képet egyszerűen elloptam, innen http://csedoattila.blogspot.ro/2013/12/firtosmartonos.html
Pedig én is lefotózhattam volna....)

 
És tovább mentek a fiúk az apjukkal...
"Nem szép hely, de megélhetéshez jó kis(küs) mód". Azon a helyen van ma Küsmőd.
 
"Hát Te nem szólsz, fiam?" - "Szólok ma!" - válaszolta a fiú és ott lett Szolokma.
 
S a legkisebbtől kérdezte végül, hogy "Hát te nem vagy elégedetlen?", "Adj, ha akarsz, Apám", és azon a helyen van ma Atyha.
 
És lehet, h valamiket kihagytam, nem tudom. Mintha 7 fiú lett volna, de most ennyi jutott az eszembe.

Normális? Nem normális?

Az ősszel több olyan dolog is történt, amitől visszakanyarodtam a legrégebbi hobbimhoz. Kötni kezdtem, s néha horgolni. Már régesrégen duzzogtam a sok játszótéren ellötyögött idő miatt. A világot is meg lehetne váltani annyi idő alatt, amennyit mi, kisgyerekes anyukák a játszótéren lötyörészünk. Most ősszel tudtam kötni a játszón is, ez igaz, de amíg valamelyik nagyon kicsi volt, (márpedig több évig volt nagyonkicsi gyermekem), addig nem lehet a hintán, a csúszdán, s nagyjából sehol sem egyedül hagyni. Lényeg a lényeg, végre a játszón csak kiülők egy padra, éééssssss...... Ha valamelyikkel van valami, akkor a többiek szólnak. Vagy nem szólnak, leveszik, kihajtják, stb.

Erre a játszóteres semmittevésre még rájön az a rengeteg elüldögélt: balettóra, foci, úszás. Pedig szerintem mi még nem is járunk sok helyre másokhoz képest! Na, megelégeltem a dolgot, elő a kötőtűket, s balettóra alatt, úszás alatt csuda jól lehet kötni. Annyira sportot kezdtem űzni belőle, hogy amikor a rendőrségen álltam sorban (autót beíratni), akkor is kivettem a cuccot a szatyorból, fonal lógott ki a karomra akasztott szatyorból és tudjátok mit? Cseppet sem unatkoztam. Ez még karácsony előtt volt, tartottam kimondottan ilyen várakozós kézimunkaszatyrot, tehát kicsike munkát (nem egy hatalmas szvetterhátat kezdek kötögetni a váróteremben :) ).

És akkor kötöttem akkor is, amikor az autót RAR-ztattam. .Jött a végén a pasi, hogy az autó rendben van, kb 1 - 1,5 órát kell még várnom, amíg elkészítik a papírokat. Kérdem, hogy van-e itt kávézó, vagy valami, mit lehet itt csinálni másfél órát? Azt mondja nagy cinikusan: "pai, crosetati". Nézem, micsodaaa? Szivatni mer? "Nu crosetez, tricotez!" - válaszolom nagy szigorúan, persze nem is értette, hogy mit beszélek.
("hát horgoljon", monda ő, "nem horgolok, kötök", válaszoltam én.)

Arrébbkocsikáztam egy kicsikét, beültem egy benzinkútba, kértem egy kávét és kötögettem egy órát, majd visszaérem a papírokért.

Képzelhetitek, hogy mindenki úgy bámul, mintha nem lenne elég eszem. De ha a facebook-ot birizgálnám a telefonomon, akkor mindenki nyugisan elkönyvelné: ez egy normális ember, nem unatkozik, hanem facebookozik rendesen!

Azt, hogy az uszodában is kötök, amíg Tibor úszik, s a Jutka balettórája alatt is, azt már megszokták akik oda járnak. :D

A poén az, hogy a dolog ragályos: már vannak követőim!!! )

Majd felteszek 1-2 fotót az idei kötött és horgolt holmikról, hadd lássa meg mindenki, hogy mit csinálok addig, amíg nem facebookozok. :)