Föltétlen el akartunk menni gyertyát gyújtani, amikor az EKE a Fellegváron tartotta a megemlékezést. Az Erőss Zsolt és Kiss Péter megemlékezéséről beszélek. Este 9től volt meghirdetve és mivel nem került hirtelen bébiszitter, így bepakoltuk a gyerekeket is az autóba és elindultunk. Jutka felfogott valamit, hogy gyertyát gyújtani megyünk, el is kezdett az autóban tapsikolni és énekelni jó hangosan, hogy "boldog, boldog, boldog, boldog születésnapot!".
Hűűű, ajajajjj, gondoltam, h nem lesz annak jó vége, ha majd a sok gyertyára a léányka így reagál a tömegben, ezért mondtuk is neki: Jutka, itt nem fogunk énekelni, mert ezek szomorú gyertyák, nem boldog gyertyák!
Este 9kor mit is vártunk egyebet? - Kerekedett egy elég méretes hiszti, hogy de, deeeeee, boldog-boldog születésnapot, kívánom, hogy legyen méééég... és énekelt Jutka CSAKAZÉRTIS! Izgultunk is rendesen, és láttam magam a lelki szemeimmel, amint szégyenkezve menekülök majd a tömegből, összegyűltünk megemlékezni és az én gyermekem azt képzeli, hogy szülinapi bulin van és talán még a tortát is várja...
Persze Tibikét sem lehet mindenből kikímélni, elmondjuk, hogy hová megyünk, kikre emlékszünk, mi történt velük, stbstb... a gyermek álmélkodva hallgatja...
Na, mindegy, próba szerencse, nem adjuk fel emiatt... Odaérünk.Egy kedves srác lefotóz, kérdi, hogy hívják a babát a hátamon és mennyi idős? A végén megköszöni, hogy megengedtük, h lefotózzon. Így kerültünk fel a maszol.ro -ra.
Aztán a kis gyertyáinkat előre visszük meggyújtani, Tiborral el vagyunk foglalva... Egyszercsak megjelenik Jutka, aki Apától elszabadult, akart jönni ő is gyertyagyújtani. És ahogy odaér hozzánk, jó hangosan, hogy lehetőleg mindenki hallja, magyarázza, hogy ő most nem fog énekelni, melt ezek szomolú gyeltyák. Nem boldog, nem kívánjuk, nem születésnapot, hanem szomolú gyeltyák...
Kedves kis csajszi, mégiscsak megértette a lényeget...
2013. június 5., szerda
2013. június 3., hétfő
Jutka: A szememmel alszom
Jutka aludni soha életében nem tudott igazán. Minden áldott nap, délben is, este is küzd az alvás ellen: "Nem szeletek aludni!" - üvölti sokszor, megfeszítve az egész kicsi testét.
Tegnap este is, ott fekszik mellettem a drága, símogat, puszilgat és közben folyamatosan dumál. A két testvére persze már régesrégen alszik, én is félig... Egyszercsak mondom neki:
-Kicsi Jutka, csukd be szépen a szájadat és aludjál!
Erre eléggé meglepődött, fel is ült és fölém hajolt... amolyan _tisztázzuk a dolgokat_ hozzáállással:
-Nem tudom becsukni a szájamat, énesana! Melt csak a szájammal tudok beszélni. A szememmel alszom, ín alszom a szememmel... és ültiben megmutatta, hogy kell becsukni a szemecskéket...
Tegnap este is, ott fekszik mellettem a drága, símogat, puszilgat és közben folyamatosan dumál. A két testvére persze már régesrégen alszik, én is félig... Egyszercsak mondom neki:
-Kicsi Jutka, csukd be szépen a szájadat és aludjál!
Erre eléggé meglepődött, fel is ült és fölém hajolt... amolyan _tisztázzuk a dolgokat_ hozzáállással:
-Nem tudom becsukni a szájamat, énesana! Melt csak a szájammal tudok beszélni. A szememmel alszom, ín alszom a szememmel... és ültiben megmutatta, hogy kell becsukni a szemecskéket...
2013. június 1., szombat
Május, a hólyagos (bárány) hímlő hava
Az idén május1 szerdára esett és egy 6 napos néphenyéléssel indult a hónap. Megadták a szerda mellett a csütörtököt és pénteket, aztán jött a hétvége, majd hétfőn az Ortodox Húsvét másodnapja, így csak 7-én kellett újra kezdeni. Persze ez Apára nem volt érvényes, neki csak egyetlen nap járt május 1 alkalmából, amit ő elcserélt szerda helyett péntekre.
Az eredeti terv az volt, hogy jönnek a hosszú 7végérea Baki lányok (Tünde, Abigél és Maja). Az emberük nem, mert ő Olaszországban bicajozott valamerre. S hogy a fiúk ne unják a csajos bulit, hát majd pénteken, amikor Apa is szabad, megmásszák a Székelykőt. Ezekből a szép tervekből az lett, hogy kedden este Tibor mutatott a karján egy piros pöttyöt, hogy az vajon mi lehet? Nagyon viszket! - Ááá, ha viszket vakarjad, fiam, biztos megcsípett valami, - mondtam, s gondoltam, h nem kell minden pöttyöcskétől berezelni.
Ám másnap reggel, már nem csak egy volt, hanem elég sok...
Tehát megkezdődött a hólyagoshímlő. Fel is hívtam rögtön az illetékeseket: Borót, mert úgy volt, hogy 6-án, hétfőn megyünk 2 hétre Temesvárra. Még volt 5-6 nap ideje átszervezni a programjukat :(
Aztán Tündét, hogy ha akarják jöhetnek, de...
Végül Tündéék mégis eljöttek (pénteken jöttek, szombaton mentek is haza), hiszen ők már átmentek ezen. Így a Tiborok nem menekülhettek meg a csajos bulitól.
Tibornak nem volt olyan rengeteg pöttye, 2 v 3 napig volt enyhén lázas, erőssen unta, hogy nem mehet ki... Aztán a negyedik nap már kiengedtem a teraszra minden nap 1-1 kicsit, mert nem nézett ki betegnek, a házat le is bontotta volna, ha tartósan bent akartam volna tartani.
Szerettem volna készíteni róla egy fotót, hogy milyen pöttyös, de em engedte meg. Azt mondta azért, mert nem akarja, hogy másoknak megmutassam. Hát, akkor emlékbe, próbáltam győzködni, hogy majd amikor meggyógyul, meg tudjuk nézni, hogy milyen is volt pöttyösen, de ellentmondást nem tűrően kijelentette, hogy ő erre nem akar emlékezni!
A második héten sem vittem oviba, (május 6-10), de már minden nap jártunk játszótérre, kertbe, már rég jól volt a gyerek.
Hétvégén nagyTibinek valami képzésen kellett részt venni, tehát mi elmentünk Sárosra, Csapjához. Csanna nem volt otthon, hiszen ő ugrott be Temesvárra, bennünket helyettesíteni.
Csapjával jól telt, azt hiszem, hogy a legjobban Tibikének, hiszen Nagytatával elővették téli álmából a kaszagépet, szétszedték, bekenték, előkészítették a közelgő kaszálásra. Megpermetezték amit meg kellett... kimentek autóval a juhokhoz, ilyenkor Tibornak szabad elől ülni, tehát nagy extázis, boldogság, büszkeség, minden! Itt lehet ő is igazán férfi! :)
Vasárnap hazajöttünk, arra már Tibi is előkerült.
Hétfőtől végre újrakezdhette Tibike az ovit és végre fellélegezhettünk.
Azért vártuk a himlőt szerdára, mert az oviból a többgyerekes anyukák tapasztalata szerint a családon belül úgy terjed ez a nyavalya, hogy majdnem órányi pontossággal 2 hét múlva üt ki a következő gyereke(ke)n.
Így is lett, a prognózis bejött. Kedden este Jutkának 2 pöttye volt, Zsuzsinak 3... szerdára már több.
Jutkának nem akart sok lenni. Minden nap lett néhány új 4-5 napon át, de nem volt sok. Azonban ő volt a legbetegebb. Lázas volt, éjszakánként nyöszörgött, vakarózott, hisztizett, nem-aludt... azt nappal sem.
Vakarózni persze ő nem értette, hogy nem tanácsos, piszkálta az arcát, mindenét... Őt nehezen lehetett megvigasztalni. Akkor bedobtam a M.Kriszta által ajánlott doTerra olajas cselt, neki nagyon bejött. Még egy éjszaka is megfürösztöttem, hogy hátha aludna egyet, s a fürdő után aludt is.
Ez a csel abból áll, hogy a kádba fogtunk egy kb bokáig érő vizet és cseppentettünk bele 2 csepp levendula olajat és egyetlen csepp borsmentát. Abban megmártottuk a gyereket, lelocsoltuk mindenét és gyorsan vettük is ki, mert ugyebár eláztatni sem szabad a hólyagocskákat.
Közben Zsuzsin is kivert, neki rengeteg lett. Hogy nincsen haja a drágának, a feje telenesteli... a háta, a mellkasa. Az egyetlen szerencse az volt, hogy ő nem tudott még vakarózni. Kicsit lázaska volt ő is vagy 2 éjszaka, de messze nem volt annyira nyűg, mint a nővére.
Pénteken este megérkezett a kisegítő brigád, Anikó nénje személyében. Így legalább a főzéssel, mosogatással, teregetéssel nem kellett bíbelődnöm. Mire másik héten Anikó hazament, már nagyjából leszáradt a lányokról a sok sebecske, de még mind nem estek le. Ma június 1-et írunk, de Zsuzsin még mindig van 1-1 itt-ott.
Ja, Zsuzsin, 9 hónaposan kiütött a szájpenész. Állítólag a legyengült immunrendszerrel van összefüggésben, de tudni kell, hogy Zsuzsi most van abban a korszakában, hogy elkezdett mászni és mindent, értsd MINDENT berág, ami a keze ügyébe kerül, még akkor is, ha az éppen valamelyikünk kinti cipője... No de úgy látom, hogy már ebből is kifelé megyünk.
Jó hír: mivel a lányokon egyszerre vert ki a hímlő, így nem 6 hétbe került a gyógyulás, hanem "csak" 4-be.
Ide tartozó Jutka-száj történetek:
Valami pohárral babrált Jutka, mire Anikó megkérdezte:
-Szomjas vagy, Jutka?
-Nem!
-Hát akkor milyen vagy?
-Hímlős!
***
Egyik reggeli utáni kávézgatás közben beszélgetünk Anikóval a konyhában, Jutka széket hús elém, odaül:
-Mit csinálsz énesanna?
-Beszélgetek.
-Anikóval beszélgetsz, NEM! (Jutkánál ilyen a tagadás, a végére jár egy határozott NEM)
-Ne beszélgessek Anikóval? Hát kivel beszélgessek?
-Jutkával! Én is tudok beszélgetni Énesannával!
***
Kb 3 napja volt már kiütve Jutkán a hímlő, amikor bejárt hozzánk Bordi Ildi:
-Hímlős vagy, Jutka?
-Jutka himlős NEM! Tibike himlős! (T már rég meg volt gyógyulva)
Az eredeti terv az volt, hogy jönnek a hosszú 7végérea Baki lányok (Tünde, Abigél és Maja). Az emberük nem, mert ő Olaszországban bicajozott valamerre. S hogy a fiúk ne unják a csajos bulit, hát majd pénteken, amikor Apa is szabad, megmásszák a Székelykőt. Ezekből a szép tervekből az lett, hogy kedden este Tibor mutatott a karján egy piros pöttyöt, hogy az vajon mi lehet? Nagyon viszket! - Ááá, ha viszket vakarjad, fiam, biztos megcsípett valami, - mondtam, s gondoltam, h nem kell minden pöttyöcskétől berezelni.
Ám másnap reggel, már nem csak egy volt, hanem elég sok...
Tehát megkezdődött a hólyagoshímlő. Fel is hívtam rögtön az illetékeseket: Borót, mert úgy volt, hogy 6-án, hétfőn megyünk 2 hétre Temesvárra. Még volt 5-6 nap ideje átszervezni a programjukat :(
Aztán Tündét, hogy ha akarják jöhetnek, de...
Végül Tündéék mégis eljöttek (pénteken jöttek, szombaton mentek is haza), hiszen ők már átmentek ezen. Így a Tiborok nem menekülhettek meg a csajos bulitól.
Tibornak nem volt olyan rengeteg pöttye, 2 v 3 napig volt enyhén lázas, erőssen unta, hogy nem mehet ki... Aztán a negyedik nap már kiengedtem a teraszra minden nap 1-1 kicsit, mert nem nézett ki betegnek, a házat le is bontotta volna, ha tartósan bent akartam volna tartani.
Szerettem volna készíteni róla egy fotót, hogy milyen pöttyös, de em engedte meg. Azt mondta azért, mert nem akarja, hogy másoknak megmutassam. Hát, akkor emlékbe, próbáltam győzködni, hogy majd amikor meggyógyul, meg tudjuk nézni, hogy milyen is volt pöttyösen, de ellentmondást nem tűrően kijelentette, hogy ő erre nem akar emlékezni!
A második héten sem vittem oviba, (május 6-10), de már minden nap jártunk játszótérre, kertbe, már rég jól volt a gyerek.
Hétvégén nagyTibinek valami képzésen kellett részt venni, tehát mi elmentünk Sárosra, Csapjához. Csanna nem volt otthon, hiszen ő ugrott be Temesvárra, bennünket helyettesíteni.
Csapjával jól telt, azt hiszem, hogy a legjobban Tibikének, hiszen Nagytatával elővették téli álmából a kaszagépet, szétszedték, bekenték, előkészítették a közelgő kaszálásra. Megpermetezték amit meg kellett... kimentek autóval a juhokhoz, ilyenkor Tibornak szabad elől ülni, tehát nagy extázis, boldogság, büszkeség, minden! Itt lehet ő is igazán férfi! :)
Vasárnap hazajöttünk, arra már Tibi is előkerült.
Hétfőtől végre újrakezdhette Tibike az ovit és végre fellélegezhettünk.
Azért vártuk a himlőt szerdára, mert az oviból a többgyerekes anyukák tapasztalata szerint a családon belül úgy terjed ez a nyavalya, hogy majdnem órányi pontossággal 2 hét múlva üt ki a következő gyereke(ke)n.
Így is lett, a prognózis bejött. Kedden este Jutkának 2 pöttye volt, Zsuzsinak 3... szerdára már több.
Jutkának nem akart sok lenni. Minden nap lett néhány új 4-5 napon át, de nem volt sok. Azonban ő volt a legbetegebb. Lázas volt, éjszakánként nyöszörgött, vakarózott, hisztizett, nem-aludt... azt nappal sem.
Vakarózni persze ő nem értette, hogy nem tanácsos, piszkálta az arcát, mindenét... Őt nehezen lehetett megvigasztalni. Akkor bedobtam a M.Kriszta által ajánlott doTerra olajas cselt, neki nagyon bejött. Még egy éjszaka is megfürösztöttem, hogy hátha aludna egyet, s a fürdő után aludt is.
Ez a csel abból áll, hogy a kádba fogtunk egy kb bokáig érő vizet és cseppentettünk bele 2 csepp levendula olajat és egyetlen csepp borsmentát. Abban megmártottuk a gyereket, lelocsoltuk mindenét és gyorsan vettük is ki, mert ugyebár eláztatni sem szabad a hólyagocskákat.
Közben Zsuzsin is kivert, neki rengeteg lett. Hogy nincsen haja a drágának, a feje telenesteli... a háta, a mellkasa. Az egyetlen szerencse az volt, hogy ő nem tudott még vakarózni. Kicsit lázaska volt ő is vagy 2 éjszaka, de messze nem volt annyira nyűg, mint a nővére.
Pénteken este megérkezett a kisegítő brigád, Anikó nénje személyében. Így legalább a főzéssel, mosogatással, teregetéssel nem kellett bíbelődnöm. Mire másik héten Anikó hazament, már nagyjából leszáradt a lányokról a sok sebecske, de még mind nem estek le. Ma június 1-et írunk, de Zsuzsin még mindig van 1-1 itt-ott.
Ja, Zsuzsin, 9 hónaposan kiütött a szájpenész. Állítólag a legyengült immunrendszerrel van összefüggésben, de tudni kell, hogy Zsuzsi most van abban a korszakában, hogy elkezdett mászni és mindent, értsd MINDENT berág, ami a keze ügyébe kerül, még akkor is, ha az éppen valamelyikünk kinti cipője... No de úgy látom, hogy már ebből is kifelé megyünk.
Jó hír: mivel a lányokon egyszerre vert ki a hímlő, így nem 6 hétbe került a gyógyulás, hanem "csak" 4-be.
Ide tartozó Jutka-száj történetek:
Valami pohárral babrált Jutka, mire Anikó megkérdezte:
-Szomjas vagy, Jutka?
-Nem!
-Hát akkor milyen vagy?
-Hímlős!
***
Egyik reggeli utáni kávézgatás közben beszélgetünk Anikóval a konyhában, Jutka széket hús elém, odaül:
-Mit csinálsz énesanna?
-Beszélgetek.
-Anikóval beszélgetsz, NEM! (Jutkánál ilyen a tagadás, a végére jár egy határozott NEM)
-Ne beszélgessek Anikóval? Hát kivel beszélgessek?
-Jutkával! Én is tudok beszélgetni Énesannával!
***
Kb 3 napja volt már kiütve Jutkán a hímlő, amikor bejárt hozzánk Bordi Ildi:
-Hímlős vagy, Jutka?
-Jutka himlős NEM! Tibike himlős! (T már rég meg volt gyógyulva)
 |
| Jutkának volt a legkevesebb pöttye |
 |
| Zsuzsi |
 |
| Testvéri szeretet |
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)