A születés misztériuma... gyerekésszel

Egyik este nagyon sóhajt Tibike és azt mondja:

-Alig várom, h kikeljék a kicsi testvérem!

Na, tisztáztuk, h nem kikel, hanem megszületik. És jött a kérdés, amit Jutka születésekor már sokszor megbeszéltünk, de úgy látszik, h elfelejtette:

-Hogy jön ki a hasadból a baba?
-Hát van egy kijárat, és ott ő kibújik.
-A kicsibabák megkapják a kijáratot és ügyesen kibújnak, de mikor megnőnek, akkor elfelejtik. Én is elfelejtettem már.

(És több kérdés nem is érkezett ebben a témakörben... legalábbis egyelőre.)

Testvérek száma...

Egy szép, nyugis szombat este Apa elvitte Jutkát lefektetni, mert álmosabb volt, mint éhes. Tibikével ketten maradtunk a konyhában, a vacsora utolsó falatjainál tartottunk már és közben beszélgettünk.

-Te Anya! Én azt szeretném, h három testvérem legyen.
-Melyik hátom, Te?
-Hát Jutka, aki a pocakodban van és még egy.
-S hát miért legyen annyi?
-Hogy ne férjünk a Volvoban!

(Kicsit meglepődtem, de vettem a lapot és folyt tovább a beszélgetés.)

-Akkor milyen autót vegyünk?
-Hát egy Sharant.
-Az hét személyes.
-És ha abban sem férünk?
-Akkor mit vegyünk?
-Hát egy Vivarot.
-Jó.
-És ha még születik egy gyerekünk, akkor egy egész nagy buszt kell vegyünk!
-Hát akkor igen.
-De anya, ha annyi gyerekünk születik ahány hely van a buszban s még egyel több, akkor mit csinálunk?
-Hát akkor villamost veszünk!

Ekkorra már elég iazgatott lett a gyerek, szeme ragyogott, hangja hangosodott és egyre lelkesedett!
-De ha már abba sem férünk, anya, akkor gyalog kell menjünk!
-Hát akkor igen.
-És akkor az emberek mondanák az utcán: "né mennyi gyermeket visznek! né mennyi gyermeket visznek"!

S közben nagyon jól szórakozott a gyerek, hogy micsoda jó dolgot talált ki. :)

Akkor feltettem a fogas kérdést:
-De te Tibike, ha annyian lennénk, akkor hol aludnánk? Nincs is annyi ágyunk!
-Hát szivacsokat tennénk a földre, még  a földön is aludnánk!
-És akkor én hol aludnék? Mert mindenki mondaná: "én anyával alszom! én anyával alszom!"
-Hát tudod, én lennék a legnagyobb és én is kiabálnék: "én alszom anyával!"

Akkor a gyerek variálta tovább:
-De Anya! Nem férnénk a fürdőkádban! Egyesével kéne fürödjünk! Először én, azután Jutka. De Jutkának apa más vizet kéne fogjon, mert én annyit fürödnék, míg a víz egészen kihűlne!
-Már reggeli után neki kéne fogjunk a fürösztésnek, h estig minden gyermeket megfürösszünk!

...na így folyt a szombat esti beszélgetés :)

Gyerekszáj történetek - Medgyesen töltött hosszú hétvége

Medgyesre már csütörtök délután elutaztunk hárman, én és a két gyerek. Ja és a harmadik gyerek is, nagyon kiszolgáltatott lévén szegényke :D

Mivel éppen március elseje volt, Tibike vitt nagymamának egy hóvirág alakú márciuskát és egy gyönyörű rajzot. Ez a rajz 3 arcot ábrázolt, tiszta egyformák, csak méretbeli eltérések vannak közöttük. Középen a legnagyobb Csanna, balfelől kicsit kisebb Csapja és a jobb szélén a legkisebb Laca. Ez volt az ajándék Nagymamának :D

Röviden: csütörtökön megérkeztünk mi, Laca már ott volt, ő az egész hetet ott töltötte, pénteken délután odaért Boró is Bálintkával. Szombaton délelőtt kimentünk Sárosra, ahol a névadó sár éppen ott volt, mindenhol... (ahol nincsen aszfalt,) de hát az udvaron-kertben nincsen, hálistennek...


Amíg csak Laca volt még ott, Csanna szélforgót készített neki. Kettőt is. Aztán Laca szaladgált velük, megállapította, hogy egyik sebességebbül pörög, mint a másik.

Másik napon sütöttek valami kekszfélét. Köteményt kötöttek és süteményt sütöttek - állapította meg Lacuska.

Tibike pénteken s szombatn sem volt hajlandó lefeküdni délután. Ilyenkor elnyűgösödik egy idő után. Délután 6 körül szerettük volna kivinni a gyerekeket levegőzni, de Tibike hisztizni kezdett, h nem akar kimenni, unja az öltözködést, stbstb... láthatóan ez volt a fáradtság kiütközése. Kezdem vigasztalgatni, megértően, mert hát ugye fáradt a gyerek... de egyre türelmetlenebb lettem, mert semmi nem hatott a hisztire. És akkor így szidtam:
-Mikor fejezed már be? Már egy fél órája imádkozom Neked, s Te még mindig bőgsz!
Jött a sértődött válasz:
-Nem is imádkozol, Anya, mert az imádság szépen van, Te pedig csúnyán beszélsz!
(mennyire tudja, hogy kell leszerelni anyát... )

Tibikétől azt is megtudtuk a hétvége folyamán, hogy Nagymama nagyon futkékony, mert mindig csak azt mondja, hogy "lefutok a Mădălina-ba".
Magyarázat: ha valami elfogy, akkor Nagymama lemegy a közeli, Mădălina nevű üzletbe.


Jól telt a hétvége, főleg a nagyfiúknak :)
Ők ti. az IKEA-s fasínekkel nagyon jó sínpályákat raktak ki és mindegyre Thomas-ékat játszodták el. Mi a "kicsiket" őríztük, (Jutkát és Bálintkát), akiknek nagy buli lett volna a pálya szétszedése. Elég nagy strapa 4 gyermeket (és 4 felnőttet) egy 3szobás blokklalásban tartani, még sok kimenővel is.

De nem baj, mert jön a nyár, s kiülünk Sárosra! Ott aztán a kertben elférnek, sőt, még jónéhány gyermek elférne. (Elvégre még osztálykirándulás is sátorozott az udvarunkon valamikor. - jut eszembe...)

95%, hogy lány

Ezt mondta ma a nődoki, aki a 12. héten még fiúra fogadott volna.
Ma, a 17+2 -es vizsgálaton pedig megállapította, h biza tévedett volna, mert ez nagyonis lánynak néz ki.

Az én elméletem szerint: Tibikével gyönyörű volt az arcbőröm a terhesség alatt, Jutkával pedig jó pattanásos, főleg az állam körül. Egyéb különbség nem volt a két terhesség között, de nagyon nem is lehetett, mert a pocaknövésen kívül mást nem vettem észre, nem voltam rosszul, stbstb. Úgy látszik, nekem a teherbeesés ment nehezen, utána minden karikacsapás-szerűen folytatódott.

A 12. heti vizsgálaton a doki "talán fiú"-t mondott, mert valami hosszút látott. És nem stimmelt az elméletem, a pattanásos arcbőrrel, mert most sem tudok szabaduli tőlük. És láss csodát: mostanra "megnőiesedett" a pocaklakó :)

Nem mintha nem lenne tökmindegy, csak meg akartam örökíteni a dolgok alakulását.


Nos, akihez még nem jutott volna el az infó, az megtudja most: augusztusban 5-ön leszünk. Vicces, hogy a meglepetésbabánk éppen Apa szülinapjára, augusztus 9-ére van kiírva.

Innen tovább kéretik drukkolni, h továbbra is minden rendben legyen, fiú/lány... tökmindegy, csak az egészség... ugyebár?

PS: lánynév javaslatokat szívesen fogadunk. :)

Kiegészítés: közben hazaért Tibike az oviból és csaódottan vette tudomásul, h ismét huga lesz. Ő nagyon fiút várt, hiszen "fiútestvérem még nincsen". A mai hírre...
-elkerekedett a szeme
-elkerekedett a szája és azt mondta, hogy: óóóóóóóóóóóóóóóóó.
-majd: Nem baj, mert hátha még lesz egy testvérem és az fiú lesz!

Nekem úgy tűnik, h Tibike nem egészen érti, h tőlünk független ez a dolog. Azt hiszi, h mi akartuk így, megrendeltük, vagy nemtom...