2012. január 16., hétfő

Szentgyörgyi sztorik

Aki ne tudná, Sepsiszentgyörgy fontos helyszín. Ott laknak ugyanis anyósék, és rajtuk kívül sok haver. Elég messze van tűlünk, kb 300 km-re, így csak 2-3 havonta egyszer nézünk arrafelé.

Most például a két karácsony között ugrottunk be a nagyszülkhöz, annál is inkább, h Bálványoson szilvesztereztünk, onnan egész közel volt.

Egy szép napon, éppen vonulunk le a negyedik emeletről Tibikével kézenfogva, s hát valamelyik emeleten, a fogatlan, de vidám takarító néni éppen mossa fel a lépcsőházat.
-Jaajjjj, összejárjuk a szépen felmosott lépcsőket, ne tessék haragudni! - mondom neki kedvesen.
-Ázázzáájáár, feleli vigyorogva és vidáman a néni.
Összemosolygunk, továbbmegyünk. Egy emelettel lennebb Tibike kérdezi:
-Anya! Milyen nyelven beszélt veled az a néni?

---------------
Ugyanaznap történt, hogy megálltunk egy patikánál CALGEL-t venni. Jutka rémesen fogzik és nincsen nálunk semmi, így nem lehet kimenni Bálványosra.

Gondolkodtam, hogyan írhatnám le ezt a sztorit, de muszáj fonetikusan, mert másképp leírhatatlan.

Tehát patika:
-Káldzsélt kérekszépen.
-Káldzsélt? Az nincsen.
-Akkor valami mást, amivel bekenhetem a babám ínyét, fogzik.
-Jaaaa!!! Kalgél-t? Az van! - csap a homlokára a székely patikuslány.