Tibike, a big brother

Hát igen, az én "kis" Tibikémből nagyobik testvér lett. Már hallják is a lelki füleim: "csak semmi érzelgősség, van olyan is, akivel sokkal kisebb orában történik ez meg". Igen, tudom, jómagam sem voltam még 2 éves, amikor megszűnt az egykeségem. Hála istennek nem is emlékszem rá :))

Szeretnék írni erről a testvérkacsolatról, de sajnos nincsen ihletem.

Azért pár dolgot elmesélnék:

1. Az első néhány hétben folyamatosan ezeket mondogatta Tibike: Én vagyok a sálkány. Hámm, a sálkány bekapta Jutkád. Anya, mál nincs is Jutkád!
Máskor: Én vagyok a üllü, és lepülök és puff, megfogom Jutkát és puff elviszem és hámm bekapom. Anya, neked mál nincs is Jutkád!
Mikor róka, mikor farkas, szarka, üllü, sárkány volt és mindig elvitte Jutkámat és hámm, bekapta.
Aztán egyszercsak jó-sálkány lett és vissza is hozta. De igazán akkor lepődtem meg, amikor feltette a Csanna által kartonból készített koronáját és kijelentette, h ő a királyfi és visszahozza nekem a sárkánytól Jutkát!

2. Tibike mesélte a hugomnak, még rég, Jutka 1-2 hetes lehetett. Szóval tágranyílt szemecskék, lelkes hanglejtés:
Bolóka képzeld el, hogy Apa levette a pelenkáját és akkol láttuk, hogy Jutka ZÖLDET kakált!

3. Elmentünk Karácsony előtt a céges bulira (apa ahol dolgozik, a a cég). Volt kb 10 gyerek. Az egyik fiúcska mindenáron Jutka fejéhez akart hozzápiszkálni. Tibike ott ugrált a babakocsi mellett: A fejét nem szabad! Csak a kezét és a lábát! Persze Őt számtalanszor figyelmeztetni kell mai napig, hogy "a fejét csak óvatosan".

4. 2010 utolsó napján Medgyesről indultunk Temesvárra szilveszterezni. Csanna viccelt, hogy "Tibike, hagyjátok itt Jutkát, s menjetek el hárman. Komoly ijedtség ült ki az arcára: Anya! Ne hagyjuk itt Jutkát, Jutka a miénk, vigyük magunkkal!

5.  Anya! Én nem szeletem, amikol Jutka szopik! - Miért nem, szivem? - Olyan unaaaalmaaaaas!

6. Néha aztán követeli, h tegyem le Jutkát, és vele játszodjak, de ha sírni hallja, akkor: Anya! Szoptasd meg Jutkát, h ne síljon!

7. Legubóbbi vasárnap Jutka a nagyágy közepére fektetve... Egyszercsak Tibike odaugrott melléje, odafeküdt, felkapta a blúzát (persze alatta még maradt egy rövidujjú, de mitszámít), odatartotta a mellkasát Jutka fejéhez egy pillanatra, aztán felpattant és futott is tovább, a következőket újságolv nekem: Anya! Jutkát én megszoptattam, már nem is éhes!

Szóval az egész egy se-veled-se-nélküled típúsú kapcsolat, de alapjáan véve roppant édes. Sokszor megfogja  a kezét Jutkának rázza-rázza és énekli a csip-csip-csókát. És boldog, mert szentül meg van győződve, h Jutka is játszik vele.

Az ünnepek

Szerettem volna több apró részletre is kitérni, de rájöttem, h ha sokat halogatom, akkor egészen kimarad a beszámoló.

Kezdem is:
pénteken este megjött az angyal itthon. Hozott egy kis fácskát, nem akartunk nagyot, mert másnap reggel elutaztunk, de ahhoz elég volt, h mi itthon ünnepeljünk.
Tibikének hozott az angyal egy nagy traktort, elől buldózer, hátul markoló. A gyerek extázisban volt tőle, alig vette észre a fát, a csillagszórókat, a gyertyákat, stbstb.
És persze a nagy lázban úgy bepöccent a gyerek, h alig tudtuk lefektetni.

Most a mi ajándékainkat nem sorolom...

Aztán első napján reggel útnak indultunk. Bepakoltam a 4tagú családunknak, első "svungra" Medgyesig mentünk, egész jól utaztunk, Jutka minden útra üvöltve indul, aztán ahogy az autó elgurul, már alszik is. Elég szívszaggató, de mostmár tudom, hogy csak addig kell kibírjam, amíg elindul a kocsi...

Medgyesen is járt az Angyal! Volt ott is szép karácsonyfa és ajándékok. Itt Tibike apró hangszereket kapott, csörgődobot, cintányért, ilyen-olyan zakatoló kütyüket, szép hangúakat.

Ott megvolt a díszebéd, aztán délután továbbindultunk, ordítva, persze, de atán Szentgyörgyig aludtak a gyerekek.
Milyen érdekes, az Angyal itt is járt! Tibikeegy doboz, 15 darab forgalmi táblát kapott. Elég szépek, fából vannak, kb 10 centi magasak. (Mostanában alig lehet Tibikével gyalogolni, minden tábla alatt 5-10 percet rostokolunk és megbeszéljük, h miért van ott, mit jelent, stb... No, ennek is erősen örült a gyermek. Hiába na, ez az Angyal midnent tud ;) )

Sztgy-ön voltunk 30.dika reggelig. Közben Krisztáékat és Borbiékat is meglátogattuk.

No, 30-án visszamentünk Medgyesre, ott töltöttünk egy napot, 31-én reggel onnan továbbutaztunk Temesvárra.
Deván egy benzinkútban szoptattam, pelenkáztam... képzelhetitek hogy megbotránkozott ott midnenki, ráadásul még a mosható pelusokat is látták páran :))) - Azt hitték biztos, h nem vagyok fix.
A benzinkút vendéglő részének a 4 fala közül 3 üvegből van, de olyan lazán szoptattam, h csak ...

31-én hulla fáradtan értünk Temesvárra a hugomékhoz. Éjfél előtt 9 perccel kiderült, h nincsen pezsgőnk, ezért borral koccintottunk... lazák voltunk erősen.

Aztán Tibi 2-án visszajött Kolozsvárra, én meg a gyerekekkel még egy hetet Temesváron töltöttem, Tibi utánunk jött szombaton és vasárnap mind hazaköltöztünk végre.


Temesváron nagyon-nagyon jól telt, bár elég fárasztó volt. Egyebet nem csináltunk, csak midnen nap:
reggel Zalán elment, aztán mi reggeliztettünk, készültünk és elvonultunk a játszótérre. Onnan hazavánszorogtunk, ebédeltünk, lefektettük a fiúkat. Ha lehetett, mi is pihentünk. Délután volt még egy kimenő általában, aztán estére hazajött Zalán. Este v délután Boró főzött holnapra, és minden nap lelkesen ajnároztuk a mosogatógépet. Azt hiszem, mi is minél hamarabb meg kéne vegyük :)

Temesváron készült képet találhatóak ITT(klikk).