Eszmecsere az ugrálóban

Még a tavaly nyáron megörvendeztették a nagyszülők az unokákat egy trambulinnal. Már ezerszer megérte a pénzét, amennyire élvezik a fiúk.

Egy júliusi estefelé az ugrálás alatt zajlott a következő párbeszéd:

Tibike: -Laca! Te hová valósi vagy?

Laca tovább ugrál, egyértelmű, hogy nem érti a kérdést.

Tibike nagy hagyja annyiban: -Laca! Te honnan jöttél?

L: -Székelyhídról!

T: -Én Lengyelországból jöttem!

És folyt tovább vidáman a szökdécselés.

Magyarázat:

Az az alapfelállás, hogy Boróval, és a négy gyerekkel Sároson nyaraulnk, a szüleinknél. Az Apukák hétvégenként meglátogatnak, egyébként ők dolgoznak. Zalán, Laca apukája ezen a hétvégén nem jött, mert összejárta a fél országot, többek között Székelyhídon volt lakodalomban. Innen a Székelyhidi ötlet.

Mi, amikor a családi nyaralás alkalmával autóztunk át a Transfogarason, egy lengyel motroscsapattal többször is találkoztunk. Elhagytak ők minket, utána mi őket, aztán egyik megállónál utolértek és meg is álltak, tehát Tibike jól megbámulhatta motraikat. Kb 8 motorból állt a csapat, egy Honda és atöbbi hét mind egy szálig Harley Davidson.

Másik sztori: egyszer még amikor emlegette Tibike a lengyel motrosokat, kérdeztem Tőle, hogy milyen motorbiciklik voltak? Azt mondja: 

-Volt egy Honda, és a többi, az háááá, ..., hááát, valami más.

Az anyatejről 26 hónapos szemmel

Hogyan kezdte el ez a két fiúcska nem tudom, de amikor bementem a szobába így találtam rájuk: Laca (ő a 26 hónapos) éppen felébredt; Tibike nem is aludt, de nagyon örült, hogy a Laca ébredésével vége lehet az ő pihenésének; és Nagymama, aki a fiúk hancúrozására éberdt a déliutáni pihiből. A két fiú pedig futnak-szökdösnek körbe-körbe a szobában és kiáltozzák, hogy „tejport kérünk!”

Megkérdeztem, hogy mit akarnak a tejporral, Nagymama már pisolygott, mert ő már tudta.

-Hogy tegyem be a mellembe! – világosít fel Tibike.

Ez még folyt egy darabig, mármint a szökdösés és a „tejpolt kélünk” kiabálás. Egyszercsak Laca rámnéz az ördögfióka tekintetivel (van Lacának angyalka-tekintete is és ördögfióka-tekintete is, mindkettő nagyon jól áll a gyönyörű-diónyi barna-fekete szeméhez) és kijelenti huncutul:

-Jéka nénnyinek savós a teje!

-Eriggy menj el, hát Borókának milyen a teje?

Válaszként érkezett egy angyalka-tekintet a fent említett szemekkel, és a szöveg:

-Bojókának naaaaaaaaaaaagyooon jóóóóóóóóóóóóó teje van!

Négy

Bevágódtunk egy önkiszolgálóba Eugéniát venni. (Nem veszünk minden nap, de az utazásokkor kell valami unaloműző arra az esetre, ha Jutka alszik és Tibike nem. Különben Tibike rázza a Jutka ülését, vagy rikoltozik, vagy bármit elkövet, amivel úgy gondolja, h a huga felkölthető.)

Az üzletbe Tibike hozza a kis kosarat és bedob 2 Eugéniát. Mondom Neki, hogy tegyen még, mert 4et szeretnék venni. Kérdi, hogy "de hányat tegyek, anya?" Gondolom magamban, hogy "na most letesztellek, te gyerek!", és azt mondom, hogy "hát még annyit, hogy négy legyen". Erre Tibikém belenéz a kosárba, nézi a két, már-betett kekszet és nagy fontosan kijelenyi:
-Jó, akkor még teszek kettőt!

***

Csanna megültette a pulykamamát egy fészekaljnyi tojásra, de csak négy pulykafiú kelt ki. Kérdi Tőle Tibike:
-Nagymama! Hány kicsipulykád van?
-Négy!
-Pontosan annyi, mint ahány éves vagyok! - vonta le a következtetést a gyerek.

"Femeie la volan"

(Mona kedvéért (apropo Mona, hogy vagy????), a cím azt jelenti, hogy nő a volánnál.)

Remélem, hogy legközelebb nem gyerekestől fogom elütni a babakocsit... :)))


Egy szép hétfői napon elindulok a fogorvoshoz. Autóval kell mennem, mert messze van. Izgulok, mert ki kell húzzák egy fogamat. (Mielőtt bárki megkérdőjelezné: már legalább 10 éve mentik ezt a fogamat, tényleg ki kell húzni. Nem is fog, csak egy megromlott gyökér.)

Kitaszítom Jutkát babakocsistól. Tibikét volt akire rásóznom, de Jutkát muszáj volt magammal vinnem. Így alakult. Szóval kitaszítom a kis babakocsit, lekapom róla az autósülést babástól és ügyesen bekötöm a hátsó ülésre. Aztán, mint aki jól végezte dolgát, beülök és tolatni kezdek. Hallom-érzem, hogy valaminek nekimentem. Tudom, hogy semmi nem lehet a kocsi mögött, de azért megállok, szétnézek az összes tükörben, látom, hogy tényleg nincsen semmi és még tolatok egy kicsit. Megint hallom a valamit, de tudom, h tkp. nem hallhatok semmit. Nos, az utca végén eszembe jut, hogy biza a babakocsi "alját" nem tettem be. Egyből tudom, h azt ütöttem el. Visszafordulok, pléhpofával kiszállok (remélem, h senki nem látta),  bedobom a "kerekeket" a csomagtartóba és elhúzok.

A fogorvosnál kiveszem a "kerekeket", aztán ki a gyereket, össze is rakom a babakocsit, s mire indulnék... hát az egyik kerék úgy áll, hogy a 100 éves lószekérnek sincs ennyire  bedőlve a kereke. Megállapítom, hogy használhatatlan.

Aztán örülök, mert mégiscsak megúszom foghúzás nélkül. Pontosabban sikerült elhalasztani a dolgot.

Este Tibit megkérem, hogy renoválja meg a babakocsit, mert én, a hordozós, a kendős, mégiscsak használom nagyritkán ezt a kis kocsikát. Szét is szedi, és rájövünk, hogy az egyik tengelye meggörbült, de kiegyenesíteni nem tudjuk, mert kéne valami satu, vagy ilyesmi.  El akartam vinni valami autószerelőhöz, csak két dolog tartott vissza. Egyik, hogy nemigen vlt időm ilyen extra járkálásra azokban a napokban, másik pedig az ego. Nem akartam látni az autószerelő pasik képét, amint éppen ecsetelem, h elütöttem a gyermekem babakocsiját. (pirulós szmájli)

Aztán Tibinek úgyis útja volt egy ilyen műhelybe, megkértem, s el is intézte, aztán még aznap össze is rakta. Tehát újra van praktikus-könnyű-kis-babakocsim. Minden jó, ha a vége jó, azóta roppant figyelek, hogy betegyem az autóba az "alját" is.