A Volvo

Azon töprengek, hogy tudnám a lehető legrövidebben leírni a történetet?

Hát így: elmentünk Brassóba, megnéztük, tetszett és megvettük.

Amit föltétlenül tudni kell: a kedves férjem már legalább 2 éve (de sztem több) a fejibe vette, hogy vesz egy ilyen-s-ilyen Volvot. Pénze nem volt rá, de ha az emberem eldönt valamit... (csak győzze kivárni az ember - hehe)

Lényeg a lényeg: a pénz a tavaly év vége felé lett meg. Aztán ősz óta vadássza a hirdetéseket, mert mi tagadás: elég nehéz használt autót úgy venni, h az ember eldönti, hogy milyent szeretne, aztán esetleg csak a színről hajlandó kompromisszumot kötni, egyéb ügyben nem.

No, máris eluntam elmesélni, hogy nézett ő már Volvot Bukarestben, Árkoson, Temesváron... Aztán most úgy volt, hogy elmegy Budapestre kocsit nézni és egyúttal Psychotic Waltz koncertre. De aztán indulás előtti nap Andris telefonált, hogy szerinte vegyük meg a brassóit. Mert ő közben megnézte. Mert Tibi megkérte, h nézze meg, És Andris meg is nézte. (ezt most ne olvasd el, Andris, nem Neked írtam!!!) Andrist szeretjük is, de nem ezért, hanem mert ő olyan, akit az ember alapból szeret. :)

Aztán egy fél óra alatt Tibi eldöntötte, hogy holnap nem Pestre megy, hanem Szentgyörgyre. Aztán még egy fél óra alatt eldöntöttük, h nem egyedül megy, hanem négyen megyünk.

Tehát: vasárnap Sentgyörgy, hétfőn Brassó, és Brassóból már 2 autóval mentünk vissza Szentgyörgyre. Vigyorogva.

Kedden meg hazajöttünk. Ez volt eddig a legeslegnehezebb utunk, amióta utazunk. Na nem az autók miatt. Tibike édes volt, hozta a formáját és meg is szervezte: "én apával megyek a Volvoval, mert a Volvo fiús autó. Jutka anyával megy a Solenzával, mert a Solenza lányos autó!"
Így is jöttünk, csak az volt a baj, h Jutka gyakorlatilag végigbőgte az utat (nagyon kis kivétellel.)

Szopiszünetet tartottunk: Földváron, Segesváron, Balavásár után egy parkolóban, Nyárádtőn. Közben Tibike is kétszer bepisilt a gyerekülésébe... Ilyen utat még nem látott a világ. Persze Jutkát pont nem tudtam kivenni, mert vezettem (amúgy sem szeretek gyereket kivenni az üléséből mozgó autóban, de így lehetetlen). A gyerek pedig ha üvölt, akkor ilyen ősanya-problémákkal ütözök szembe: folyik a tejem és nem tudok koncentrálni. Mert én nem hagytam még eddig bőgni Jutkát, ezért aztán csak most tudtam meg, hogy mi történik, ha mégis hagyom. Jól elkényeztettem - hálistennek!

Lényeg a lényeg: megvan a Volvo V50 !

Szomorú dolgok

Én Szilvit nem ismerem személyesen, de Ramónát igen.

Rendőrmacska

Megérkezett Csanna hzozánk egy péntek este, és Tibike rögtön eléje állt, hogy aztán Csannával mi se állhassunk szóba, valamint Jutkára se vethessen Csanna egyetlen pillantást sem... Tehát Csanna le lett foglalva rendesen. Ott ugrabugrált Tibike előtte és mondta a nagyokat és a mégnagyobbakat. - Mert persze volt is akinek, Csanna mindent elhisz, mindenen csodálkozik, stbstb...

-Tudd, Csanna, megbeszéltük a balátaimmal az oviban, hogy ha nagy leszek, lendőlbácsi leszek! Zsolti tűzoltó lesz.
-Áron mi lesz?
-Álon nem volt ott, nem mondta meg, h mi lesz.
-S hát rendőrkutyád lesz-e?
-Igen! Lesz lendőlkutyám! És LENDŐLMACSKÁM is lesz!