Tibike oroszlán! Egy jó ideje az. Jó, na. Néha dinó vagy krokodil, de alapjába véve ő az oroszlán. A kicsi zöld úszógumit, mint sörényt a nyakába akasztja, úgy vonul négykézláb üvöltözve, hadd ijedjen meg mindenki, hiszen ő az állatok királya (amikor eltéveszti, akkor az oroszlánok királya).
Ma pedig farsang van az oviban. Reggeltől alvásig vannak jelmezben a gyerekek.
Már rég megmondta a drágám, h ő nem öltözik fel semminek. Ő az oroszlán, de nem öltözik fel semminek. Nos, apropóztam, h varrok a blúzára egy oroszlánt, hogy mégiscsak lássa mindenki, h ő oroszlán. Ebbe beleegyezett.
Nos, a héten minden nap csináltunk valamit: kiválasztottuk, h melyik legyen az a blúz, elmentünk venni sörény színű cérnát, a neten oroszlánokról kerestünk mindenféle képeket, kiszabtuk sárga anyagból a testét (el is futott a maradék anyaggal Tibike, h "ez a bundám" és csavargatta magára), aztán varrtam. Kézzel, mert polóra géppel varrni lehetetlen. Vagyis lehet, h lehet, de én nem vagyok egy túl profi varrónő azért...
Végül ilyen lett az oroszlán:
Reggel fel is vette Tibike az oroszlános blúzot (amiben adott pillanatban nem voltam biztos, hogy fel fogja :))
Itt hencegett egy ideig, h ő milyen bátor oroszlán, aztán rájött, h mi nem leszünk vele ma egész nap, ebben viszont csalódott és bömbölt is egy jónagyot. De aztán mégiscsak folytatta a hencegést, hogy ő micsoda bátol oloszlán.
Tudtam, h ma korán kell mennünk. Egyszerűen azért, mert a gyermekem nem fog bevegyülni a színes tömegbe. Neki elsők közt kell ott lenni, s akkor majd szép lassan "feltelik a terem", az mégsem annyira félelmetes.
Igen ám, de hiába mentünk 3diknak, Betmen már ott volt! Fekete palást, fekete álarc... hát ennyi kellett mi orszlánunknak, a bátorsága rögtön az inába szállt.
Úgy hozzámsimult, h szeritem legszívesebben hazajött volna velünk. (Mert tekintettel a rendkívüli helyzetre ma mindketten mentünk Apával az oviba.)
De aztán Éva ovónéni behívta, becsalta, mi meg leléptünk.
Nem hiszem, h a következő 1-2 hétben mesél valamit Tibike a farsangról, de addigis más anyukáktól megtudok ezt-azt.
Hát kíváncsian várom.
Tudtam, h ma korán kell mennünk. Egyszerűen azért, mert a gyermekem nem fog bevegyülni a színes tömegbe. Neki elsők közt kell ott lenni, s akkor majd szép lassan "feltelik a terem", az mégsem annyira félelmetes.
Igen ám, de hiába mentünk 3diknak, Betmen már ott volt! Fekete palást, fekete álarc... hát ennyi kellett mi orszlánunknak, a bátorsága rögtön az inába szállt.
Úgy hozzámsimult, h szeritem legszívesebben hazajött volna velünk. (Mert tekintettel a rendkívüli helyzetre ma mindketten mentünk Apával az oviba.)
De aztán Éva ovónéni behívta, becsalta, mi meg leléptünk.
Nem hiszem, h a következő 1-2 hétben mesél valamit Tibike a farsangról, de addigis más anyukáktól megtudok ezt-azt.
Hát kíváncsian várom.
