Könyv a PCOS-ről

A PCOS (policisztás ovárium szindróma) a vezető női meddőségi ok, ennek ellenére hazánkban ma még jelentősen aluldiagnosztizált, és a legtöbb esetben a páciensek félrekezeltek!

Végre-végre íródott róla egy könyv, nem orvosi szaknyelven, hanem laikusok számára is érthetően!

 A könyv címe: Az ezerarcú boszorkány - A PCOS-ről lányoknak és asszonyoknak

A szerzők (Sári Nóra és dr. Kovács Ramóna), akik maguk is PCOS-ben érintettek, évek óta küzdenek azért, hogy minél szélesebb körben felhívják a figyelmet a tünetegyüttes valódi természetére. Az elmaradó gyermekáldás csupán a jéghegy csúcsa!

Az érintettek száma ennél jóval bővebb: ha nem jutnak megfelelő kezeléshez, az életük második felében jelentős egészségromlással kell szembenézniük.

A könyv szakmai lektora dr. Breyer Helga, belgyógyász, aki évek óta Németországban dolgozik, kimondottan a pcos-sel foglalkozik.

PCOS "gyanúsítottak" a következő tünetekkel élő nőtársaink:

• pattanásos bőr a tinikoron túl
• fokozott szőrnövekedés vagy hajhullás
• ultrahangon látható apró ciszták a petefészekben
• gyakran rendszertelen vagy hiányzó menzesz
• gyakori hízékonyság, különösen deréktájon
• teherbeesési nehézségek / korai vetélés(ek)

Egyik tünet sem "kötelező", már az is érintett lehet, akinél 2-3 tünet stimmel a felsoroltak közül. 

A jó hírem az, hogy nem csak Magyarországról lehet megrendelni ezt a könyvet, hanem Romániából is, így megspórolva az átutalására kirótt kezelési költséget és a horribilis postaköltséget is.

Érdeklődni:

e-mail: pcoskor.kolozsvar@gmail.com

tel: 0721 83 51 10

A betegségről további infók: http://www.pco-szindroma.hu

A mo-i PCOS Szívügy Alapítvány facebook oldala:  http://www.facebook.com/pcosszivugyalapitvany

Íme egy miskolci háziorvos visszajelzése:

"Nagyon köszönöm a könyvet. Roppant hasznosnak találtam: kellően
vegyíti az ismeretterjesztést a tudományos igénnyel. Az én fejemben is
helyrerakott egy pár dolgot,pedig foglalkozom a témával egy ideje. Más
ezt a problémát egy érintett nő szemével látni, ezt így ebben a
mélységben a betegeim nem mondják el. Bár lehet, hogy csak én nem
tudtam, hogy mit kérdezzek... A fenébe, ez a férfi agy-női agy
különbség :)
Még egyszer köszönöm, a betegeim nevében is.
Tisztelettel,
Dr. Szépkuti Zoltán
háziorvos"

Idei Mikulásunk

Tibikével készítettük ezt a Mikulást, Apa pedig fotózott. Ajánlom szeretettel... :)

 Volt egy maradék polár anyagom, abból vágtunk 33×21 cm-es darabot, de ez a méret erősen függ a fakanál méretétől. Majd beférceltük és összeráncoltuk az anyagot egyik hosszanti oldalán, ráhelyeztük a fakanalat, majd jó erősen rákötöztük az anyagot a fakanálra, 

végül lehajtottuk a palástot.

Ezek után a sapka elkészítse következett. A mi Mikulásunk sapkájának méretei: magassága 17-18 cm, also alapja 15, a felső pedig 3 cm. De természetesen ez is függ a fakanál méretétől. A két oldalát szépen egymáshoz varrtuk, majd övet varrtunk a subára, és díszt a sapkára fehér cérnával. Javasolom azonban, hogy ezt előre varrjátok rá, mert sokkal könnyebb dolgotok lesz!

 Ezután következett a Mikulás zsákja, egy 20×20 cm-es négyzet alakú anyagból. Fehér cérnával ráncoltuk össze a szélét, négy diót tettünk bele.

Nem maradt más hátra, mint feladni a zsákot Mikulásunk hátára, majd elkészíteni az arcát is. Szakállat, bajuszt és ősz hajat kozmetikai vattakorongból “szabtunk” és ragasztottunk, szemet és szájat pedig zsírkrétával rajzoltunk.

Az összes képet a NATURallFAMILY.ro oldalon találjátok.

Jó szórazkoást!

Bátorság

Tibike nagyon ragaszkodik ahhoz, hogy ő mennyire bátor! Néha bátor oroszlán, másko bátor katona! Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a bátorságát nagyon sok esetben pátyolgatni kell... hogy diszkrlten fogalmazzak :)

De szegénykét megsajnáltam mind a két esetben.

Egyik:
a Fogarasban volt a cégbuli. És volt ott ún. tiroliana. Én eddig nem tudtam, h mi az: Két szikla között ki van feszítve egy kötél. Az emberre rákötnek valami hám-félét és felfüggesztenek erre a kötélre, azon meg végigcsúszol. Nagy buli volt, mert amikor odaértünk, akkora köd volt, hogy nem láttuk, h hová csúsznak az emebrek, csak annyit láttunk, h bele a nagy szürkeségbe. Én nagyszájú voltam, mert úgysem tudtam kipróbálni, az alvó Jutka jó alibi volt a hátamon :) Tibi is bevállalta, erre a gyerek elkezdett nyöszörögni, hogy "mi lesz Apával? Hová megy Apa? De vissza tud-e jönni Apa?" Nagyon be volt ijedve szegényke és csak akkor nyugodott meg, amikor az első lecsúszása után visszaérkezni látta az apját. Szegény még idesgebb lett, amikor Tibi leindult a nagy szürkeségbe, én meg üvölteni kezdtem, hogy "szamár a ködben"

Sorra csúszkált mindenki. Én nagyon írtóztam a gondolattól, h ott leszússzak, de Jutka olyan jól húzta a lóbőrt, h hálistennek nem kellett magyarázkodnom :D Feltűnt azonban, hogy a lecsúszók mind-mind újra menni akartak!
A gyerekeket is vitték a szülők. Már aki menni akart. És Tibikén kívül mindenki akart. Nyilván nem egyedül, de a szülővel együtt, külön hámban, de egy kampóra "akasztva" csúszhattak a gyerekek. És a Tibikénél kisebb gyerekek (többnyire lányok voltak) is vidáman kurjongattak: mégegyszer! mégegyszer!

Aztán Jutka megébredt és én is csúsztam kettőt. Alig mertem rászánni magam, de a végén nagyon örültem, h kipróbáltam. Nagy élmény volt!


Aztán este, amikor már lefeküdni készültünk, kérdi Tibike, hogy "anya! Azok a lányok akik ott lecsúsztak, azok bátrak?" Hát mit mondhatnék erre? "Igen, bátor lányok".
"De Anya! Én nem csúsztam le!"
"Nem, te nem akartál lecsúszni"
"Akkor az azt jelenti, h én nem vagyok bátor?"

----------------------
Másik:
A Szentegyházi gyerekek, a fiharmóniások egészen meg lennének hatódva, ha tudnák, h Tibikém mennyire  rongyosra hallgatja a CD-jüket. Azon belül is csak egy számot: a Klapka indulót.
"Föl-föl vitézek a csatára/ a szent szabadság oltalmára/ mennydörög az ágyú, csattog a kard/ Ez lelkesíti csatára a magyart!" - harsogják a vlahicai gyerekek és hangszereik.
Tibike pedig a magyar vitéz-katona, aki a hintaló paripáján vágtat és egy vállfa az íj. A tompaszögű háromszög vállfa, az akasztójánál kell kihúzni. Felkapja, megmutatja, hogy "így né, Anya!"
Közben a kardja is be van dugva a nadrágjába, mert kardja is van a mi vitéz magyar katonánknak!

Megtanulta a gyerek a 8-as számjegyet. Mert ez, a CD-n a 8-as. Ahogy lejár, rögtön szalad, fel sem ír, de semmi gond, mert odataszítja a kicsikészét, és forgatja vissza a kis bütyköt és vissza a 8-asra. (Azt most nem ecsetelem, h Apával együtt mennyire be vagyunk már zsongva ettől a nagy indulótól.)

Hogy ne legyen ez elég, három napig hiányzott az oviból. Torokfájás miatt itthon tartottuk. Hát három napig egyéb sem ment, csak "föl-föl vitézek a csatára, a szent szabadság oltalmára, stb..."

Na de egyszer úgy adódott, hogy a gyerek fel akarta hangosítani. És valami rosszul sült el, mert egészen feltekerte, az meg elkezdett üvölteni, ahogy még bulin sem... Tibike rééééééééémesen megijedt. Üvöltötte, hogy "anyaaaaaaaaaaa!". Én száguldottam a konyhából, ő futott velem szembe. Egyszer lekapcsoltam a hifit, utána ölbe vettem a remegő-reszető-üvöltő fiacskámat. Ölelgettem, puszilgattam, és magyaráztam, h az volt a baj, h igen felhangosította, de mostmár lezártuk.
"Jajj Anya! Úgy megijedtem." - magyarázta.
És a nagy vigasztalás-vigasztalódás közepette eszébe jut Jutka!
"De Anya! Jutk nem ijedt meg? Jutka miért nem sír? Jutka bátrabb?"

Tény, hogy Jutka is abban a szobában volt, de távolabb a hifitől. Nagyon nagy szemekkel figyelte, hogy mi törtnik, de egy hangot sem hallatott, így aztán én nyugisan Tibikét vigasztaltam. Hát ez lett a vége!

Pompás mennyegző

Tibike beleélte magát a dologba és nagyon lelkesen adta elő:

-Amikor vőlegény leszek, akkor téged is (mutat rám) és téged is (mutat Jutkára) feleségül veszlek! És még Apát is! Itt fogunk lakni ebben a házban, (tehát itthon) de egy kombi limuzint veszek és elmegynk a lakodalomba!

Gyerekszáj

Sajnálom, h az utóbbi időben kihagytam a gyerekszáj történeteket. No, de ne sajnálkozzunk, hanem nézzük a mostaniak közül a legjobbakat :)

1.
Az ovis uzsonnát Tibike nem szokta hazahozni, de egyik nap felét hazahozta. Valami süti-szelet volt, tehéntúrós, mazsolás valami. Csodálkoztam nagyon, h vajon hogyan maradhatott meg? De hát megmagyarázta: "Megettem a tetejét, és itt is ezt a felét, és megéreztem, hogy HŰHA! olyan finom, hogy jobb ha otthonra is hagyok!"

2.
-Olyan szép fiúcska vagy, Tibikém! - mondtam én.
-És nagyon jószívű, és nagyon vicces! - tette hozzá elégedetten!

3.
Télen mindig ki van száradva a szája Tibikének, rágja, szopja, mittudomén. Nem zeretem ezt a szokását, de mit tehetek? Vettem szőlőzsírt neki. Azt pár nap után elveszítette, de gondoljuk, h itthon lehet a házban, mert ki nem vitte... Lényeg, h az ajakír eltűnt.
-Hová lett a szőlőzsír, Tibikém?
-Hát amikor egyszer  mindent kihordunk a lakásunkból az utcára, akkor megkapjuk.
-De Tibikém, nekem nincsen kedvem mindent kihordani az utcára!
-Akkor jó lesz ide is, az ovi udvarára.

4.
A rendmánia, ami a legtöbbek szerint egy megbecsülendő, jó tulajdonság, néha nem is olyan jó. Ti. Tibike, amiután abbahagyta a délutáni ujjszopást (mostanában nem alszik délben, csak egy kicsit szopja az ujját és büngyürgeti a pokrócát), helyre akarta tenni a "koprócot" (kopróc= a szopis pokróca).
Rögtön felállt az ágyon, kereztülgyalogolt rajta, el az alvó Jutka feje mellett, aki persze fel is ébredt rögtön.
-Jajj, Tibikém, miért mászkálsz a Jutka feje mellett? Most felköltötted!
-De Anya! A koprócot helyre kellett tegyem, mert befejeztem a szopást!

5.
Vasárnap este:
-Most hétköznap van, Apa?
-Nem.
-Akkor mi van? Tízköznap?

Az abrosz

Szép, nagy asztal, és rajta ez a terítő. Kalotaszegi mintával van kivarrva. Pirossal. Nagy írásossal. Ránézésre gyönyörű, mondhatni: lenyűgöző. Ha jobban szemügyre vesszük, akkor láthatjuk rajta a virágokat, mindenféle bugyrokat, díszítéseket. Ezek az apró kis bugyrok, amiket kivarrni rém unalmas, fölöslegesnek tűnnek. Kitartás, türelem kell hozzá, és a tudat, hogy a végén, amikor kiterítem és ránézek felülről, messziről, mennyire szép lesz...

Csak varrogatjuk-varrogatjuk. Varrás közben sokkal több szépséget, csodálatos szimmetriát lehet felfedezni rajta. A szimmetria is... amúgy unalmasnak gondolná az ember..., de amennyire fokozni lehet azt a kisebb-nagyobb mintákon, és összekombinálni ezt a szimmetriát azzal... roppant érdekes. Annyit lehet rajta csodálkozni-elmélkedni-vizsgálódni. S természetesen ha még többet nézzük-fürkésszük, akkor még apróbb részleteket, még cselesebbeket fedezhetünk fel rajta.

S ha varrogatjuk, néha szorgalmasabban, néha lassúbb tempóban... előbb-utóbb befejezzük. Akkor elvégezzük rajta az utolsó simításokat: széle eldolgozása, mosás, keményítés, és diadalmasan felterítjük az asztalunkra. Már csak néha kell vele törődni, általában nagy ünnepek előtt szoktuk: mosás, keményítés, újraterítés.

Ha olykor újra mélyen rászegezzük tekintetünket, jólesik újra az ismerős vonalakat, szimmetriákat fürkészni. Minden ismerős, hiszen mi varrtuk. Azt a tulipánt akkor varrtam, amikor itt volt a barátnőm. Kávéztunk közben, és a matektanárról pletykáltunk. Ott, azokat a bugyrokat rémesen untam. Gondoltam: ezek a kalotaszegiek vajon miért szeretik ennyire cifrázni? Csak varrtam gépiesen, hogy fogyjanak minél hamarabb, hogy tudjak nekifogni a másik sarkánál annak a szép tulipánnak.

...És ahogy fürkészem, meglátom, hogy egy helyen megpattant a fonal. Hű, gondolom, ezt nem lehet így hagyni. Rontja az összképet, és különben is, nehogy tovább bomoljon. Egyébként annyira kis apró hibácska, hogy az összképet... senki észre sem veszi rajtam kívül. A barátnőmnek megmutatom ezt a kis fonalszakadást. Azt mondja: "áh, nem észrevehető". Engem bosszant, de annyira sok a dolgom, a lótás-futás a mindennapokban, hogy csak néha jut eszembe.

Egyszer aztán feltűnik, hogy tovább bomlott. Most már rajtam kívül mások is észreveszik. Nem sokan, csak néhányan. A barátnőm is.

A lótás-futás nem akar szűnni, muszáj megszerveznem az időszakítást. Jó, akkor mosogatás helyett...

A tű, az megvan. Az írásost mindig ezzel varrom, itt van a tűspárnában. Na de a fonal? Kutatom, vajon van-e pont abból maradék? Pont abból, amivel ezt varrtam. A fonalas dobozomban nincsen. Van még egy hely, ahová gomolyákat szoktam bedobni. Nézem-keresgélek-hasonlítgatom a színeket, hogy lám, ez-e az? Egyforma nem lehet, hiszen ezt néha kimostam, vasaltam, a másik azóta is itt van feltekerve a fiókban. Tehát remélem, hogy ez volt az, és nekilátok.

Először tervezgetek, mint egy mérnök. Innen ezt kivágom, onnan azt visszabontom. Óvatosan, hogy a mellette-varrást ne bántsam... Amikor kiötöltem, akkor fogom a kisollót, tűt, fonalat... közben eszembe jut, hogy ez az a matektanáros rész... Közben hasonlítgatom a szimmetrikus párjával, hogy minél jobban eltüntessem a hibát. Ügyködök, művészkedek. Váratlanul beállít a barátnőm. Azt mondja, hogy "végre megcsinálod, mert már szörnyen nézett ki." Csodálkozom, mert eddig mindig nyugtatott, hogy nem vészes, úgysem veszi észre senki, most meg tessék, ezt vágja a képembe... Ezek a barátnők...

Lényeg, hogy megrenováltam, amit akartam. Visszaterítem az abroszomat a helyére. Én tudom, hogy hol a javítás. Ha alaposan megkeresem, akkor megtalálom. De mások, akik messziről, egyben pillantanak rá, nem veszik észre. Ez, mondjuk nem is lényeges, az annál inkább, hogy ott már biztosan nem bomlik tovább.

...

Vigyázzunk az ilyen szálakra, amelyek nincsenek jól elvarrva, ki akarnak bomlani, elrondítják a kézimunkát, kilógnak a szimmetriájukból...

Lehet ez a varrogatás-javítgatás egy beszélgetés egy kávé vagy egy sör mellett, egy őszinte szembenézés valakivel, egy...

...lényeg, hogy ne hagyjuk kibomlani a saját kezünkkel varrt abroszt. Annyi munka van benne, emlék, élmény... Kár lenne érte. Vigyázzunk rá!

Réka és a kékszeműek

Katóca készítette rólunk ezt a fotót. Ugye nem kell modnanom, hogy nagyon szeretem? Nem Katócára értettem, hanem a képre. s persze nem kimondottan a kép minősége miatt.

A Scorpions együttes és búcsúzásuk

Már idősek a Scorpions együttes tagjai és elindultak egy világ körüli búcsúturnéra. Föltétlen el akartunk csípni egy koncertet ebből a turnéból, hiszen eddig csak egy Scorpions-koncertet láttunk, és az nem volt az igazi. A 2007-es szebeni koncertről van szó. A zene szuper volt, a show, a minden. De a közönség... hát hagyott kívánnivalót maga után. Sajnos a legtöbb ingyenes koncerten ez van: odacsődül midnenki, olyan is, akinek van köze, de olyan is, akinek totál nincsen az illető együtteshez, zenéhez.

A környéken Budapesten, június 6-ra volt meghirdetve a koncertjük, valamint pár napra rá Bukarestben. Nos, mivel Budapest közelebb van 100 km-rel, és inkább akad szállás meg bébiszitter... Hát inkább ide mentünk.
Rengeteg szervezést igényelt, hogy csak egy részét említsem: útlevelet csináltattunk Jutkának, mert neki még nem volt. A kánikulában, hogy ne legyen annyira hosszú az út, hát megálltunk Cegléden strandolni. Egyik havernél megszálltunk. BakiZoli bébiszittert szerzett nekünk, akit Tibi autóval elhozott, majd hazavitt a város másik végébe. Az elhozásnál egy akkora zuhatag leesett az égből, hogy at hittem, el fogunk késni.

Nos, mindenezek ellenére elértünk-elmentünk, kiélveztük a koncertet, ami, természetesen az elvártnak megfelelt. :)

És a poént már kitalálta mindenki, a kolozsváriak főleg!
Nyáron egyszer azzal jön haza a kedves férjem, hogy Scorpions-koncert lesz Kolozsváron. Azt is mondja, hogy melyik haverja mondta neki. Hááát, mondom annak a tagnak nem kell mindent elhinni...
De rá néhány napra egy megrögzött koncert és fesztiváljáró haver SMS-t ír ugyanerről.
Végül megjelent itt is: http://www.the-scorpions.com/english/tourdates.asp, a plakátok és a jegyeket is árulják.
Azt, hogy örüljek-e vagy ne, azt még nem tudtam eldönteni, midenesetre a jegyeket megvettük :D

Az egyetlen félelmem az, hogy már egy Scorpions koncert volt, amit a közönség miatt nem tudtunk kiélvezni. Most, az U-sok stadionja avatására jönnek. Ha begyűl a sok szotyiköpködő, zászlólengető vandál U-drukker, nehogy mégegyszer úgy járjunk, mint először.

Családi túra a Fogarasban, a Transfogaras körül

Azt remélem, hogy a nyári jövésmenéseinkről lesz még időm írkálni. Addigis itt egy képes beszámoló az eddigi családi nyaralásról. Az elsőről, mert a másodikra a jövő héten kerül sor.

Itt megyünk a Balea vízesés felé. 

Itt Jutka füvezik, amíg mi szusszanunk egyet.

Tibike is nagyon boldognak látszik.

Másnap a Balea tótól felmásztunk a Kecske-nyeregbe, aminek szerintem magyarul a Zerge-nyereg a neve. A térképen midnenesetre "Șaua Capra". Fel is értünk, íme:

A hősünk ekkor még vidám nagyon :)

A kőre is utánam mászik, nehogy valamiről lemaradjon.

Ebéd a "Lacul Capra" mellett:

Alvásszünet a cél előtt 10 perccel: Tibike az ölömben (arca letakarva az égető nap elől), Jutka hátul.

A fél az csak egy rész

A Félsziget Fesztiválról volt szó itthon. Hogy el tudnánk-e menni, vagyis, hogy hogyan tudnánk elmenni egy napra. (Van egy ígéretes nap:  Within Temptation, Pokolgép és Hammerfall, egy nap alatt, sőt, úgy néz ki, hogy egymást követően.)
Mindebből csak az a lényeg, h elhangzott itthon a "Félsziget" szó, és Tibike el is kapta röptiben:

-A félsziget az csak egy lésze a szigetnek? Hol van a másik lésze?

Eszmecsere az ugrálóban

Még a tavaly nyáron megörvendeztették a nagyszülők az unokákat egy trambulinnal. Már ezerszer megérte a pénzét, amennyire élvezik a fiúk.

Egy júliusi estefelé az ugrálás alatt zajlott a következő párbeszéd:

Tibike: -Laca! Te hová valósi vagy?

Laca tovább ugrál, egyértelmű, hogy nem érti a kérdést.

Tibike nagy hagyja annyiban: -Laca! Te honnan jöttél?

L: -Székelyhídról!

T: -Én Lengyelországból jöttem!

És folyt tovább vidáman a szökdécselés.

Magyarázat:

Az az alapfelállás, hogy Boróval, és a négy gyerekkel Sároson nyaraulnk, a szüleinknél. Az Apukák hétvégenként meglátogatnak, egyébként ők dolgoznak. Zalán, Laca apukája ezen a hétvégén nem jött, mert összejárta a fél országot, többek között Székelyhídon volt lakodalomban. Innen a Székelyhidi ötlet.

Mi, amikor a családi nyaralás alkalmával autóztunk át a Transfogarason, egy lengyel motroscsapattal többször is találkoztunk. Elhagytak ők minket, utána mi őket, aztán egyik megállónál utolértek és meg is álltak, tehát Tibike jól megbámulhatta motraikat. Kb 8 motorból állt a csapat, egy Honda és atöbbi hét mind egy szálig Harley Davidson.

Másik sztori: egyszer még amikor emlegette Tibike a lengyel motrosokat, kérdeztem Tőle, hogy milyen motorbiciklik voltak? Azt mondja: 

-Volt egy Honda, és a többi, az háááá, ..., hááát, valami más.

Az anyatejről 26 hónapos szemmel

Hogyan kezdte el ez a két fiúcska nem tudom, de amikor bementem a szobába így találtam rájuk: Laca (ő a 26 hónapos) éppen felébredt; Tibike nem is aludt, de nagyon örült, hogy a Laca ébredésével vége lehet az ő pihenésének; és Nagymama, aki a fiúk hancúrozására éberdt a déliutáni pihiből. A két fiú pedig futnak-szökdösnek körbe-körbe a szobában és kiáltozzák, hogy „tejport kérünk!”

Megkérdeztem, hogy mit akarnak a tejporral, Nagymama már pisolygott, mert ő már tudta.

-Hogy tegyem be a mellembe! – világosít fel Tibike.

Ez még folyt egy darabig, mármint a szökdösés és a „tejpolt kélünk” kiabálás. Egyszercsak Laca rámnéz az ördögfióka tekintetivel (van Lacának angyalka-tekintete is és ördögfióka-tekintete is, mindkettő nagyon jól áll a gyönyörű-diónyi barna-fekete szeméhez) és kijelenti huncutul:

-Jéka nénnyinek savós a teje!

-Eriggy menj el, hát Borókának milyen a teje?

Válaszként érkezett egy angyalka-tekintet a fent említett szemekkel, és a szöveg:

-Bojókának naaaaaaaaaaaagyooon jóóóóóóóóóóóóó teje van!

Négy

Bevágódtunk egy önkiszolgálóba Eugéniát venni. (Nem veszünk minden nap, de az utazásokkor kell valami unaloműző arra az esetre, ha Jutka alszik és Tibike nem. Különben Tibike rázza a Jutka ülését, vagy rikoltozik, vagy bármit elkövet, amivel úgy gondolja, h a huga felkölthető.)

Az üzletbe Tibike hozza a kis kosarat és bedob 2 Eugéniát. Mondom Neki, hogy tegyen még, mert 4et szeretnék venni. Kérdi, hogy "de hányat tegyek, anya?" Gondolom magamban, hogy "na most letesztellek, te gyerek!", és azt mondom, hogy "hát még annyit, hogy négy legyen". Erre Tibikém belenéz a kosárba, nézi a két, már-betett kekszet és nagy fontosan kijelenyi:
-Jó, akkor még teszek kettőt!

***

Csanna megültette a pulykamamát egy fészekaljnyi tojásra, de csak négy pulykafiú kelt ki. Kérdi Tőle Tibike:
-Nagymama! Hány kicsipulykád van?
-Négy!
-Pontosan annyi, mint ahány éves vagyok! - vonta le a következtetést a gyerek.

"Femeie la volan"

(Mona kedvéért (apropo Mona, hogy vagy????), a cím azt jelenti, hogy nő a volánnál.)

Remélem, hogy legközelebb nem gyerekestől fogom elütni a babakocsit... :)))


Egy szép hétfői napon elindulok a fogorvoshoz. Autóval kell mennem, mert messze van. Izgulok, mert ki kell húzzák egy fogamat. (Mielőtt bárki megkérdőjelezné: már legalább 10 éve mentik ezt a fogamat, tényleg ki kell húzni. Nem is fog, csak egy megromlott gyökér.)

Kitaszítom Jutkát babakocsistól. Tibikét volt akire rásóznom, de Jutkát muszáj volt magammal vinnem. Így alakult. Szóval kitaszítom a kis babakocsit, lekapom róla az autósülést babástól és ügyesen bekötöm a hátsó ülésre. Aztán, mint aki jól végezte dolgát, beülök és tolatni kezdek. Hallom-érzem, hogy valaminek nekimentem. Tudom, hogy semmi nem lehet a kocsi mögött, de azért megállok, szétnézek az összes tükörben, látom, hogy tényleg nincsen semmi és még tolatok egy kicsit. Megint hallom a valamit, de tudom, h tkp. nem hallhatok semmit. Nos, az utca végén eszembe jut, hogy biza a babakocsi "alját" nem tettem be. Egyből tudom, h azt ütöttem el. Visszafordulok, pléhpofával kiszállok (remélem, h senki nem látta),  bedobom a "kerekeket" a csomagtartóba és elhúzok.

A fogorvosnál kiveszem a "kerekeket", aztán ki a gyereket, össze is rakom a babakocsit, s mire indulnék... hát az egyik kerék úgy áll, hogy a 100 éves lószekérnek sincs ennyire  bedőlve a kereke. Megállapítom, hogy használhatatlan.

Aztán örülök, mert mégiscsak megúszom foghúzás nélkül. Pontosabban sikerült elhalasztani a dolgot.

Este Tibit megkérem, hogy renoválja meg a babakocsit, mert én, a hordozós, a kendős, mégiscsak használom nagyritkán ezt a kis kocsikát. Szét is szedi, és rájövünk, hogy az egyik tengelye meggörbült, de kiegyenesíteni nem tudjuk, mert kéne valami satu, vagy ilyesmi.  El akartam vinni valami autószerelőhöz, csak két dolog tartott vissza. Egyik, hogy nemigen vlt időm ilyen extra járkálásra azokban a napokban, másik pedig az ego. Nem akartam látni az autószerelő pasik képét, amint éppen ecsetelem, h elütöttem a gyermekem babakocsiját. (pirulós szmájli)

Aztán Tibinek úgyis útja volt egy ilyen műhelybe, megkértem, s el is intézte, aztán még aznap össze is rakta. Tehát újra van praktikus-könnyű-kis-babakocsim. Minden jó, ha a vége jó, azóta roppant figyelek, hogy betegyem az autóba az "alját" is.

Hm

Sokáig azt hittem, hogy be fogom pótolni a hiányzó sztorikat. Most már tudom, h ez lehetetlen volna. Lehetetlen, mert sokminden történt azóta, hogy nem írtam, és amit az ember halogat, annak elszáll a "fíling"-je is egy idő után, így aztán egyre nehezebb az írás.

Nagyvonalakban ezek történtek:
Az új autónkkal egy hétvégén elmentünk Szatmárra Bakiékhoz. Ott azt állapítottam meg, h megnőtt a fiam. A három gyerek bevegyült a gyerekszobába és nem is kellett rájuk gondunk legyen. Néha benéztem hozzuk, de csak úgy megszokásból.

Aztán március végén meglátogattuk Boróékat Temesváron, akkor volt Bálintka 6 hetes és akkor láttuk először. Boró mind mondta, h egy nyugodt baba ez a baba, azon a hétvégén mégis elég zaklatott volt szegény, levontuk a konklúziót: nem bírja a tömeget, a társaságot. Ez így is lehet, mert ezt azóta többször is bebizonyította szegényke. Ez a második gyerek sorsa...

Szentgyörgyre is elvonultunk, beirattuk a Volvot, és végre lett CV-s rendszáma.

Virágvasárnapra és a Tibike szülinapjára feljöttek Csannáék hozzánk. Tényleg: a szülinapról azért írhatnék, mert volt itt nagy-nagy hepaj, gyerekzsúr :)

Húsvét is szépen telt és nyugisan. Volt ünnepi menü töltöttbárány, meg tojásfestét, locsolás. Verset is mondott Tibikém a csajoknak. Engem pedig megöntözött AZ öntözőm, aki évek óta hűséges, egyetlen öntözőm :D

Aztán lejárt április és május a fergeteges Születés Hetével kezdődött. Jól sikerült az a hét, reméljük, h lesz jövőre is. :)

Utána való hetet Medgyesen töltöttük Boró, Laca, Bálintka és jómagam a két gyerkőccel. Eredetileg Sárosa készültünk volna, de hideg volt és rossz idő, nem mertük annyi gyermekkel bevállalni, hogy a fűtetlen házba töltsük a hetet.

És, hogy még egy héttel meghosszabbítsuk az együttlétünket, hát rákövetkező héten Boróék feljöttek hozzánk. Azt hittük, hogy dejó lesz együtt. Persze jó is volt, de nagyon nagyon robot. Folyamatosan etettünk, szoptattunk, pelenkáztunk, altattuk valakit. Egyszer aztán mindhárman elaludtak. (Hárman, mertTibike oviban volt.) Kábé így zajlott:
-Boró!!! Nézzük meg az órát, MIND alusznak. Tölthetem a KV-t?
-Persze! Mondta Boró és megnézte az órát.
Kitöltöttem a kotyogóból, merthogy már egy ideje le volt főve a KV, csak nem volt időnk meginni. És mire megtejeztük-cukroztuk volna, már fel is sírt valamelyik. Így történt, hogy egy hét alatt volt 1 perc 33 másodperc időnk CSAK MAGUNKRA!!! :)
De hát a gyerekek édesek, aranyosak, és még a hisztiket is röhögjük utólag... tehát jól telt és még mindig hiányoznak, pedig már rég hazamentek :(

A múlthét úgy is telt, Jutkával kettesben voltunk délelőttönként és Tibikével is együtt délutánonként... Éjjelente még Tibi is itthon van :)))

És próbálom újrakezdeni, vagyis folytatni a blogírást, mert erősen hiányzik...

Medgyesiek figyelébe

Kedves olvasóim.

Kérlek Benneteket, hogy minél több medgyesi emberkének hívjátok fel a figyelmét arra, hogy Véndiák találkozó szervezésére kerül sor, a Báthory István Iskola és a Pro Schola Mediensis Alapítvány jóvoltából.

 Részletekért klikk IDE.

Gyerekszáj

Jutka mondja: GE-GE
Tibike mondja: Anyaaaaaaa!!! Jutka úgy mondja a gesztenyének, hogy GE!

(Szilveszterkor téma volt, hogy Laca a galambnak azt mondja, hogy ga, Tibikének azt mondja, hogy Ti, Zalánnak pedig, hogy Za, stb...

***

Ez még egy őszi:
Tibike boldogan hintázik, Apa pedig hajtja a hintát.
-Lökjed, Apa, lökjed! A hintában egy lökött gyermek ül!

***

Tegnap estefelé az udvaron játszanak Tibike és a szomszéd gyerekek. Egyszer hallom a fiam nagy száját:
-Mondjuk, hogy mi tűzokádó sálkányok vagyunk!
-Jó! - egyezik bele a szomszéd gyerek.
-Gyere Áron, okádjunk!

A Volvo

Azon töprengek, hogy tudnám a lehető legrövidebben leírni a történetet?

Hát így: elmentünk Brassóba, megnéztük, tetszett és megvettük.

Amit föltétlenül tudni kell: a kedves férjem már legalább 2 éve (de sztem több) a fejibe vette, hogy vesz egy ilyen-s-ilyen Volvot. Pénze nem volt rá, de ha az emberem eldönt valamit... (csak győzze kivárni az ember - hehe)

Lényeg a lényeg: a pénz a tavaly év vége felé lett meg. Aztán ősz óta vadássza a hirdetéseket, mert mi tagadás: elég nehéz használt autót úgy venni, h az ember eldönti, hogy milyent szeretne, aztán esetleg csak a színről hajlandó kompromisszumot kötni, egyéb ügyben nem.

No, máris eluntam elmesélni, hogy nézett ő már Volvot Bukarestben, Árkoson, Temesváron... Aztán most úgy volt, hogy elmegy Budapestre kocsit nézni és egyúttal Psychotic Waltz koncertre. De aztán indulás előtti nap Andris telefonált, hogy szerinte vegyük meg a brassóit. Mert ő közben megnézte. Mert Tibi megkérte, h nézze meg, És Andris meg is nézte. (ezt most ne olvasd el, Andris, nem Neked írtam!!!) Andrist szeretjük is, de nem ezért, hanem mert ő olyan, akit az ember alapból szeret. :)

Aztán egy fél óra alatt Tibi eldöntötte, hogy holnap nem Pestre megy, hanem Szentgyörgyre. Aztán még egy fél óra alatt eldöntöttük, h nem egyedül megy, hanem négyen megyünk.

Tehát: vasárnap Sentgyörgy, hétfőn Brassó, és Brassóból már 2 autóval mentünk vissza Szentgyörgyre. Vigyorogva.

Kedden meg hazajöttünk. Ez volt eddig a legeslegnehezebb utunk, amióta utazunk. Na nem az autók miatt. Tibike édes volt, hozta a formáját és meg is szervezte: "én apával megyek a Volvoval, mert a Volvo fiús autó. Jutka anyával megy a Solenzával, mert a Solenza lányos autó!"
Így is jöttünk, csak az volt a baj, h Jutka gyakorlatilag végigbőgte az utat (nagyon kis kivétellel.)

Szopiszünetet tartottunk: Földváron, Segesváron, Balavásár után egy parkolóban, Nyárádtőn. Közben Tibike is kétszer bepisilt a gyerekülésébe... Ilyen utat még nem látott a világ. Persze Jutkát pont nem tudtam kivenni, mert vezettem (amúgy sem szeretek gyereket kivenni az üléséből mozgó autóban, de így lehetetlen). A gyerek pedig ha üvölt, akkor ilyen ősanya-problémákkal ütözök szembe: folyik a tejem és nem tudok koncentrálni. Mert én nem hagytam még eddig bőgni Jutkát, ezért aztán csak most tudtam meg, hogy mi történik, ha mégis hagyom. Jól elkényeztettem - hálistennek!

Lényeg a lényeg: megvan a Volvo V50 !

Szomorú dolgok

Én Szilvit nem ismerem személyesen, de Ramónát igen.

Rendőrmacska

Megérkezett Csanna hzozánk egy péntek este, és Tibike rögtön eléje állt, hogy aztán Csannával mi se állhassunk szóba, valamint Jutkára se vethessen Csanna egyetlen pillantást sem... Tehát Csanna le lett foglalva rendesen. Ott ugrabugrált Tibike előtte és mondta a nagyokat és a mégnagyobbakat. - Mert persze volt is akinek, Csanna mindent elhisz, mindenen csodálkozik, stbstb...

-Tudd, Csanna, megbeszéltük a balátaimmal az oviban, hogy ha nagy leszek, lendőlbácsi leszek! Zsolti tűzoltó lesz.
-Áron mi lesz?
-Álon nem volt ott, nem mondta meg, h mi lesz.
-S hát rendőrkutyád lesz-e?
-Igen! Lesz lendőlkutyám! És LENDŐLMACSKÁM is lesz!

Az oroszlán

Tibike oroszlán! Egy jó ideje az. Jó, na. Néha dinó vagy krokodil, de alapjába véve ő az oroszlán. A kicsi zöld úszógumit, mint sörényt a nyakába akasztja, úgy vonul négykézláb üvöltözve, hadd ijedjen meg mindenki, hiszen ő az állatok királya (amikor eltéveszti, akkor az oroszlánok királya).

Ma pedig farsang van az oviban. Reggeltől alvásig vannak jelmezben a gyerekek.

Már rég megmondta a drágám, h ő nem öltözik fel semminek. Ő az oroszlán, de nem öltözik fel semminek. Nos, apropóztam, h varrok a blúzára egy oroszlánt, hogy mégiscsak lássa mindenki, h ő oroszlán. Ebbe beleegyezett.

Nos, a héten minden nap csináltunk valamit: kiválasztottuk, h melyik legyen az a blúz, elmentünk venni sörény színű cérnát, a neten oroszlánokról kerestünk mindenféle képeket, kiszabtuk sárga anyagból a testét (el is futott a maradék anyaggal Tibike, h "ez a bundám" és csavargatta magára), aztán varrtam. Kézzel, mert polóra géppel varrni lehetetlen. Vagyis lehet, h lehet, de én nem vagyok egy túl profi varrónő azért...

Végül ilyen lett az oroszlán:

 

Reggel fel is vette Tibike az oroszlános blúzot (amiben adott pillanatban nem voltam biztos, hogy fel fogja :)) 

Itt hencegett egy ideig, h ő milyen bátor oroszlán, aztán rájött, h mi nem leszünk vele ma egész nap, ebben viszont csalódott és bömbölt is egy jónagyot. De aztán mégiscsak folytatta a hencegést, hogy ő micsoda bátol oloszlán.

Tudtam, h ma korán kell mennünk. Egyszerűen azért, mert a gyermekem nem fog bevegyülni a színes tömegbe. Neki elsők közt kell ott lenni, s akkor majd szép lassan "feltelik a terem", az mégsem annyira félelmetes.
Igen ám, de hiába mentünk 3diknak, Betmen már ott volt! Fekete palást, fekete álarc... hát ennyi kellett  mi orszlánunknak, a bátorsága rögtön az inába szállt.

Úgy hozzámsimult, h szeritem legszívesebben hazajött volna velünk. (Mert tekintettel a rendkívüli helyzetre ma mindketten mentünk Apával az oviba.)

De aztán Éva ovónéni behívta, becsalta, mi meg leléptünk.

Nem hiszem, h a következő 1-2 hétben mesél valamit Tibike a farsangról, de addigis más anyukáktól megtudok ezt-azt.
Hát kíváncsian várom. 

Olvasnivaló

Amíg szünetel a blogom, addigis olvasnivalót ajánlok.

A Szabadság szombati számából.

Jó szórakozást kívánok, s ha hozzászólnivaló van, akkor azt meg lehet tenni itt, megjegyzésben ;)

Bálint baba

Dobszóló!!!!!!!!!!!

Ma, 2011. február 10-én, déli fél 12 körül megszületett az unokaöcsém,
 

Szilágyi Bálint.

Boró anyu, Zalán Apu, Laca nagytesó mind jól vannak és nagyon boldogok ;)

Bálint baba 3900 gr-osan és 52 cm-el érkezett, gyorsan, elegánsan! Isten éltesse egészségben, boldogságban, jó sokáig!!!! :)

(estére ígérte ZalánApu a képeket)

Tibike, a big brother

Hát igen, az én "kis" Tibikémből nagyobik testvér lett. Már hallják is a lelki füleim: "csak semmi érzelgősség, van olyan is, akivel sokkal kisebb orában történik ez meg". Igen, tudom, jómagam sem voltam még 2 éves, amikor megszűnt az egykeségem. Hála istennek nem is emlékszem rá :))

Szeretnék írni erről a testvérkacsolatról, de sajnos nincsen ihletem.

Azért pár dolgot elmesélnék:

1. Az első néhány hétben folyamatosan ezeket mondogatta Tibike: Én vagyok a sálkány. Hámm, a sálkány bekapta Jutkád. Anya, mál nincs is Jutkád!
Máskor: Én vagyok a üllü, és lepülök és puff, megfogom Jutkát és puff elviszem és hámm bekapom. Anya, neked mál nincs is Jutkád!
Mikor róka, mikor farkas, szarka, üllü, sárkány volt és mindig elvitte Jutkámat és hámm, bekapta.
Aztán egyszercsak jó-sálkány lett és vissza is hozta. De igazán akkor lepődtem meg, amikor feltette a Csanna által kartonból készített koronáját és kijelentette, h ő a királyfi és visszahozza nekem a sárkánytól Jutkát!

2. Tibike mesélte a hugomnak, még rég, Jutka 1-2 hetes lehetett. Szóval tágranyílt szemecskék, lelkes hanglejtés:
Bolóka képzeld el, hogy Apa levette a pelenkáját és akkol láttuk, hogy Jutka ZÖLDET kakált!

3. Elmentünk Karácsony előtt a céges bulira (apa ahol dolgozik, a a cég). Volt kb 10 gyerek. Az egyik fiúcska mindenáron Jutka fejéhez akart hozzápiszkálni. Tibike ott ugrált a babakocsi mellett: A fejét nem szabad! Csak a kezét és a lábát! Persze Őt számtalanszor figyelmeztetni kell mai napig, hogy "a fejét csak óvatosan".

4. 2010 utolsó napján Medgyesről indultunk Temesvárra szilveszterezni. Csanna viccelt, hogy "Tibike, hagyjátok itt Jutkát, s menjetek el hárman. Komoly ijedtség ült ki az arcára: Anya! Ne hagyjuk itt Jutkát, Jutka a miénk, vigyük magunkkal!

5.  Anya! Én nem szeletem, amikol Jutka szopik! - Miért nem, szivem? - Olyan unaaaalmaaaaas!

6. Néha aztán követeli, h tegyem le Jutkát, és vele játszodjak, de ha sírni hallja, akkor: Anya! Szoptasd meg Jutkát, h ne síljon!

7. Legubóbbi vasárnap Jutka a nagyágy közepére fektetve... Egyszercsak Tibike odaugrott melléje, odafeküdt, felkapta a blúzát (persze alatta még maradt egy rövidujjú, de mitszámít), odatartotta a mellkasát Jutka fejéhez egy pillanatra, aztán felpattant és futott is tovább, a következőket újságolv nekem: Anya! Jutkát én megszoptattam, már nem is éhes!

Szóval az egész egy se-veled-se-nélküled típúsú kapcsolat, de alapjáan véve roppant édes. Sokszor megfogja  a kezét Jutkának rázza-rázza és énekli a csip-csip-csókát. És boldog, mert szentül meg van győződve, h Jutka is játszik vele.

Az ünnepek

Szerettem volna több apró részletre is kitérni, de rájöttem, h ha sokat halogatom, akkor egészen kimarad a beszámoló.

Kezdem is:
pénteken este megjött az angyal itthon. Hozott egy kis fácskát, nem akartunk nagyot, mert másnap reggel elutaztunk, de ahhoz elég volt, h mi itthon ünnepeljünk.
Tibikének hozott az angyal egy nagy traktort, elől buldózer, hátul markoló. A gyerek extázisban volt tőle, alig vette észre a fát, a csillagszórókat, a gyertyákat, stbstb.
És persze a nagy lázban úgy bepöccent a gyerek, h alig tudtuk lefektetni.

Most a mi ajándékainkat nem sorolom...

Aztán első napján reggel útnak indultunk. Bepakoltam a 4tagú családunknak, első "svungra" Medgyesig mentünk, egész jól utaztunk, Jutka minden útra üvöltve indul, aztán ahogy az autó elgurul, már alszik is. Elég szívszaggató, de mostmár tudom, hogy csak addig kell kibírjam, amíg elindul a kocsi...

Medgyesen is járt az Angyal! Volt ott is szép karácsonyfa és ajándékok. Itt Tibike apró hangszereket kapott, csörgődobot, cintányért, ilyen-olyan zakatoló kütyüket, szép hangúakat.

Ott megvolt a díszebéd, aztán délután továbbindultunk, ordítva, persze, de atán Szentgyörgyig aludtak a gyerekek.
Milyen érdekes, az Angyal itt is járt! Tibikeegy doboz, 15 darab forgalmi táblát kapott. Elég szépek, fából vannak, kb 10 centi magasak. (Mostanában alig lehet Tibikével gyalogolni, minden tábla alatt 5-10 percet rostokolunk és megbeszéljük, h miért van ott, mit jelent, stb... No, ennek is erősen örült a gyermek. Hiába na, ez az Angyal midnent tud ;) )

Sztgy-ön voltunk 30.dika reggelig. Közben Krisztáékat és Borbiékat is meglátogattuk.

No, 30-án visszamentünk Medgyesre, ott töltöttünk egy napot, 31-én reggel onnan továbbutaztunk Temesvárra.
Deván egy benzinkútban szoptattam, pelenkáztam... képzelhetitek hogy megbotránkozott ott midnenki, ráadásul még a mosható pelusokat is látták páran :))) - Azt hitték biztos, h nem vagyok fix.
A benzinkút vendéglő részének a 4 fala közül 3 üvegből van, de olyan lazán szoptattam, h csak ...

31-én hulla fáradtan értünk Temesvárra a hugomékhoz. Éjfél előtt 9 perccel kiderült, h nincsen pezsgőnk, ezért borral koccintottunk... lazák voltunk erősen.

Aztán Tibi 2-án visszajött Kolozsvárra, én meg a gyerekekkel még egy hetet Temesváron töltöttem, Tibi utánunk jött szombaton és vasárnap mind hazaköltöztünk végre.


Temesváron nagyon-nagyon jól telt, bár elég fárasztó volt. Egyebet nem csináltunk, csak midnen nap:
reggel Zalán elment, aztán mi reggeliztettünk, készültünk és elvonultunk a játszótérre. Onnan hazavánszorogtunk, ebédeltünk, lefektettük a fiúkat. Ha lehetett, mi is pihentünk. Délután volt még egy kimenő általában, aztán estére hazajött Zalán. Este v délután Boró főzött holnapra, és minden nap lelkesen ajnároztuk a mosogatógépet. Azt hiszem, mi is minél hamarabb meg kéne vegyük :)

Temesváron készült képet találhatóak ITT(klikk).