Rendeltem pár anyagot a
PCOS Szívügy Alapítványtól. És addig szerveztük, míg kiderült, h Timiék mennek haza Csíkba és ők majd elhozzák nekem.
Meg is lett szervezve: Anikó elküldte Timinek postán, Timi meg betette az autóba. Igen, de nem jönnének be Kolozsvárra, inkább az autópályán kikerülik. Na, sebaj, kimegyek én Solenzával Gyaluig, az autópálya feljárójáig, csak telefonáljanak Nagyváradról, hogy tudjam, kb. mikor érjek oda.
Kedden délben már aggódni kezdtem, hogy ezek ha elndultak hajnalban, hogyhogy nincsenek már a közelben? De egyszercsak cseng a telefonom:
-Hol vagy? Mi itt vagyunk Gyaluban.
-Miiiiiiiiiiiiiii? Hát én a suliban voltam, számlálgattam az átlagokat és pirossal írkáltam be őket a naplókba. Annyira sűrgős volt, hogy kénytelen voltam Tibikét az oviból visszavinni a suliba, hogy még haladjak...
Kiderült ugyanis, hogy a Nagyváradról küldött SMS-t nem kaptam meg.
Na, sebaj, mondtam Timiéknek, hogy menjenek fel az autópályára és Tordánál találkozunk, számolgattam, h kb fél óra kell nekik, míg odagurulnak. Találkozunk tehát Tordán a MOL benzinkútnál.
Azzal naplót összecsuk, gyereket taxiba betuszkol. Gyorsan haza. Útközben Tibikének nyugis hangon adagoltam, h most megyünk Tordára. Tibike tudniillik nem szereti a meglepetéseket, pláné nem alvásidőben.
Otthon éppen csak: ovistáska le, kocsikulcs, talon, buletin, telefon, azzal kocsiba be és nyomás Tordára.
Útközben azon filóztam, hogy ha úgyis el akartam ma menni Medgyesre, akkor miért nem is pakoltam össze, most nem kéne visszajönnöm Kolozsvárra. Mondjuk Medgyesre Tibi is akart jönni, tehát nemcsak a cuccokért, hanem érte is vissza kellett jönni, de ő megértette volna a helyzetet...
És mérgelődtem, hogy ez miért nem jutott eszembe hamarabb. Persze akkor hirtelenjében nem tudtam volna összepakolni, de ha mondjuk egy nappal hamarabb eszembe jut, akkor már igen. Így jár az ember, ha sok a dolga és nem tud odakoncentrálni mindenre. :(
Mi tagadás siettem és éppen azon filóztam, hogy ha egy zsaru megállít gyorshajtásért, akkor vesztek valahány percet, lehet, h többet, mint amennyit nyerek a sebességhatár nem megfelelő betartásával. Mi tagadás, nem döcögtem éppen 50-essel helységekben.
Már majdnem odaértem...
Tordán, az orrom előtt nyílik a zsarukocsi ajtója, száll ki belőle... tudtam, már tudtam... :(
Igen, azt mondja, hogy lemért 68 km/h-val. A kő a szívemről legurult: huhh, jó, hogy 70 alatt (ti. 70 alatt van a legkisebb bünti), egy utcával arrébb előztem egy tirt, hát azt nem 68-cal előztem, hm...
Kitöltötte a jegyzőkönyvet, én meg alá kellett volna írjam, s mondtam neki, hogy ne haragudjon, de látja: gyereket viszek, terhes vagyok, nem szoktam én úúúgy hajtani, nem jön, h higyjem, hogy ennyire gyorsan mentem volna. (Köszönöm az égnek, h nem szakadt le abban a pillanatban, amikor ezt mondtam.) Persze visszamutatta a filemcskét, s hát tényleg.
Mondtam a zsarunak szomorú arccal, hogy 10 éve vezetek és ez a legeslegelső gyorshajtásos bűnöm, mire ő nyájasan mosolyogva: "Hát akkor ne is legyen több!"
Ja: a helyszíntől vagy 300-400 m-re volt a MOL-kút, ahol Timiék már vártak.
Végül kaptam 60 lej büntetést és 2 "bónuszpontot", majd mehettem dolgomra. Szóval drágába került a csomagom: 6480 FT, plusz 60 lej.
Timiékkel jó volt a találkozás, kicsit beszélgettünk is, de nagy volt a kánikula, ők pedig még el akartak érni Csíkig. Timi másnap, szerdán 11-től előadást tartott orvosoknak és asszisztensképzősöknek az udvarhelyi kórházban. :)
Nos, 50-essel elindultunk visszafelé. Megálltunk útközben Deme Icuéknál, ott beszélgettünk egy csomót, Tibike is jól érezte magát, Rozival traktoroztak, homokoztak. Hazafelé meg Tibike végig bömbölt, h "csak kicsit játszodtunk Rozival, én sokat akarko játszani!"
Hazaértünk és Tibi kb 7 utánig sehol sem volt, így fél8kor indultunk medgyesre.
Az órákra már nem emlékszem, de 1 után értünk ketten haza Kolozsvárra...
Tehát summa summárum, néha jó volna megszervezni a dolgokat! :(
