2010. január 25., hétfő

Ki érti ezt?

Ez a bejegyzés a pelenkáról és leszokásáról szól, aki úgy érzi, az ne olvassa tovább.
(Én szóltam!)

Vannak olyanok, akik már akkor apropoztak a bilivel kapcsolatosan, amikor a fiam még egy éves sem volt. Én pedig nagy büszkén odavágtam, hogy én liceumistákat tanítok és IX. osztályban egy sem jött pelenkásan, ergo: egyszer csak leszokik.

De amikor nagyképűen ezzel replikáztam, nem gondoltam, hogy ide jutunk. Tibike most elmúlt 2 éves és 9 hós és esze ágában sincsen pelenkán kívül egyebet használni. Ja, dehogynem: ha nem adunk rá pelenkát, akkor odaereszti akárhová...

Kérdeztem barátnőktől/ismerősöktől, hogy náluk miféle praktikák váltak be?

Az elsőt, azt a Marasti-negyedi játszótéren tanácsolták: Amikor a ProTV-n elkezdenek reklámozni, akkor az minimum 20 percet fog tartani. Ültessem a gyereket a TV elé bilire és mire lejárnak a reklámok, addig meglesz az eredmény, a gyerek pedig közben tátott szájjal fogja bámulni a TV-t, és nem fog elmászni.

Hááát, ezt a módszert nem csak azért nem próbáltam ki, mert nincsen TVnk...


Aztán voltak egészen jó ötletek is.

Egyik, h lessem ki, h mikor kakál, és órát lesve próbáljam meg kifogni. Háát vajon ténleg léteznek olyan babák akik ugyanabban az időpontban? :-o
A mi fiúnk nem ilyen! Ő ma reggel, holnap délutn 4kor, holnapután éppen az oviban... Egyszerűen nem kiszámítható és kész.

Volt egy idő, amikor úgy tűnt, h beállt a dolog reggelre, ébredés utánra. El is határoztuk, h wc-zés lesz reggel és kész. Kétszer sikerült a dolog, harmadszor már üvöltött, h ő nem ül a wc-re és negyedik naptól ismét összezvarosott a menetrend.

Másik tanács, hogy a gyerek választhasson, hogy wc-re ül-e vagy bilire? Tibike válasza egyszerű: egyikre se. Pelenkát kér!

Nyáron, akkor 2 éves és 4-5 hós volt öt egész hetet járt bugyikában Sároson, az udvaron. Hát párszor akart állva pisikálni, mint ahogy a bácsiktól látta, de 2nél többször már nem tűnt érdekesnek. Ugyanolyan nyugisan ereszt midnent bugyiba is, mint pelenkába.

Ha mostanában meg akarom győzni, hogy ne tegyünk pelenkát, akkor kétségbeesetten hisztizik, h pelenkát kér. "Pelenkát kélek szépen!"


Hááát, hogy hová alakulunk azt nem tudom, egyik klubos csaj mesélte, hogy az ő fia 3 és fél éves volt, amikor abbaagyta a pelusozást... Hmmm...

Van itthon két Monapel pelus és egy külső. Néha ráadom, de inkább csak ráadnám, de már tudja, h az nem egy kényelmes cucc és üvölt, h nem azt kéri, rendes pelenkát kér!


Szóval nem tudom hogy lesz, elkezdtem kétségbe esni, és nem utolsó sorban rééémesen unni a pelenkázást. :(

Azért IX. osztályig remélem kimarad :(

2010. január 8., péntek

Ének és tánc

Ejsze Tibi is magába szállt, ami a zenei nevelést illeti, mert most, amíg kértem pár szabad percet a konyhára, hát bennt a szobában zenét tett. Nos mit? A szászcsávási cigányzenekar CD-jét :)

Egy ideig kardoztak (flakonnal), aztán puskáztak (szintén flakonnal), s ezek után kezdődött a koncert.

Akkor hallom, h táncolnak: Apa! Így táncolok. Te is táncolni, apa!
Semmit nem látok, csak hallom, de így is írtó vicces :D

Hááát, mit hallanak fülecskéim, egyzercsak énekelnek is ketten. S hogy mi szakítsa meg az éneket? Apa szól a fiának: (hozzáképzelni a háromszéki tájszólást. Pl. te helyett táá, stb)
-Ölelem a babámat teeee, nem a bal lábam, hanem a babámat!

Miután már szétröhögtem a fejem itt a konyhában, következett a következő beszólás.
Éspedig Tibike úgy tűnik, h egy Pokolgép számot kezdett énekelni. (Annak ellenére, h a CD lejátszó totál nem azt nyomta.)

No de amit hallottam. Tibike hangját:
-A lány nem evett, nem is ivott. Csak szomolkodott.
Ezt ragozta, ismételgette :D

Buli van nálunk :))))))))

2010. január 7., csütörtök

Játék - másképp, mint eddig

Egyre érdekesebb a játszás, néha meg elég elvont :D.
És olyan éééédes.

Ez éppen most folyik:
Úgy kezdődött, h lepiszkálta a mobilomat az asztalról és telefonálni kezdett:
"Szia Apa! Hogy vagy? A ilodában vagy? Igen? Hazajöttél Apa? Igen? Hazajöttél?"

Aztán egy kis mozdonykáját odatette a telefonom mellé: "telefonál a vonat apának: Szia Apa! Felhúztad a papucsot? A iloda papucsot?" (Multkor a cégnél bele volt akadva, h milyen papucs van apának a lábán. Akkor magyarázta apa, hogy ez az irodai papucsa.)

Aztán felegyensúlyozta a telefont az apró mozdonyka tetejére: "Nézd anya! Viszi a vonat a telefont. Sikata-sikata-sikata"

Néha persze unja egyedül és beszól nekem is:

"Hééé, anya, figyelj rám! Abigélnek nem tetszett a zene. Majának se. Őknek nem tetszett. Csak nekem. És apának. És Bakinak is. A lányoknak nem tetszett."

Szóval így telnek a délutánjaink...

Tegnap pl séta közben:
"Mikulás vagyok anya. Idenézni anya. Viszem a nagy zsákot." (A fehér szopispokróca volt a hátára vetve zsák gyanánt.) "Ajándékot viszek anya, tessék az ajándék!" Kiveszi a képzeletbeli zsákból a kézeletbeli ajándékot, ideadja nagy komolyan...

Nos, ilyenek a sétáink.

De ma úgy jöttünk haza az oviból, hogy "mozdonyvezető vagyok anya! Vezetem a mozdonyt! Beveszi a mozdony a kanyart! Anya! Bevenni te is a kanyalt!"

Amikor megérkeztek a Baki lányok és elővették a játék orvosi szettet (vagy mi a neve?), Tibike a nyakába akasztotta a ...milyenszkóp is a neve? Futott körbe: "doktolbácsi vagyok anya! Kit gyógyítsak meg?" Akkor a Tünde kezét, a Baki lábát, apa hasát, stbstb, még a plüssállatokat is mind mind meggyógyította.

Érdekesek ezek a dolgok, eleinte csodálkoztam, de mostmár minden képzeletbeli dolgot játszik, jól belejött :D

Karikás kendő és az új frizura

Tegnap volt egy kis zűr a Carolino karikás kendőm körül. Ezért készült az este ez a kép, no meg az új frizura bemutatásáért.


Nem tudtam választani, ezért kettő lesz:


2010. január 6., szerda

Szokásos újévi kívánság...

Nos itt van 2010, már meg is kezdődött.

S hogy mi az, amit kívánok?

2001/2002 szilveszterén azt kívántam, bárcsak jövő szilveszterre babát várnék.

2002/2003-ason nem vártam babát és az volt a kívánságom, h ha nem is születik babám 2003-ban, de bárcsak terhes lennék jövő szilveszterkor.

2003/2004
dettó,

2004/2005
dettó,

2005/2006 dettó, - és láss csodát: bejött!!!

2006/2007 boldogan telt, növesztettem a pocakomat és egy egészséges babáról álmodoztam: hála! bejött! És

2007/2008
- a változatosság kedvéért azt kívántam, h ha nem is születik babám 2008-ban, de bárcsak terhes lennék jövő szilveszterkor.

2008/2009 - dettó... Csak semmi kreativitás a továbbiakban... Itt van, elmúlt éppen a

2009/2010-es év-forduló, és -megszámoltam!- immár 9-edszer ugyanez a kívánságom. Év végén majd kiderül, hogy mennyi is az arány: 1/8 vagy 2/8 ?

Az ovinak nincsen vége?

Ez a kellemetlen meglepi érte Tibikét.

Vasárnap, január 3-án este már sokadszorra mondtam, h
-Tibikém, holnap megyünk az oviba.
-Mál voltam, felelte.
Vagy esetleg azt, hogy:
-Eleget jáltam mál az ovodába!

Hétfőn, elvitte Apa az oviba.
Otthagyta.

(Zárójel nyitva:
Apa csak úgy kendőzött eddig, hogy én felkötöttem rá a gyereket s közben hatszor összevesztünk. A gyereket biciklivel vitte oviba. Most meg duzzogott vasárnap este, h milyen lassú lesz az ovibamenés, mert ilyen időben nem bicajoztathatja a gyerkőcöt. Megtanítottam a tibeti kötésre vasárnap este és ezt imádja. A gyerek is naponta elújságolja, h Apa őt a kendőbe hozta, a hátán. És roppant örül ennek a gyerek!
Konklúzió: majd 3 évesen sem késő a kendőzés :D
Zárójel zárva.)

Amikor én 12 után értementem, hát a szájacsak eléggé lefele volt görbülve és látszott, h a sírással küzd.
-Mi a baj, Tibikém? Valami baj van?
-Igen - hüppögte és már könnyezett is. Nem sírás volt, nem krokodilkönnyes hiszti, neeeem, őszinte, szívből jövő keserűség!
-Mi a baj édeském?
-Nem tudom - hüpp - hüpp.
-Szomorú vagy?
-Igen.
-Miért vagy szomorú, kicsi kincsem?
-Hiányoztál, anya! Váltam, h gyele.

Hát vagy 10 percet ücsörögtünk ezek után az előszobában, ölelgettük egymást, babáztunk, nem siettünk... Aztán mindketten lenyugodtunk, felöltöztünk és hazabattyogtunk.

Kedden reggel felült, és kijelentette, hogy:
-Apa, ma nem megyek a ovodába!
Hogy mi vette rá mégis nem tudom, nem voltam itthon, nem láttam - nem hallottam.
Amikor érte mentem azzal várt, hogy:
-Anya! Szomolú voltam, de mostmál boldog lettem, melt jöttél!

Ma szerda, nem tudom hogy milyen volt a ma reggeli ébredés-indulás, ugyanis én, indulásom előtt az alvó Tibiknek osztottam puszit.
A hazajövés oldottabb, mint régebben, de megmondta Tibike:
-Anya. Eleget jáltam mál ovodába!
-Ne búsulj, szivem, ha nagyobb leszel, majd iskolába fogsz járni!
-Amikor anyuka leszek, akkor jálok iskolába! Amikor apuka leszek, akkor jálok ilodába! És ettől láthatóan felvillanyozódott! :)

2010. január 4., hétfő

Hmmm. Túlzásba estünk? :-o

Néztük együtt Tibikével a Maja "lokkelezős" videóját, aszongya:
-Anya, csináljunk nekem hosszú hajat.
-Miért Te?
-Hogy tudjak lokkelezni.
-Hát azt hogy kell?
Megmutta, hátraveti a fejét.
-Rövid hajjal is lehet, látod-e?
-De nem jó, hosszúval kell, anya!

Komolyan aggódni kezdtem, gyorsan vissze kéne térjünk a népzenére és a gyerekdalokra...

Karácsony 2009

Sajnos eddig nem volt időm erről beszámolni. Egyébként most sincsen... :(

Rövid leszek és velős, és csak a tények miatt írom le, nehogy elfelejtsem, már totál kijöttem a hangulatból, s ilyenkor nem tudok írni.

Szóval:
hozzánk az angyal megérkezett 23-án este. Átlagban nem szeretem az ilyent, de 24-én reggel elutaztunk, majd csak 30-án vetődtünk haza, a szilveszteri bulira, ahová sok gyereket vártunk és nem szerettem volna magyarázkodni, h nálunk miért nem is járt az angyal...

No, hozott egy akkora karácsonyfát, h Tibikének derékig ér, de sebaj, majd megnő, ha elültetjük, hiszen gyökerestől hozta a környezetbarát angyalka :D

Íme:


A könyvet persze rögtön el kellett olvasni:


24-én déltájt útnak indultunk, ebédeltünk Medgyesen, s este 7re odaértünk Szentgyörgyre. Az angyal meg is érkezett, míg mi villámgyorsan meglátogattuk dédit, hiszen már késő volt.

Karácsony harmadnapjáig maradtunk Szentgyörgyön. Közben volt rokonlátogatás Kézdi környékén (Izáéknál disznótor és hosszú évek után sikerült végre találkoznunk Opra Katiékkal), Krisztáék meglátogatása, Nemez koncert az Old Men's Pub-ban.

Vasárnap vissza Medgyesre Csannáékhoz. Tibi ott is hagyott bennünket, Neki sajnos muszáj volt dolgozni a két karácsony között, pedig nem így terveztük eredetileg. Aztán szerdán (30-án) felültünk egy vonatra ketten és hazajöttünk apához, majd a vendégek is érkeztek, de ezt már írtam :)

Hát így telt.
Most nem sorolom fel, h kinek mi midnent hozott az angyal, csak annyit jegyzek meg, h írtó jók lehettünk, ha a válság ellenére ennyire gazdag angyaljárásban volt részünk.

Medgyesre érve lépcsőzünk felfelé a másodikra Csannáékhoz. Mondom Tibikémnek: - Gyere nézzük meg, h Nagymamáéknál járt-e az angyal?
-Biztos járt, mert ők is jók voltak! - véleményezte a kis hősünk. Aztán meg örült, h igaza volt :D

Így volt, aki nem hiszi, járjon utána...

Szilveszteri buli

Évek óta valahol szilveszterezünk, valahol messze. Voltak persze jó bulik, de amikor 2-3 nemalvós nap után haza kell utazni többszáz km-re, akkor az rém unalmas.
Idén végre nálunk volt a banda :D
(Jó, eddig garzonban laktunk, nem is lehetett.)

Itt, ahol most lakunk, az oviban, van vendégszoba is szivacsmatracokkal, ezért mertünk ennyi sok vendéget összehívni.

30-án estefelé megérkezett a Baki család:
apuka, anyuka, Abigél (aki 6 éves múlt) és Maja (aki alig töltötte a 3-at)

31-én megérkezett a Perjessy család:
apuka, anyuka, Zita (2 éves és 4 hós) és Kata baba (5 hós)

1-én délután megérkezett Tresser, családostól:
apuka, anyuka és Csanád baba, aki 9 hónapos és akit Tibikém kitartóan CsaLád-nak nevezett.


A felnőttek szinte végig a konyhában ücsörögtek, Tibi kiköltözttette az erősítőt s a hangfalakat. A gyerekeké volt a 2 szoba egészen. Szét is szedték, de hát legalább jól érezték magukat.

Egyébként szerintem a gyerekeknek nem tesznek jót ezek a nagy bulik, legalábbis az én fiamon azt látom, h nem szereti a nagy társaságot. Amikor csak 1-2 gyerek van rajta kívül, akkor elemiben érzi magát, különben nagyon összeavart, nyűg, ősetudjamibaja válik belőle. De hát valahogy ehhez is hozzá kell szoknia, egyebet nem tehet, ha ilyen járkálós-bulizós szülőkhöz született.

Egyébként rájöttem, h nem is veszünk ágyat, egy ilyen matrac mindent megér. Meg is mutatom, h mennyire élvezték...



Aztán azt is megmutatom, h Maja hogy "lokkelezett" - ahogy Tibike mondja. (csak sajnos vízszintesen filmeztem, nem függőlegesen. (Ha valaki tudja hogy lehet visszafordítani, legyen szíves szóljon!)




S keresek pár képet is...
Apás program a kertben:



A fiúk:



A lányok:



Jegyezd meg jól, míg a föld kerek...



Készül a bébiflekken vacsorára:



Tresser és CsaLádja:

Új év...

kezdődött, megújulunk újra. A blogom pofiját is megpróbálom felújítani.

Vicc-ide-vicc-oda, minden kedves olvasómnak BUÉK!

Az idénre szőtt tervek között szerepel a blogírás is... be kell vallanom azonban, h amióta dolgozni is járok, jelentősen kevesebb időm van vele foglalkozni.