2010. november 29., hétfő

Szerelem vagy szerelem

Tibi vállán Jutka, Tibike vállán Péter baba, böfiztetnek(!) és járnak körbe-körbe. (Aki még nem járt nálunk: lehet menni egyik szobából a másikba, onnan az előszobába, onnan az egyik szobába és így körbe-körbe.)

Tibi énekel: Házunk előtt jégverem, benne van a szerelem, ájnánáná...

Tibike: -Apa, az a szerelem, amikor javítják az autót, igaz?
Tibi variálni kezdett a háromszéki többféle E hangjával, amire egyébként roppant büszke.
-Nem, az szérélém, a szárálém az más.
Tibike: - Az mi?
Tibi: -Hát amikor egy kisfiú és egy kislány szeretik egymást.
Tibike: -Én Jutkát szeretem.
Tibi éppen magyarázni kezdett volna, hogy miért nem megfelelő Jutka szeretőnek, de Tibike nem várta meg:
-Akkor, Apa, beszéljünk az autószerelésről!



***

Közben beszélgettek az autószerelésről...
Tibi ejsze kezdett kifogyni a repertoárból, mert egyszer hallom, h köszörüli a hangját:
"Őrmesterúr sejehaj, Őrmesterúr..."
Akkorát nyerítettem, h ilyen jót rééég nem röhögtem.
Akkor eszibe juttattam: "Századosúr sejehaj, százados úr ha felül a lovára".

***

Aztán más ének kezdődik: "A kecskének nagy szakálla van. Az én..." - na, énekeljünk valami mást, mondja Tibikének, főleg, hogy Tibike mostanában nagyon érdeklődik a rokoni kapcsolatok felől, h ki kinek a kije?

2010. november 28., vasárnap

Kik lépnek fel a Wacken fesztiválon?

Szombat délután.
Ülünk Tibivel a kanapén. Jutka szopik. Tibike ott sertepertél a szobában, az autóit taszigálja, szokás szerint. "Itt ül benne Tibike, vezeti. Mellette ül Laca és középen ül Jutka." - Minden járműben ezek ülnek mostanában.

Zárójel: nyáron az egész család benne ült mindenben. Valahogy így:
"Benne ül Anya, Apa, Tibike, Tibike vezeti, a tesvélem, Laca, Bolóka, Zalán, Tibi tata, Ibolya, Csanna, Csapja, Attila, Szili, Iza. De Nagymama! én olyan gyorsan vezetek, h Te ki is esel!"
Zárójel bezárva.

Nos, ülünk a kanapén és nézzük a Scorpions együttes koncertjét, amit a Wacken fesztiválon adtak 2006-ban.

És nem is tudom minek kapcsán jegyetem meg:
-Hűűű, azok a rokkerek!...
Tibike: - Azok nem lokkelek!
Én: - Hát micsodák?
T: - Bohócok!
Én: - Kik bohócok, Te?
T: - Hát akik ott benne vannak a metálban. - Oda is kanyarodott a képernyő elé és megmutatta őket.

2010. november 25., csütörtök

Budapest, állatkert

A két Tibim Budapestre utazott.
Addig mi Jutkával ketten és Anikó nagynénémmel itthon mardtunk.

Szerettem volna picike hangyává változni és kihallgatni az apja-fia beszélgetést egész úton meg ott, meg úgy egyáltalán. Édesek lehettek, az elmeséléseik alapján.

A fő attrakció az állatkert meglátogatása volt. Legalábbis erről mesél Tibike azóta is.

"A legszebb állat a zsiláf volt, Anya. De képzeld el: a zsiláfnak olyan hosszú nyaka volt, h elélte azt a szénát, ami oda fel volt akasztva."

Íme Tibike és a hosszúnyakú kedvence:

Állatkerti pihenő, túrórudizaba:


Amit föltétlen szeretnék elmesélni... hát amit a saát szememmel láttam:
Hazaértek este fél11kor a fiúk. Már hallottam egy ideje, h megállt az autó az ablak alatt és beszélgetnek, de nem értettem, h mit. Nagy későre végre bejönnek, kopognak.
Kinyitom az ajtót és amit látok...

Ott áll Tibike, a szemecskék írtózatosan fáradtak, de roppant boldogak. Egyik kezében egy héilummal töltött lufi-szerű katicabogár. A madzagján hurok, ráakasztva a kis csuklójára és még fogja is jól. Másik kezében egy piros játékautóbusz, olyan, mint az AnnaPeti könyvben. Belépik a küszöbön és az ajtóközepében megszólal. Én köszöntem, de ő a köszönés helett: "Anya, kééépzeld el! A állatkeltben volt.... elefáááááááááááánt"

Aztán akkora sztorizás kezdődött, h másnap kihagytuk az ovit :D

(Jutka szabotálja a blogomat...)

2010. november 12., péntek

2010. november 1., hétfő

Itthon

Jutka egy csütörtöki napon született és vasárnap már haza is pakoltak a kórházból.

Mire hazaértünk, itt már összegyűlt a család, mint valami bazi nagy görög lagzira, vagy nem is tudom :))
Itt volt Csanna alapból, aztán szombaton megérkezett a Szilágyi család Temesvárról, vasárnap meg Csapja és Attila is Sárosról.

Nos, egyedül csak Tibi jött értem, így kértem.

Itthon volt nagy dinom-dánom a konyhában, de én erről keveset tudok, mert mi Jutkával bevonultunk a szobába és már szoptattunk is. Tibike érkezett egy kis meseolvasásra, azon nyomban.

Zalán csak megnézte a kislányt és már ment is hazafelé.

Csapja és Attila is hazautaztak délután. Csapja örömmel konstattálta, h Jutkának kimondottan zongorista ujjacskái vannak :D

Csanna kedden ment el, Boró és Laca 2 hetet maradtak.

Boró volt a megmentőm. Főzött, mosogatott és délutánonként elvitte a két fiúcskát a jtászótérre, egyébként is mindig elfoglalta őket. Ezek mellett mint valami nem-akármilyen hivatástudattal rendelkező lll-s tanácsadó, engem meganított szoptatni. Ezt szó szerint kell érteni. Most ebből a melledből szoptass, most abból, most fejjél, most így csinálj, most úgy csinálj! Közben úgy biztatott mint egy hullámzó közönség a kedvenc focicsapatját.

Mindezt 24-25 hetes pocakkal! Mondta is, h sajnálkozva néztek rá az emberek, amikor a fiúkkal vonult: jó nagy pocak, Laca babakocsiban, Tibike mellette motrocskán v biciklin.

Amit föltétlen el kel újságolnom: megénekeltette a fiamat!!! Tibikét, akit még soha senki nem hallott énekelni: egyszerűen éneltek! Amiután Boróék hazamentek, próbáltam én is, de kijelentette: "én nem szeletek veled énekelni, én csak Bolókával szeletek énekelni!"

 Jó volt nagyon, h a két "nagyfiú" úgy el volt egymással foglalva, hogy Jutkával nemigen törődtek. Laca minden délelőtt fel volt háborodva, h Tibike hová lett, Tibike pedig nem akart oviba menni, mert ő inkább Lacával maradt volna.

Lacának bejött Jutka, nagyon érdeklődve figyelte, amikor éppen ideje volt rá :)))

Aztán Boróék elmentek, ezt mindeannyian nagyon sajnáltuk :( Lehet, h még ők is, de nem akarok nagyképű lenni és ilyeneket kijelenteni.

Másik hétre még visszajött Csanna. Éppen kapóra, mert Tibikét orvoshoz kelltt hordozni. Erről majd mesélek, de lényeg, h mégsincsen rendben a petikó, sőt: most lett baj vele igazán :(

Csanna elment csütörtökön és péntek óta Apa szabadságon van. Olyan szabadság ez, h napi 2-3-4 órát mégiscsak dolgozik, vagy itthonról, vagy elutazik Tordán túlra, vagy bemegy a céghez. De már ez is valami!

Szóval tkp. csak jövő7 hétfőtől leszünk "magunkra".


Jutka egyébként 10 napig alvóbaba volt, azóta ölbaba, letenni NEM LEHET! Illetve lehetni lehet, de akkor hallgatjuk, hogy üvölt, amit nem igazán tűrünk jól. Tehát babázunk... :)
Jellemezni így lehetne a kiscsajt: csöcsöncsüngő.

Amint sikerült, még jelentkezem, de a napokban örültem, ha 2 percre letehettem, rögtön elmosogattam pár cuccot, vagy bevágtam a mosógépet, vagy ilyenek...

Blogírásra nemtom mikor lesz idő :(