amikor nem utazunk sehová.
Gondoltuk ezt pénteken reggel.
Péntek délelőtt Tibi elment az egyetemre a "curs festiv"-re. Ő román tagozatra járt, akkor még nem volt magyarul közgáz, ezért mondom ilyen jó "magyarosan". :)
Aztán este együtt mentünk a "buliba". Ide Tibike is nagyon készült, és hősiesen bírta is a gyűrődést, csak a zene nem tetszett neki, ezt többször is elmondta nekem. (Nem Iron Maiden volt és nem is Halász Judit Csiribiri-je.)
Szombat reggel komolyan elkezdtem gondolkodni azon, amit Boró mondott a héten. Hogy Zalánt elküldik Németországba 2 hónapra, és úgy döntöttek, h elmennek mind a hárman... Hmm... És kezdtem realizálni, hogy a hugommal augusztusban fogok leközelebb találkozni, hacsak... hacsak... hacsak nem ugrunk haza Medgyesre ezen a hétvégén. Eldöntttük, s egy óra múlva már megreggelizve és felöltözve és bepakolva útnak voltunk indulva. Csak Boró s Laca voltak ott Medgyesen, Csannáék ugyanis elmentek Keresztúrra és Martonosba. Csannának most volt a 15 éves (hihi) érettségi találkozója. (Ha jól számolok, akkor 1965-ben érettségizhetett.)
Este megérkezett Zalán a tigrissel. Érdekes kis napj volt, reggel Vielingen-ben kelt fel, No-ban, közben elrepült Temesvárig, ott egyet fürdött, ebédelt, és elmotorozott Medgyesig, este ott itta nyugisan a pohár vörösbort. :)
Az esti fürdetés különösen jól sikerült. Tibike hajlandó volt Lacával fürödni. Eleinte egy öntözővel locsolta, hogy "Lacála esik a eső". Aztán a szappantartót úsztatta olyan szöveggel, hogy "úszik a halacska, úszik a halacska a tengelenciában!" Miután Laca kiszállt (hangot is adott dühének, hogy képzeli Boró, h csak úgy kiveszi a fürdővízből, ezzel megszakítva a bulit???) azután Tibike a csapot locsolta, hogy "nehogy elhelvadjon".
Vasárnap megérkeztek Gabi néni és Jóska bácsi (Zalán szülei), finom ebédet hoztak mindannyiunknak. (Köszönjük az ebédet ezúttal is! :) )
Később Csanna és Csapja is. Jó kis csaádi ünnep alakult ki, mindenki azért futott össze, mert "ezek" le akarnak lépni 2 hónapra!
De hogy Laca mennyire édeske lett, amióta utoljára láttuk, ezt nem hagyhatom szó nélkül. Tibikével roppant szeretik egymást (csak osztozkodni ne kelljen, a többi simán megy). Tibikét alig lehet meggyőzni, hogy ne üsse le, ne borítsa fel, ne a lábát ölelgesse, mert úgy leesik, ne szedje ki az utolsó darab ruhacsíptetőt is a Laca kezéből, stbstb...
Szóval ezeket leszámítva nagy a szeretet. :)
Vasárnap este 7re haza is értünk, Kolozsvárra...
Este, a Tibi által mondott sárkányos mese után valami elment az utcánkon, valami írtó hangs jármű. Tibike kiszól a szobájából: "Anya! Elment valami fulcsa és megzavalt!"
Később egy autó is elment, újabb megjegyzés következett: "A előbb elment egy fulcsa valami és megzavalt! Utána elment egy autó és nem zavalt meg!"
És ma... ma ünnepeljük a 7 éves házassági évforduónkat. Az ünnep, annak ellenére, h ma mindketten szabadnaposak vagyunk abból áll, h felváltva őrizzük a gyereket :))))
Én reggel próbálni voltam az iskolában, délben haza, együttebéd Tibivel (gyerek már ebédelt és elaludt). Aztán Tibi gyorsan elhúzott, hogy pótolja be a pénteken osziórára "vesztegetett" mínusz óráit. Esétre pedig várjuk Anikó keresztanyámat, aki kisegít a héten, mivel éppen Brassai hét zajlik, ez roppant nagy jövésmenés, rengeteg dolog, stb. S hogy Tibinek ne gyűljön túl sok minusz órja megint a gyerekfelügyelet miatt, hát megkértem Anikót, h jöjjön el erre a hétre. És Anikó jön is :)
Nos, ahhoz képest, h mennyire örültünk, h végre egy nyugis 7vége, amikor sehová sem utazunk, ahhoz képest bepattant az ötlet és elhúztunk. De természetesen a családdal töltött idő mindig megéri, jól is telt, és nem bánjuk egyáltalán. Sőt!
2010. május 24., hétfő
2010. május 18., kedd
Apia, Zsiga és az AC/DC
Hosszú és húzós hétvége volt, de megérte.
Csütörtökön jelenésem volt Dícsőben az APIA-nál. Délben 1 óra 20 perckor Tibikét autóba beköt, gázpedált lenyom és meg is érkeztem 3 után a hivatalba. Csapja elém jött oda, a dolgot szerencsésen el tudtuk intézni. Onnan Sáros felé mentünk, de útba ejtettük a majorházat. Friss sajt volt, orda sajnos nem. Aztán végre Sárosra értünk.
Tibikének ott akkora élményt jelentettek a csirkék, hogy amíg ott voltunk végig azokat bámulta: "Né, a egyik ivott!" meg "Né, a egyik evett!" meg "Viszek nekik füvet!" (hordta is, mintha nem lett volna nekik odabenn füvük.)
Sárosról meg úgy indultunk este 7 órakor, h én egyedül Kolozsvárra, Tibike a nagyszüleivel Medgyesre.
Pénteken a szokásos suli, délután meg takarítás, gyorsan kihasználtam, hogy nincsen itthon a gyerek.
Szombaton volt Zsiga esküvője. Úgy kerültünk oda, h Zsiga és Tibi munkatársak, sőt projekttársak is voltak az utóbbi időben. Az érdekes az, h én Zsigát tanítottam egy évig, teljesen kezdő koromban, tehát 2000 őszén kezdték a XII. osztályt. Ott volt a fél ex-osztály, csodálkoztak ők is rajtam, én is rajtuk...
Beszélgettem is velük, azon szörnyülködtek, hogy én 22-23 éves voltam akkoriban, ők meg 18-19. Ők most 27-28 évesek, tehát _sokkal_ idősebbek mint én akkor, pedig milyen "nagynak" tűntem nekik akkor. Szószerint így mondták: nagynak. Aztán lehet, h "vénnek", gondolták :)))
Szombat este 12-kor lefeküdtünk (Kolozsváron déltől estig tartanak az esküvők), majd vasárnap reggel koránkelés (fél8) és irány (Sepsi)Szentgyörgy. Anyóséknál ebédeltünk, beültünk Andris audijába és meg sem álltunk jóformán Bukarestig, azon belül pedig valami "Unirii" nevű parkolóházig. Koncertre be. Utólag az ujságok azt írják, h 50-60ezer néző volt. Én ugyan nem tudom felmérni a tömeget, de tény, h ekkora közönséget nem tudom, h láttam-e más koncertken. A Parlament épületével szemben volt felhúzva a színpad. Volt két előzenekar, az elsőt lekéstük, (nem is igyekeztünk elérni), a második az Iris volt, egész ügyesen játszodtak. A hangulat csak fokozódott és fokozódott.
Iris után félóra szünet következett.
És rock-koncertekre nem éppen jellemző módon 9 előtt fél perccel lesötétedett a színpad és elcsendesedett minden, majd 9:00 -kor robbant, fények, stbstb és kezdődött!
Elmesélni nem lehet egy ilyen koncertet, ez olyan, mintha megkérdeznéd a hegymászótól, hogy milyen volt a Mount Everesten? Persze mesélhet és mutogathat képeket, de a fíling az csak az övé, csak azé, aki ott volt és átélte.
11:00 -kor lett vége a koncert után fellőtt tüzijátéknak. Ekkora pontosságot... hmmm...
Mire kikóvályogtunk Bukarestből, már éjfél elmúlt, és 2:40-kor Szentgyörgyön lefeküdtünk. Majd hétfőn déltájt indultunk Medgyesre, felvenni Tibikét Csannáéktól. Summa summárum hétfő este 9-re hazértünk Kolozsvárra.
A jegyeinket megvettük novemberben, a Pocaklakó létezése január végén derült ki. Tehát novemberben nem tudhattam, hogy 20 hetes lakóval utazom majd le az 1000 km-t. (500 oda, 500 vissza)
Ezen kívül pedig írtak egy jót az erdely.ma -n. "A rockernek olyan egy AC/DC-koncert, mint muzulmánnak Mekka: legalább egyszer az életben el kell oda zarándokolni."
És becsszó nem ment el az eszem, de hétfőn tudtuk meg, hogy Iron Maiden koncert lesz augusztus 15-én. Hmmm... arra már 7 és fél hónapos körül leszek... De tudjátok: Kolozsvárra jönnek! ;)
Csütörtökön jelenésem volt Dícsőben az APIA-nál. Délben 1 óra 20 perckor Tibikét autóba beköt, gázpedált lenyom és meg is érkeztem 3 után a hivatalba. Csapja elém jött oda, a dolgot szerencsésen el tudtuk intézni. Onnan Sáros felé mentünk, de útba ejtettük a majorházat. Friss sajt volt, orda sajnos nem. Aztán végre Sárosra értünk.
Tibikének ott akkora élményt jelentettek a csirkék, hogy amíg ott voltunk végig azokat bámulta: "Né, a egyik ivott!" meg "Né, a egyik evett!" meg "Viszek nekik füvet!" (hordta is, mintha nem lett volna nekik odabenn füvük.)
Sárosról meg úgy indultunk este 7 órakor, h én egyedül Kolozsvárra, Tibike a nagyszüleivel Medgyesre.
Pénteken a szokásos suli, délután meg takarítás, gyorsan kihasználtam, hogy nincsen itthon a gyerek.
Szombaton volt Zsiga esküvője. Úgy kerültünk oda, h Zsiga és Tibi munkatársak, sőt projekttársak is voltak az utóbbi időben. Az érdekes az, h én Zsigát tanítottam egy évig, teljesen kezdő koromban, tehát 2000 őszén kezdték a XII. osztályt. Ott volt a fél ex-osztály, csodálkoztak ők is rajtam, én is rajtuk...
Beszélgettem is velük, azon szörnyülködtek, hogy én 22-23 éves voltam akkoriban, ők meg 18-19. Ők most 27-28 évesek, tehát _sokkal_ idősebbek mint én akkor, pedig milyen "nagynak" tűntem nekik akkor. Szószerint így mondták: nagynak. Aztán lehet, h "vénnek", gondolták :)))
Szombat este 12-kor lefeküdtünk (Kolozsváron déltől estig tartanak az esküvők), majd vasárnap reggel koránkelés (fél8) és irány (Sepsi)Szentgyörgy. Anyóséknál ebédeltünk, beültünk Andris audijába és meg sem álltunk jóformán Bukarestig, azon belül pedig valami "Unirii" nevű parkolóházig. Koncertre be. Utólag az ujságok azt írják, h 50-60ezer néző volt. Én ugyan nem tudom felmérni a tömeget, de tény, h ekkora közönséget nem tudom, h láttam-e más koncertken. A Parlament épületével szemben volt felhúzva a színpad. Volt két előzenekar, az elsőt lekéstük, (nem is igyekeztünk elérni), a második az Iris volt, egész ügyesen játszodtak. A hangulat csak fokozódott és fokozódott.
Iris után félóra szünet következett.
És rock-koncertekre nem éppen jellemző módon 9 előtt fél perccel lesötétedett a színpad és elcsendesedett minden, majd 9:00 -kor robbant, fények, stbstb és kezdődött!
Elmesélni nem lehet egy ilyen koncertet, ez olyan, mintha megkérdeznéd a hegymászótól, hogy milyen volt a Mount Everesten? Persze mesélhet és mutogathat képeket, de a fíling az csak az övé, csak azé, aki ott volt és átélte.
11:00 -kor lett vége a koncert után fellőtt tüzijátéknak. Ekkora pontosságot... hmmm...
Mire kikóvályogtunk Bukarestből, már éjfél elmúlt, és 2:40-kor Szentgyörgyön lefeküdtünk. Majd hétfőn déltájt indultunk Medgyesre, felvenni Tibikét Csannáéktól. Summa summárum hétfő este 9-re hazértünk Kolozsvárra.
A jegyeinket megvettük novemberben, a Pocaklakó létezése január végén derült ki. Tehát novemberben nem tudhattam, hogy 20 hetes lakóval utazom majd le az 1000 km-t. (500 oda, 500 vissza)
Ezen kívül pedig írtak egy jót az erdely.ma -n. "A rockernek olyan egy AC/DC-koncert, mint muzulmánnak Mekka: legalább egyszer az életben el kell oda zarándokolni."
És becsszó nem ment el az eszem, de hétfőn tudtuk meg, hogy Iron Maiden koncert lesz augusztus 15-én. Hmmm... arra már 7 és fél hónapos körül leszek... De tudjátok: Kolozsvárra jönnek! ;)
2010. május 14., péntek
Három lábú nagytata
Csapja Aveojában ültünk Tibikével, a sofőrülésen és húzzuk le a sáros cipőt (Sáros neve nem véletlenül Sáros), illetve fel a tisztát.
Egyszercsak Tibike váratlan kérdést tesz fel:
-Anyaaa? Nagytatának hálom lába van?
Meg is lepődtünk a kérdésen, azt hittem, h ez egy újabb vicce a gyereknek és viccesre fogva mondom, hogy:
-neeeem, Tibike, Nagytatának is két lába van.
-De nézd meg Anya, (és közben mutogat a kormány alá,) hálom pedál van, melyik lábával nyomja ezeket Nagytata?
Egyszercsak Tibike váratlan kérdést tesz fel:
-Anyaaa? Nagytatának hálom lába van?
Meg is lepődtünk a kérdésen, azt hittem, h ez egy újabb vicce a gyereknek és viccesre fogva mondom, hogy:
-neeeem, Tibike, Nagytatának is két lába van.
-De nézd meg Anya, (és közben mutogat a kormány alá,) hálom pedál van, melyik lábával nyomja ezeket Nagytata?
2010. május 13., csütörtök
Fotópályázat
Lehel unokabátyám újra jelentezett egy fotópályázatra. Itt is szavazásos a dolog, tehát megkérem minden kedves olvasómat, h akinek tetszenek a képei, az szavazzon rájuk.
Erről a pályázatról van szó:
És oda lehet jutni a Lehelke blogjáról. (A jobboldali kicsi képecskékre kattintva lehet szavazni.)
Köszi midenkinek! :)
Erről a pályázatról van szó:
És oda lehet jutni a Lehelke blogjáról. (A jobboldali kicsi képecskékre kattintva lehet szavazni.)
Köszi midenkinek! :)
2010. május 8., szombat
Képek a szülinapozásról
Ez egy családi kép.
Soha nem készítünk olyan képet, h mind rajta legyünk, de végre itt van ez.
Látszik rajta Tibinek a "halcos pólója" - ahogy a fia nevezi.
Anyából is egy darabka.
Tibike egészen jól látszik.
És Hugi is, amennyire látszódhat.
És a pillangótorta!
Soha nem készítünk olyan képet, h mind rajta legyünk, de végre itt van ez.
Látszik rajta Tibinek a "halcos pólója" - ahogy a fia nevezi.
Anyából is egy darabka.
Tibike egészen jól látszik.
És Hugi is, amennyire látszódhat.
És a pillangótorta!
2010. május 4., kedd
Nemek...
Amikor Tibikéről kiderült, h fiúcska, örömömben lefolyt a könnyem. Micsoda megható dolog! Fiam lesz.
Mire hazaértem, már duzzogtam, hogy tele lesz a házam vonatokkal, teherautókkal és folyamatosan pisztolyért és puskáért fog könyörögni. Különben is, nekem lánytesóm van, a családunkba nem volt fiú, mittudomén, h mit kell kezdeni egy kissráccal?
(Tibi közben bővítette a listát: csapágygolyó! parittya! halászbot és az összes hozzávaló kellék! - ezek lesznek a drága kincsek!
Ebből aztán egy érdekes beszélgetés alakult, összehasonlítgattuk ugyanis a mi lányos kincseinket ezekkel. Mármint a Nagymama maradék-anyagos zsákja, az ágy alatt a kis bőrönd a mindenféleszínű és mindenfélefajta cérnákkal, különböző méretű tűk. Meg persze a kisolló, amit sajnos csak kölcsön szabadott venni, s még nyaklevessel is fenyegetőzőtt Nagyi, ha nem tesszük a helyére (amit persze soha nem osztott ki :) - helyette inkább ollót keresett kicsi és nagy, amikor néha nyoma veszett).)
Másnap persze szégyelltem magam, hogy hogy lehetek ilyen bugyuta.
Végül a fiacskámat - természetesen - ezeregy lányért nem cserélném el :)
Most pedig ismétlés.
Tegnap, hogy kislány, hát libabőrőzött a karom a gyönyörűségtől. Ez igen! Lesz egy lányom!
Mire hazaértem az járt a fejemben, vajon hogy fogok én lányt nevelni? Ilyenek jutottak eszembe, mint: "apróbbakat lépj! egy lánynak nem illik akkorákat lépni". Meg az, hogy "üllj összetett lábbal, kihúzott derékkal, egy kislánynak nem illik így széttehénkedni"...
Nem hiszem, h menni fog ez nekem :(
Mára persze máris furdallt a leliismeret, hogy gondolhatok ilyen butaságokat?
És közben az idősebb generáció meséli, hogy bezzeg az volt az igazi meglepi, amikor születéskor derült ki, hogy "Er" vagy "Sie". Hát persze, biztosan más élmény volt, de meg kell mondjam, hogy ez így is elég izgi :)
Mire hazaértem, már duzzogtam, hogy tele lesz a házam vonatokkal, teherautókkal és folyamatosan pisztolyért és puskáért fog könyörögni. Különben is, nekem lánytesóm van, a családunkba nem volt fiú, mittudomén, h mit kell kezdeni egy kissráccal?
(Tibi közben bővítette a listát: csapágygolyó! parittya! halászbot és az összes hozzávaló kellék! - ezek lesznek a drága kincsek!
Ebből aztán egy érdekes beszélgetés alakult, összehasonlítgattuk ugyanis a mi lányos kincseinket ezekkel. Mármint a Nagymama maradék-anyagos zsákja, az ágy alatt a kis bőrönd a mindenféleszínű és mindenfélefajta cérnákkal, különböző méretű tűk. Meg persze a kisolló, amit sajnos csak kölcsön szabadott venni, s még nyaklevessel is fenyegetőzőtt Nagyi, ha nem tesszük a helyére (amit persze soha nem osztott ki :) - helyette inkább ollót keresett kicsi és nagy, amikor néha nyoma veszett).)
Másnap persze szégyelltem magam, hogy hogy lehetek ilyen bugyuta.
Végül a fiacskámat - természetesen - ezeregy lányért nem cserélném el :)
Most pedig ismétlés.
Tegnap, hogy kislány, hát libabőrőzött a karom a gyönyörűségtől. Ez igen! Lesz egy lányom!
Mire hazaértem az járt a fejemben, vajon hogy fogok én lányt nevelni? Ilyenek jutottak eszembe, mint: "apróbbakat lépj! egy lánynak nem illik akkorákat lépni". Meg az, hogy "üllj összetett lábbal, kihúzott derékkal, egy kislánynak nem illik így széttehénkedni"...
Nem hiszem, h menni fog ez nekem :(
Mára persze máris furdallt a leliismeret, hogy gondolhatok ilyen butaságokat?
És közben az idősebb generáció meséli, hogy bezzeg az volt az igazi meglepi, amikor születéskor derült ki, hogy "Er" vagy "Sie". Hát persze, biztosan más élmény volt, de meg kell mondjam, hogy ez így is elég izgi :)
18 hetes UH
Amikor Tibikét vártuk, akkor minden egyes UH-ra eljött velem Tibi. (UH=ultrahang)
(Nemcsak arra, mert már előtte arra a rengeteg tüszőleső UH-ra, s egyéb marhaságra. Csodálatos társ ez az ember.)
Nos, most nem. Most eddig mindig egyedül mentem, de nem azért mert ne lenne ideje a családra, hanem azért, mert általában ebéd vagy alvásidőre van időpontom, így hazajön és ebédeltet, altat, amíg megjárom a rendelőt.
Na de most, a 18 hetesre, amikor reméltük a baba nemét is megtudni, hát erre el akart jönni. Tibikét meg elvittük, mert hát kire is hagytuk volna? Persze elmagyaráztuk neki, hogy hogyan kell majd viselkedni, hová megyünk, mit fogunk ott csinálni, stbstb...
(Szerintem egyébként azt várta, mint a TV-ben, hogy meglátja a tesókáját.)
Roppant meglepődtem, hogy mekkora türelme van ennek a "mi dokinknak" a gyerekhez. Még egy UH-képet is kapott a gyerek, a tesóka kezéről, hogy "nézd csak, Tibike, Neked integet".
És a meglepetés: kislánynak néz ki!
Mindenki roppant örül, csak Tibike csalódott. Mondta is a doktorbácsinak, legalább háromszor: "én azt hiszem, hogy fiúcska". A doktorbácsi meg: "én pedig azt hiszem, hogy kislányocska".
Este itthon aztán nagy szomorúan: "Anya! Mélt mondta a doktolbácsi, hogy kislány legyen a tesvélem? Én akalom, hogy fiúcska legyen, melt én a fiúcskákat szeletem!"
Egyébként mondott ennél SOKKAL jobb híreket is, például, hogy négy kamrás a szíve és OK-san dobog és az aorta is jól látszik és minden egyéb OK. Mérete megfelel a korának, stbstb...
(Nemcsak arra, mert már előtte arra a rengeteg tüszőleső UH-ra, s egyéb marhaságra. Csodálatos társ ez az ember.)
Nos, most nem. Most eddig mindig egyedül mentem, de nem azért mert ne lenne ideje a családra, hanem azért, mert általában ebéd vagy alvásidőre van időpontom, így hazajön és ebédeltet, altat, amíg megjárom a rendelőt.
Na de most, a 18 hetesre, amikor reméltük a baba nemét is megtudni, hát erre el akart jönni. Tibikét meg elvittük, mert hát kire is hagytuk volna? Persze elmagyaráztuk neki, hogy hogyan kell majd viselkedni, hová megyünk, mit fogunk ott csinálni, stbstb...
(Szerintem egyébként azt várta, mint a TV-ben, hogy meglátja a tesókáját.)
Roppant meglepődtem, hogy mekkora türelme van ennek a "mi dokinknak" a gyerekhez. Még egy UH-képet is kapott a gyerek, a tesóka kezéről, hogy "nézd csak, Tibike, Neked integet".
És a meglepetés: kislánynak néz ki!
Mindenki roppant örül, csak Tibike csalódott. Mondta is a doktorbácsinak, legalább háromszor: "én azt hiszem, hogy fiúcska". A doktorbácsi meg: "én pedig azt hiszem, hogy kislányocska".
Este itthon aztán nagy szomorúan: "Anya! Mélt mondta a doktolbácsi, hogy kislány legyen a tesvélem? Én akalom, hogy fiúcska legyen, melt én a fiúcskákat szeletem!"
Egyébként mondott ennél SOKKAL jobb híreket is, például, hogy négy kamrás a szíve és OK-san dobog és az aorta is jól látszik és minden egyéb OK. Mérete megfelel a korának, stbstb...
A 3 éves nagyfiú
Már több, mint 2 hete betöltötte Tibikém a 3 évet, eddig mégsem számoltam be az eseményről. Ennek több oka is van.
Az egyik az, hogy az elmúlt 2 hétben maratoni vizsgáztatás folyt a suliban és örültem, h van időm szuszogni közben. A másik pedig az, hogy akiknek volt fényképezőgépük és az ünepen elsütötték párszor, még egyetlen képet sem juttattak el hozzám. Így nem tudtam pl. a tortáról képet tenni fel.
Kép az most sincsem, időcske asszem kerül most pár percnyi.
Az úgy volt, hogy Medgyesen gyűltünk össze: előszöris szombat (17-én) odaérkeztünk mi 3-an, elsőként :)
Este megjöttek Csanna s Csapja, Sárosról. (Hoztak is friss júh sajtot és ordát, tele is zabltuk magunkat rögtön.)
Másnap, vasárnap délelőtt megérkeztek Szili, Iza, Ibolya mama és Tibi tata. (Szili sietett, h elkaphassa a Forma 1-es futamot, radarba is futott Földváron, sajnos.)
Végül befutottak Boró és Laca is. Zalán csak icipicit később, ti. ő a tigrisével jár, nem Opellel :D (Triumf Tiger-ről van szó.)
Szóval ennyiből állt a kis csapat.
Ebédre készültünk egy finom húslevessel, másodiknak pedig salátakrumpli volt (jó tavasziason retekkel, zöldhagymával) és bécsi szelet volt, csirkemellből, illetve disznóhúsból.
Desszeretnek ott volt a 2 torta, amit megmutatok, ha beérkeznek a fotók róla :D
Egyikkel én készültem, ez a tavalyi Edit-féle recept lapján készült, de az alakja... majd meglátjátok :D
Másik csokis volt, Ibolya hozta, a szomszédasszonya sütötte.
Ebéd után nem sokkal hazavoult a vendégsereg.
Először a Kovászna megyeiek mentek el (Szili, Iza, Anyós, Após), nem sokra rá Zalán a tigrisével.
Később mi is elvonultunk, a kis ünepeltet pedig két hétre otthagytuk a nagyszülőknél.
Első héten ott voltak Boró és Laca is. ELmondásuk szerint nagyon összejött a két gyerek végül...
Második héten csak hármasban voltak Tibike, Csanna és Csapja.
Azért második hétre is került kaland, például Sárosra kimenés. Erről azt mesélte Tibike, hogy segített nagymamának kapálni a virágoskertben: "fogtam a kapa végit!" És "öntözgettük a világokat".
Másik példa: keltek a csirkék, sanos nem tyúk alatt, hanem keltetőgépben. De így is nagy élmény volt, mert "csipogtak a tojások", "a csőlivel kilyukasztotta a tojást és kibújt". "Sok-sok csilke bújt ki!"
Nos, annak ellenére, hogy Tibike 2 hónapon keresztül ígérgette, h áprilisban nagy fiú lesz és lesz a születésnapja, és akkor majd a wc-be fog kakálni és pisikálni...
Medgyesen megmondta Nagymamának, h most adjon neki pelenkát, mert nem Medgyesen, hanem Kolozsválon fogja a wc-t használatba venni.
Persze azóta hazaértünk és "amikol még nagyobb leszek, anya!"
Szóval a gyerek átvert. Három évet pelenkábn töltötte és ahogy elnézzük, még mindig nincsen esze ágában sem változtatni a szokásain :(
Az egyik az, hogy az elmúlt 2 hétben maratoni vizsgáztatás folyt a suliban és örültem, h van időm szuszogni közben. A másik pedig az, hogy akiknek volt fényképezőgépük és az ünepen elsütötték párszor, még egyetlen képet sem juttattak el hozzám. Így nem tudtam pl. a tortáról képet tenni fel.
Kép az most sincsem, időcske asszem kerül most pár percnyi.
Az úgy volt, hogy Medgyesen gyűltünk össze: előszöris szombat (17-én) odaérkeztünk mi 3-an, elsőként :)
Este megjöttek Csanna s Csapja, Sárosról. (Hoztak is friss júh sajtot és ordát, tele is zabltuk magunkat rögtön.)
Másnap, vasárnap délelőtt megérkeztek Szili, Iza, Ibolya mama és Tibi tata. (Szili sietett, h elkaphassa a Forma 1-es futamot, radarba is futott Földváron, sajnos.)
Végül befutottak Boró és Laca is. Zalán csak icipicit később, ti. ő a tigrisével jár, nem Opellel :D (Triumf Tiger-ről van szó.)
Szóval ennyiből állt a kis csapat.
Ebédre készültünk egy finom húslevessel, másodiknak pedig salátakrumpli volt (jó tavasziason retekkel, zöldhagymával) és bécsi szelet volt, csirkemellből, illetve disznóhúsból.
Desszeretnek ott volt a 2 torta, amit megmutatok, ha beérkeznek a fotók róla :D
Egyikkel én készültem, ez a tavalyi Edit-féle recept lapján készült, de az alakja... majd meglátjátok :D
Másik csokis volt, Ibolya hozta, a szomszédasszonya sütötte.
Ebéd után nem sokkal hazavoult a vendégsereg.
Először a Kovászna megyeiek mentek el (Szili, Iza, Anyós, Após), nem sokra rá Zalán a tigrisével.
Később mi is elvonultunk, a kis ünepeltet pedig két hétre otthagytuk a nagyszülőknél.
Első héten ott voltak Boró és Laca is. ELmondásuk szerint nagyon összejött a két gyerek végül...
Második héten csak hármasban voltak Tibike, Csanna és Csapja.
Azért második hétre is került kaland, például Sárosra kimenés. Erről azt mesélte Tibike, hogy segített nagymamának kapálni a virágoskertben: "fogtam a kapa végit!" És "öntözgettük a világokat".
Másik példa: keltek a csirkék, sanos nem tyúk alatt, hanem keltetőgépben. De így is nagy élmény volt, mert "csipogtak a tojások", "a csőlivel kilyukasztotta a tojást és kibújt". "Sok-sok csilke bújt ki!"
Nos, annak ellenére, hogy Tibike 2 hónapon keresztül ígérgette, h áprilisban nagy fiú lesz és lesz a születésnapja, és akkor majd a wc-be fog kakálni és pisikálni...
Medgyesen megmondta Nagymamának, h most adjon neki pelenkát, mert nem Medgyesen, hanem Kolozsválon fogja a wc-t használatba venni.
Persze azóta hazaértünk és "amikol még nagyobb leszek, anya!"
Szóval a gyerek átvert. Három évet pelenkábn töltötte és ahogy elnézzük, még mindig nincsen esze ágában sem változtatni a szokásain :(
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)