Ha nem akarnék mindent egyszerre csinálni, akkor talán még bloggolni is lenne időm...
Nade ez van... Pedig sajnálom, mert rengeteg vagány-vagány dolog történik...
A héten itt vannak Boróka és Laca baba, Tibikénél pedig tombol a féltékenység. Szegény gyermekemet sokszor megsajnálom, de nincsen amit tenni, valahogy túl kell élnie a hetet. Mindenkinek írtó jól telik, csak Tibike zaklatott, de remélem majd elmúlik. Már 3dik nap megmondta, hogy "Bolóka, Te menj haza Temesválla és Lacát is vidd el magaddal!"
Közben eljött az ideje, h Laca megkapja élete első cipőjét és hétfőn meg kedden ezügyben járkáltuk keresztül-kasul az egész Kolozsvárt és másdszor is megállapítottam, h egy első cipőt venni nem egyszerű feladat. (Először akkor, amikor Tibike volt ennyi idős.)
Summa summárum, a cipővásár jól végződött: vettünk egy használt szandálkát, álompuha, álomkönnyű meg minden, a kismamaklubban árulta valaki, mert a kisfia kinőtte már, majd egy cipőcskét jó drágán, de megérte!
Asszem az üzletnevet nem illik megírni, úgyhogy kihagyom.
Tehát: jó nagy cipősüzlet és a gyerekrészlegen egy képernyő és rajzfilm megy. Micsoda ötlet! A gyerek nem veszti el a türelmét, a szülő pedig nyugisan tud válogatni, stb, amíg a gyerek ráragad a képernyőre. Általában írtóra haragszom az ilyenekre, de most örültem. Két napja járkáltunk és cipőt A-KAR-TUNK venni!!!
Boró ült egy széken, Lacával az ölében, én pedig hordtam oda a 20-as cipőcskéket, nem kellett fel-le pattannia gyerekestől-csomagostól, stbstb... Mindezt azért tudtam megtenni, mert Tibikém megengedte, nem törődött ugyanis semmivel. Megállt a TV előtt, szopta az ujját, büngyürgette a "koplócot" és bambult. S én nem bántam. Egy ideig!
Egyszercsak rémülten-remegve fut hozzám. "Anyaaaaaaaaaaaa!!!!!!!!!!! Mit csinált az a csúnya a cicával?"
Annyira megijedt az ő korosztályának célzott rajzfilmtől, hogy alig tudtam megvigasztani a mimózalelkű fiamat. Utólag kiderült, h Tom és Jerry ment, éppen valami rusnya cápa üldözte Tom-ot és annyira-de-annyira megrémült a gyerek attól az idétlen cápától, hogy valami hihetetlen.
Gondolkodtam a dolgon azóta is és még mindig foglalkoztat. Mit kéne tegyek, h ne legyen ilyen finomka az a gyerek?
A legjobb megoldásnak azt látom, h előszöris veszünk egy TV-t és ha kell erőszakkal is hozzászoktatjuk a gyermeket a "vad" részletekhez. Azért az idézőjel, mert csak neki vad, a legtöbbnek az éppen egy fantasztikus jó vicc, egy jó móka. Nézhetne végülis "foarte educativ" jellegű rajzfilmeket! És filmeket is, miért is ne? Lövöldözőseket, verekedősöket, ahol vagy úgysem hal meg senki, vagy igenis meghalnak, méghozzá tekitélyes vértócsában, stbstb...
Láthatnak rendőrautókat, pisztolyt, robotokat, ... igen... olyan dolgokat, amik igazán érdeklik!
Micsoda maradi emberek vagyunk mi a XXI. század elején (bár már abból is lassan lejárt egy évtized)... méghogy TV nélkül akarunk felnevelni egy gyereket? Ráadásul fiút! Hm...
(A multkor megnézett Zorróból egy részt. Egyetlen dolgot tanult belőle. Egy szót, amit azelőtt sohasem hallott: böltön - ezt! Micsoda szerencse, ugye?)
(Igen, hallottam már én is arról, hogy a "Tomsijerry" nem gyerekeknek való rajzfilm, de akkor a cipősboltnak a gyerekrészlegén található képernyőn miért az megy?)
2010. március 31., szerda
2010. március 15., hétfő
Érdekesen ejtett szavak
Tibike már elég jól beszél, mindent mond, még olyansmit is, amit meg vagyok győződve, h nem ért, csak mondja :)))
De vannak érdekes szavai, most nem jut minden eszembe, de majd pótolok utólag is.
VAHALOL, VAHALOVA
-Hol van a pampód, Tibike?
-Vahalol van.
Vagy: -Menjünk vahalova sétálni.
TEJBEGISZT
-Anya, főzöl nekem tejbegisztet?
PÉLDÁJUL
(Mst egy példa sem ut eszembe példájul.)
De vannak érdekes szavai, most nem jut minden eszembe, de majd pótolok utólag is.
VAHALOL, VAHALOVA
-Hol van a pampód, Tibike?
-Vahalol van.
Vagy: -Menjünk vahalova sétálni.
TEJBEGISZT
-Anya, főzöl nekem tejbegisztet?
PÉLDÁJUL
(Mst egy példa sem ut eszembe példájul.)
2010. március 8., hétfő
Március 8 alkalmából...
...kívánunk minden kedves nő-olvasónknak minden szépet és jót, leginkább a tavasz mihamarabbi érkezését!
Loptam Nektek a wikipediáról egy képet:
Loptam Nektek a wikipediáról egy képet:
Tibike művészi érzéke (a költészetre gondolok)
Laporello.
József Attila: Altató
Radvány Zsuzsa rajzaival.
A 4 lapos laporello már 3 darabban létezik egy ideje. Azt hittem, h tetszik neki, vagy lehet, h tetszik is, bár ezek után nem is tudom... Rengeteget olvastatta és rengeteget nézte a képeket benne.
Tegnap délután újra kezébe kerül egyik darabja a fent említett egykori könyvecskének és nézi-nézi. Egyszercsak nagy türelmetlenül megjegyzi:
-Anya! Nincs is szeme a házikónak! És az égnek sincsen szeme!
József Attila: Altató
Radvány Zsuzsa rajzaival.
A 4 lapos laporello már 3 darabban létezik egy ideje. Azt hittem, h tetszik neki, vagy lehet, h tetszik is, bár ezek után nem is tudom... Rengeteget olvastatta és rengeteget nézte a képeket benne.
Tegnap délután újra kezébe kerül egyik darabja a fent említett egykori könyvecskének és nézi-nézi. Egyszercsak nagy türelmetlenül megjegyzi:
-Anya! Nincs is szeme a házikónak! És az égnek sincsen szeme!
2010. március 7., vasárnap
Pecsételés
Ma reggel, hogy ne untkozzunk amíg Apja felkel, hát pityókából pecsétet készítettünk és csak pecsételtünk, pecsételtünk...
Apa persze meghallotta, h nagy a buli a konyhában, s ő is kikecmergett...
Apa persze meghallotta, h nagy a buli a konyhában, s ő is kikecmergett...
2010. március 2., kedd
Pánkó recept
Annyian kérték, hogy nem szabadulok meg a pánkórecept leírásától. De csaódnotok kell, tudniillik a pánkónak NINCSEN receptje!
Azért megpróbálom leírni.
Fél kiló lisztből lehet egy 8tagú családnak. Most, hogy oviba is kellett vinni, hát fél kg lisztet nyomtam oda, de sztem még abból is sok lett.
Szóval: friss élesztőt ajánlok hozzá. Az életsztőn általában írja, hogy mennyi liszthez, szóval kiszámítod, h mennyi élesztő kell bele.
Egy csészécske langyos tejbe beteszed az élesztőt s egy kiskanál cukrot és meleg helyre teszed. (Télen úgy szoktam, hogy meggyújtok egy karikát az aragázon, nem teszem rá, Isten ments, hanem a szomszéd karikára teszem a csészét.)
Azt ott kell tartani min. 20 percet.
Utána:
lisztet egy tálba. Liszt közepére beletölteni az élesztős tejet. Aztán beleütni egy tojást. (Amikor 2 kg lisztből csináltam, akkor 2 tojást tettem bele, fél kg liszthez egyet... szóval semmi pánik.)
Egy csipetnyi sót.
Cukrot nem kell sokat, rájöttem, régebben többet tettem, de amióta pcos-re fény derült, azóta csak esetleg még egy kiskanállal s kész (egy van már a tejben).
Egy csöpp olajat is odazuttyintani.
Akkor lehet kezdeni összegyúrni, majd dagasztani.
Ha nem tudod, h hogy kell dagasztani, akkor gyúrjad míg összeáll a tészta (leválik a kezdről!) s utána még vagy 10 percet. A lényeg az lenne, hogy a tésztát minél több helyről és minél többször érje levegő. (Vannak ehhez spéci "műveletek", "mozdulatok", de ha ezt nem tudod, akkor csak gyúrjad, ne törődj vele. Nehéz elrontani.)
Aki sütött már kenyeret: kenyértésztánál keményebb legyen a végén.
Ja, ha túl kemény, akkor pöttyins bele langyos tejet vagy olajat.
Ha túl lágy, akkor lisztet, de jobb ha óvatos vagy s nem jutsz oda, hogy lisztet kelljen még beletenni. De ha mégis kell, mondom: nem tragédia.
Akkor letakarod egy tiszta konyharuhával és legalább egy órát keleszted, de lehet másfelet is, sőt, több idő múlva sem lesz kutya baja). Sztem az 1 óra az a legminimálisabb.
Aztán nekifogsz szépen átgyúrod a tésztát, ha kissé ragadós, akkor lisztet szórsz az asztalra (vagy lapítóra) és azon gyúrod, h pár szemet még szedjen fel.
Akkor szépen kinyújtod, (lisztet alája, h ne ragadjno le) ha nincsen tésztanyújtód, akkor egy tiszta sörösüveggel. (Nem röhögni, ezt intrikben s különféle albérletekben rögtönöztük, csudajól működik!)
Jó vékonyra kell nyújtani (nem mértem hány ml, de mondjuk 3 v 5 lehet).
Pohárral kivágni.
A karikákat ne rakd egymásra mert ha nem sütöd rögtön s még kel a tészta akkor összeragadnak.
Akkor olajat forrosítasz egy... naagy vaslábosban (Mamukának volt egy nagy vaslábosa, abban lett jó a pánkó!)... vagy naaagy teflonos serpenyőben (most ez az aktuális nálunk.
Legyen legalább 1 - 1,5 centi magas az olaj az edény alján. Amikor forro az olaj, akkor dobálod bele a kivágott "karikákat". Ajánlom, h egyszerre csak egyet, hogy ha nem jól működik, akkor csak egy romoljon el.
Úgy kell kinéznie, hogy ahogy forró olajat ért, RÖGTÖN felpúposodjon.
Itt kell bűvészkedni, gyorsan kell vele dolgozni, mert gyorsan sülnek, gyorsan kell fordgatni és kiszedni.
Kiszedni egy szalvétával kibélelt tálba ajánlatos, olajat még elszívandó...
Amikor egyedül vagyok, akkor csak kiszaggatás után sütöm. Ha van segítség, akkor egyik szaggatja, másik süti.
A "szalagos" pánkó úgy lesz, hogy megsül fele, de annyira felpúposodik, hogy fele sem ér az olajba, így fele sem pirosodik meg. Amikor megfordítom, akkor a másik fele sem ér az olajba. Tehát kinézet: alul pirosra sült, felül pirosra sült, közepét olaj nem érte, ezért ott fehér.
A végén meghited porcukorral (kis szitából v szűrőből, h szép legyen!), de pcos-ok esetén ez a lépés kimaradhat. :)
No, sajnos fotók nem készültek, de ha még sütök, akkor úgy választok időpontot, h Tibi itthon legyen s fotoriportot készítünk belőle. :)
Úgy tűnhet, hogy ez egy összevissza-hasznavehtetlen leírás, de elrontani nemigen lehet, szóval tessék csak kipróbálni. :)
Jó étvágyat hozzá.
Azért megpróbálom leírni.
Fél kiló lisztből lehet egy 8tagú családnak. Most, hogy oviba is kellett vinni, hát fél kg lisztet nyomtam oda, de sztem még abból is sok lett.
Szóval: friss élesztőt ajánlok hozzá. Az életsztőn általában írja, hogy mennyi liszthez, szóval kiszámítod, h mennyi élesztő kell bele.
Egy csészécske langyos tejbe beteszed az élesztőt s egy kiskanál cukrot és meleg helyre teszed. (Télen úgy szoktam, hogy meggyújtok egy karikát az aragázon, nem teszem rá, Isten ments, hanem a szomszéd karikára teszem a csészét.)
Azt ott kell tartani min. 20 percet.
Utána:
lisztet egy tálba. Liszt közepére beletölteni az élesztős tejet. Aztán beleütni egy tojást. (Amikor 2 kg lisztből csináltam, akkor 2 tojást tettem bele, fél kg liszthez egyet... szóval semmi pánik.)
Egy csipetnyi sót.
Cukrot nem kell sokat, rájöttem, régebben többet tettem, de amióta pcos-re fény derült, azóta csak esetleg még egy kiskanállal s kész (egy van már a tejben).
Egy csöpp olajat is odazuttyintani.
Akkor lehet kezdeni összegyúrni, majd dagasztani.
Ha nem tudod, h hogy kell dagasztani, akkor gyúrjad míg összeáll a tészta (leválik a kezdről!) s utána még vagy 10 percet. A lényeg az lenne, hogy a tésztát minél több helyről és minél többször érje levegő. (Vannak ehhez spéci "műveletek", "mozdulatok", de ha ezt nem tudod, akkor csak gyúrjad, ne törődj vele. Nehéz elrontani.)
Aki sütött már kenyeret: kenyértésztánál keményebb legyen a végén.
Ja, ha túl kemény, akkor pöttyins bele langyos tejet vagy olajat.
Ha túl lágy, akkor lisztet, de jobb ha óvatos vagy s nem jutsz oda, hogy lisztet kelljen még beletenni. De ha mégis kell, mondom: nem tragédia.
Akkor letakarod egy tiszta konyharuhával és legalább egy órát keleszted, de lehet másfelet is, sőt, több idő múlva sem lesz kutya baja). Sztem az 1 óra az a legminimálisabb.
Aztán nekifogsz szépen átgyúrod a tésztát, ha kissé ragadós, akkor lisztet szórsz az asztalra (vagy lapítóra) és azon gyúrod, h pár szemet még szedjen fel.
Akkor szépen kinyújtod, (lisztet alája, h ne ragadjno le) ha nincsen tésztanyújtód, akkor egy tiszta sörösüveggel. (Nem röhögni, ezt intrikben s különféle albérletekben rögtönöztük, csudajól működik!)
Jó vékonyra kell nyújtani (nem mértem hány ml, de mondjuk 3 v 5 lehet).
Pohárral kivágni.
A karikákat ne rakd egymásra mert ha nem sütöd rögtön s még kel a tészta akkor összeragadnak.
Akkor olajat forrosítasz egy... naagy vaslábosban (Mamukának volt egy nagy vaslábosa, abban lett jó a pánkó!)... vagy naaagy teflonos serpenyőben (most ez az aktuális nálunk.
Legyen legalább 1 - 1,5 centi magas az olaj az edény alján. Amikor forro az olaj, akkor dobálod bele a kivágott "karikákat". Ajánlom, h egyszerre csak egyet, hogy ha nem jól működik, akkor csak egy romoljon el.
Úgy kell kinéznie, hogy ahogy forró olajat ért, RÖGTÖN felpúposodjon.
Itt kell bűvészkedni, gyorsan kell vele dolgozni, mert gyorsan sülnek, gyorsan kell fordgatni és kiszedni.
Kiszedni egy szalvétával kibélelt tálba ajánlatos, olajat még elszívandó...
Amikor egyedül vagyok, akkor csak kiszaggatás után sütöm. Ha van segítség, akkor egyik szaggatja, másik süti.
A "szalagos" pánkó úgy lesz, hogy megsül fele, de annyira felpúposodik, hogy fele sem ér az olajba, így fele sem pirosodik meg. Amikor megfordítom, akkor a másik fele sem ér az olajba. Tehát kinézet: alul pirosra sült, felül pirosra sült, közepét olaj nem érte, ezért ott fehér.
A végén meghited porcukorral (kis szitából v szűrőből, h szép legyen!), de pcos-ok esetén ez a lépés kimaradhat. :)
No, sajnos fotók nem készültek, de ha még sütök, akkor úgy választok időpontot, h Tibi itthon legyen s fotoriportot készítünk belőle. :)
Úgy tűnhet, hogy ez egy összevissza-hasznavehtetlen leírás, de elrontani nemigen lehet, szóval tessék csak kipróbálni. :)
Jó étvágyat hozzá.
2010. március 1., hétfő
Maszkabál az oviban
Pénteken hazajöttünk az oviból és rögtön bedagasztottam a pánkót. Aztán ebédeltünk és Tibike lefeküdt. Amikor arra gondoltam, h eleget kelt a tészta, nekifogok megsütni, Tibike rögtön megébredt és végig segített a sütésben. 4:45-kor készen voltunk és 5:05-kor már úton is voltunk az ovi felé.
A pánkósütés... számomra is meglepő módon egy csomó nosztlgiázást idézett elő. Rég nem sütöttem, s most minden eszembe jutott. Hogy gyerekként Sároson Mamukával sütöttük, ahogy nagyobbak lettünk segítettünk a sütésben, később a dagasztásban. Mamuka szegény mindig elmondta, h az igazi jó pánkó "lyukas" és "szalagos".
Aztán vigyorogtam magamban, ahogy arra gondoltam, h egyetemista házibulikon mekkora adag pánkókat nyomtunk néha. Már híres voltam a pánkómról, ami, most sem tudom, hogy az én érdemem-e, vagy inkább a Mamukáé? Mindenesetre szerénység jobbra v balra, roppant büszke vagyok rá (pirulós szmájli).
Aztán lám-lám, mostmár a kisfiam ovis ünnepségére sütöm ugyanazt a pánkót. :)
Mi tagadás: jó érzés volt.
A tészta nagyon jól sikerült, jól viselkedett a dagasztásnál, kelésnél, sütésnél.
A forró olajba, ahogy bedobáltam őket, rögtön akkorára nőttek, hogy öröm volt nézni. Ekkora sikerélményben rég volt részem.
A végén előkészítettem az oviba-vivendő tálat, szalvétával, a legeslegszebb pánkókkal és frissen porcukrozva.
Annyira elégedett lettem magammal, h szerénytelenség volna már erről beszélni. :)
Na, akkor a váratlan meglepetés:
mondom Tibikének, hogy most visszamegyünk maszkabálozni az oviba. Erre roppant nagy hiszti-bömbölés kezdődött, h ő nem jön, ne menjünk! Hűűűűű, a mindenit... Ekkor már sejtettem, h ebből beöltözés nem lesz.
Már vagy 2 vagy 3 hete kértünk kölcsön egy oroszlán-jelmezt. (Szégyelljem magam, úgy képzeltem, h ha gyermekem lesz, akkor majd én kreálom a jelmezeket az ilyen alkalmakra. Errefel idő és ihlet hiányában inkább köcslönkértem valakitől.) Tibike nem volt hajlandó felpróbálni, mindig azt mondta, hogy "Majd a ovodában, amikol minden gyelek felöltözik."
No, a bömbölés valahogy elállt, megbeszéltük, h most nem kell ottmaradni az oviban és Apa is oda fog jönni és anya is ott lesz és blábláblá...
Elindultunk. Vidáman.
-És Tibike, igaz most fel fogod venni az oroszlánruhát? Most mindenki fel fog öltözni!
-Neeeeeeeeeem, anya én nem veszem fel. Brühhühűűűűűűűűűű...
Hát dehogyis vette fel. Még nekem esett rosszul!
Tehát minden gyerek beöltözött, Tibikén kívül.
Minden gyerek beüllt a félkörbe, az előre odarendezett székekre, Tibikén kívül. (Ő ti. az anyja ölébe üllt, a közönségben.)
Mindenki elmondta a versikéjét, kivéve Tibikét, aki, amikor az ovónéni kérdezte, kijelentette, hogy "Anya mondja el!" Végül az ovónéni és anya kórusban mondták, hogy
"Meneküljetek, fussatok,
én az állatok királya vagyok!
Nagy sörényem, izmos testem,
oroszlán a keresztnevem!"
Ezalatt Tibike az ujját szopva pisojgott (vagy pisolygott? hm...)
(Vert viszi veretlen, nyaka feje töretlen.)
Aztán, amikor evésre került a sor, akkor Tibike már nem akart kimaradni, végigkóstolt minden kaját, minden tésztát, minden innivalót. Amiután jól be-belet, átment táncolni a másk terembe, ahol minden gyerek táncolt, engem odavonszolt, hogy "én anyával táncolok". És a gyerekek mind párosan, plusz Tibike anyával... táncoltunk!
Később otthagytam csapot-papot, elmentem Csernus előadásra, Tibike és Apa pedig még jó sokáig ottmaradtak a buliban. Állítólag tovább is érdekes volt, de erről majd mesélnek ők, ha akarnak... :)
(Ja, a pánkó másoknak is ízlett, sok dícséretet inkasszáltunk vele :D )
Így volt, igaz volt, aki nem hiszi járjon utána!
A pánkósütés... számomra is meglepő módon egy csomó nosztlgiázást idézett elő. Rég nem sütöttem, s most minden eszembe jutott. Hogy gyerekként Sároson Mamukával sütöttük, ahogy nagyobbak lettünk segítettünk a sütésben, később a dagasztásban. Mamuka szegény mindig elmondta, h az igazi jó pánkó "lyukas" és "szalagos".
Aztán vigyorogtam magamban, ahogy arra gondoltam, h egyetemista házibulikon mekkora adag pánkókat nyomtunk néha. Már híres voltam a pánkómról, ami, most sem tudom, hogy az én érdemem-e, vagy inkább a Mamukáé? Mindenesetre szerénység jobbra v balra, roppant büszke vagyok rá (pirulós szmájli).
Aztán lám-lám, mostmár a kisfiam ovis ünnepségére sütöm ugyanazt a pánkót. :)
Mi tagadás: jó érzés volt.
A tészta nagyon jól sikerült, jól viselkedett a dagasztásnál, kelésnél, sütésnél.
A forró olajba, ahogy bedobáltam őket, rögtön akkorára nőttek, hogy öröm volt nézni. Ekkora sikerélményben rég volt részem.
A végén előkészítettem az oviba-vivendő tálat, szalvétával, a legeslegszebb pánkókkal és frissen porcukrozva.
Annyira elégedett lettem magammal, h szerénytelenség volna már erről beszélni. :)
Na, akkor a váratlan meglepetés:
mondom Tibikének, hogy most visszamegyünk maszkabálozni az oviba. Erre roppant nagy hiszti-bömbölés kezdődött, h ő nem jön, ne menjünk! Hűűűűű, a mindenit... Ekkor már sejtettem, h ebből beöltözés nem lesz.
Már vagy 2 vagy 3 hete kértünk kölcsön egy oroszlán-jelmezt. (Szégyelljem magam, úgy képzeltem, h ha gyermekem lesz, akkor majd én kreálom a jelmezeket az ilyen alkalmakra. Errefel idő és ihlet hiányában inkább köcslönkértem valakitől.) Tibike nem volt hajlandó felpróbálni, mindig azt mondta, hogy "Majd a ovodában, amikol minden gyelek felöltözik."
No, a bömbölés valahogy elállt, megbeszéltük, h most nem kell ottmaradni az oviban és Apa is oda fog jönni és anya is ott lesz és blábláblá...
Elindultunk. Vidáman.
-És Tibike, igaz most fel fogod venni az oroszlánruhát? Most mindenki fel fog öltözni!
-Neeeeeeeeeem, anya én nem veszem fel. Brühhühűűűűűűűűűű...
Hát dehogyis vette fel. Még nekem esett rosszul!
Tehát minden gyerek beöltözött, Tibikén kívül.
Minden gyerek beüllt a félkörbe, az előre odarendezett székekre, Tibikén kívül. (Ő ti. az anyja ölébe üllt, a közönségben.)
Mindenki elmondta a versikéjét, kivéve Tibikét, aki, amikor az ovónéni kérdezte, kijelentette, hogy "Anya mondja el!" Végül az ovónéni és anya kórusban mondták, hogy
"Meneküljetek, fussatok,
én az állatok királya vagyok!
Nagy sörényem, izmos testem,
oroszlán a keresztnevem!"
Ezalatt Tibike az ujját szopva pisojgott (vagy pisolygott? hm...)
(Vert viszi veretlen, nyaka feje töretlen.)
Aztán, amikor evésre került a sor, akkor Tibike már nem akart kimaradni, végigkóstolt minden kaját, minden tésztát, minden innivalót. Amiután jól be-belet, átment táncolni a másk terembe, ahol minden gyerek táncolt, engem odavonszolt, hogy "én anyával táncolok". És a gyerekek mind párosan, plusz Tibike anyával... táncoltunk!
Később otthagytam csapot-papot, elmentem Csernus előadásra, Tibike és Apa pedig még jó sokáig ottmaradtak a buliban. Állítólag tovább is érdekes volt, de erről majd mesélnek ők, ha akarnak... :)
(Ja, a pánkó másoknak is ízlett, sok dícséretet inkasszáltunk vele :D )
Így volt, igaz volt, aki nem hiszi járjon utána!
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)