2010. február 26., péntek

Hiszti...

Adtam Tibikének egy csokigolyót.

Pár percig bontogatta a papírját, majd végre meglett és bekapta.

Alig kapta be, elkezdett iszonyúan hisztizve bömbölni.

-Mi a baj, Tibike, miért sírsz?
...csak bömböl...
-Miért sírsz?
...

ezredikszer:
-Miért sírsz?
-Nem akalom lenyelniiiii!!!!!!!
-Miért nem akarod lenyelni, Tibike?
-Melt nem akalooooom!!!!
-Miért nem akarod lenyelni, Tibike?
-Melt nem akalooooom!!!!

ezredikszer:
-Miért nem akarod lenyelni?
-Melt mééég fiinooomm, brühhühűűűűűűűű...

2010. február 20., szombat

A kockafejű szülők...

...ők a kezeiket tördelik és vigyorognak. Attól még járhatnak úgy, mint Csanna és Jancsi öccce (szegényt Isten nyugtassa, rég nincsen már közöttünk).

A sztori röviden:
Csanna szerette volna, hogy a lánya (én!) tanuljon meg nyelveket és ismerje a történelmet, ő ugyanis úgy képzelte, h egy lánynak ez áll jól.
Jancsi bátyám meg úgy képzelte, h a fia egy ügyes mérnök lesz, vagy hasonló, és nyomtatta (volna) Janival a mateket ennek érdekében.

A gyakorlatban ez úgy történt, hogy nekem halvány lilám sem volt soha a történelemhez, annak egyetlen fejezetéhez sem, nem is érdekelt és nyűg volt megtanulni hétről-hétre egy-két törci-leckét, ha lehetett ki is hagytam (nem szép dolog ez, de most elkapott egy őszinte pillanat). Liceumot intenzív infó osztályban végeztem, majd az egyetemen mateket és infót tanultam.

Ezzel szemben Jani unokatestvérkém éppen fordítva: szerintem soha nem tudott 5 matekképletnél többet. Liciben humán tagozatra ment (ott heti 1 matekórája volt és nem egyszer én írtam a háziját :)) ). Egyetemet is végzett: történelem szakot! De ettől még belevaló csávó, sajnos mostanában nagyon ritkán találkozom Vele.


Ezt az egész sztorit inkább csak magamnak meséltem el, nehogy én is így járjak :D

Mndenesetre ezzel együtt roppant símogatta a májamat Tibikénk következő eszmefuttatása:

Elősztori: vettem ma egy pakk kártyát. (Păcălici - ennek mi a rendes magyar neve?) Szóval minden kártya duplán van és van egy bohóc, neki nincsen párja.
(a párosok: Hófehérke, a gonosz mostoha, az almaárus öregasszony, a 7 törpe és a királyfi).
Nem tetszik neki a bohóc, ezt el is mondta sokszor és mindegyre kérdezgeti, h miért nincsen párja?

Ma estefeél, amiután ezerszer párosítottuk a kártyákat, sétálni mentünk kettesben. Egyszercsak azt mondja:
-Anya, ha még veszel olyan káltyát, akkol a bohócnak is lesz pálja!
(Hűűűűűű-ha, itt van a képzeletbeli kéztördelés.)
-És akkor hány boszorkány lesz, Tibike?
gonsolkodik-gondolkodik, aztán nagy boldogan felkiállt:
-Egy csomó!


Itthon Apának is elmeséltük. Apa pontosan úgy reagált, mint én: ki akarta húzni, h hány Hófehérke lesz. De persze itt is "Egy csomó!" volt a válasz, és a négyet nem tudtuk kicsikarni belőle. Az igazság az, hogy nem is kínoztuk sokat, bár alig tudtuk megállni...

:D:D:D

2010. február 16., kedd

Paradise Lost koncert, Kolozsváron

Február 15, Studház, Paradise Lost. Tibi már régesrégen megvette a jegyet, felhívta Tündét, h ugye jön? Igen, jönnek. Majd Bakival ketten babázunk és Tibi Tündével rokkoznak. Ez volt a terv. Közben kiderült, hogy Öcsike éppen ezen a héten lesz szabadságon, így ők is jönnek.

És persze terveztünk. A koncert hétfő estére volt kitűzve.

Mindkét család, Bakiék és Perjessyék, vasárnap érkeztek. Tibikének a háremje, ti. a 2 családnak összesen 4 lánya van :)
Azt is elterveztük, h aki nem koncertezik, az elmegy a kismamaklubos farsangra.

Vasárnap már jó volt a hangulat. Tibike olyan szövegekkel próbált bevágódni alányoknál, mint "puff-puff, nézzetek ide! ez a puskám!"
Meg, hogy "kaldozzunk egy jó nagyot, melt bui van!"

A vitézünk egy csomószor bőgött. Egyik vigasztalására induásom alkalmával az előszobai asztal alatt találtam rá, keservesen üldögélt egy cipőrakás tetején (az asztal alatt) és szívéből bömbölt.
-Mi a baj, Tibikém?
-Zita bevert az asztal alá, anyaaa!
(aki ne tudná: Zita 4 hónappal és több mint egy fejjel kisebb nála)

Aztán egy másik bőgés alkalmával:
-Mi a baj, Tibikém?
-Zita megütött a kaldjával.

Szóval Zita volt a nagy ellenség ez alkalommal.

Hétfőn (s egyébként kedden is) nekem 7re kellett mennem suliba, ez a fantasztikus érettségi miatt (s ez így lesz egész héten). Aztán délután, mire hazajöttem, itt a társaság elment vásárolni/nézelődni, csak a Tibijeim voltak itthon.
Majd megjött Nyufi Udvarhelyről. Éppen ebédeltünk itthon, amikor telefonáltak, h nem lesz koncert. Néztük a neten, tényleg írja.
Hogy Nyufi hogyan reagált, azt most nem részletezném, mindenesetre enyhén szólva: ideges lett és csalódott. Nem csodálkozni, ti. ő CSAK ezért a koncertért utazott fel Kolozsvárra.

Ha már elmaradt a koncert, úgy mindenki itthon maradt, a gyerekeket sem vittük el farsangolni. 12kor feküdtem le, felnőttek közül elsőnek, így ma eléggé kóm voltam a suliban, de sebaj, túléltem.

Ma, amikor hazajövök, a következő idill vár:
(Tibi munkában volt, és a két másik anyuka elmentek soppingolni.)
A konyhaasztal körül ülnek a 4 nagyobb gyerek, Baki és Öcsike és midnenki civilizáltam ebédel. Amikor az anyukák otthon vannak, akkor folyik a rinyálás, hogy kinek milyen színű tányér kell és milyen pohár. Az apukák pedig random-szerűen kiosztották a tányérokat, kitették az ételt, felvágták a húst kockákra és minden gyermek kapott egy kanalat, oszt táplálkozzék.
Hűsítőt kértek, Baki felállt, kiosztott midnenkinek egy pohár vizet. Ittak és meg voltak elégedve a sorsukkal. :)))
Summa summárum, roppant édesek voltak. :)

Aztán ebéd után kávézás és kávézás után midnen vendég hazaindult.

Két sztorit szeretnék elmesélni.

1. az első a bilis sztori.
A 4 vendéglány közül, a fél éves Katát leszámítva már egyiknek sincsen pelenkája. Valahogy úgy alakul, h 4 gyerekkel vagyok a fürdőben. Pisikál Zita, utána pisikál Maja:
-Látod, Tibike? Milyen ügyes lányok! A wc-be pisikálnak!
-Tibike hová pisikál? - kérdi tőlem Abigél?
-A pelenkába. - válaszolok én Abigélnek.
Ekkor Abigél naaagy-csodálkozva Tibike fele fordul:
-Te nem tudsz a wc-be pisikálni?
-Én szoktam póbálgatni abba a pilos bilibe, de nem sikelül. - védi ki a fogas kérdést Tibike.

(Tudni kell, h nem hajlandó ráülni sem a bilire, sem a wc-re, csak kamu volt, amit Abigéllel beetetett.)

2.
Én nem hallottam, de azt mondja Baki, h amíg én ma suliban voltam, addig Tibike a következő kijelentést tette: "Én szeletem a állatokat, kivéve a vendégeket."

2010. február 5., péntek

Tibike, a postás

Tibike Nagymamánál tölti a hétvégét. Csannával beszélek telefonon, egyszercsak szólítja. "Tibike, gyere mond meg Borókának, hogy ki vagy te most". Szalad Tibike és jelenti a telefonba

"Én vagyok a postás és táskám is van"

"Milyen táskád van?", kérdem én.

"Fekete."

"És kinek viszel levelet? Nagymamának?"

"Mamamának viszek levelet és Anyának és Apának és Anyukámnak és Apukámnak és a Édesanyámnak és a Édesapámnak" és már szalad is tovább hogy kézbesítse a leveleket.


Ma piacon voltunk Lacával, Laca a karikás kendőböl mosolygott ki. Megállok két asztal között, hogy engedjem el a jövő-menő embereket, többek között egy roma családot. Elől megy a rokolyás fiatalasszony, mögötte, a kalapos ura, leghátul az 5 éves forma fiucska. Meglátja az asszony Lacát a kendőben, erre kedvesen mosolyogva és szégyenlősen megjegyzi "Vai, doamnă, ca ţigăncele", mire én is mosolygok"E foarte comod". "Sănătoşi să fim" nyugtázta a kalapos cigány és már ment is mindenki dolgára.

2010. február 1., hétfő

Temesvár újra :)

Sajnos elég messze van Kolozsvár, Temesvártól, s így én is a hugomtól. Amíg gyesen voltam,... azok a régi szép idők... amikor csak kedvem szottyant vonultam Tibikéstől Hugihoz, babáztunk, pletykáltunk, vigyorogtunk. :D

Most Boró van gyesen. Jött is hozzánk a jómultkor s még készül, de most mi jötteünk, mert a suliban most van a vakáció.

Már pénteken eljöttünk. Az út OK-s volt, elindultunk Kolzosvárról, s Tibike már Fenesen megkérdezte, h "ezek Telesmál fényei?" Győzködtük, h aludjék, de azt mondta, h nem álmos. A nagyváradi benzinkútnál pedig azt, hogy "megérkeztünk Temesválla?"

Várad után, ott kapott fél 10, akkor aludt el, de úgy,h éjfélkor, mikor ideértünk, alig tudtuk felkölteni.

Boró meggyőzte Évikét, h várjon meg bennünket. Aki ne tudná, Évi unokatestvérünk, itt töltött egy hetet Borónál, nem mellékesen éppen Ő Lacának a keresztmamája. Nos, szombaton délelőtt játszóházba mentünk, a Bartók Béla suliba. (Nagyonnagyon szimpatikus iskolácska így ránézésre. Otthonos, kedves...)
Oda Évi nem jött, elment shoppingolni. De kiderült, h nincsen vonatja Aradig, csak Aradtól, mert az a vonat, amit kinéztek hétvégén nem közlekedik. Hogy ne legyen ügy, hát Zalán és Tibi elvitték Őt Aradra.

Amikor Tibike látta, hogy Zalán és Tibi beüllnek a kocsiba, így summázta a látottakat: "Amelyik beüllt abba a pilos Opelbe, az a mi apánk!"

Szombat estefelé már nem emlékszem, h miért ígértem nyaklevest a fiamnak. Nagy komolyan néz rám és Boró kérdi, hogy - Tibike! Tudod-e, hogy milyen a nyakleves?
"Tudom, igen. Olyan leves, amit ide beöntünk a nyakunkba." És éppen talált egy kiskanalat a földön, és azzal megmutatta, hogyan kell a nyakába önteni a levest. Később halljuk, h játék közben, a dumaparti közben ezt kiálltja: "Én vagyok a nyakleves Tibike!" (Hogy ezt hogyan értette, nem firtattuk.)

Vasárnap Tibi visszavonult ebéd után, mi ketten meg ittmaradtunk. Hétfőtől Zalán is dolgozik, így Boróval ketten babázunk és ketten szórakozunk minden jeleneten, beköpésen. Mindenesetre írtó jó buli. És ketten két gyerekkel valahogy sokkal könnyebb, mint egyedül egy gyerekkel.

Nem hoztunk semmiféle meséskönyvet (nem is értem hogyan történhetett ez meg - elfelejtüdött), így valami NőkLapjából olvastam neki mesét. Amikor már negyedszer olvastatta velem ugyanazt a mesét, akkor szóltam előre: Tibike, ez az utolsó. Utoljára olvasom, aztán holnap még elolvassuk.
"Jó - mondta Tibike - esetleg amikor lefekszünk, akkor még elmondod ezt a mesét."

Valamelyik este Tibikém annak örült, hogy "gombakokányt vacsorázunk".

Boróval két muffint is készítettünk. Én otthon nem szoktam, nincs is muffinsütőm (de mostmár egész biztos, h lesz ;-) ). Tibike egyszercsak felkiállt: "Anya készíti a muffint. Iszlali Léka készíti a muffint."

Nagyon tetszik Tibikének a Laca majma, egy édibédi kicsi barna majomka. Sokat játszott vele, és bizonyára bele is élte magát a játékba, egyszercsak felkiálltott: "Tibike majom és Tibike Kovács."
Boróval megegyezték, h a majom a piros autóval az üzletbe megy és kókuszdiót vásárol. Tibike ezt "hókuszdiónak" értette, annak is mondta, aztán egyszercsak halljuk, h sorolja: "Megy a majom a üzletbe, vásálol hókusztejet, hókuszkenyelet és hókuszdiót."

Amikor Laca kifelé mászott éppen a konyhából és Boró utánaszólt, hogy "Gyere vissza, szivem!", akkor Tibike gondolta, h segít neki és ő is kiálltotta: "Gyele vissza szivünk!"

Gondolom kitetszik a fentiekből, h mi péntek óta folyamatosan röhögjük a gyerkőcöket, Laca még nem beszél, rajta egészen más dolgok miatt vigyorgunk, Tibikén a beköpések miatt. Sok baj nem is volt velük, de a dackorszakos hisztik... hmmm... legalább egy minden napra jut belőlük :( Nem tudok kezdeni velük majdnem semmit. Tegnap például mondtam Tibikének, h "légyszives menj be a szobába, s ha kibőgted magad, akkor gyere vissza." Be is szalad a gyermek és bömböl-hüppög: "Anyaaaa! Anyaaaa! Az én aaaanyááááám!!!" (és persze mi nem röhögtünk ezen hangosan, nem, megálltuk :D)


Amin mindkteten meglepődtünk: a két gyerek csodálatosan játszanak egymással! Persze szerencsésebb, ha felnőtt is van a közelben, megukra még nem hagyhatóak, de hááát hihetetlen!
Példák erre is: Laca elindul, úgy akármerre. Boró könyörög, h jöjjön vissza, de rá se hederít, ő csak mászik amerre lát. Mondjuk Tibikének, hogy hívja vissza Lacát. Akkor Tibike elkiálltja magát: "Jöjj vissza, Laca!" És láss csodát: Laca felüll, visszanéz, vigyorog, mintha mondaná, hogy "igenis, egy pillanat", és már jön is visszafele.
Ha Laca elkeseredik, akkor Tibikét megkérjük, h vigasztalja meg, és Tibike ölelgeti, simogatja, megmondja, hogy "ne síjj, Laca", és Laca máris jobban van! (Természetesen nem a világrengető problémákról van itt szó!)

De Tibike, annak ellenére, h viselkedhetne példakép méltó módjára, hát ő mégsem ezt választja. Ő lemegy 9 hónapos csecsemőbe.
Ha Lacika mászik, akkor ő is mászik.
Ha Lacika feláll és rittyegteti a fenenkét, akkor gyorsan Tibike is.
Ha Lacika kedvesen beszélget az ő nyelvén, akkor Tibike is halandzsázik egy sort...

A csúcs az volt, hogy Tibikémet nem tudtam meggyőzni, h leüljön a kádban, mert Laca sem akart leüllni! Apropo: sikerül az együtt-fürdetős projekt, legútóbb még Tibike nem volt hajlantó az unokatestvérével pancsizni.

És még plusz egy az unokatestvérről:
-Tibike: Laca a barátod?
-Nem a balátom, a unokatestvélem!


Borónak vannak szuper ötletei, ma délelőtt például az állatkertbe vitt el minket. (Én nem is tudtam, h Temesvárnak van állatkertje.)

Laca végigaludta, mi 3an meg élveztük.
Láttunk:

  • téli álmát alvó medvét,
  • valami apró kengurucsaládot, a kicsike kukucskált kifelé az erszényből,
  • többféle tyúkcsalád - hagyományos házityúkök, valami törpetyúk, gyöngytyúk s még kitudjamilyen a többi?
  • páva
  • kecskecsaládok
  • szarvasok - eleinte csak a tehenek és a bocik voltak elől, aztán kijött a hatalmas szarvú szarvas is.
  • láma is volt kettő (elég viharvertek szegények)
  • zerge
  • emu-madár
  • majmok
  • pónilovak
  • nyulak - rengeteg
  • rengeteg terngeimalac
  • egy akváriámban halak
  • egy elég nagy iguána
...most ennyi jutott eszembe.

Tibikének nagyon bejött az állatkert, délután ébredés után egyet bőgött, h miért nem megyünk MOST a állatkeltbe! Ő az egyik kezében hozott egy majmot, másikban egy mókust és végig a majmokat (majomt) meg a mókusokat kereste. A majmok ketrece után már csak a mókusokat.

Most már elaludt a legénykém, sőt: elaludtak a legénykéink :-)
Tibikém elalvás előtt megkérdezte, hogy "ma milyen nap van, anya?"
Én pedig készségesen válaszolok neki: "kedd".
"És mikor megyünk még a állatkeltbe? Amikol még megyünk, én viszem a majomt."

Hát majdnem sajnálom, hogy holnap már továbbállunk, de hát a szülőknél is j óles, egészen biztos vagyok ebben. :)