Telefonálás

Medgyesen vagyunk Tibikével, Apa meg otthon, Kolozsváron.

Tibike lepiszkálja a vezetékes telefon kagylóját, a fülecskéjéhez tartja, összenyomkod valami számokat, aztán beszélni kezd nagy kedvesen:

-Szia Apa, hol vagy? Kolozsválon vagy?
Erre, egy szőke hang beleszól:
-Numărul format nu este alocat...

Itt egy leírhatatlan arckifejezés következett, hatalmas, kissé ijedt-csodálkozós szempár:

-Nem Apa volt!!! Egy néni!...

A tej és fajtái

:))

Ahogy elküldtem az előbbi bejegyzést, idefut Tibike hozzám, kezében tart valami képzeletbeli dolgot, merthogy a kezében nem volt semmi, csak úgy fogta a semmit. :))

Anya, hoztam neke tejet. Ez bodzatej!

(Aszittem leröhögöm a holdat az égről.)

-Köszönöm, nagyon kedves vagy!
-Köszi szépen, szívesen. - válaszolta Tibike.
-Ez lónak való tej, fűzte még hozzá...

Aztán később még hozott egy bodzatejet nekem.
Harmadszor is érkezik egy "semmivel" és:
-Anya, hoztam neked embernek való tejet, tessék.
-Köszönöm szépen.
-Köszi szépen, szívesen.

Búszdikkinszon és Andia

Hű, ha ezt Bruce Dickinson tudná...

No.
Ma Tibike talált az asztalon egy borosüvegnyitót (nemrég tudtam meg, h a román neve tirbuşon). A magasba emete és lelkesen kiabálva újságolta:
-Anya! Ez a lepülő. Nagy felél lepülő! Andiába megy a lepülő! A mikfokonos vezeti!
-Ki vetezi? - kérdezem, bár tudtam már, h miről van szó. Ez még mindig az Iron Maidenes film.
-Búszdikkinszon, anya!

Ez a cégnél történt a konyhában.

Aztán hazajöttünk és vacsora közben Tibike mesélni kezdett:
-Anya! Felültem egy nagy felél lepülőle, elutaztam Andiába. A gitálomat is vittem, anya! Ott felmentem egy nagy színpadla és gitálozni kezdtem.
-Hűűű, de ügyes vagy!
-És Búszdikkinszon énekelt a mikfokonba. A többiek megtapsoltak, anya! Így énekelt a mikfokonba anya: - és meg is mutatta. Balkézben tartotta szájacskája elé a képzeletbeli mikrofont és jobbkezét jó magasra emelte - Hééééééé - visította melléje. - Anya! A többiek megtapsoltak!
-Nagyon ügyes vagy, kisfiam!

-Anya, milyenek a lokkelek?
-(hm, erre mit is lehet válaszolni?) Olyanok, akik szeretik a rokkzenét. Olyant, amit Bruce Dickinson énekel. Neked tetszik az a zene?
-Igen.
-Akkor Te is rokker vagy, fiam.
-NEEEEEEEEEEMMM, én nem vagyok lokkel.
-Hát pedig apád-anyád rokker, fiam.
-Igen? AKkol én is lokkel vagyok :))




Aztán hazajött Apa később. Elővették a gitárjaikat.
-Apa, mikol bementem egy konceltle ANdiába, felmentem egy nagy színpadla és énekeltem a mikfokonba.
-Apa, ez egy nagy felél lepülő, Andiába lepül, Búszdikkinszon vezeti. Bemennek a konceltle, jajj de nagy zene van!

Szóval ez egy ilyen nap :-)))

(Közben rengeteg egyéb aranyos dolog is történik, fene tudja, h mért éppen a zenész dolgokat írom le... Ilyen ez a blogírás, mindent nem lehet leírni, sajnos.)

Zenei nevelés

Kodály Zoltán megmondta. És én igyekeztem is. De nem minden úgy sül el, ahogy én szeretném. Azért remélem, h a helyzet nem reménytelen.

Terhesség alatt majdnem naponta hallgattam Mozart-zenét. Elmentünk Szászcsávási Cigányzenekar koncertre. Tibike kb. 4,5 - 5 hónapos magzatkorában látványosan végigbulizta. Örültem és meg voltam elégedve. Népzenét természetesen azt is rengeteget hallgattam. Úgy tűnt, h tetszik a pocaklakónak.

Nem mondom, néha eszeveszett metált, annak minden válfaját is hallgattam. Akinek ilyen férje van, mint nekem, az nem tudja elkerülni. (Jó na, bevallom, h én sem éppen útálom ezt a műfajt.)

Nos, aztán megszületett a gyerek. Énekelgettem neki elég sokat pici korában. Altatódalt, amit a klubban tanultam László Bakk Anikótól és Nistor Krisztinától, valóban hasznát vettem ezen dalocskáknak. Számomra is élmény volt, amikor rájöttem, h párhónapos babám ismeri, felismeri ezeket és örül nekik. Meg persze mondókák is voltak, de most a zenei cuccról akarok regélni. :)

Nos, a gyerekünk, általában szereti a zenét. A furulyát gyerekkora óta ismeri, sokszor kérte, hogy furulyázzak neki valamit, aztán egy jó ideje ő is fujja. Jó ideje, mert egész pici korában már a kezibe adtam.

Íme:



Medgyesen, a szüleim házában ott a zongora, pontosabban pianino. Amióta ülni tud, a gyermek már oda volt ültetve "zongorázni".



Ésss...



Ahogy oda tudott mászni s ott felállni, azóta önállóan "jár" zongorázni.



(Csak azt szeretném elmondani, h nekünk nem szabadott kalimpálni összevissza a zongorán. Vagy gyakoroltunk, vagy hozzá sem nyúltunk. De Tibikének bezzeg szabad. Sőt! Őt megkérjük, h kalimpáljon! :)))) - Na ilyenek a nagyszülők. :))))) )

Mostmár nagyocska. A furulyán és a zongorán kívül más hangszerekkel is "találkoztunk". A gyerektáncházba sokáig leszobrozott a zensézek előtt és azzal töltötte a drága időőt, h bámulta a zenészeket és mutogatott, hogy "hö" - igen Tibike, az a hegedű, "hö" - igen szivecském, az a brácsa, "hö" - igen drága, az a nagybőgő.
Ugyanez történt a Pukiék lagziján. A gyerek, amíg ott volt, addig a zenészek előtt szoborozott itt is. Gitár, zongora (szintetizátor, de apróságokra nem adunk), stb...

Nos, én itt igyekszem-igyekszem, de Tibi is igyekszik metált hallgattatni a gyerekkel. Újabban az az apás program, amikor ketten vannak itthon, akkor a laptopon koncertet néznek. Eddig megnéztek egy P.Mobilt, (hoppá, bocs, azt együtt néztük :D )
és nagy favorit egy dokumentumfilm az Iron Maiden koncertturnéról (Flight 666).
Már nem tudom hányadszor nézik. Én sosem voltam itthon, úh arról nem tudok mesélni, h mi történik. Egyszer láttam 1-2 perc nézést, éppen hazaértem és úgy találtam rájuk, h apja és fia kifeküdve a matracon, a laptop kikészítve a kicsiszékre eléje, a két hangfal kitéve, egy jobbról, egy balról... na így!

Hát ma per kíváncsiság megkérdeztem a fiamtól, h "Tibike! hogy hívják a bácsit, aki énekel a laptopon? Amit apával szoktatok nézni?" És képzeljétek! Megmondta!!! "Bún Dikinszon" (magyar karakterekkel írtam, elnézést). Az a gyanúm, h Kodály Zoltán, amikor a korai zenei nevelésről beszélt, nem éppen erre gondolt...

A gyerek sokszor kéri a zenét. Apától olyant, amelyikben van gitár és dob. Anyától olyant, amiben van hegedű és nagybőgő.


A hangszerekről még:
-nemrég feltettem egy filmecskét, a címe: Hangszerek
-Valamelyikszer az IKEA-s kisvasutat kirakta, de nem úgy, ahogy szokás, hanem egymással párhuzamosan a síndarabkákat - már amennyire az enyhe görbület engedi a párhuzamosságot. Aztán kijelentette, h ez zongora és a kis ujjacskáival bemutatta, hogy lehet rajta zongorázni. :))
-a furulyát sokszor "használjuk". (Add uram, h bírjam idegekkel a hangzavart, amit csinálni tud vele.)

Adventi mézes

Tavalyelőtt bűvészkedtem egy csomót. Kár, h nem készítettem több fényképet. Tibike akkor 7 hós volt, a garzonszobánk kellős közepén helyet készítettem neki a földre, ott feküdt, vigyorgott, én meg az asztalon mindent kiterítve írókáztam gondtalanul a mézespogácsáimat. Rengeteg volt és szépek is lettek. Na jó, na... nem egy Milner Angéla szintű dolog volt, de hozzám képest...

Tavaly is sütöttem egy jó nagy adagot, de már megsütni is alig volt időm. Írókázni csak néhányat sikerült, ami a fára került. Azt is lopva éjszaka, meg a délutáni alvás alatt. Tibike ekkor 1 éves és 7 hós volt, totyogott és minden lehúzott. Tehát nem lehetett addig semmi ilyensmit csinálni, míg ébren volt. S alvás közben is csak úgy, h száradni sem lehetett csak úgy otthagyni az asztalon a cuccot. Ti. rögtön lehúzta volna.

Az idén is eljött advent ideje és Tibikém 2 éves és hét hónapos :D
Összegyúrtam egyik nap, nekifogtunk megsütni másik nap. És képzeljétek: segítségem került sütéskor! Az úgy történt, h Tibike nyaktól boszkáig hótt egy lisztes lett. De úúúúgy élvezte, h nekem segít. Hatalmas lázban volt. "Anya! Én melyikkel csináljam?" A kezibe adtam pl. a csengőt, s bele is nyomta a kinyújtott tészta kellős közepébe. Nem tudtuk rávenni, h a szélében művészkedjen. Három forma kivágása után már kezdhettük is előlről a gyúrást-nyújtást! Abba is erősen belejött, olyan serényen szedte össze a (jó bőven maradt) tésztát, h ihajjcsuhajj. Megbántam, h nem filmeztük le.
Ja, a formákkal. Odaadtam, igen, a csengőt:
-Anya, most még melyikkel?
-Hát azzal a csengővel még csinálj párat.
-Nem, mást kélek!
odaadtam:
-Köszönöm! (újabban mindent megköszön.)

Szóóóval buli volt nálunk, méghozzá nagy, csak türelemmel bírja az ember az ilyen segítségeket. De hát olyan ééédes volt, apástól annyit szórakoztunk, h csak. Mi szórakoztunk? Hangosan hahotáztunk, h milyen extázisban van a gyerek... :))

Ja, az írókázás... háááát nem hiszem, h idő és energia kerül rá... ha arra is segítségem lesz... Bár hátha mégis. A sütéskor lisztes lesz és élvezte. Hátha akkor majd tetőtől talpig cukormázas lesz? Azt is élvezné, sztem :)))
Itt az egyedüli kérdőjel a mi türelmi szintünk. :)

Mikulásra csokiebéd?

Leszívtuk. De jövőre már expert mikulásozó szülők leszünk s hátha mégsem!

Tavalyelőtt már nem emlékszem, h mit hozott az első Mikulás?

Tavaly valami gyümölcsöt a kis cipőbe (23-as számúba). Buli volt, a gyerek egész áldott nap tette-vette cipőből ki, cipőbe be a dolokat. Szerintem ennyit értett belőle. Élvezte. És mi is, ahogy dolgozik a drága :))

Idén már kitettük az összes cipőt az ablakpárkányra, ahogy illik, és reggelre megjött a Mikulás. Elég rosszak lehettünk, mert virgácsot mindhármunknak hozott. Tibikének egy jó nagy csokimikulást, aztán apróságot: mogyorót, mandarint, Kindercsokit.
A jó nagy csokimikulással egész délelőtt eljátszodt. Mondta, h "jajj milyen szép csokimikulás". Egy órán keresztül vetkőztette, míg midnen papírt leszerelt róla :)) Olyan édes volt. Aztán kiült a konyhaasztalhoz, betettük a csoki-őméltóságát egy tányérra és csak nézte, figyelte, tanulmányozta és mondottmondottmondott:
-néé, van zsebe
-mi van a zsebében?
-kabátja van.
-hol a lába? anya! hol a lába? megmondani!
-nééé, van bajussza és szakálla is van!
-a hátán van a zsákja
-mi van a zsákjában? anya! mi van a zsákban? megmondani!

Ez így ment délig. Majd délben megebédelte felét! Egyetlen falat rendes ételt sem evett! :-o Vasárnap volt itthon voltunk mind a 3an és apástól próbáltuk rávenni,h egyék levest, máodikat, s csak utána szegény Mikukást, nem volt kivel tárgyalni! Csokiebéd után nagyot aludt s a kimaradt ebédet ébredés után se pótolta.

Mire azt hittük, h megúsztuk, nyugtatgattuk magunkat, h "áh, egy napról van szó"... Szóval megjött ma az oviban is a Mikulás! Ott is volt egy csokimikulás. Sokkal kisebb, elesettebb, de ugyanakkora becsben volt szegény tartva, mint az előző napi.
És a mai lucskoskáposzta ebéd is ngayjából elmaradt. Valamennyire sikerült meggyőzni a fiamat, h először az ebéd, de aztán 4 kanál lucskos után leállt és benyakalta a fekete mikulás barátját!

Remélem semmi egyéb mikulás nem leselkedik már és holnaptól újra rendes ebédet fogunk enni. :-(

Ki épít jobbat?

Ez még akkor történt, amikor Boróék itt voltak, csak kimaradt a beszámolóból.

Egy szép délután sétálgatunk (Boró, Laca, Tibike, én) az Andrei Muresanu negyedben és álmélkodunk, hogy milyen szép és milyen nagy házak vannak errefelé. Azt mondja Boró: Te, ha megnyerem a 7 millió eurós főnyereményt a nemtommelyik lottón, akkor építek egy jó nagy ikerhzat, s beleköltözünk mi is s ti is.
Tibike értetlenkedik, nem tudja mi az ikerház.

Boró: tudod, Tibike az egy nagy ház, aminek 2 része van. Azért akarok két részt, mert egyikben laknál Te apával és anyával, a másikban pedig Zalán, Laci baba és én.
Tibike: én is építek egy nagy házat, egy csomó lésze lesz!
B: Tibike! Én Kolozsvárra építem az enyémet, Te hová?
T: én az új szőnyegle!

Hangszerek

Vendégjárás

Ahogy az lenni szokott: nem jár errefelé senki hónapokig, aztán amikor jönnek, akkor midnenki egyszerre érkezik. Boró (a hugom) már régóta készült hozzánk, az új lakást még nem is látta. Én meg mindig lebeszéltem, h nincsen fűtésünk és egy 7 hónapos baba abszolút odafagyna. De aztán végre megjöttek a mesterek és megszerelték. És lett jó meleg.

Múlt szombaton megérkeztek Temesvárról Zalán, Boró és Laca baba. Zalán visszament vasárnap, ugyebár neki dolgozni kellett. De Boró és Laca itt maradtak egy hetet.

Nagyszerű volt, szerintem midnenkinek, csak Tibike hete szólt a féltékenységről. Olyanokat művelt, h nem hittem, h képes ilyensmire. Vagy 2-3 nap is, délután nem aludt - szerintem azért, h nehogy Lacát addigis jobban szeressük, mint őt. Aztán oviba sem akart menni - szerintem ugyanezért. Laca egyetlen játékát sem vehette el. De elvette, mert Laca immár nagyon ügyesen kúszik és azt szerez meg magának, amit akar.
-Lacika baba! Nem elvenni! Az az enyém! - egész héten ez ment... Próbálhattuk mi szép szóval, türelmesen, türelmetlenül, Lacának csak a saját zörgőivel szabadott játszani...

De édes volt Tibike, ahogy felfedezte, h Lacika nem tud beszélni, nem tud járni, kérdezgette, h miért nem tud? Gügyögésre kérdezte, h miélt csak így tud beszélni?

Laca rázza a zörgőjét. Tibike odamegy hozzá: Mivel játszol Laszika baba?... Mivel játszol?... Megmondani!!!

Hétfőn este elmentünk a klubba, Zörgő Éva előadására, nagyszerű volt! Laca kicsit sértődött volt, mert az odaúton elaludt, ott megébredt, és valszeg még alut voln, ha tovább hopocálja Boró a kendőben.

Szerdán bútort néztünk a Diegóban, csak sajnos későre értünk oda, ki is dobtak.

Csütörtökön megérkeztek Csannáék.

Pénteken nem tudom hol is voltam... Ja igen, autót vinni a biztosítóhoz.
Pénteken reggel Tibikém nem akar oviba menni, de aztán mégiscsak jön és ölöztetem. Épen valami botrány akkor is kitört, h Laca ne nyúljon az ő játékaihoz. Kabátfelvevés közben aztán kérdezem:
-Tibike, te szereted Laci babát?
-Igen, mondja felcsillanó szemecskékkel.
-Akkor miért nem adod oda a játékaidat?
Erre bőgve:
-Anyaaaaaaa, én nem tudom, h miért nem adom odaaaaa!

Szombat reggel elmentek Csannáék, megjött Zalán. Délután megérkeztek Szili és Iza. Finom ebéddel készültünk, amiből estebéd lett és tortával, ugyanis Szilinek csütörtökön szülinapja volt. :)

Vasárnap pedig Boróék is elmentek, de annak különösen örülök, hogy Boró azt mondta, h annyira jól érezte magát, h januárban is jön egy hétre :D Bár úgy lenne. :)

Még a képek előtt egy sztori (egyébként rengeteg sztori van, csak nem jutnak eszembe most, h le akarom írni). Valamelyik nap Tibike az autóit begyűjtötte egy nagy piros dobozba, nehogy Lacika el tudja venni valamelyiket is. Egyik gyermek bőgött, mert el akarta volna venni az autókat, másik bőgött, h ne vegye el...
A türelmem fogytán, s mondom Tibikének:
-Na, ha nem adod az autóidat oda, akkor vidd át a másik szobába és fújd fel őket!
Megbotránkozva rámnéz, tényleg komolyan gondolom-e:
-De anya! Ezek nem lufik!

Akkor most a képek:
Játéksarok a konyhában:


Fincsi bio-alma:


Nappal csak így megy az alvás:


Ez nem sör és perec, hanem murok és alma: