Nagynéni lettem :)

El vagyok olvadva. A kicsi hugicámnak, Borócinak és férjének Zalánnak megszületett a fiacskája, hajnali fél6 körül. Szilágyi László a fiúcska neve. 4 kg és 52 cm.
Állítólag gyönyörűséges. Hát ebben biztos vagyok, annak ellenére, hogy még nem láttam képet.
Éjszaka 1kor ébredt Boróci, 2kor ment kórházba és fél6kor mág megvolt a baba :) ÜGYESEK!

No, még lesz szó erről, most csak gyorsan világgá akartam hirdetni :)

Gyerekbarát torta

Többen érdeklődtek a torta felől, úh. Edit, remélem nem haragszol, de közkinccsé teszem a receptet:

Öntött mézes:
3 tojás sárgáját összekevrünk 1/4 kg cukorral, majd hozzákavarjuk a következőket is szépen sorra: 1 dl folyékony mézet, 2 kanál olajat, 8-10 evőkanál vizet, 1/2 mokkáskanál fahéj vagy szegfűszeg porrá törve (ha van, nekünk csak fehéj volt itthon), 1 citrom héját, 30 dkg lisztet, 1 kávéskanál szódabikarbónát kis citromlében felfuttatva, darált dióbelet (ez lett volna, de csak most veszem észre, h kifelejtettük). A végén szép óvatosan hozzáadjuk a 3 tojás felvert fehérjét. Na, ezt aztán megsütjük valamilyen alakúra.

A krémhez:
A 1/2 kg tehéntúrót összekavarjuk a pudinggal. (puding= vaníliás puding, 4 deci tejjel készítve, kihűlve). Aztán még hozzáteszünk 1/4 liter tejszínhabot 2 kanál cukorral felverve. Még 2 tasak vaníliacukor jár bele és reszelt citromhéj. Én egyebet nem tettem hozzá, de lehet bele gyümölcskockákat is belekavarni.

Aztán mikor a lap meghűlt és a krém is megkeményedett kicsit a hűtőben, akko rlehet alkotni.

Remélem Edit továbbra sem haragszik és megmutatom pár művét:

Csiga:




Hóember:




Házikó:




Virág:





Ezekhez képest az én volvo-buszom egy rém-egyszerű dolog:

Ez a nap más, mint a többi...

...hát tényleg más. Az én saját szülinapom pipepurc amellett, hogy ma egész nap mit érzelgősködtem... órát nézve: most jötem rá, h szülni fogok, most fürödtem, most mentünk a kórházba, stbstb...

Aztán a nap elment mosogatással, tortasütéssel, ebédfőzéssel. Délután itt voltak Szili s Iza, így még "tömeg" is volt, ajándék is, tortevés, sör-bor-pálinka :)) s Tibikének szörp. :)

Egyszóval: nagyon jól telt a mai nap.


Egy kis ízelítő a történtekből:


Na, nem akar az ihlet megszállni, ha holnapig meggondolja magát, akkor még mesélek a szülinapról :)

A nagy mű

Varrtam egy met tai típusú hordozót. Ma ki is próbáltam, de sztem a 13,5-14 kg-s fiam valahogy jobban csücsül a hátamon a kendőben, mint ebben. Azért persze nagyon kényelmes. Lehet, h ő már túl nagy hozzá?

Nos, tiszta szégyen, ahogy kinéz, de azért megmutatom ország-világ előtt.

Életemben nem készítettem semmiféle applikációt, ez az első. Hát megbántam, h nekifogtam, mert: erre a pettyes anyagra sztem totál nem talál. Az anyagja sem talál. Egyik valamilyen gyűrt anyag ("creponata") és vékony, másik sima és vastag. És asszem, h nem kék cérnával kellett volna.

Na de az első mű semmilyen műfajban nem a tökéletessgéről híres.

Így néz ki:

A pánkó héja

Úgy tűnik ma nagyon blogolós napom van. Eszembe jutott egy múlt vasárnapi aranyos beköpés, nem is tudom hogyan felejthettem el megírni, pedig nagyon akartam.

Virágvasárnapján Sároson pánkót sütöttünk Csannával. (pánkó=fánk, de az igazi neve a pánkó!) Ebéd után fel is szolgáljuk.

Adott pillanatban Tibike már négyet legyúrt, hisztizik az ötödikért. Adjnak? Ne adjak? Adok még egyet. Beleharap, leteszi, hadonászik, h kér másikat a tálcáról. Próbálom meggyőzni: "Ezt edd meg, Tibike, amelyikbe beleharaptál."

A válasz: "héja" és mutatja, h üres a közepe.

Kormány, kalap, dob

Tibike kihalászta a fiókból egyik tányérját. Kék, Micimackó, Malacka és Tigris vannak rajta.

Felült vele az ágyra és elkezdett vezetni. Mondta is: komány, veze. De ezen már nem csodálkoztunk.

Utána feltette a fejére és kijelentette: kaap. Ezen elszórakozott egy ideig, mert a tányér időnként leesett, de mindig visszatette. Sőt! Ha leesett az ágyról, akkor képes volt lemászni, felvenni, visszamászni vele és visszatenni a fejére.

Amikor ezt megunta, akkor leborította maga elé a tányért, elkezdte ütni-püfölni: dobo, mondja hozzá.

Mindezt úgy, hogy tudja, hogy az egy tájé.

Nagyon érdekes végignézni, ahogy egy gyerek egyre okosabban játszik. És amikor pár hósan sikerült megfognia a hattyúja nyakát annyira örültünk. De persze azzal a bizonyos hattyúval vigyázni kellett: ha úgy adtuk a kezébe, hogy a hattyú feje esett a szája felé, akkor a fejet-hosszú nyakat ledugta a torkán és nagyokat öklendezett tőle. Tehát mindig vigyáztunk, hogy úgy adjuk a hattyú-nyakat, h annak teste kerüljön a szája felé.
Ehhez képest mekkorát fejlődtünk...

Jó érzés, na :)

Mindigis tetszett a népzene...

... de mostmár el is tudja ezt mondani!

Minden napra minimum egy ledöbbenés jár. Itt a ma reggeli:

Szokás szerint reggel 8-10-ig rotyog a rádió, a kolozsvári rádióban ekkor (is) van magyar nyelvű adás, reggel a Hangoló!
Ma sincsen ez másként.

Aztán valaki nénivel és bácsival interjú... hogy ne legyen hosszú - biztos - közben benyomnak egy-egy kicsi népzenét. De ki figyelt arra? Beszélgettünk, pelenkát cseréltünk, Tibi mesélte, h milyen hülyeségeket álmodott...

Egyszer csak Tibike nagy beizgulva mutogat a rádió felé: bőőő, bőőő, edü, hedű, bácsi, bácsa. Mire megfejtettük majdnem le is járt a kis zene-betét. Felismerte, h ez olyan zene, azok a hengszerek, amit a gyermektáncházban szokott látni: bőgő, hegedű és brácsa!

Nagy zenerajongó a fiam, csak eddig nem tudja elmondani. Gyerektáncház sajnos ritkán van, még a havi egy sem jön ki átlagban. De azért lehetőleg mindenikre elmegyünk. A gyerekek nagyrésze táncol, meg gyerekjátékokt tanítanak. Tibike nem. Ő megáll a zenészekkel szemben, mutogatja a zenészeket, magyaráz és extázisban van. (Ja nem ő az egyetlen, vannak még zenerajongók, a multkor is valamelyik gyerkőc eltűzött a nagybőgő vonójával, a szülei alig bírták meggyőznzi, h adja vissza a bácsinak :)) )

Mindig elmondtam, h hegedű, brácsa, nagybőgő... Ő most előszőr mondta, hogy a rádióban meghallotta. Mit meghallotta? Felismerte!

:)

Az erkély

Van egy akkora erkélyünk, h nemtom van-e 2 nm. Alig lehet kilépni, mert ott vannak a sílécek, a gyerek bicikliülése, a sport babakocsi (amiben kb októberben ült utoljára). Egy nagy kartondoboz teli valmi ócska kacatokkal, ami hónapok óta azt várja, h szedegessük ki a benne levő cuccokat és szuperáljuk ki, valószínűleg a 90%-át.
Ezen kívül van egyik oldalt egy jó nagy polc, ami tele van szintén kacattal, cipők, dobozok s kitudjamik...

Amióta eljött a meleg, azóta a gyerek előszeretettel kiül az erkélyre. Az úgy kezdődött, h egyik nap kiengedtem, de feladtam a cipőjét s mondtam is, hogy "az erkélyre csak cipővel szabad kimenni".

Rá két napra érkezik a cipőcskéjével: picő, picő, ekély, picő, ekély... ezt kiabálta és én jól értettem, h mit akar, feladtam hát a lábbelijét és kiengedtem.

Háááát, ami időt ott el tud tölteni: beül a bicikliülésébe, kivisz hozzá egy tányért és az a komány és ő veze.
Aztán az összefogott és feltámasztott babakocsi levegőben levő kerekei szintén jók vezetni. A polc alatt és a legalsón lévő kacatokat el is éri, ott is van ezer érdekesség. Nemrég megtalálta a bicikliző sisakját, s azóta úgy néz ki az erkélyezés, hogy hozza, sisa - mondja, azt feltesszük és az erkélyen minden műveletet sisakkal a fején végez. :))

És ami a leghasznosabb számomra: közben alig kell félszemmel odanéznem, ugyanis ELVAN EGYEDÜL!!! Tehát amíg meg nem unja és amíg nem jön el a bazi nagy kánikula, addig erkély rulez ;)

A szent és sérthetetlen mese

Bevallom: a mesével nagyban hadilábon álltam. Akárkitől megkérdeztem, h mikortól ajánlott a gyereknek mesét mondani/olvasni, átlagban az a válasz jött, hogy "minél hamarabb". Igenám, de első fázisban a gyermek kiszedi a meséskönyvet a kezedből, megkóstolja, széttépi. Szerintem meg hiába mondanak a szakemberek akármit, elég lehetetlen mesét olvasni ilyenformán.

Aztán a klubban megtudtuk, h eleinte fontos, hogy a mesét mondjuk, ne olvassuk, a szemkontaktus ugyanis mindennél fontosabb. Ezen felbuzdulva néha elmondtam a fiamnak, de csak az egérfarkú mesét, mert mást nem tudok fejből. (Fel kell zárkóznom, méghozzá minél hamarabb!)

Tehát egy ideje olvassuk Boribont (Boribon és a hét lufi és Boribon autózik vannak meg, nyilván az autózós a kedvenc.) néha elmondom az egérfarkú mesét... szóval próbálkozunk, na. De a gyereknek tetszik, mert lefekszik és azt mondja: mese! (délben és este is)

(Egyébként a wc-zési kísérleteink a mese miatt fulladtak kudarcba. A drága azt hiszi, h azért kell a wc-n ülni, hogy meghallgassa a mesedélutánt. Hát mi a fene, budi nélkül is tudunk mi mesézni! - szóval ez a "projekt" most szünetel.)

A múlt7en Medgyesen Csannika minden lefekvésnél elmondta a malackás mesét. (Azt amelyikben az a "csel", hogy "forró vizet a kopaszra".)

Na, ennyi kellett nekem, én is mostmár komolyabb mesékre kell áttérjek.

Még mielőtt valaki megsajnálná, h szegény gyermek, mindig ugyanaz a mese. Nem kimondottan hanyagság, hanem ez a lényeg! Fene ezt a 21. századot s a rengeteg szakembert...

Nos, Sároson egyszer én is hallgattam a mesét, hogy majd tudjam reprodukálni Csanna nélkül is. Mit képzeltek, "egyszercsak arrajárt egy nagy-nagy ordas farkas" - mondja Csanna. Tibike erre felkiállt: "hatalmas". Tehát ha eddig hatalmas-ordas-farkas volt, akkor most ne akarjuk őt átverni. :))

Másik mese, az enyém, az egérfarkú, melyben a szegény ember addig ás, míg talál egy dobozt. Kinyitotta s hááát egy egérfarok volt benne. Nagy nemfigyelésemben ma este azt állítottam, h "addig ásott, míg egy egérfarkat nem talált". Rögtön jött a szigorú javítás: "doboz".

Megjegyzem, h Tibike még nem beszél mondatokban, CSAK szavakat mondigál. Igaz, néha ragozza is.

Példa, egy péntek esti párbeszédre:
T: -Moto.
én: - Hol van a motor, Tibike?
T: - Bent.
én: -Hol bent?
T: - Autóba.
(Valóban a kocsink csomagtartójában volt. Mi pedig a második emeleten a lakásban.)

Sáros

Itt töltöttük a hétvégét. Apum szölőfaluja. Medgyestől 25, Dícsőszentmártontól 10 km-re.

Szóval: pénteken már 3:22-kor el voltunk indulva a cégtől Medgyes felé. AKi ismer bennünket, az tudja, h mi nem is tudunk ilyenkor elindulni, mindig belefutunk az éjszakába. Megérkeztünk Medgyesre. Tibike extázisba esett, h meglátott minket, egész délután/este pörgött, mint a pörgettyű.

Tibi 8 után továbbment Szentgyörgyre, mi ketten maradtunk. Szombat reggel kimentünk Sárosra. Csodálatos hétvége volt, leginkább az idő miatt. Véééégre igazi tavasz! Csuda jól éreztük magunkat. És Tibikének is nagy élményekben volt része.

Például, h bejött az udvarunkra egy lószekér két hatalmas lóval.
"ló, kettő, szeké" - ezt ismételgette egész áldott nap s még vasárnap is.

Vasárnap kijártunk az esztenához. A juhok ki voltak hajtva legelni, csak kettő volt otthon, mert azoknak 1-2 napos báránykáik voltak, tehát még "gyerekágyasok". AKkor a vasárnapi műsora Tibikének:
"csacsi, kettő, bokorba... szopi, bárány, kicsi, nagy, mezőn" és ezek kombinálódtak mindenféleképpen.

Amit nagyon élveztünk: az udvaron lévő kerek asztalunkat, aminek átmérője egy méternél tuttira több, kinevezte kormánynak. (komány)

Másik:
szombaton popsimosás után Csapja kivitte a mosdótálat.
-Köszönjük, Csapja, a közreműködést - mondtam én.
-mű-kö-dés, mű-kö-dés, mű-kö-dés, mű-kö-dés - mondta Tibike.
Vasárnap egyik tisztábatevésnél Csapja elment behozni a mosdótálat. Tibike le akart mászni az ágyról:
-Tibike, ne menj el, kincsem, mindjrt jön nagytata és hozza a mosdótálat vízzel. - mondtam én.
-Mű-kö-dés - mondta Tibike és a sikerélmény egyértelműen felcsinllant az arcán.

Másik:
-Nagymamát hogy hívják?
-Mama.
-Jó-jó, de mi a neve?
-Tanna. (Csanna akar lenni.)
(-Néha: Tannika. (Csannika))
-S hát Nagytatát hogy hívják?
-Aszi :)) (Laci)


Őszintén szólva roppant meglepődtem, h a fiamat nem láttam 5 napig, és sokkal több szót tud. Olynokat, h erkély, tejföl, semmi... és fel sem tudnám sorolni, h miket.

A hétvége vége: vasárnap este Tibi visszaérkezett hozzánk. (Közben rájöttünk, h a kocsi papírjai nélkül utazta le az útját, azok ti. a táskámban maradtak.) Hétfőn délelőtt utaztunk fel otthonról haza. :)

A varrógép és a meglepetés

Rendeltem egy varrógépet a quelle.ro -tól. Nagyon örütem, elsősorban annak, hogy kihozták egy hétre a megrendeléstől. Mert a weblapjukon azt írta, hogy 30 nap a kiszállítási idő. (A múlthét kedden kaptam kézhez.)

Jól kipróbáltam, úgy kell vigyorogjak, nagyon meg vagyok elégedve vele, legalábbis így elsőre.

Igenám, de rendeltem még pár tűt is hozzá, emlékszem a Nagymama gépén volt, h törtünk el a tűt és hát mit is mondjak: nem örült neki Nagyi.

Hát, a varrógépet amikor hozzák: a tű-szett nincsen benne a csomagban. A számlán írja, hogy "va fi livrat ulterior" (később küldjük) Már csak azt reméltem, h a szállítási költséget nem fogják mégegyszer felszámolni. Pénteken már hívott is a nő, hogy hétfőn mikor hozhatják, csomagom van a Quellétől? Mondja az árát is, óóóó, yess! nincsen még egy szállítási költség! Szuper!

A párhuzamos sztori a hugom sztorija, aki megrendelt egy adag mosható pelust, valami magyarországi web-áruházból. Lelkesen mesélte, h megérkezett a csomagja és ajándék is volt benne, két apró kis babazokni meg még nem is tudom micsoda.

És akkor megérkezik hétfőn, vagyis ma a fiú, hoz egy elég nagy dobozt, ahhoz kéest, h a tűk egy kicsi mellényzsebben is elférnének. Gondolom, biztosan az ajándék. Merthogy a hugom is kapott ajándékot!
Vigyorogva bontogatom a csomagomat. Háááát, a nagy doboz meg van tömve papírral. S az a rengeteg papír tetején egy gyufás-skatulyányi dobozkában a tűk és a számla.
Szóval sehol semmi ajándék.

Na de hülye vagyok, h ilyen ajándékokra gondolok, jót röhögtem magamon, de most sem értem: tényleg nem találtak volna egy kisebb dobozt? :))))

Mi több: nem is tudom, h szükségem van-e ennyi tűre, mert a géphez is tartozott 3 póttű. Csakhogy én amikor felhívtam a weblapon látható számot, akkor a csaj a telefon túlsó végén semmit sem tudott. Szóval az ül az irodában, de szerintem annyira sem ért a varrógéphez mint én, pedig aztán én tényleg nem vagyok egy nagy varrónő...

Első telefonbeszélgetésem a fiammal

Arról van szó, hogy a gyereket otthagytuk Medgyesen Csannáéknál. A projekt célja: húsvéti nagytakarítás, amit a Tibike jelenlétében elég nehéz elvégezni, mert annyira segítőkész. Ő aztán sepreget, felmos, mindent csinál :)))

Nos, summa summárum szégyen, amit műveltem:
Előszöris két nap eltelt azzal, hogy készültünk az "inspekció"-ra. Tény, h készítettünk egy szép ppt-t magyarul, majd Ági lefordította angolra, egy csomót konzultáltunk, mit mondjuk, mint ne mondjuk az osztrák Erste Bank Alapítvány képviselőjének... (a Kismamaklub pályázott náluk. Első körben beválasztottak az első 71 közé, az 1300 egyesület közül! És a második kör pedig ez az "inspekció". Szép summát lehetne nyerni, ezért nagyon kellett a készülés.) Volt tehát egy jó alibim, h miért nem haladok rendesen a takarítással. Szerdára és csütörtökre már nem maradt semmiféle ürügy, mégsem haladtam. Végül olyan nagy dolgok, mint ablakpucolás, konyha rendbeszedése, szőnyegmosás meglett, de sokkal többet terveztem a hétre :(

A fiam meg... mi tagadás: nagyon hiányzik. Januárban, amikor szintén a szüleimnél hagytam és elmentem Pestre, akkor is hiányzott, de Pesten valahogy gyorsabban telt az idő. De ez a hét, valami rettenetes volt. Anyukámmal naponta, de olyan is volt, h naponta kétszer beszéltem telefonon és hallottam, hogy körülötte ott hablatyol a fiacskám. Nem akartam vele beszélni, nehogy felzaklassam a nyugodt hétköznapjait. De ma reggel gondoltam, hogy már beszélhetek vele, hiszen megmondhatom, h ma találkozni fogunk!

A beszélgetés ebből állt:
-halló, ki van ott?
-Pibi.
-hogy vagy Tibike, mit csinálsz?
-Motrozol.
-Milyen ügyes vagy. És reggeliztél már? Mit ettél?
-Katona.
-És tudod-e, h kivel beszélsz? Ki vagyok én?
-Éka.
... ezek után megígértem, h este találkozunk. Elolvadtam... Az én fiammal már lehet telefonon is kommunikálni...

Már csak a 3 órát várom, h induljunk...