Képek

Hugi és Laca:

A két unokatestvér:

Keresztszülők, szülők és a kis ünnepelt:

Tibike Csannának derékig ér?

Mondókázás, éneklés

Háááát...

Láttam már Tibikénél sokkal kisebb gyereket, aki 10-20 mondókát simán tud szószerint, stb...

Nálunk pedig a mondókázás-éneklés így néz ki:

Pl: mi így mondjuk:

Mátyás király levelet ír, írja, írja

Átolvassa, itt egy hiba,

Átolvassa, ott egy hiba,

Összegyűri

és kidobja.

Tibike változata:

Mátyás kilály ílja a levelet.

Íljailjailja...

Itt van egy hiba.

Itt is van egy hiba.

Összegyűli és kidobja.

Ének.

A mi változatunk:

Megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára,

Kanizsai, kanizsai állmásra,

Elől ül a masinista,

Ki a gőzöst, ki a gőzöst igazítja.

Tibike változata:

A gőzmozdony megy Kanizsála. Kanizsála.

A masinista igazítja a gőzöst.

Vagy:

Mi így mondjuk:

Gyí te paci, paripa,

Nem messze van Kanizsa,

Odaérünk délre,

Libapecsenyére.

Tibike meg így:

Gyííí-gyííí palipa,

Megesszük a pecsenyét.

Azt hiszem az ő irodalmi elemzésére is az lesz írva, mint az anyjáéra: "Mai amanuntit!" (Részletesebben)

A néhai pohár

Előfordulhat, hogy még ezer apró bejegyzés lesz a keresztelőről.

Most jut eszembe, h kifelejtettem egy édes jelenetet:

Tibikém addig variált a vizespoharával, amíg leesett és eltörött (ahhoz képest későn törött el...)

Hangos csörömpöléssel leesik a pohár, összetörik. Mindenki odanéz, nagy csend és mindenki várja, h most akkor mi lesz?

Tibike néz rám, bűnbánó arccal, amolyan "legszívesebben sírnék" képpel. Aztán pár pillanat hatásszünet után odabújik hozzám: Anya! Megvigasztallak!

Mi tagadás, lenyűgözött, nem tudtam leszidni eme gesztus után... (olvadozó szmájli)

A kecskedidák

A kecskegidás mesét eddig mindig Csanna mondta Tibikének, vasárnap délben is.

Aztán vasárnap este a vacsoránál kérdi Tibike tőlem:
-Te el tudod moondani a kecskedidás mesét?
-Megpróbálom. Amikor lefekszünk, akkor majd elmondom.
-Én el tudom mondani! :D
-Na halljam!
-Volt egy naaagy falkas. Megette az össsszes kecskedidát! ÉS FINOM VOLT! :D

A keresztény unokatestvér

(Azt a vitát, h keresztény vagy keresztyén meghagyom másoknak, én a saját fülem után megmaradok a kereszténynél.)

A hétvégét Medgyesen töltöttük, Laci baba keresztelője volt a szombat fénypontja.

Pénteken odautaztunk. Üres kézzel. Amikor Tibikét kereszteltük, akkor bezzeg Boró sütött egy csomó sütit, de most azt mondta, h én ne süssek, ő intézkedik. Boró és Laca az előző 2 hetet Medgyesen töltötték és előkészítettek majdnem mindent. Hála istennek nekem is jutott feladat, szombat délelőtt hidegtálakat kellett készítenem. Örültem, h mindenki meg volt elégedve az eredménnyel.

A vendégsereg nem volt túlzottan nagy, de éppen így lett meghitt, családias az ünnep. Ott volt az ünnepelt család: Laca és a szülei, mind a két pár nagyszüleje Lacának, aztán a keresztszülei Csabi és Évi. És ezen kívül mint "fogadott" nagynéni és nagybácsi Szili és Iza, majd igazi nagynéniként én és a 2 Tibim velem.

3ra mentünk az unitárius templomba, Cseh Dénes tiszteletes tartotta a ceremóniát. Onnan Traube étterem. A nagyobbik teremben "botez" volt, a kisebbikben pedig "keresztelő" - ezek voltunk mi.

Finom kaják voltak és ha becsuktuk az ajtót, akkor még beszélgetni is tudtunk, mert akkor nem hallatszott vészesen a botezből a manele.
Laca babát sokat kellett putyurkálni, Neki sajnos nem jött be túlzottan a vendéglőzés. Tibike meg futkosott, autózott, nagyjából el volt egyedül. Egyszer aztán, amikor talán megelégelte, h vele senki nem törődik, akkor odament Csannához:
-Mamama! Beesett az autóm oda. - És mutatott a fűtőtest felé.
Csanna ment is és csak kereste-kereste, de hiába. Amikor szegény már négykézláb volt, majdnem bemászva a kalorifer alá... (elképzelendő, amint Csanna szegény kosztümösen, fehér ingben, fekete szoknyában, magas sarkú cipőben, stb... négykézlábazik a vendéglőben)... kifakad:
-Tibike, hát hová esett be az autód? Nem találom.
-Sejova, itt a kezemben! - és diadalmasan magasra emeli autóját!

Aztán az ünnepi menü elfogyasztása után hazavonultunk, ott még beszélgettünk egy darabig...

Reggel örültünk, hogy egy órával hosszabb ez a hétvége a többieknél. Laza kis délelőtt volt, a nagyszobában folyt az élet, gyerekek a földön, felnőttek is ott a környéken...
Szép órákat töltöttünk együtt, (kivéve egy gikszert, de hadd ne rontsuk most el ezt a beszámolót is) ebédeltünk, utána meg mindenki elment haza.


Érdekesség:
Feleken kifogtuk a dogót - annak ellenére, h azért indultunk a szokásosnál korábban, h elkerüljük a vasárnap esti dugót Kolozsvár előtt. De legalább csak félakkora volt, mint ha később jöttünk volna. (Hiába vagánykodnak, h idén átadják az autópálya egy részét meg a kerülőutat, hiszen már most rég késő...)
Két sáv, Murphy értelmében a másik sor természetesen gyorsabban halad... araszolgatunk. Egyszercsak ránkdudál a másik sorból egy Ford. Háááát: Pukiék!!!

Pukiról tudni kell, h annyira elfoglalt ember, h sosem lehet vele találkozni. Két hete, amikor Pesten voltunk, akkor hiába hívtuk fel tel-on, nem tudtunk egyeztetni, h találkozhassunk. Nos feladat valószínűségből (a kedvencemből):
Puki és Timi Sepsiszentgyörgyről utaznak Budapestre. A két Tibi és Réka Medgyesről Kolozsvárra. Mi a valószínűsége annak, hogy a Kolozsvár előtti dugóban találkoznak?
(a közös útszakas kb. 60 km - egybként Pukiék 700 km-es úton vannak, mi meg egy 120-ason)

Remélem hamarosan fényképet is tudok mutatni a 7végéről. :)

A zsiráf

-Anya: hogy csinál a zsiráf?
-Juuujj, azt nem tudom.
-De tudod!
-Hát vajon hogy csinál?
-Megmondani.
-Lehet azt mondja, hogy "halihóóó".
-Nem, nem ezt mondja.
-Akkor talán azt mondja, hogy "jabadabadúú".
-Nem, nem ezt mondja?
-Hát serinted mit mond?
-Így csinál: múúú. :)))
-És vajon hol lakik a zsiráf?
-A martonosi kertben lakik.
-Én sosem láttam Martonosban zsiráfot.
-De láttál: Feri bátyának van zsiráfja.
Közben nagyonagyon vihog, erre persze én is.
-Csak vicceltem, anyja.


Bónusz-sztori, nem zsiráfról:
-Megyünk nemsokára Palkóékhoz, Tibikém.
-Vigyük a koplocomat is.
-Jó. És adjuk oda Palkónak?
-Anyja te vicceltél!

Jaurtivás

(Most ne menjünk bele, hogy jaurt vagy joghurt. Maradok a jaurtnál :) )

Nagy bajussza lett Tibikének a nem ivójaurt ivásától.
-Anya, valami zsebkendővel törüld meg a... a... a...
-Mit szivem?
-Amivel iszom.

Az ovi hozadékai

-Ezzel a bottal megütöm a rossz cigányt!


-Zoárdot bedobom a pisibe és otthagyom egyedül, h sírjon.


-Puskát csinálok, Anya!
-Mi az a puska, Tibikém?
-Úgy csinál, h puff-puff-puff.(meg is mutatja, h kell vele lőni)
-Mit csinálsz vele?
-Lövök, lelövöm a fiúcskákat!

1. rögeszmém, h a gyerek előtt ne osszuk a cigány, román, és egyáltalán semmilyen "fajta" emberek szidását. Egyébként nem szoktuk a háta mögött sem. Egyszer amikor valahol sorban álltam, egy rém-koszos roma gyerekkel vigyorogtak egymásnak, már majdnem ölelkeztek is. Legszívesebben a gyermekemet eltiltottam volna előle, de aztán sorrakerültünk és leléptünk. Szóval nem akarom én arra nevelni, h ez vagy az rossz ember.

2. ?????

3. A puska szót a mi házunkban soha nem hallotta, nem látta. TVnk nincsen, hogy véletlenül ott. Csak érteném, h miért olyan szórakoztató dolog másnak rosszat csinálni? Egy olyan gyermeknek, aki ilyent otthon (nagyszülőknél sem, máshol sem) nem lát. Vagy pont ezért?

Értem én, h nem lehet búrában nevelni a gyermeket... de hát... és ez még csak a kezdet :(

A szokás az szokás

Oviból hazafele jövet:

-Tibikém, bevesszük még azt a kanyart és akkor meglátjuk a házunkat.
-IGEEEEEEEEENNN!!! Így szoktuk csinálni!

Két és fél éves Tibike

Pont ma.

Hát leírhatnám most ide, h mi mindent tud két és fél évesen, hiszen ő messzemenően a világ legszebb, legügyesebb, legokosabb, stbstb, leglegleg...ebb gyermeke.

Szóval nagyszerűen beszél, számol kettőig: egy, kettő, csomó. Nem ír, nem rajzol, nem gyúrmázik. Egyszer elpanaszkodta: Anyja, én nem tudok labdát csinálni.

Ismer majdnem minden autómárkát és rém unalmasak vele a séták, mert kivétel nélkül minden autóról el kell mondani, h milyen autó, márka, szín, egyéb jellemzők...

Egyedül tud levest enni, amikor én nem vagyok jelen. Ha igen, akkor "anyja segítsen" és úgy eszik, mint egy bébi: tátogtat és kedvesen elfogadja.

Nyugodt lelkiismerettel pelenkát használ wc vagy bili helyett. Éppen a héten kérdeztem, h "mikor fogsz wc-be kakálni, Tibikém?" Azt válaszolta, h "amikor nagyra növök, most még kicsi vagyok". Szóval tiszta beszéd.

Érzékeny lelkű fickó, kicsit megszidjuk valamiért, rögtön krokodilkönnyekkel bömböl. (Nem sír! Nem! Bömböl!)


És én: én azt hittem, h két és fél éves korára már lesz igazi tesója, ehhez képest sehol semmi. Azt hittem, h ilyenkor még nem lesz ovis, de már egy jó hónapja az. Szóval így.

Apropo: még mindig hófehérkét mondjuk folyamatosan, délben és este. (Ahányszor aludni kell.) Isten bocsássa meg, iszonyúan unom már, de ezt kell mondani és kész.
Valamelyikszer elkezdem: volt egy király és egy királyné... Gyerek beleszól: "kilálynéni szedte metfolmint, született kicsibabája." Utólag kiderült, h az Apa Hófehérke-változata úgy szól, hogy:
Volt egy király s egy királynő. Sokáig nem született gyerekük, de a királyné addig szedte a metformint, amíg végre született egy gyönyörű szép kicsi babájuk!

Helyzetjelentés

Azt jelentem, kéremszépen, hogy végre van netünk az új lakásunkban.

Még azt is, h lejárt a PCOS találkozó. Úgy izgultam, mint a nyárfalevél, de túléltem. Nem voltak 200an, csak 180 körül. Volt előtte mikrofonpróba, majd minden lement, szépen sorban.

A honlapunkra fel vannak téve az anyagok. Majd egyéb is lesz.

A film szuper! Kötelezővé kéne tenni a megnézését, (ehhez képest még hozzá sem lehet jutni, sajnos.)

A nőgyógyász előadása elmaradt.
Dr. Breyer Helga pedig... Lélekzetelállító. Igazán mondom, h haladó pco-soknak is volt benne újdonság és tanulnivaló.
A végén meg a metmozi... Hát annak olyan hangulata, hatása van, hogy leírni nem lehet, esetleg nézzétek meg, le lehet tölteni, de a hatása élőben ezerszer olyan, mint egyedül nézve, otthon.

Én részemről beinkasszáltam egy csomó dícséretet, kár, h nem nézek ki minden hétköznap úgy, mint ott. Volt ugyanis új szemüvegem, új inge, új nadrág, új cipő, és még ezek mellé új frizura és manikűr :D - szóval kitettem magamért.

De a dícséretet azok érdemlik tkp, akik valamit tettek is: Mona, aki kb egy tonnával könnyebb, mint egy évvel ezelőtt, Mamint, akinek az arca csodaszép, Hunci, aki szintén fogyott egy tonnát és még sorolhatnám.

Amit hiányoltam: a sok ismerős közül kevesen voltak ott :(

No de az sem elhanyagolható dolog, h Szökiékkel tölthettünk 3 egész napot - majdnem :D
Andinak egyszerűen megköszönhetetlen a sok finom kaja, a kiszolgálás, minden :D
És még a Szőcs meg a Csomós családokkal is találkozhattunk.
Ja és nem utols sorban, természetesen, köszönet a Fuksz családnak, akik otthon sem voltak, de megengedték, h használjuk a "lkosztályukat" :)

Hát sokminden történt, amióta nincsen netünk, de ez a leglényegesebb :)))

Geográfia és lázmérő

avagy gyerekszáj történetek. - Mondtam már, h útálom az avagy-os címeket?

1.
Bejárt Csapja és egyik kollégája. Aztán elsiettek, mert dolguk volt. Csapja szürke öltönyben volt, a kollégája pedig feketében.
Elmenésük után:
-Anyja: fekete bácsit hogy hívják?
-Gyuri bácsi.
-Mit csinál?
-Tanárbácsi. Földrajzot tanít a gyerekeknek.
......
-Anyja: a gyerekek miért rajzoltak a földre?


2.
Mostanában villával eszi az almát. Igen, nem írtam el: kis műanyagvillával szúrja a meghántott, felkockázott almadarabkákat.
Egyszercsak bevágja a villát a hóna alá:
-Ez lázmérő.
Aztán kiveszi és kezdi nézni, pontosan azok a mozdulatok, amikor én forgatom a higanyos mérőt, h meglássam mennyit is mutat.
-Megnézem itt mit íl!
-Nos, mit mond a lázmérő, Tibike, lázas vagy-e?
Erre elkomolyodik, még a kis szemét is összeráncolja:
-Anyja! A lázmérő nem beszél!

Szabad hétvégém

Úgy alakult, hogy a két Tibim elment nagyszülőzni Szentgyörgyre s én egyedül maradtam itthon.

Remélem jól érzik magukat. Vagyis nem remélem, inkább tutti-biztos vagyok benne.

Én a szombati napot majdnem egészében shoppingolással töltöttem, voltam szemorvosnál, rendeltem végre új szemüveget. Aztán vettem egy gyönyörű szép pár cipőt is. Ilyen szép cipőm rég nem volt. Hála Istennek, kényelmes is. (Tegnap tudtam meg, h létezik egy olyan cigány átok, hogy "sose legyen kényelmes cipőd". - Biza kemény átok, ha belegondolunk.)

Ez a sűrgős megújulás azért van, most elárulom a titkomat: jövőhét péntekén én leszek a bemondó a III. PCOS közönségtalálkozón.

Most pedig nekifogok takarítani, mert a fiúk hamarosan indulnak hazafelé... (Úgy várom már Őket...)