Az ideális stoppos

Tegnap, vasárnap voltunk Cseresznyefesztiválon Magyardécsébe. Gyönyörű hely, rengeteg cseresznye, nagy buli. Azért örültünk, h Tibikét nem vittük...
Erről lehet, h még mesélek, most a hazafelé stopposról.

Előlegbe annyit, h mi rengeteget stoppoltunk egyetemista korunkban és tudjuk, h milyen egy jó "fogás". De amióta autónk van, azóta várunk egy olyan stopposra, hogy: stoppoljon táblával, lehetőleg magyarul (is) írja, h merre készül, legyen hosszú haja és jó nagy hátizsákja. Lehetőleg egyetemista, de ez nem kötelező, ugyebár.
Na, az ilyen stopposra pályáztunk és ha hiszitek, ha nem, ilyen stoppost még nem találtunk azóta, h autóval járunk. Vagy ha mégis, akkor Szentgyörgy táblával stoppol és mi éppen Medgyesre megyünk, (biztos gondolja, hogy disznó kovásznai)...

Nos, a cseresznyefesztiválról későn indultunk hazafelé. Én vezettem, mert Tibi (hogy enyhén fejezzem ki magam) kicsit sörözött.
Dézsen... az út jobb oldalán... na nem lány volt, hanem hosszúhajú fickó. Tábláján: Kolozsvár-Cluj... Hmmm, ígéretes, gondoltam magamban. Megálltam.
Fickó örült, h magyarul beszélünk, 2 mondat után rákérdeztem, h nem-e Udvarhelyi (az e betűi miatt :) ), ennek is örült, persze. A zenénket szerette, valami válogatást nyomott be Tibi, Manowar, Stratovarius, s valami Pokolgép számnak különösen örvendezett. Közben felhívta az anyuja, h merre jár és a fülünk hallatára: "Anyu! Itt minden nagyszerű! Magyarok vettek fel, fiatalok, rokkosok!"
A gyerek lelkes volt, s mi tagadás, mi is, hiszen végre utunkba esett az ideális stoppos. Közben valami benzinkútnál Tibi megállított, h vegyen sört :))) Vett egyet a tagnak is. Ki akarta fizetni, de mi tudjuk, h milyen egy jó stoppolás, tehát szóba sem jöhetett, h ő fizessen.
Végül hazavittük a blokkelé. A Marasti felől értünk be a városba és a monostori utolsó buszmegállónál lakik, szegénynek vagy a taxi lett volna nagyon drága, vagy az éjszaka hátralevő részét legyalogolja.

Közben persze Gimis volt ő is, közös tanárok, stb... (Lajika volt az oszija... szemét mázlista!) szóval volt téma, jókat sztoriztunk, mindannyian lelkesek voltunk :)

1 után nem sokkal itthon voltunk mi is :)

Száz

Ez itt a századik bejegyzés.
Ez alkalomból köszönöm minden olvasómnak, h olvassa. Az összes bókot és építő jellegű kritikát is köszönöm.
Örülök.
Szeretem írni ezt a blogot. Ha tudtam volna, akkor sokkal hamarabb nekifogok. :)

Kívánk még több száz bejegyzést. (A nyáron pedig lehet, h gyérebbek lesznek, mint egyébként, mert ritkán vagyok itthon, s amikor itthon vagyok is, rengeteg a dolgom.)

Balaton

Nem vesztünk el :)

FBI-nak volt az ötlete, h nyaraljunk egyet együtt. Eredetileg ősszel akarták, de miattam aztán június lett, ugyanis szeptember 1-től élesben dolgozni kezdek.
(FBI-nak a beceneve a monogramjából származik.)

13 felnőtt és 10 gyerek gyűltünk össze. A legidősebb gyerek is csak augusztusban lesz 4 éves. Amikor beindultak a gyerekek, úgy éreztük, h kb 70-en lehetnek.

Ott volt:

• Ádám, aki augusztusban,
  
• Ajna, szeptemberben,
  
• Alizka pedig novemberben lesznek 4 évesek.
  
• Lilla, szeptemberben lesz 3 éves,
  
• Dorka, ő olyan 2 és fél éves körüli
  
• Tibike, 2 év 2 hónap
  
• Lenke, októberben lesz 2 éves
  
• Noémi, 1-et töltött májusban
  
• Tamáska és
  
• Dávid, akik kb 7 hósak mindketten
  

Akik a legkorábban kezdték, már hétfő reggel odamentek. Mi szerda dél körül érkeztünk meg Balatonföldvárra. Megtaláltuk a See Panziót, senki sehol, csak Puki ül egyedül a teraszon és buverálja a laptopját. Ti. ő éppen dolgozott :D

Szerda eltelt lötyögéssel, miccs-sütéssel...

Csütörtökön strandoltunk egyet. Tibike nem volt hajlandó elengedni a kezünket a neki térdig sem érő vízben. Ebédeltünk egyet ott a strandon. Nagyon finom volt minden, különösen a spagetti. Délután megint miccseztünk, Szöki nagyon finomra tudja sütni, becsszó!

Pénteken ismét strandolás. Ezen a napon volt akkora kánikula, h azt hittem a fejem is kettéhasad. Pedig azt hiszem elmondhatom, h a bandából én és Tibike ücsörögtünk legtöbbet az árnyékban. Tibikénk már mert pár lépést tenni a vízben kézfogás nélkül. Labdáztunk, de direkt úgy dobtuk neki a labdát, h kelljen vagy 2-t-3-at lépnie míg eléri. Vízibiciklizni meg nem ment el, visított, h az apja nehogy fel tudja rakni a vizibicajra, amivel egyébként a gyerkőcök nagyrésze elment. Fux vitte őket.

Hazafelé kivettük a tortát, FBI szülinapja volt és titokban rendeltünk Neki egy szép, gyerekbarát túrókrémes tortát. Aztán délután Szöki elkészítette a bográcsost. Sokan közreműködtünk, de Ő volt a főszakács. Nagyon finom lett. A gyerekek is nagyjából szerették, pedig enyhén pikánsra sikeredett.
Aznap este vártuk a vihart, ami egy ideg nem jött, de lett hatalmas nagy szélfúvás egy idő után.

Szombaton átkompoztunk a Balatonon, Tihanyba. Levendulafesztivál zajlott aznap. Be is vásároltunk levendulából: szappant, tusfürdőt, olajat és még egy szép szivet is készítettem levendulavirágból az egyik kézműves sátorban.
Aztán kisvonattal kimentünk a levendularétre.

Olyant életemben nem láttam: amíg a szem ellát: lila mező. És az illat!!! Pedig állítólag akkor érzik jól az illata, amikor süt a nap, hogy most elfújta a szél. Hát nem tudom elképzelni milyen lehet, mert ebben a szeles időben is csodás illat szállt mindenfelé.
Majd komppal „haza”. Tibike egyébként nagyon élvezte a kompozást: „hajó, viszi, autót! nagy-nagy vizen!”

Szombaton délután-estefelé elkészítettük a csoportképet. Nem gondoltam, hogy ez egy ekkora szervezést igénylő projekt lesz. :))
A gyerekeket próbáljuk meggyőzni, h üljenek szépen sorba:


Aztán készült több kép is, egyiken sem látszik mindenki tökéletesen, ezért mutatok kettőt :)
Egyik:


Másik:



Vasárnap már kellett is hazajönni. 10re kipakoltunk a szobákból, majd elkocsikáztunk Siófokig, ti. egész héten Siófokra készültünk, csak nem jutottunk el. A siófokozás kimerült annyiban, h a gyerekek találtak egy játszóteret és mint egy sáskahad, úgy megszállták. Majd ebédeltünk az Öreg Halász nevű vendéglőben... Szegény vendéglősöket kicsit sajnáltam... 11 felnőtt és 9 gyerek... majd szétszedtük a helyet...

Aztán az autópályán el Budapestre, Szökiékhez. Ott is lézengtünk pár órát, majd 6kor indultunk hazafelé. Nagyon álmosan értünk haza, kb Váradtól már abszolút ki voltunk merülve, de hálistennek szerencsésen hazaértünk. Fél 2kor szálltunk ki az autóból itthon. Minden ok, csak az a kérdés, h mi mikor fogjuk kipihenni a nyaralás fáradalmait?

Édes beköpések:
Menet, alig léptük át a határt, hátulról megszólal Tibike: menjünk haza!

Berettyóújfalu körül valamikor hátraszólok:
-Mi a pálya, Tibike?
-Autópálya! – jött a válasz.

-Adsz puszit apának?
-Nem, szúlós apa!
-S anya milyen?
-Pettyes! (Nagyon igaza van: szeplős is – főleg nyáron és pattanásos pcos-s kép is)

Dorka: -Tibike, te huncut vagy!

Uchan reklámot látott Dorka:
-Csirkepiac!

És végül, de nem utolsó sorban, amit Tibike itt tanut a gyerekektől: AKALOM és NEM AKALOM!

No, legyen egy bónuszkép is. Íme a kis családunk Tihanyban:

Esti szórakozás Apjával

szerintetek beteg ez a gyermek? (sokkal lassúbb mint máskor, tényleg)

Tibike a nagyszülőknél

Hát erről is lehetne egy regényt írni. Volt Ő nélkülünk még nagyszülőzni nem is egyszer. De eddig 5 nap volt a rekord, most meg 9-re sikeredett.

Most is ugyanaz a tapasztalat, mint eddig: a gyerek sokkal jobban bírja, mint mi. :D

Voltak Medgyesen a Grevel-ben a játszótéren, akkor Matildéknál, ahol van egy kisiskolás Petra. Egy másik napon Kiskapuson, egy háromgyerekes csládnál. Aztán Sároson, ahol Attila-táti hintáztatta a piros hintával s amit rengetegszer elmesél. (Szereted Attilát? - IGEN! :D )

Akkor a mezőn, ahol a csacsik ugyen nem voltak ott, akiket a multkor láttunk, de volt ott ló, kutya, piros szekér, malac a meséből, bácsik és még ki tudja, h kicsodák és micsodák?

Mindenesetre Neki nagyon élménydús lehetett, soxor "mesél" itthon ezekről az élményekről!

Ami a legeslegjobban meglepett: a gyerek majdhogynem megtanult beszélni a 9 nap alatt, amíg nem láttam! Mikor otthgytam, szigorúan csak szavakat mondott. Mire utánamentem, már vannak 2, 3, sőt nagyritkán 4 szavas mondatok is!

Péda egy nagyonhosszú Tibike-féle mondatra: "Pibike ágyába autó alszik." És ezt annyit jelent, h adjam be az ágyába az autóját, h aludjék vele. :))

Sajnos most nem tudok mindent elmesélni, pedig tényleg észbontó, h miket mond egyszer-egyszer :D

Olyan ééééédike :)
(objektív anyai véleményem szerint)

Éjszakai kaland...

Már a tegnap éjszaka volt egy csúnya köhögési roham, de aztán elmúlt. Azt hittük, h valami bement a szájába, s kérdésünkre ő is azt mondta, h "hajzá" (hajszál). Reggel meg kis hőemelkedés, de a mérő csak 37,3 -at mutatott, nem is vettük komolyan. Tegnap jól is volt a gyerek.

Ma éjjel arra ébredek, h kis erőtlen hang, mintha a sivatagból szólna valaki: vizet, vizet, vizet. Kelek, nézem, úgy tűnt, h álmában beszél a gyerek, még a szeme sem volt nyitva rendesen. Rákérdek, h tényleg kér-e: igen!
Hozom, kezébeadom a poharat, s akkor látom, h a gyerek kezében rendesen reszket a pohár. Hűűűha, felkapom - ennek fele se móka! - iszonyú forró a gyerek. Nosza gyorsan be egy Novocalmin kupot, s rögtön a lázmérőt is... 39,5! Szerintem még sosem volt ekkora láza.

Bevettük magunk mellé, h érezzük a hőmérsékletét, de a láz hamar lejött s a gyerek nygodtan aludt is reggelig.

Reggel aztán, mintha mi sem történt volna. Az egyedüli feltűnő dolog, h nincsen étvágya, csak nagyon kevés katonát eszik...

Doktornénihez el gyorsan a délelőtt. Sokat kellett várni, a doktornéni hiányzott, egy rezis srác helyettesítette. Megnézi: piros a torka, semmi egyéb baj nincsen... Recept... Haza...

Most alszik. Már vagy 3 órája...

...elugrottunk Szatmárra

Szerdán ugyebár midnenki végre hazaért. Gondolkodni is kezdtünk gyorsan, h mit csinálhatnánk ezen a 7végén?

Talán jó lenne elugrani Szatmárra, Bakiékhoz. Amúgy is régóta készülünk, de csak most sikerült időt szakítani rá.

Csütörtökön elhatároztunk, h tényleg megyünk és péntek este már ott is voltunk.

Nagyszerűen telt, annak ellenére, h 7en voltunk 2 napig egy 36 nm-es lakásban! Az alvás is megoldódott: a "nagy"szobában kihúztuk az ágyat és benne aludtunk mi 3-an, családostól. A gyerekszobábn pedig a kihúzott ágyon a szülők a nagyobbik lánnyal, Abigéllel, a kisebbik lányka, Maja, pedig az ő kiságyában.

Tibike végig terrorizálta Maját: hol a kutyáját tépte ki a kezéből és dobta el, hogy lökdöste, h "menj el", hol a székről akarta letaszítani: "leszáll, Maja", hol a vizeskulacsát dobta el jó messzire... eléggé szégyenkeztem miatta. Sajnos még megszidni sem tudtam igazán. Hgy miért? Mert azt hitte, h ez egy hőstett!
-Mit csináltál Majval, Tibike? (jó szigorúan)
-Jajjajj.
-Hát szabad ilyent?
-Igen! :D
-Pedig tudd meg, h nem szabad!
-De szabad!
-Nagyon szomorú vagyok,h ilyen rossz fiam van!
-Lossz, Pibike! (Itt kéne látni a képét, hallani a hangsúlyát. Erre írtó büszke, h ő LOSSZ!)
-Apa nagyon haragszik ezért!
-Nem!
...erre Tibi is beleszól:
-Biza haragszom fiam!
-Nem.

Szóval nem igazán tudom hogy lehetne meghatni. MIndenesetre tudja, h rosszat csinál, csak sajnos írtó büszke rá. 

Maja persze minden bántásra úgy reagált, h befutott a kisszobába és legalább 5 percig bőgött. Baki röhögött rajta, mondta, h "ne hagyd magad, Maja, védd meg magad!". Tünde is azzal vigasztalta, h nincsen semmi baj. Abigél meg, a békebíró, a bántott fél nővére ment Tibikéhez: "Nem szabad verekedni, Tibike. Megkérlek, h ne bántsd a testvéremet!"

De Tibiek továbbra is nagyon büszke, h Majával verekedett, már elmondta a nagymamájának is telefonon:
-Majával.
-Mit csináltál Majával, Tibike?
-Velekettél.
-S hát miért verekedtél?
-Jajjajj.

...szóval ilyen jó fiúnk van :((((

Tartozásom

Mostanában annyit utaztunk-jöttünk-mentünk, hogy rendesen elmaradtam a blogírással, de egyébként minden mással is, házimunka, stb...

Amivel mindenképpen tartozom: a temesvári pesztrálás!

Nem fogom most hosszasan ecsetelni, a lényeg egész egyszerűen az, hogy csudajól éreztem magam! Szerintem ha megmérnék, akkor a labor is kimutatná, h megnőtt az ösztrogén szintem a sok babázástól. Csuda szép-aranyos babája van a hugomnak :)

Nagyokat sétáltunk, bár éppen akkor voltak a hidegek... Én főztem, amit a hugom kért, csak éppen bor, paprika, hagyma és fokhagyma és minden nélkül. Első nap rájöttem, h nem ehető amit a szoptatós mama eszik, másnaptól két adagot főztem :)) Ja, mret hogy a babája eléggé hasfájós... Utólag kiderült, h talán túl sokat eszik és ettől van az a sok bukás-görcs-visítás meg ilyen csúnya dolgok.

A hugom, személyiségét illetően fele-fele arányban keverve melankóikus és kolerikus. Ez csodás párosítás, h engem munkára bírjon :)) A melankolikus énje listát írt nekem a teendőkről. Minden reggel ki lett állítva a lista ;)
A kolerikus részleg pedig arról gondoskodott, h nehogy egyébbel pocsékoljam az időmet :))

Na de ez nem anaszkodás, nehogy félreértse valaki. Azért mentem oda, h segítsek a friss anyukánk, nem azért, h panaszkodjak. Olyen teendőim voltak, mint:
-főzés
-mosógépet bepakolni
-teregetni
-vasalni
-teát főzni a mamának
-almakompótot készíteni
-na és persze vele menni a sétákra reggel és estefelé :D

És persze önszorgaolmból még pelenkázhattam és böfiztethettem is :)

Ééééés Borócival jó nagyokat pletykáltunk.

Szerda reggelig örültem, h a fiamat nem vittem, utána egyre inkább hiányzot...

Pénteken töltötte Laci-baba az egy hónapot. Ez alkalomból tortát is sütöttem, mert jöttek Tibi és Andi, szóval amúgy is sütöttem volna valamit ;)

A hétvége jó volt, sokan voltunk, örültünk, h együtt lehetünk.

Piknikezni is akartunk, de csak a tűzgyújtásig sikerült a dolog, ugyanis hazavert az eső. Laci-baba amúgy nem élvezte ezt a helyzetet, sajnáltam szegénykét :(

Hétfőn (gyereknapon) jöttünk el Temesvárról, útközben megálltunk egyet radinázni Trasheréknél. Ott is nagyon édike a baba :)

Kedden mentem Tibikéért.

Szerdán jöttünk vissza és újra együtt a kis-családunk.

Csakhogy nehogy túl unalmas legyen...