Hát a miénkről van szó, persze.
(És legeslegszebb, legeslegokosabb, legeslegeslegesleg...)
Leglábbis sokáig ebben a hiszemben éltem és néha még mindig öntelten elmondom magamnak, h ez igen, ennél jobb gyermek nincsen a világon.
Csakhogy az idő telik, a dackorszakba kezdünk belépni (vagy inkább belemerülni?)... és történnek dolgok.
Példákat írok:
A multkor belenyúlt Eszter képébe. (Egész pontosan meglökte a kislányt, pontosan az arcát.) És nem "simogatni akart csak rosszul sikerült", neeeem, messze sem! Ő igenis azt akarja, h a másik gyerek tűnjön el vagy legalábbis ne nyúljon az ő holmijához. Messziről szemlélheti, persze. Azt szívesen...
Aztán ilyenkor akkora gondban vagyunk. Persze szigoran megszidjuk. De erre hogy reagál? RÖHÖG!!! - Ekkor pedig vége az összes tudományomnak.
Amikor kiöntötte a tejet (akarattal! - mert nem volt hajlandó meginni) s az éppen Tibinek a nadrágjára folyt, akkor is megszidtuk. S hát hogy reagált? RÖHÖGÖTT!!!
(Utána mondtam neki csendesen: Na látod? Édesapja megharagudott. Erre lett nagy bőgés, alig tudtuk megvigasztalni...)
Ezen felbuzdulva más szemberöhögős alkalomkor is mondtam, h X megharagudott, de ezen tovább röhögött.
Szerintem nem azért röhög, mert élvezi, h rosszat tett, hanem azért, mert nem érti, hogy rosszat tett. (Legalábbis tiszta szívemből remélem, h ez így van.)
Nemrégiben a 14 hónapos Rékát jól megtaslizta. Megszidtam, röhögni kezdett. Mire Réka jól rázendített a bömbölésnek, akkor ő megijedt és ő is gyorsan bömbölt egy sort. (Azt egyáltalán nem bírja, ha más gyerek sír. Nagyon bosszantja, frusztrálja vagy nemtudom, de rögtön szolidarizál és egyet ő is sirdogál.)
S hogy ilyenkor egy anyukának hogy kell viselkedni? Amikor a fiúcskája taslizza a kisebbeket? Sokan állítják, h a gyerek-dologba nem kell (nem szabad) beleszólni, intézzék csak el a gyerekek maguk között? S akkor hagyjam, h püfölje a kisebbeket? (Meg is mondják az anyukák, h ez aztán egy idétlen fehérnép!)
Nem akarok megütni. Amikor szemberöhög akkor mi legyen? Én is röhögjek, hogy "tényleg vicces fiam, bocs, h meg akartalak szidni"?
Persze ő is kapott már taslit, harapást nagyobbaktól, lökték le, vették el a játékát... Olyankor olyan keservesen tud sírni, hogy a szívdobogása is majdnem megáll az embernek. Azt szoktam mondani, hogy "ne haragudj rá, nem akarta". Vagy "kicsit kölcsönvette az autódat, meglátod, azonnal visszahozza" (Legtöbbször visszakapja, mert az illető anyukája már hozza is. )
Hát könnyű volt az anyaság, amíg csak pelenkázni s etetni kellett... :))))
Ha valakinek van bevált módszere az ilyen verekedések vagy "féltem a játékomat" típusú dolgok leszerelésére: kérem ossza meg...
2009. március 27., péntek
Még egy kicsit a hordozásról...
Bemutatom a kötési módszereimet, mert sokan kérdezik.
Persze a kendőben az a jó, hogy RENGETEG képpen lehet kötni, szerintem bárki megtalálhatja a számára legmegfelelőbbet, ha elég türelme van kísérletezni.
Én INNEN tanultam meg, hogy vegyem fel a gyereket a hátamra. Más módszerek is vannak, nekem ez vált be.
De kötni már nem így kötöm, innen csak a gyerek hátra"dobása" származik.
A kötés pedig EZ. Van, h kétszer is megcsavarom a kendőt a gyerek hátán-popsiján.
A csípőhordozást pedig INNEN vadásztam le. Saját tapasztalat, hogy nagyságrendekkel kényelmesebb, ha vigyázunk arra, hogy:
*amikor csípőn keresztezzük a kendő két szárát, akkor az elől levő szár kerüljön felül, (a videón a nő pont fordítva csinálja) és arra, hogy
*a kendő sehol se legyen megcsavarodva (neki hátul alaposan megcsavarodott.
Egyéb különbség, hogy az én kendőm sokkal hosszabb, ezért mikor kész a kötés, akkor még egyszer körbeviszem a derekam körül a kendő szárait és a baba popsija alatt vetek egy bogot rá.
A csípőhordozást nagyonnagyon szerettem, de tavaszra kinőttük, a fiam ugyanis elég magas, hosszú lábú és már fájt a combom attól, hogy minden egyes lépésnél kaptam egy jó kis rugást. (Az, hogy a nadrágaim örökké koszosak... az emiatt van. És ez így van ha idegeskedek miatta, ha nem :( )
Elől pedig a EZT a kötést használtam.
Megjegyzem még, hogy amíg a kendőm még elég új volt és eléggé "kemény" tartása volt az anayagnak, addig hosszában kettőbe tűrve hajtottam és úgy kötöttem. Ilyenkor az a jó, ha úgy kötjük, hogy a "nyílás" a nyakunk felé legyen. Ez a fentebb emlegetett keresztezett és csípő hordozásra érvényes, ugyanis amíg az ember eljut a hátonhordozásig, addig eleget mossa-használja-gyűri az anyagot, ahhoz, hogy akkormár jó "megérett" legyen.
(Fekvő, bölcső hordozást azért nem mutatok, mert a fiam 3 hónapos korában kaptuk a kendőt s akkor már biza ültettem... Tehát hiányzik a gyakorlat és itt csak a saját tapasztalatomról számolok be.)
Elmondom én is, hogy a kendőt biza meg kell tanulni hanszálni, kitartóan kell gyakorlatozni egy ideig. MEGÉRI!!!
Nagyon kíváncsi vagyok még a MEI TAI-ra és az erszényre (karikás kendőre) is, de Tibike ezeket kinőtte mieőtt eszembe jutott, h kipróbáljam az ilyensmit. Midnenesetre majd a következő gyereknél egyebeket is kikísérletezgetek.
(Leginkább az egyéb hordozókra és a textilpelenkára gondolok :D )
Persze a kendőben az a jó, hogy RENGETEG képpen lehet kötni, szerintem bárki megtalálhatja a számára legmegfelelőbbet, ha elég türelme van kísérletezni.
Én INNEN tanultam meg, hogy vegyem fel a gyereket a hátamra. Más módszerek is vannak, nekem ez vált be.
De kötni már nem így kötöm, innen csak a gyerek hátra"dobása" származik.
A kötés pedig EZ. Van, h kétszer is megcsavarom a kendőt a gyerek hátán-popsiján.
A csípőhordozást pedig INNEN vadásztam le. Saját tapasztalat, hogy nagyságrendekkel kényelmesebb, ha vigyázunk arra, hogy:
*amikor csípőn keresztezzük a kendő két szárát, akkor az elől levő szár kerüljön felül, (a videón a nő pont fordítva csinálja) és arra, hogy
*a kendő sehol se legyen megcsavarodva (neki hátul alaposan megcsavarodott.
Egyéb különbség, hogy az én kendőm sokkal hosszabb, ezért mikor kész a kötés, akkor még egyszer körbeviszem a derekam körül a kendő szárait és a baba popsija alatt vetek egy bogot rá.
A csípőhordozást nagyonnagyon szerettem, de tavaszra kinőttük, a fiam ugyanis elég magas, hosszú lábú és már fájt a combom attól, hogy minden egyes lépésnél kaptam egy jó kis rugást. (Az, hogy a nadrágaim örökké koszosak... az emiatt van. És ez így van ha idegeskedek miatta, ha nem :( )
Elől pedig a EZT a kötést használtam.
Megjegyzem még, hogy amíg a kendőm még elég új volt és eléggé "kemény" tartása volt az anayagnak, addig hosszában kettőbe tűrve hajtottam és úgy kötöttem. Ilyenkor az a jó, ha úgy kötjük, hogy a "nyílás" a nyakunk felé legyen. Ez a fentebb emlegetett keresztezett és csípő hordozásra érvényes, ugyanis amíg az ember eljut a hátonhordozásig, addig eleget mossa-használja-gyűri az anyagot, ahhoz, hogy akkormár jó "megérett" legyen.
(Fekvő, bölcső hordozást azért nem mutatok, mert a fiam 3 hónapos korában kaptuk a kendőt s akkor már biza ültettem... Tehát hiányzik a gyakorlat és itt csak a saját tapasztalatomról számolok be.)
Elmondom én is, hogy a kendőt biza meg kell tanulni hanszálni, kitartóan kell gyakorlatozni egy ideig. MEGÉRI!!!
Nagyon kíváncsi vagyok még a MEI TAI-ra és az erszényre (karikás kendőre) is, de Tibike ezeket kinőtte mieőtt eszembe jutott, h kipróbáljam az ilyensmit. Midnenesetre majd a következő gyereknél egyebeket is kikísérletezgetek.
(Leginkább az egyéb hordozókra és a textilpelenkára gondolok :D )
2009. március 26., csütörtök
Mindenféle hordozók
Ez lehetett volna a címe a mai klubozásnak.
Kata elhozta a saját gyártmányú Mei Tai -ját.
Csilla hozott saját gyártmányú erszényt.
És megkötöttük a hordozókendőt.
Keresztezve kötöttük, s aztán bele fektettünk is és ültettünk is babát.
Csípőre is feltettük, oda is keresztezve. Csilla mutatott egy érdekes csípőre való kötést, majd kipróbálom, mert ott nem volt idom. :D
Hátra is felvettük babáinkat, de az nem keresztezett, nem tudom mi a neve, de majd képen megmutatom, ha Kinga és Kata (és akik még fotóztak) átküldik a képeket.
*Kata feltette a fotókat IDE :)
Minden nagyon vagány volt, kivéve, hogy Tibike milyen féltékeny... az valami rettenetes.
Aminek nem örült (érsd: hisztizett miatta):
1. ha a mi kendőnket (keggő, ahogy ő mondja) más próbálta
2. ha én más babáját kötöttem magamra.
3. ha nem őt hanem a babáját (az örökös angyal-hozta waldorf-babát :) ) kötöttem fel és nem őt.
4. ha a waldorf-babát kölcsön adtuk másnak. Mi kölcsönadtuk? Ha bárki rá merte tenni a kezét.
5. a végén már azt se nézte jó szemmel (ez enyhe kifejezés, mert tkp. visított!) ha más kendőjével más anyukára az ő gyerekét segítettem bekötni...
Na de ezeket leszámítva, remélem hasznos volt másoknak is ez a kendős klubozás, én csuda jól éreztem magam.
Megjegyzés:
elmondtuk a jó hordozó tulajdonságait, (békatartás, kényelem hordozónak-babának, stbstb amik mindenhonnan folynak) és elmondtuk, h milyen NE legyen egy hordozó, és külön kitértünk arra is, hogy kifele ne.
De képzeljétek: létezik Kolozsváron olyan ortopédorvos, aki az anyukának azt tanácsolja, hogy kenguruban (tehát nem kendő és nem az ilyen "népi" hordozók, hanem a "modern" kengururól van szó!) KIFELE fordítva hordja a gyereket, AZÉRT!!! hogy jól fejlődjön a csípője. Volt egy anyuka, akinek KÉT doki is ezt mondta. Persze a kenguru használati utasításán fel volt tüntetve, hogy 4 hónapos kor előtt nem szabad kifele tenni a gyereket, de a doki ennek ellenére ezt javasota. És az anyuka persze jóhiszeműen kifele hordja. És ezután is úgy fogja, mert a doinak inkább hisz, mint nekem. Én persze ezért nem haragszom rá... csak az idegesít, hogy ilyen dokijaink vannak. De az erősen!!!
Kedves olvasóim: ezennel megkérlek Benneteket, hogy ha Valaki ismer olyan weboldalt, ahol reklámozzák a kifele hordozást és annak egészségességét bizonygatják... nagyon kérlek, hogy linkeljétek be megjegyzésbe! (Én még egyetlen egyet sem láttam, de lehet, h nem kerestem eleget.)
Még belinkelek IDE egy blogot, az illető megszállott hordozómániás és textilpelenka mániás. Ne haragudjatok érte, én senkit nem akarok megsérteni, de a dokik szaktudását kétségbe volnni: hát miért ne?
És nem titkolom azt sem, hogy a dokik szaktudását sokáig nem vontam kétségbe! Sokáig abban a hiszemben éltem, hogy a dokik istenek és mi egyebet nem tehetünk, minthogy bólogatunk: igenis doktorúr!
S hogy miért változott meg a véleményem? Röviden csak annyit, hogy egészen biztos vagyok benne, hogy ha még mindig szorgalmasan bólogatnék, hogy "igenis doktorúr", akkor nem lenne gyermekem (mondjuk 1-2%, hogy talán mégis lenne...)
Szóval a doki is csak ember...
És persze elnézést kérek, senkit nem szeretnék megbántani. Az igazi, ügyes orvosokat különösképpen nem.
Na, jól elkaladoztam... Mindenesetre várom a linkeket a kifele hordozás dícsőítéséről!
Kata elhozta a saját gyártmányú Mei Tai -ját.
Csilla hozott saját gyártmányú erszényt.
És megkötöttük a hordozókendőt.
Keresztezve kötöttük, s aztán bele fektettünk is és ültettünk is babát.
Csípőre is feltettük, oda is keresztezve. Csilla mutatott egy érdekes csípőre való kötést, majd kipróbálom, mert ott nem volt idom. :D
Hátra is felvettük babáinkat, de az nem keresztezett, nem tudom mi a neve, de majd képen megmutatom, ha Kinga és Kata (és akik még fotóztak) átküldik a képeket.
*Kata feltette a fotókat IDE :)
Minden nagyon vagány volt, kivéve, hogy Tibike milyen féltékeny... az valami rettenetes.
Aminek nem örült (érsd: hisztizett miatta):
1. ha a mi kendőnket (keggő, ahogy ő mondja) más próbálta
2. ha én más babáját kötöttem magamra.
3. ha nem őt hanem a babáját (az örökös angyal-hozta waldorf-babát :) ) kötöttem fel és nem őt.
4. ha a waldorf-babát kölcsön adtuk másnak. Mi kölcsönadtuk? Ha bárki rá merte tenni a kezét.
5. a végén már azt se nézte jó szemmel (ez enyhe kifejezés, mert tkp. visított!) ha más kendőjével más anyukára az ő gyerekét segítettem bekötni...
Na de ezeket leszámítva, remélem hasznos volt másoknak is ez a kendős klubozás, én csuda jól éreztem magam.
Megjegyzés:
elmondtuk a jó hordozó tulajdonságait, (békatartás, kényelem hordozónak-babának, stbstb amik mindenhonnan folynak) és elmondtuk, h milyen NE legyen egy hordozó, és külön kitértünk arra is, hogy kifele ne.
De képzeljétek: létezik Kolozsváron olyan ortopédorvos, aki az anyukának azt tanácsolja, hogy kenguruban (tehát nem kendő és nem az ilyen "népi" hordozók, hanem a "modern" kengururól van szó!) KIFELE fordítva hordja a gyereket, AZÉRT!!! hogy jól fejlődjön a csípője. Volt egy anyuka, akinek KÉT doki is ezt mondta. Persze a kenguru használati utasításán fel volt tüntetve, hogy 4 hónapos kor előtt nem szabad kifele tenni a gyereket, de a doki ennek ellenére ezt javasota. És az anyuka persze jóhiszeműen kifele hordja. És ezután is úgy fogja, mert a doinak inkább hisz, mint nekem. Én persze ezért nem haragszom rá... csak az idegesít, hogy ilyen dokijaink vannak. De az erősen!!!
Kedves olvasóim: ezennel megkérlek Benneteket, hogy ha Valaki ismer olyan weboldalt, ahol reklámozzák a kifele hordozást és annak egészségességét bizonygatják... nagyon kérlek, hogy linkeljétek be megjegyzésbe! (Én még egyetlen egyet sem láttam, de lehet, h nem kerestem eleget.)
Még belinkelek IDE egy blogot, az illető megszállott hordozómániás és textilpelenka mániás. Ne haragudjatok érte, én senkit nem akarok megsérteni, de a dokik szaktudását kétségbe volnni: hát miért ne?
És nem titkolom azt sem, hogy a dokik szaktudását sokáig nem vontam kétségbe! Sokáig abban a hiszemben éltem, hogy a dokik istenek és mi egyebet nem tehetünk, minthogy bólogatunk: igenis doktorúr!
S hogy miért változott meg a véleményem? Röviden csak annyit, hogy egészen biztos vagyok benne, hogy ha még mindig szorgalmasan bólogatnék, hogy "igenis doktorúr", akkor nem lenne gyermekem (mondjuk 1-2%, hogy talán mégis lenne...)
Szóval a doki is csak ember...
És persze elnézést kérek, senkit nem szeretnék megbántani. Az igazi, ügyes orvosokat különösképpen nem.
Na, jól elkaladoztam... Mindenesetre várom a linkeket a kifele hordozás dícsőítéséről!
2009. március 23., hétfő
A Bega partja
Már több mint egy hete hazajöttünk Boróéktól, szóval ideje lenne lezárjam ezt a témát.
Még csak ezt mesélem el: beszélgetés a központ felé gyalogolva Boróval:
B:-Emlékszel ott a Bega partján csináltunk egy fényképet, mikor terhes voltál?
R:-Téééééééééényleeeeg!!! Tudod mit? Most te vagy nagypocis, most is csináljunk egy ugyanolyan képet!
B:-Jó ötlet! És amikor még valamelyikünk terhes lesz, akkor is csinálunk képet a Bega partján!
R:-Nagyszerű!
B:-De ha már nem lakunk Temesváron?
R:-Nembaj, attól eljöhetünk fényképet csinálni a Bega partjára! És majd amikor pocaklakók lesznek az unokáink, akkor is eljövünk képet csináltatni! És az unokáink unokái is. És az unokáink unokáinak az unokái... :))
B:-Jól van, Réka, ne lovald bele magad! :D
Szóval hazaút előtt ezért mentünk ki testületileg a Bega partjára. És íme, így néztünk ki 2006 őszén:
És így néztünk ki most:
Már egyúttal csoportkép is készült:
És Zalán-bátya a keresztfiát is lekapta:
Még csak ezt mesélem el: beszélgetés a központ felé gyalogolva Boróval:
B:-Emlékszel ott a Bega partján csináltunk egy fényképet, mikor terhes voltál?
R:-Téééééééééényleeeeg!!! Tudod mit? Most te vagy nagypocis, most is csináljunk egy ugyanolyan képet!
B:-Jó ötlet! És amikor még valamelyikünk terhes lesz, akkor is csinálunk képet a Bega partján!
R:-Nagyszerű!
B:-De ha már nem lakunk Temesváron?
R:-Nembaj, attól eljöhetünk fényképet csinálni a Bega partjára! És majd amikor pocaklakók lesznek az unokáink, akkor is eljövünk képet csináltatni! És az unokáink unokái is. És az unokáink unokáinak az unokái... :))
B:-Jól van, Réka, ne lovald bele magad! :D
Szóval hazaút előtt ezért mentünk ki testületileg a Bega partjára. És íme, így néztünk ki 2006 őszén:
És így néztünk ki most:
Már egyúttal csoportkép is készült:
És Zalán-bátya a keresztfiát is lekapta:
2009. március 21., szombat
Temesvár 3
Hát ha lenne időm, akkor 5ször ennyit írnék erre a blogra.
A Temesváron töltött hétről még azt akarom elmesélni, hogy Boróval voltunk bölcssőbe való ágyneműt keresni, egy csomó üzletet bejártunk, de a babaágyneműk azok a standard 60 x 120 -as méretű gyerekágyakba valók.
Tibikének az ágyneműje kölcsön cucc volt, azt közben hazaadtam. Egész biztosan ideadta volna a "tulaj" most is szívesen, de gondoltuk, h még sokszor lesz szükségünk a bölcsőre és bele ágyneműre, így vettünk egy paplankát, anyagot és kiszabtuk és megvarrtuk... lepedő, paplankára huzat és párnahuzat... mindez kétszer. Boró örült, h én varrom, én meg örültem, h ő Tibikének rajzol, énekelget meg mindent elkövet, h én békességben, zavartalanul tudjak haladni a dologgal.
Így néz ki a végeredmény:
Ez a zöld nem éppen gyerek-minta, de nekünk tetszett.
A "modell" pedig az angyal-hozta waldof-baba, aki közben kinyitotta a szemét és a száját is. ("Őt is megkeresztelte a papbácsi.")
Aztán péntek este Tibi is megérkezett, arra almástésztát késztettünk és töltöttbárányt. nyamm-nyamm. Csanna küldött egy fél bárányt Zalántól és megvártuk vele Tibit is :)
Aztán a hétvégén a fiúk elmentek motorozni (Zalánnak ugyanis van egy új motra, Triumf Tiger). Mi befejeztük a varrást, s sokat lézengtünk...
Vasárnap hazaindulás előtt megálltunk a központban és lesétáltunk a Bega partjára. Majd elárulom, h miért ;)
A Temesváron töltött hétről még azt akarom elmesélni, hogy Boróval voltunk bölcssőbe való ágyneműt keresni, egy csomó üzletet bejártunk, de a babaágyneműk azok a standard 60 x 120 -as méretű gyerekágyakba valók.
Tibikének az ágyneműje kölcsön cucc volt, azt közben hazaadtam. Egész biztosan ideadta volna a "tulaj" most is szívesen, de gondoltuk, h még sokszor lesz szükségünk a bölcsőre és bele ágyneműre, így vettünk egy paplankát, anyagot és kiszabtuk és megvarrtuk... lepedő, paplankára huzat és párnahuzat... mindez kétszer. Boró örült, h én varrom, én meg örültem, h ő Tibikének rajzol, énekelget meg mindent elkövet, h én békességben, zavartalanul tudjak haladni a dologgal.
Így néz ki a végeredmény:
Ez a zöld nem éppen gyerek-minta, de nekünk tetszett.
A "modell" pedig az angyal-hozta waldof-baba, aki közben kinyitotta a szemét és a száját is. ("Őt is megkeresztelte a papbácsi.")
Aztán péntek este Tibi is megérkezett, arra almástésztát késztettünk és töltöttbárányt. nyamm-nyamm. Csanna küldött egy fél bárányt Zalántól és megvártuk vele Tibit is :)
Aztán a hétvégén a fiúk elmentek motorozni (Zalánnak ugyanis van egy új motra, Triumf Tiger). Mi befejeztük a varrást, s sokat lézengtünk...
Vasárnap hazaindulás előtt megálltunk a központban és lesétáltunk a Bega partjára. Majd elárulom, h miért ;)
2009. március 16., hétfő
Temesvár 2
Nem akarok minden napról külön bejegyzést írni, de vasárnapról muszáj. Vasárnap iszonyú rossz idő volt. Hideg, szél, eső. Reggeltől késő délutánig. Nem akartunk sehova se menni, csak a kiállításra, amit Eszter mondott. 5-ig volt nyitva, mi meg fél5kor indultunk otthonról s féltünk, h összepakolnak, mire mi odaérünk.
Nos, nem voltak összepakolva. Annyi "elszállt" emberke volt, hogy csaodálkoztunk is rajta egy csomót. Azt mondja Boró: "nem s tudtam, h ennyi elszállt alak van Temesváron". Aztán a kiállított dolgok között is voltak nagyon szép dolgok is, de voltak annyra művészi alkotások, amit semmi pénzért nem viselnék. Ruhák, táskák, ékszerek midnenféléből...
Mikor onnan kijöttün, hát pont nem esett az eső. No, sétáljunk egyet, mert ma még ki sem jártunk a házból, idáig is autóval jöttünk... Sétálgatás közben mutatja Boró, h "né, itt az a teázó, ami úgy tetszett nekem a multkor". Hűűű, menjünk be a "Carturesti"-be, mondom. Boró úgy tudta, h vasárnap nincsen nyitva, de né, mégis. Nosza gyorsan beültünk.
(Az egy olyan teázó, h bemész, könyvesbolt. Kiválaszthatsz bármilyen könyvet, felmész vele a lépcsőn. Fent teázó. A legklönfélébb teákból lehet válogatni, a menüt ki sem tudod olvasni, akkora. Aztán nagyon vagány csészékbe-kannákba töltik a fincsi teákat. Amikor én voltam terhes akkor voltunk ott és készítettünk ezt a képet:
eddig a zárójel)
No, felmegyünk hárman, nézzük, h olyan sokan vannak, csak a két legkényelmesebb asztalnál van hely, egyiken táblácska, h foglalt. Leülünk a másikhoz. Azt mondja Boró, hogy "te: ejsze jöttek át a kiállításról, mert itt is annyi az elszállt tag." Nézek szét, há tényleg. (az elszállt tag értelmezés szerint = furcsán öltözött, furcsa frizurával, furcsa testtartással... szóval ránézel és azt gondolod róla, h nem ezen a világon él.)
Vihogunk egy csomót, hogy ez a hétvége az elszállt hétvége. Kérjük a teát. Egyszercsak látom vagy 5-ön is fényképeznek a terem különféle sarkaiból, kezdek pofákat vágni, grimmaszkodni és morrogni, h nehogymár kedve legyen valakinek engem lefotózni. Egyszercsak kiáll egy csaj és köszönt midnenkit szeretettel... Jéééé, mi egy fotókiállítás megnyitójának kellős közepébe csöppentünk. Ahhoz az asztalhoz azért nem mert senki leülni, mert túl közel volt a "foglalt" asztalhoz, ahol a művész és az irányítója (vezetője? mestere?) ült.
Hát semmi sem véletlen!!! Miről is szólt a fotókiállítás? Ennek az Alin Neamtu -nak kislány született és a szülészeten, szülés előtt-közben-után készített fotókat. A terem egyik felében az örömöt sugárzó képek lógtak, másik felén olyanok, melyekre ha ránézel kiráz a hideg: hogy micsoda rideg-doncs-embertelen körülmények között történik a szülés. ITT sok kép megvan, ami ki volt téve, de persze nem ezek mind, csak egy pár közülük.
Jobban járok ha belinkelem IDE a művésznek a weboldalát.
A végén odajött a mentor és elnézést kért Borótól, hogy nem azért csinálták, h félve vagy írtózva menjen be a szülészetre. Ne is mondjam, h pont ugyanott fog a hugom szülni, ahol ezek a képek készültek.
Közben egy tag lapotyázott. Odajött, h megkóstolhatja a teánkat? Hát ilyent még nem láttunk, nagy röhögve mondtuk, h persze szölgálja ki magát...
Aztán fizetni akartunk, de kiderült, hogy "din partea casei" (a ház ajándéka). Hiába magyartuk, h mi nem tudtuk, mi csak bepottyantunk, azt mondták, h "ati avut noroc" (szerencséjk volt). Hazafelé indultunk, bekászálódunk a kocsiba, ahogy kiindulunk a kisutcából éppen átmegy előttünk az a tag, aki teát potyázott tőlünk. Vidáman integetett nekünk, biztosan szimpatikusok voltunk neki :))))
Na, ez egy ilyen elszállt nap volt. Ezt leszámítva nagyon szomorú...
Nos, nem voltak összepakolva. Annyi "elszállt" emberke volt, hogy csaodálkoztunk is rajta egy csomót. Azt mondja Boró: "nem s tudtam, h ennyi elszállt alak van Temesváron". Aztán a kiállított dolgok között is voltak nagyon szép dolgok is, de voltak annyra művészi alkotások, amit semmi pénzért nem viselnék. Ruhák, táskák, ékszerek midnenféléből...
Mikor onnan kijöttün, hát pont nem esett az eső. No, sétáljunk egyet, mert ma még ki sem jártunk a házból, idáig is autóval jöttünk... Sétálgatás közben mutatja Boró, h "né, itt az a teázó, ami úgy tetszett nekem a multkor". Hűűű, menjünk be a "Carturesti"-be, mondom. Boró úgy tudta, h vasárnap nincsen nyitva, de né, mégis. Nosza gyorsan beültünk.
(Az egy olyan teázó, h bemész, könyvesbolt. Kiválaszthatsz bármilyen könyvet, felmész vele a lépcsőn. Fent teázó. A legklönfélébb teákból lehet válogatni, a menüt ki sem tudod olvasni, akkora. Aztán nagyon vagány csészékbe-kannákba töltik a fincsi teákat. Amikor én voltam terhes akkor voltunk ott és készítettünk ezt a képet:
eddig a zárójel)
No, felmegyünk hárman, nézzük, h olyan sokan vannak, csak a két legkényelmesebb asztalnál van hely, egyiken táblácska, h foglalt. Leülünk a másikhoz. Azt mondja Boró, hogy "te: ejsze jöttek át a kiállításról, mert itt is annyi az elszállt tag." Nézek szét, há tényleg. (az elszállt tag értelmezés szerint = furcsán öltözött, furcsa frizurával, furcsa testtartással... szóval ránézel és azt gondolod róla, h nem ezen a világon él.)
Vihogunk egy csomót, hogy ez a hétvége az elszállt hétvége. Kérjük a teát. Egyszercsak látom vagy 5-ön is fényképeznek a terem különféle sarkaiból, kezdek pofákat vágni, grimmaszkodni és morrogni, h nehogymár kedve legyen valakinek engem lefotózni. Egyszercsak kiáll egy csaj és köszönt midnenkit szeretettel... Jéééé, mi egy fotókiállítás megnyitójának kellős közepébe csöppentünk. Ahhoz az asztalhoz azért nem mert senki leülni, mert túl közel volt a "foglalt" asztalhoz, ahol a művész és az irányítója (vezetője? mestere?) ült.
Hát semmi sem véletlen!!! Miről is szólt a fotókiállítás? Ennek az Alin Neamtu -nak kislány született és a szülészeten, szülés előtt-közben-után készített fotókat. A terem egyik felében az örömöt sugárzó képek lógtak, másik felén olyanok, melyekre ha ránézel kiráz a hideg: hogy micsoda rideg-doncs-embertelen körülmények között történik a szülés. ITT sok kép megvan, ami ki volt téve, de persze nem ezek mind, csak egy pár közülük.
Jobban járok ha belinkelem IDE a művésznek a weboldalát.
A végén odajött a mentor és elnézést kért Borótól, hogy nem azért csinálták, h félve vagy írtózva menjen be a szülészetre. Ne is mondjam, h pont ugyanott fog a hugom szülni, ahol ezek a képek készültek.
Közben egy tag lapotyázott. Odajött, h megkóstolhatja a teánkat? Hát ilyent még nem láttunk, nagy röhögve mondtuk, h persze szölgálja ki magát...
Aztán fizetni akartunk, de kiderült, hogy "din partea casei" (a ház ajándéka). Hiába magyartuk, h mi nem tudtuk, mi csak bepottyantunk, azt mondták, h "ati avut noroc" (szerencséjk volt). Hazafelé indultunk, bekászálódunk a kocsiba, ahogy kiindulunk a kisutcából éppen átmegy előttünk az a tag, aki teát potyázott tőlünk. Vidáman integetett nekünk, biztosan szimpatikusok voltunk neki :))))
Na, ez egy ilyen elszállt nap volt. Ezt leszámítva nagyon szomorú...
2009. március 9., hétfő
Temesvár 1
Pénteken este jót pletykáltunk, mindenféle terveket szövögettünk, h mi mindent fogunk együtt csinálni egy hét alatt.
Zalánnal elkerültük egymást, mert sajnos meghalt a nagymamája. Ő pénteken még dolgozott és utána rögtön elindult Udvarhely felé. Mire én megrkeztem ő már Déván is túl volt...
Szombaton délelőtt elmentünk hárman: Boró, Tibike, én, a Iulius Mall-ba. Ott valami kurzusokat tart egy orvosnő pocakosoknak. Beültünk mind a 3-an, de mikor Tibike meglátta, h a függöny mögött van egy kerekes járóka, akkor kezdődött a világvége! Ugye nem én mondtam a világ legeslegebb gyermekét? Nem is tudom :(
Aztán a Kids Land előtti traktorban kormányozott és vezetett amíg Boró végzett, majd hatalmas hiszti által kísérve kivonultunk a Mall-ból. Én nem vásároltam olyan zsetont, amivel az a traktor zenélt és mozgott volna. Nem a pénz miatt. Azt hiszem ugyanakkora hiszti lett volna, vagy esetleg még nagyobb, ha a traktor még burrog-villog-zenél is, míg ő benne ül. Nem tudom ki találta ki ezeket az idióta masinákat. A Kauflandok bejáratánál is van és mindenhol, úton-útfélen... ez elég szörnyű...
Hazafelé a kocsiban persze elaludt, hiába na, a hiszti az fárasztó dolog.
Alvó gyerekkel nyugodtan be lehet vásárolni, a Kaufland parkolójában szobroztunk míg Boró bevásárolt.
Délután szülinapra voltunk hivatalosak...
Kingnak volt szülinapja, meghívott a Benedettába. Ott ettünk egy finom gofrit, és egy meggondolatlan döntés: megittam este fél7kor egy KV-t, amit igaz, h gyengére kértem és teljesített is mindn kérést, de azért még éjfélkor is alig tudtam elaludni...
Zalánnal elkerültük egymást, mert sajnos meghalt a nagymamája. Ő pénteken még dolgozott és utána rögtön elindult Udvarhely felé. Mire én megrkeztem ő már Déván is túl volt...
Szombaton délelőtt elmentünk hárman: Boró, Tibike, én, a Iulius Mall-ba. Ott valami kurzusokat tart egy orvosnő pocakosoknak. Beültünk mind a 3-an, de mikor Tibike meglátta, h a függöny mögött van egy kerekes járóka, akkor kezdődött a világvége! Ugye nem én mondtam a világ legeslegebb gyermekét? Nem is tudom :(
Aztán a Kids Land előtti traktorban kormányozott és vezetett amíg Boró végzett, majd hatalmas hiszti által kísérve kivonultunk a Mall-ból. Én nem vásároltam olyan zsetont, amivel az a traktor zenélt és mozgott volna. Nem a pénz miatt. Azt hiszem ugyanakkora hiszti lett volna, vagy esetleg még nagyobb, ha a traktor még burrog-villog-zenél is, míg ő benne ül. Nem tudom ki találta ki ezeket az idióta masinákat. A Kauflandok bejáratánál is van és mindenhol, úton-útfélen... ez elég szörnyű...
Hazafelé a kocsiban persze elaludt, hiába na, a hiszti az fárasztó dolog.
Alvó gyerekkel nyugodtan be lehet vásárolni, a Kaufland parkolójában szobroztunk míg Boró bevásárolt.
Délután szülinapra voltunk hivatalosak...
Kingnak volt szülinapja, meghívott a Benedettába. Ott ettünk egy finom gofrit, és egy meggondolatlan döntés: megittam este fél7kor egy KV-t, amit igaz, h gyengére kértem és teljesített is mindn kérést, de azért még éjfélkor is alig tudtam elaludni...
Temesvár felé
S hogy a végén kezdjem: szerencsésen megérkeztünk Temevárra, mégcsak meg sem ijedtünk egyszer sem.
Pénteken reggel felkerekedtünk, Tibi kedves volt és lehorgta s bepakolta a cuccot a csomagtartóba. Sok cucc volt, ugyanis a hatalmas pocakú Hugicámékhoz elvittünk minden kinőtt babaruhát, bölcsőt és egy csomó mindent ami szükséges egy ilyen picuri babának. Ugyanis kb másfél hónap múlva nagynéni leszek :D
Szóval megpakolt kocsival, Tibikét hátul bekötve elindultam otthonról. Kicsit izgultam, de csak úgy egészségesen, nem volt semmi stressz, semmi pánik. Meg kellett állnom a Tibiék cégjénél, mert még ott is volt egy zacskó babaruha.
Nos, a cégtől 10:18-kor indultunk és 12:30-kor álltunk meg Trasherék kapujában, Telegden. Bánfihunyadig pillanatok alatt megérkeztünk, addig borús idő volt és száraz út. Onnan Élesdig folyamatosan ZUHOGOTT az eső, s kb ezt a szakaszt Tibike végigaludta. Előtte "újságot olvasott", utána meg szopta az ujjacskáját. De forgalom nem volt nagy. Utolértem egy franciaországi Fordot, az minden sebességet betartott, remélem engem sem ragaroztak le sehol. Nem jöttem két keréken, de nem is 50-essek, ez tutti. Csak ez a francia után, mert muszáj volt.
Élesd után nem esett, néha cseperészett pár csepp eső, de az út az persze jó vizes volt itt is.
Telegden csak Andi volt otthon. Kb 2 hete van hátra szülésig. Ja, neki is vittem pár babaruhát. Olyan terhes képe van egyébként :)) Jól éreztük magunkat, itt kb. 3 órát töltöttünk, Tibikét megsétáltattuk, ebédeltünk, kicsit pletykáltunk is mindenféléről s babadolgokról is beszélgettünk. Mire indultam volna megérkezett Trasher is, aztán utolsó percben pelenkacserélésre lettem kényszerítve :)
15:35 volt, amikor továbbindultunk.
Váradon letértem a terelőúton. Ez jó volt, mert nem kellett végigkóvályognom a városon és figyelnem túlzottan a táblákat. De ugyanez hihetetlen rossz is volt, ugyanis egy jó szakaszon annyira hitvány az út, h kettesben kecmeregtem ejsze vagy 15-20 percet is.
Várad s Arad között valami rémes, h mennyire hitvány ott is az út. Mikor utoljára jártunk még nem tűnt fel. Váratlan nagy tankcsapdák, gödrök, ha belemész 100-assal, 120-assal... hűűű, belegondolni is rossz.
Egy-két TIRt leelőztem, de hálistennek nem volt nagy forgalom, ugyanis előzgetni útálok. És nem is nagyon merek. Egyik TIRt pl 15 km-en keresztül követtem 80-assal és elszalasztottam legalább 6 profi előzési lehetőséget. De úgy döntöttem, h nem leszek ideges és nem is lettem :)
Aradon megébredt Tibike, merthogy Várad után ismét elaludt hátul :)
Sajnos Arad bejáratánál elnéztem a terelőutat, mire észrevettem már egy hatalmas dugó közepén voltam a városban. Igyekeztem követni atáblákat, szerintem jártam olyan helyeken, mint még életemben soha, de megismertem a Maroson keresztül vezető hidat meg pár dolgot, magam sem értem hogy, de nem tévedtem el :D
Aradtól már csak 40 percet jöttem, ezalatt Tibike néha nyávogni szeretett volna, de aztán énekelgettem, beszélgettünk és mondhatni: kitartott a gyerek.
Temesváron addig mentünk "előre" míg megláttuk a MOL benzinkutat, ott Boró várt, beült (fél 7 volt, éppen sötétedett) és irányított, h itt jobbra, ott balra, amott előre. Tibike pedig hátul, mint a visszhang: bala, jobba, előőő.
Nos, szerencsésen megérkeztünk. Megállapítottam, h a fiam egy hős! A világ legeslegebb gyermeke :) És ezúton is köszönöm Neki, h ilyen hősiesen kitart a hóbortos szülei mellett, akik sokat ráncigálják szegényt mindenfelé...
Pénteken reggel felkerekedtünk, Tibi kedves volt és lehorgta s bepakolta a cuccot a csomagtartóba. Sok cucc volt, ugyanis a hatalmas pocakú Hugicámékhoz elvittünk minden kinőtt babaruhát, bölcsőt és egy csomó mindent ami szükséges egy ilyen picuri babának. Ugyanis kb másfél hónap múlva nagynéni leszek :D
Szóval megpakolt kocsival, Tibikét hátul bekötve elindultam otthonról. Kicsit izgultam, de csak úgy egészségesen, nem volt semmi stressz, semmi pánik. Meg kellett állnom a Tibiék cégjénél, mert még ott is volt egy zacskó babaruha.
Nos, a cégtől 10:18-kor indultunk és 12:30-kor álltunk meg Trasherék kapujában, Telegden. Bánfihunyadig pillanatok alatt megérkeztünk, addig borús idő volt és száraz út. Onnan Élesdig folyamatosan ZUHOGOTT az eső, s kb ezt a szakaszt Tibike végigaludta. Előtte "újságot olvasott", utána meg szopta az ujjacskáját. De forgalom nem volt nagy. Utolértem egy franciaországi Fordot, az minden sebességet betartott, remélem engem sem ragaroztak le sehol. Nem jöttem két keréken, de nem is 50-essek, ez tutti. Csak ez a francia után, mert muszáj volt.
Élesd után nem esett, néha cseperészett pár csepp eső, de az út az persze jó vizes volt itt is.
Telegden csak Andi volt otthon. Kb 2 hete van hátra szülésig. Ja, neki is vittem pár babaruhát. Olyan terhes képe van egyébként :)) Jól éreztük magunkat, itt kb. 3 órát töltöttünk, Tibikét megsétáltattuk, ebédeltünk, kicsit pletykáltunk is mindenféléről s babadolgokról is beszélgettünk. Mire indultam volna megérkezett Trasher is, aztán utolsó percben pelenkacserélésre lettem kényszerítve :)
15:35 volt, amikor továbbindultunk.
Váradon letértem a terelőúton. Ez jó volt, mert nem kellett végigkóvályognom a városon és figyelnem túlzottan a táblákat. De ugyanez hihetetlen rossz is volt, ugyanis egy jó szakaszon annyira hitvány az út, h kettesben kecmeregtem ejsze vagy 15-20 percet is.
Várad s Arad között valami rémes, h mennyire hitvány ott is az út. Mikor utoljára jártunk még nem tűnt fel. Váratlan nagy tankcsapdák, gödrök, ha belemész 100-assal, 120-assal... hűűű, belegondolni is rossz.
Egy-két TIRt leelőztem, de hálistennek nem volt nagy forgalom, ugyanis előzgetni útálok. És nem is nagyon merek. Egyik TIRt pl 15 km-en keresztül követtem 80-assal és elszalasztottam legalább 6 profi előzési lehetőséget. De úgy döntöttem, h nem leszek ideges és nem is lettem :)
Aradon megébredt Tibike, merthogy Várad után ismét elaludt hátul :)
Sajnos Arad bejáratánál elnéztem a terelőutat, mire észrevettem már egy hatalmas dugó közepén voltam a városban. Igyekeztem követni atáblákat, szerintem jártam olyan helyeken, mint még életemben soha, de megismertem a Maroson keresztül vezető hidat meg pár dolgot, magam sem értem hogy, de nem tévedtem el :D
Aradtól már csak 40 percet jöttem, ezalatt Tibike néha nyávogni szeretett volna, de aztán énekelgettem, beszélgettünk és mondhatni: kitartott a gyerek.
Temesváron addig mentünk "előre" míg megláttuk a MOL benzinkutat, ott Boró várt, beült (fél 7 volt, éppen sötétedett) és irányított, h itt jobbra, ott balra, amott előre. Tibike pedig hátul, mint a visszhang: bala, jobba, előőő.
Nos, szerencsésen megérkeztünk. Megállapítottam, h a fiam egy hős! A világ legeslegebb gyermeke :) És ezúton is köszönöm Neki, h ilyen hősiesen kitart a hóbortos szülei mellett, akik sokat ráncigálják szegényt mindenfelé...
2009. március 5., csütörtök
Szováta
Hát sokan várják ezt a bejegyzést... Megpróbálok mst pótolni.
Szóval egyik keddi kosarazás után mondják a kollégák, h mennek Szovátára bulizni egyet, nem-e megyünk mi is? Hát így első haláásra lett is volna kedvem, meg nem is. Tibinek ugyanúgy... De aztán mégis azt határoztuk, h elmegyünk. A Teleki központban nem drága a szállás sem, a kaja sem, egyet szocializálódunk a társasággal.
Aztán pénteken, mikor más mjdnem elindultunk és láttuk, h havazik, egy szempillants alatt elhatároztuk, hogy síléceket is viszünk. Szegények vagy 3 éve nem jártak le a negyedik emeleti lakásunk erkélyéről...
Na szóval pénteken valami fél 7 körül volt mire becuccoltunk s elindultunk. Gyerek persze extázisban, Tordáig arról mesélt, hogy autó, tete (teteje), síí.
Havazott egész úton, de azért szerencsésen odaértünk. Azt hittük, h mi leszünk az utolsó érkezők, de nem, utánunk még 2 autó is érkezett és még egy szombaton reggel.
Hamar eltelt az este: vacsora, kis sörözés, amiből én kimaradtam, mert altattam. Azt hitem, h eléggé ki van ütve a gyerek s gyorsan elalszik, de nem: félt a pasastól, akit festmény ábrázolt...
Éjfél után feljött Tibi is és csak akkor sikerült elaludni midnenkinek. (Tibike vagy 2 órát már aludt a kocsiban.)
Szombaton 9től reggeli és megvolt fél 11 is, mire elindultunk. Akiknek sílécünk volt autóval, a sípálya felé. Aki túrázni szeretett volna az gyalog, páran meg otthon maradtak welness-ezni :)
7 km-re volt a szállásheyünktől a sípálya alja. Felültünk a felvonóra így:
én Tibikét magamra kötöttem kendőstől és nem vittem egyebet, csak a gyereket. Tibi lábán az ő lécei, kezében az enyémek. Kollégák hozták a botjainkat.
A székes felvonotól még fennebb van egy kisebb pálya, ilyen kezdőknek mint én, meg szánkózás az egyik szélében. Gyorsan béreltünk egy kis szánkót és Tibikével szánkóztunk egy csomót. Addig Tibi sízett. Eleinte csak itt fenn, később lemerészkedett a nagy pályán, ami elég meredeknek látszott a felvonóról.
Tibikével ketten beültünk a vendéglőbe és vettünk egy fuszulykalevest. Gondoltam kettőnknek elég lesz, de egyrészt nagyon finom volt, másrészt meg a fiam a szokásosnál frissebb levegőn volt, a szokásosnál több ideig és fárasztóbb módon. Alig hagyott nekem 2 falatot.
Aztán meg barátkozott a gyerekekkel. Rengeteg gyerek volt, valami tábor lehetett és szombaton ugyebár síverseny nekik. Tibike nagyon élvezte, hogy baka (bakancsbn vannak) és a fejükön van sisa(k).
Végre megjött Tibi a nagy pálya aljáról és elmehettem sízni. Hát így a felső részen, azon a kicsikén csúszkáltam, de a nagy pályán eszembe sem jutott volna beindulni. Itt fenn volt egy "kutyás" felvonó, biziten a karjaimban és a nyakizmaimban nagyobb volt az izomláz másnapra, mint a lábaimban, pedig elméletileg síztem... de ez a felvonó... (ebbe ugyanis kapaszkodni kell)
Aztán visszavonultam a fiúkhoz, de ők arra már kimentek...
Aztán bejöttek és csak vártuk, csak vártuk a kollégákat. Ugyanis az történt, hogy a túrázó csapat elindult és amikor odaértek a felvonó aljába, akkor 4-en közülük úgy döntöttek, h ők feljönnek a felvonóval, a többiek meg, hogy körbemennek gyalog és fenn a vendéglőben találkozunk. Tehát ez a 4 kolléga feljött és hozta a hírt, h találka van a többiekkel, várjunk.
Mivel a felvonó csak 5ig működött, ezért 5 előtt kicsivel lejöttünk vele, mármint én a gyerekkel és 3 kolléga, a negyedik szerencsére lesízett a léceimmel a lábán, ha nem, akkor nem tudom hogyan kerültek volna le a cuccaim... de minden megoldódott.
Semmilyen telefon nem működött, annyi jel nem volt, h bár SMS-ben lehessen értekezni (sem Vodafone, sem Orange), így a túrázó csapattal csak otthon találkoztunk és megtudtuk, h olyan ködben jártak, mint aki a tejesüvegben lépked, egymást is alig látták. És fel akartak hívni, h ne várjuk, mert elvesztették a jelzést és elkerülték a menedékházat balról, majd otthon találkozunk.
Hát így is lett, csak mi izgultuk, h eltévedtek, v mi lehet, reméljük nem zabálta fel őket a szovátai mackó :D
Megjegyzem, h fent a "hegyen" a sípály tetején csodálatosan sütött a nap, csodálatosan havazott. Egyszer leszállt a köd, de max. egy fél órát tartott, utána újabb gyönyörű napsütés, újabb havazás!
6-tól volt a finom estebéd a Telekiben. Utána meg a farsang. Tudniilik ezért jöttünk, ez a buli ugyanis farsangi buinak volt meghirdetve. Tibikének elvittük a rokker-felszerelését, csak a gitárt felejtettük itthon, na de anélkül is elég rokker volt. Az apja sokat nem kellett variáljon, h ő is rokkernek nézzen ki :))
Én meg utolsó percben kitaláljtam, h a hordozókendőt ha szari-ként magamra csavarom, akkor hindu nőcinek nézek ki. Csak egy nagy piros pontot rúzsoztunk az orrom fölé és készen is volt a jelmez. Erről remélem kapok képet, a kollégáknak volt fényképezőgépük. Mi ezúttal nem felejtettük itthon a gépet, csak a memóriakártyát belőle. hm...
Tibikét persze éppen csak bemutattuk és vittük is gyorsan lefeküdni, szegény olyan fáradt volt, reggel 8kor abban a pózban ébredt mint ahogy este elaludt. Én még buliztam kicsit, Tibi kicsit többet :)
Vasárnap reggeli után összejártuk a tavak környékét, megnéztük a Medve, a Mogyorósi, a Rigó és a "Piroska" tavakat. Majd vissza a menedékházhoz és mindenki elindult szépen hazafelé.
Csakhogy mi Szováta tulsó végében megálltunk Berniéknél.
Berni csoporttárasm volt az egyetemen, de Magdikát is jól ismerjük. Sőt: őt még Udvarhelyről ismerem! Van két fiacskájuk: Boti 5 éves lesz májusban, Huni a napokban töltötte a 2 évet. Rengeteg autójuk van, így hát Tibike is szuperül érezte magát.
Este fél8 körül indultunk haza. Nagyszerűen telt!
Summa summárum NAGYON örülünk, húgy döntöttünk, h megyünk és nemcsak, h megyünk, de hogy még sílécet is vittünk! ;) Egyik legprofibb 7végénk volt mostanában.
Szóval egyik keddi kosarazás után mondják a kollégák, h mennek Szovátára bulizni egyet, nem-e megyünk mi is? Hát így első haláásra lett is volna kedvem, meg nem is. Tibinek ugyanúgy... De aztán mégis azt határoztuk, h elmegyünk. A Teleki központban nem drága a szállás sem, a kaja sem, egyet szocializálódunk a társasággal.
Aztán pénteken, mikor más mjdnem elindultunk és láttuk, h havazik, egy szempillants alatt elhatároztuk, hogy síléceket is viszünk. Szegények vagy 3 éve nem jártak le a negyedik emeleti lakásunk erkélyéről...
Na szóval pénteken valami fél 7 körül volt mire becuccoltunk s elindultunk. Gyerek persze extázisban, Tordáig arról mesélt, hogy autó, tete (teteje), síí.
Havazott egész úton, de azért szerencsésen odaértünk. Azt hittük, h mi leszünk az utolsó érkezők, de nem, utánunk még 2 autó is érkezett és még egy szombaton reggel.
Hamar eltelt az este: vacsora, kis sörözés, amiből én kimaradtam, mert altattam. Azt hitem, h eléggé ki van ütve a gyerek s gyorsan elalszik, de nem: félt a pasastól, akit festmény ábrázolt...
Éjfél után feljött Tibi is és csak akkor sikerült elaludni midnenkinek. (Tibike vagy 2 órát már aludt a kocsiban.)
Szombaton 9től reggeli és megvolt fél 11 is, mire elindultunk. Akiknek sílécünk volt autóval, a sípálya felé. Aki túrázni szeretett volna az gyalog, páran meg otthon maradtak welness-ezni :)
7 km-re volt a szállásheyünktől a sípálya alja. Felültünk a felvonóra így:
én Tibikét magamra kötöttem kendőstől és nem vittem egyebet, csak a gyereket. Tibi lábán az ő lécei, kezében az enyémek. Kollégák hozták a botjainkat.
A székes felvonotól még fennebb van egy kisebb pálya, ilyen kezdőknek mint én, meg szánkózás az egyik szélében. Gyorsan béreltünk egy kis szánkót és Tibikével szánkóztunk egy csomót. Addig Tibi sízett. Eleinte csak itt fenn, később lemerészkedett a nagy pályán, ami elég meredeknek látszott a felvonóról.
Tibikével ketten beültünk a vendéglőbe és vettünk egy fuszulykalevest. Gondoltam kettőnknek elég lesz, de egyrészt nagyon finom volt, másrészt meg a fiam a szokásosnál frissebb levegőn volt, a szokásosnál több ideig és fárasztóbb módon. Alig hagyott nekem 2 falatot.
Aztán meg barátkozott a gyerekekkel. Rengeteg gyerek volt, valami tábor lehetett és szombaton ugyebár síverseny nekik. Tibike nagyon élvezte, hogy baka (bakancsbn vannak) és a fejükön van sisa(k).
Végre megjött Tibi a nagy pálya aljáról és elmehettem sízni. Hát így a felső részen, azon a kicsikén csúszkáltam, de a nagy pályán eszembe sem jutott volna beindulni. Itt fenn volt egy "kutyás" felvonó, biziten a karjaimban és a nyakizmaimban nagyobb volt az izomláz másnapra, mint a lábaimban, pedig elméletileg síztem... de ez a felvonó... (ebbe ugyanis kapaszkodni kell)
Aztán visszavonultam a fiúkhoz, de ők arra már kimentek...
Aztán bejöttek és csak vártuk, csak vártuk a kollégákat. Ugyanis az történt, hogy a túrázó csapat elindult és amikor odaértek a felvonó aljába, akkor 4-en közülük úgy döntöttek, h ők feljönnek a felvonóval, a többiek meg, hogy körbemennek gyalog és fenn a vendéglőben találkozunk. Tehát ez a 4 kolléga feljött és hozta a hírt, h találka van a többiekkel, várjunk.
Mivel a felvonó csak 5ig működött, ezért 5 előtt kicsivel lejöttünk vele, mármint én a gyerekkel és 3 kolléga, a negyedik szerencsére lesízett a léceimmel a lábán, ha nem, akkor nem tudom hogyan kerültek volna le a cuccaim... de minden megoldódott.
Semmilyen telefon nem működött, annyi jel nem volt, h bár SMS-ben lehessen értekezni (sem Vodafone, sem Orange), így a túrázó csapattal csak otthon találkoztunk és megtudtuk, h olyan ködben jártak, mint aki a tejesüvegben lépked, egymást is alig látták. És fel akartak hívni, h ne várjuk, mert elvesztették a jelzést és elkerülték a menedékházat balról, majd otthon találkozunk.
Hát így is lett, csak mi izgultuk, h eltévedtek, v mi lehet, reméljük nem zabálta fel őket a szovátai mackó :D
Megjegyzem, h fent a "hegyen" a sípály tetején csodálatosan sütött a nap, csodálatosan havazott. Egyszer leszállt a köd, de max. egy fél órát tartott, utána újabb gyönyörű napsütés, újabb havazás!
6-tól volt a finom estebéd a Telekiben. Utána meg a farsang. Tudniilik ezért jöttünk, ez a buli ugyanis farsangi buinak volt meghirdetve. Tibikének elvittük a rokker-felszerelését, csak a gitárt felejtettük itthon, na de anélkül is elég rokker volt. Az apja sokat nem kellett variáljon, h ő is rokkernek nézzen ki :))
Én meg utolsó percben kitaláljtam, h a hordozókendőt ha szari-ként magamra csavarom, akkor hindu nőcinek nézek ki. Csak egy nagy piros pontot rúzsoztunk az orrom fölé és készen is volt a jelmez. Erről remélem kapok képet, a kollégáknak volt fényképezőgépük. Mi ezúttal nem felejtettük itthon a gépet, csak a memóriakártyát belőle. hm...
Tibikét persze éppen csak bemutattuk és vittük is gyorsan lefeküdni, szegény olyan fáradt volt, reggel 8kor abban a pózban ébredt mint ahogy este elaludt. Én még buliztam kicsit, Tibi kicsit többet :)
Vasárnap reggeli után összejártuk a tavak környékét, megnéztük a Medve, a Mogyorósi, a Rigó és a "Piroska" tavakat. Majd vissza a menedékházhoz és mindenki elindult szépen hazafelé.
Csakhogy mi Szováta tulsó végében megálltunk Berniéknél.
Berni csoporttárasm volt az egyetemen, de Magdikát is jól ismerjük. Sőt: őt még Udvarhelyről ismerem! Van két fiacskájuk: Boti 5 éves lesz májusban, Huni a napokban töltötte a 2 évet. Rengeteg autójuk van, így hát Tibike is szuperül érezte magát.
Este fél8 körül indultunk haza. Nagyszerűen telt!
Summa summárum NAGYON örülünk, húgy döntöttünk, h megyünk és nemcsak, h megyünk, de hogy még sílécet is vittünk! ;) Egyik legprofibb 7végénk volt mostanában.
A járművek osztályozása
Hát az én fiam annyira autómániás, hogy néha aggódok emiatt.
Tudniillik az "autó" a második szó amit mondott. A "nem" után, termszetesen. Az Apa és Aja jóval ezután következtek...
Eleinte minden autó outó volt, majd autó lett.
Majd kivált külön kategóriába a uouo, vagy vouo, mikor hogy sikerül. Ezt a jel-re mondja, erre:
Manapság ott tartunk, hogy 100 méterről is felismeri a kocsi orrán a jelet és kiáltja messziről: vouo. Van, h én nem látom és mondom, h "nincs ott semmiféle volvo, fiam", de olyankor annyira agitál, hogy UOUO, UOUO, hogy muszáj szétnéznem és megkeresnem... és tényleg: eddig még sosem mondta úgy, h ne látott volna valahol egy Volvot.
(Persze a Volvo-bolond férjem erre eszméletlen büszke :)) )
Aztán kezdődött a 2 kategóriába való sorolás: tittis (kicsi) és nanaj (nagynagy) autók.
A tittis kategóriába tartoznak a Matiz, Ford Fiesta és egyéb "apróságok", nanaj pedig minden terepjáró s attól felfelé: duba-féleség, mikrobusz, troli, tir, stb...
Közben a tittis ismét szétvált: Matiz és tittis.
Matiz rengeteg van, nem úgy, mint Volvo, ezért aztán egy séta során RENGETEGSZER elhangzik a Matiz szó.
Summa summárum most úgy néz ki egy sétánk, hogy Tibike folyamatosan meséli, h milyen autókat lát:
Matiz, Vouo, tattó (traktor), busz (ide tartoznak a trolik is), tasszi (itt van némi fogalmzavar, ugyanis a tasszi az taxi-t jelent, de ő minden egyes taxi mellett minden egyes logan-ra is ezt mondja: tasszi). Aztán még mindig vannak tittis és nanaj autók. Minél hangosabban rikkantja, h nanaj, annál nagyobb valamit lát.
És a mai nap meglepetése!!!
Kijövünk atejüzletből s én megállok, h a zacskót tegyem be a hátizsákomba. Közben a gyerek örvendezik mellettem, h tata!, tata!... El nem tudtam képzelni, hogy jön ide Nagytata? Kérdem: Tibike, hol van tata? Errefel pedig mutatja a nem messze parkoló piros Chevrolet Aveo-t!
Pofám leszakadt: Csapjáéknak tényleg pontosan ilyen autójuk van!
Tehát itt egy újabb kategória: a piros Chevrolet Aveo, aminek neve: tata!
Tudniillik az "autó" a második szó amit mondott. A "nem" után, termszetesen. Az Apa és Aja jóval ezután következtek...
Eleinte minden autó outó volt, majd autó lett.
Majd kivált külön kategóriába a uouo, vagy vouo, mikor hogy sikerül. Ezt a jel-re mondja, erre:
Manapság ott tartunk, hogy 100 méterről is felismeri a kocsi orrán a jelet és kiáltja messziről: vouo. Van, h én nem látom és mondom, h "nincs ott semmiféle volvo, fiam", de olyankor annyira agitál, hogy UOUO, UOUO, hogy muszáj szétnéznem és megkeresnem... és tényleg: eddig még sosem mondta úgy, h ne látott volna valahol egy Volvot.
(Persze a Volvo-bolond férjem erre eszméletlen büszke :)) )
Aztán kezdődött a 2 kategóriába való sorolás: tittis (kicsi) és nanaj (nagynagy) autók.
A tittis kategóriába tartoznak a Matiz, Ford Fiesta és egyéb "apróságok", nanaj pedig minden terepjáró s attól felfelé: duba-féleség, mikrobusz, troli, tir, stb...
Közben a tittis ismét szétvált: Matiz és tittis.
Matiz rengeteg van, nem úgy, mint Volvo, ezért aztán egy séta során RENGETEGSZER elhangzik a Matiz szó.
Summa summárum most úgy néz ki egy sétánk, hogy Tibike folyamatosan meséli, h milyen autókat lát:
Matiz, Vouo, tattó (traktor), busz (ide tartoznak a trolik is), tasszi (itt van némi fogalmzavar, ugyanis a tasszi az taxi-t jelent, de ő minden egyes taxi mellett minden egyes logan-ra is ezt mondja: tasszi). Aztán még mindig vannak tittis és nanaj autók. Minél hangosabban rikkantja, h nanaj, annál nagyobb valamit lát.
És a mai nap meglepetése!!!
Kijövünk atejüzletből s én megállok, h a zacskót tegyem be a hátizsákomba. Közben a gyerek örvendezik mellettem, h tata!, tata!... El nem tudtam képzelni, hogy jön ide Nagytata? Kérdem: Tibike, hol van tata? Errefel pedig mutatja a nem messze parkoló piros Chevrolet Aveo-t!
Pofám leszakadt: Csapjáéknak tényleg pontosan ilyen autójuk van!
Tehát itt egy újabb kategória: a piros Chevrolet Aveo, aminek neve: tata!
2009. március 3., kedd
A teherbeesés rejtelmeiről
Úgy tűnik, h több infót összegyűjtöttem róla, mint sokan, akiknek sitty-sutty összejön. Sajnos.
Előre szólok, h ez a bejegyzés nincsen egészen kész, majd még javítok rajta menet közben.
Nem is akartam ilyensmivel terhelni ezt a blogot, de közkívánatra:
Előszöris nagyon fontos a megfelelő diéta. És itt természetesen nem az ilyen-olyan koplalós dolgokra gondolok. Azért kezdem ezzel, mert ez mindennél fontosabb!!!
Zentai Andrea dietetikus, nagyon jól ért ehhez a részhez. Íme itt vannak a tanácsai, mindenkinek szólnak, nem csak a PCOS-ben szenvedőknek:
Előadást tarott 2007-es PCOS közönségtalálkozón.
És előadást tartott a második PCOS közönségtalálkozón is 2008-ban.
Ezeken kívül ő szerkesztette a Diéta Kiskátét is.
Másodsorban fontos a testmozgás. A szervezetnek szüksége van arra, h ne csak naphosszat putnyadjunk, hanem mozogjunk is. Ez a mozgás aztán lehet aerobictól kezdve, szaladás, biciklizés, úszás, bármi. Hetente mondjuk 2szer v 3szor v többször is. De figyelem: aki versenyszerűen sportol arra ez nem érvényes, ugyanis a túlontúl hajszolt szervezet megbosszulhatja magát!
Harmadsorban jönnek az egyéb peteérésfigyelő módszerek:
1. hőgörbe vezetése. Sok sok weblap is létezik, ahová minden nap beírod az aznap reggeli hődet és ő majd kioktat. Egy "jó" görbe úgy néz ki, h ciklus elején alaphő, majd a közepén 1-2 napra lecsúzik, majd felugrik és jó magasan marad. Ha nem jön meg és jó magas a hő, az jó remnyekre ad okot. 14 napi magas hő után lehet 2csíkosat tesztelni. Majd keresek valahol egy példagörbét s beteszem ide.
Ja: ha a hő felment, akkor már általában le van késve a dolog, ugyanis a peteérés akkortájt van, amikor a hő lecsúszott pár napra.
Fontos tudni, h a hőmérőzé titka, hogy minden nap ugyanazt a lázmérőt használjuk és mindig felkelés előtt mérjük a hőt, nagyjából ugyanabban az időben. A paplan alól kibújás után a mérés érvénytelen. Egyesek szerint hüvelyben kell mérni, de szerintem a hónalj is tökéletes, úgyis az arányok számítanak, nem az abszolút érték. (Ezzel sokan nem értenek egyet.)
2. Ilyen-olyan nyálból "jósoló" mikroszkópok. Pici mikroszkóp, amire reggel, kajálás előtt nyálat kell cseppenteni. A nyál ha megszárad, akkor belekukkantasz a mikroszkópba és vagy "pettyeket" látsz, vagy pedig "páfrányos" alakzatokat. Ez utóbbi esetben peteérés van kilátásban, lehet készíteni a romantikus vacsorát. Az én mikroszkópom akkor sem mutatott páfrányt amikor Tibike lett, én nem vagyok ennek nagy híve, de egyesek esküsznek rá, még fogamzásgátlónak is használják. (Én nem bízmék benne tökéletesen, de na...)
3. LH-teszt (test de ovulatie, így ismerik nálunkfelé a patikákban): Ez ugyanúgy néz ki, mint a terhességi teszt és ugyanúgy kell használni, de mégis van pár különbség a kettő között. Ezzel NEM a reggeli első vizeletet kell hasnázln, hanem délutánit-estit. És értelmezni is kicsit másképpen kell. Míg a HCG-tesztek (terhességi) CSAK akkor pozitívak, amikor létezik a terhesség, addig az LH-tesztek lehetnek "másfél-csíkosok" egyéb esetekben is. Amikor a tesztcsík ugyanolyan erős, vagy esetleg még erősebb a kontrollcsíknál, akkor a következő 24-48 órában lehet számítani a peteérésre.
Persze egy ciklus során ebből többet kell használni ahhoz, h elég hatékonyak lehessünk. Pl. a 10. ciklusnap kezdeni, akkor egyet. Ha semmi második csík nincsen, vagy iszonyúan halvány, akkor a következő ráér a 13. napon. Ha már jól látható, akkor érdemes egyet ellőni a 12. napon is és így tovább.
Ha valaki nem sanálja a pénzét, akkor lehet minden nap egy tesztet elhasználni, de sztem fölösleges.
4. ultrahangos cikluskövetés. Ez hasonlít az előzőhöz, mármint, h naponta-kétnaponta kell lesni, csakhogy nem mi lesünk, hanem a dr.bácsi, aki ultrahang segítségével meg tudja mérni az érőfélben levő tüsző(ke)t, és ez a legeslegmegbízhatóbb módszer a pé figyelésére, kell hozzá egy ügyes doki :)
Itt a legnagyobb probléma, hogy az ember valahogy megoldja a munkahelyről való hiányzásokat kétnaponta pár órára, de elég drága. Van olyan doki, aki egy ciklusban megnéz 5ször és mind az 5ször elveszi az UH árát. Az én dokim egy különösen rendes figura, neki egyszer kellett kifizetni egy UH-ozást és az egész ciklusra érvényes volt, megnézett 3szor, 4szer vagy ahányszor kellett...
Hát nagyjából ezek az ezek, lehetne még értekezni arról, hogy házilag mi serkenti/akadályozza az ilyen dolgokat, de az már túl hosszú lenne... Esetleg majd máskor... egyszer...
Ja, ami fontos: általában a dokik 1-2 évet adnak a próbálkozásra. Azt állítják, hogy ennél kevesebb idő alatt nem kell idegeskedni és nem kell várni.
Én mégis azt mondom, h vannak esetek, amikor az egy év kivárása abszolút időpocsékolás. Jó példa erre a rendszertelen vagy túl hosszú vagy hiányzó ciklus. Vagy ha a vérzés nem "normális", hanem barnás vagy akármilyen más rendellenes.
És egyáltalán: az olyan dolgok, amik arra engednek következtetni, hogy "talán valami nincsen rendben".
Szólnék még pár szót az idegeskedésről. Általában azok, akiknek sitty-sutty összejön a baba, nos azok azt a jótanácsot szokták adni azoknak, akiknek nem jön össze olyan egyből, hogy "ne idegeskedj". Hát tiszta ügy, hogy van ebben valami igazság, de, hogy őszinte legyek: az ilyen megjegyzésektől az illető általában nem nyugszik meg, hanem még idegesebb lesz. Tehát a legjobb, ha befogjuk a szánkat. És vannak olyanok, akik évekig hormonszinteket méretnek, ilyenolyan serkentő gyógyszereket-injekciókat kapnak, kiolvasták az egész Internetet a témából, stb... és akkor jön egy laikus, aki azt sem tudja mit jelent várni 5 hónapot, nemhogy éveket és megmondja a frankót: "ne idegeskedj". Ha én lennék az ő helyében, nyilvánvaló, h nem idegeskednék!!! Szóval ha valaki olyan ovlassa ezeket a sorokat, akinek nincsenek és nem is voltak teherbeesési nehézségei, azt szeretném felvilágosítani, hogy azzal teszi a legjobbat, ha hallgat! Mondjuk megértően bólogat, de ennél okosabb tanácsot ne próbáljunk adni a szenvedő alanyoknak...
Ajánlok egy kis bibliográfiát az olyanoknak, aki sanálatos módon érintett a témában:
És persze problémamentes teherbeesést kívánok mindenkinek ;)
Előre szólok, h ez a bejegyzés nincsen egészen kész, majd még javítok rajta menet közben.
Nem is akartam ilyensmivel terhelni ezt a blogot, de közkívánatra:
Előszöris nagyon fontos a megfelelő diéta. És itt természetesen nem az ilyen-olyan koplalós dolgokra gondolok. Azért kezdem ezzel, mert ez mindennél fontosabb!!!
Zentai Andrea dietetikus, nagyon jól ért ehhez a részhez. Íme itt vannak a tanácsai, mindenkinek szólnak, nem csak a PCOS-ben szenvedőknek:
Előadást tarott 2007-es PCOS közönségtalálkozón.
És előadást tartott a második PCOS közönségtalálkozón is 2008-ban.
Ezeken kívül ő szerkesztette a Diéta Kiskátét is.
Másodsorban fontos a testmozgás. A szervezetnek szüksége van arra, h ne csak naphosszat putnyadjunk, hanem mozogjunk is. Ez a mozgás aztán lehet aerobictól kezdve, szaladás, biciklizés, úszás, bármi. Hetente mondjuk 2szer v 3szor v többször is. De figyelem: aki versenyszerűen sportol arra ez nem érvényes, ugyanis a túlontúl hajszolt szervezet megbosszulhatja magát!
Harmadsorban jönnek az egyéb peteérésfigyelő módszerek:
1. hőgörbe vezetése. Sok sok weblap is létezik, ahová minden nap beírod az aznap reggeli hődet és ő majd kioktat. Egy "jó" görbe úgy néz ki, h ciklus elején alaphő, majd a közepén 1-2 napra lecsúzik, majd felugrik és jó magasan marad. Ha nem jön meg és jó magas a hő, az jó remnyekre ad okot. 14 napi magas hő után lehet 2csíkosat tesztelni. Majd keresek valahol egy példagörbét s beteszem ide.
Ja: ha a hő felment, akkor már általában le van késve a dolog, ugyanis a peteérés akkortájt van, amikor a hő lecsúszott pár napra.
Fontos tudni, h a hőmérőzé titka, hogy minden nap ugyanazt a lázmérőt használjuk és mindig felkelés előtt mérjük a hőt, nagyjából ugyanabban az időben. A paplan alól kibújás után a mérés érvénytelen. Egyesek szerint hüvelyben kell mérni, de szerintem a hónalj is tökéletes, úgyis az arányok számítanak, nem az abszolút érték. (Ezzel sokan nem értenek egyet.)
2. Ilyen-olyan nyálból "jósoló" mikroszkópok. Pici mikroszkóp, amire reggel, kajálás előtt nyálat kell cseppenteni. A nyál ha megszárad, akkor belekukkantasz a mikroszkópba és vagy "pettyeket" látsz, vagy pedig "páfrányos" alakzatokat. Ez utóbbi esetben peteérés van kilátásban, lehet készíteni a romantikus vacsorát. Az én mikroszkópom akkor sem mutatott páfrányt amikor Tibike lett, én nem vagyok ennek nagy híve, de egyesek esküsznek rá, még fogamzásgátlónak is használják. (Én nem bízmék benne tökéletesen, de na...)
3. LH-teszt (test de ovulatie, így ismerik nálunkfelé a patikákban): Ez ugyanúgy néz ki, mint a terhességi teszt és ugyanúgy kell használni, de mégis van pár különbség a kettő között. Ezzel NEM a reggeli első vizeletet kell hasnázln, hanem délutánit-estit. És értelmezni is kicsit másképpen kell. Míg a HCG-tesztek (terhességi) CSAK akkor pozitívak, amikor létezik a terhesség, addig az LH-tesztek lehetnek "másfél-csíkosok" egyéb esetekben is. Amikor a tesztcsík ugyanolyan erős, vagy esetleg még erősebb a kontrollcsíknál, akkor a következő 24-48 órában lehet számítani a peteérésre.
Persze egy ciklus során ebből többet kell használni ahhoz, h elég hatékonyak lehessünk. Pl. a 10. ciklusnap kezdeni, akkor egyet. Ha semmi második csík nincsen, vagy iszonyúan halvány, akkor a következő ráér a 13. napon. Ha már jól látható, akkor érdemes egyet ellőni a 12. napon is és így tovább.
Ha valaki nem sanálja a pénzét, akkor lehet minden nap egy tesztet elhasználni, de sztem fölösleges.
4. ultrahangos cikluskövetés. Ez hasonlít az előzőhöz, mármint, h naponta-kétnaponta kell lesni, csakhogy nem mi lesünk, hanem a dr.bácsi, aki ultrahang segítségével meg tudja mérni az érőfélben levő tüsző(ke)t, és ez a legeslegmegbízhatóbb módszer a pé figyelésére, kell hozzá egy ügyes doki :)
Itt a legnagyobb probléma, hogy az ember valahogy megoldja a munkahelyről való hiányzásokat kétnaponta pár órára, de elég drága. Van olyan doki, aki egy ciklusban megnéz 5ször és mind az 5ször elveszi az UH árát. Az én dokim egy különösen rendes figura, neki egyszer kellett kifizetni egy UH-ozást és az egész ciklusra érvényes volt, megnézett 3szor, 4szer vagy ahányszor kellett...
Hát nagyjából ezek az ezek, lehetne még értekezni arról, hogy házilag mi serkenti/akadályozza az ilyen dolgokat, de az már túl hosszú lenne... Esetleg majd máskor... egyszer...
Ja, ami fontos: általában a dokik 1-2 évet adnak a próbálkozásra. Azt állítják, hogy ennél kevesebb idő alatt nem kell idegeskedni és nem kell várni.
Én mégis azt mondom, h vannak esetek, amikor az egy év kivárása abszolút időpocsékolás. Jó példa erre a rendszertelen vagy túl hosszú vagy hiányzó ciklus. Vagy ha a vérzés nem "normális", hanem barnás vagy akármilyen más rendellenes.
És egyáltalán: az olyan dolgok, amik arra engednek következtetni, hogy "talán valami nincsen rendben".
Szólnék még pár szót az idegeskedésről. Általában azok, akiknek sitty-sutty összejön a baba, nos azok azt a jótanácsot szokták adni azoknak, akiknek nem jön össze olyan egyből, hogy "ne idegeskedj". Hát tiszta ügy, hogy van ebben valami igazság, de, hogy őszinte legyek: az ilyen megjegyzésektől az illető általában nem nyugszik meg, hanem még idegesebb lesz. Tehát a legjobb, ha befogjuk a szánkat. És vannak olyanok, akik évekig hormonszinteket méretnek, ilyenolyan serkentő gyógyszereket-injekciókat kapnak, kiolvasták az egész Internetet a témából, stb... és akkor jön egy laikus, aki azt sem tudja mit jelent várni 5 hónapot, nemhogy éveket és megmondja a frankót: "ne idegeskedj". Ha én lennék az ő helyében, nyilvánvaló, h nem idegeskednék!!! Szóval ha valaki olyan ovlassa ezeket a sorokat, akinek nincsenek és nem is voltak teherbeesési nehézségei, azt szeretném felvilágosítani, hogy azzal teszi a legjobbat, ha hallgat! Mondjuk megértően bólogat, de ennél okosabb tanácsot ne próbáljunk adni a szenvedő alanyoknak...
Ajánlok egy kis bibliográfiát az olyanoknak, aki sanálatos módon érintett a témában:
És persze problémamentes teherbeesést kívánok mindenkinek ;)
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)