Akció :))

Ebbe a Selgrosos szatyorba akartuk berakni az ajándékokat, de Tibike lenyúlta :))

Kéremszépen a gyerplő... az kicsúszott

...s még csak azt sem tudjuk, h mi volt a hiba? :-o

Az alvásról van szó... Vagy 3 hétig (minimum!) fúrt a szomszéd. Azt hittük, hogy az egész épületet szét akarja bontani, annyit fúrt. Tibike persze nagyon fél a fúró hangjától. Hetekig alig tudtuk összehozni a déli alvást. Elaludt volna, fúrtak, elaludt, fúrtak, mire riadtan, rémülve pattant fel, bőgve. Rémes volt. Hát én azt hiszem, h abban a periódusban és éppen ezért vettem többször is magam mellé a nagy ágyra, s úgy aludtunk tízperceket, amennyiket lehetett két fúrás között.

Summa summárum oda jutottunk, hogy a gyermek nem hajlandó elaludni a saját ágyában. Feláll és állva szopja az ujját. Ha megunta, akkor nyöszörög, s ha nem elégedett a mi reakciónkkal, akkor ez átmegy üvöltésbe. Aztán persze ő győz, áttesszük a mi ágyunkra s ott 2 percen belül elalszik. Ez így megy este is, már pár napja, s a déli alváskor is. A különbség csupán annyi, hogy este, elalvás után simán visszatesszük az ő ágyába, ő ezt meg se hess, csak persze reggel, ahogy megébred, rögtön reklamál s vesszük is be közénk, ez 7 után van, az édesapja felkelése előtt egy félóra, mondom: kb.
Nos, a déli alvás, az nem az a mélyalvás-típus! Akkor ha megmoccintom, rögtön felébred. Ma is már 3-szor aludt el, mert 2-szer megpróbáltam betenni az ő ágyába. Most le kéne mennem a boltba, ami tényleg csak tíz perc, mert a bácsi bódéja itt van a lépcsőházzal szemben, írtó közel. Kéne sütőpor s egy pár ilyen cucc... De nem tudom, h le merek-e menni így, h a gyerek nem az ő ágyában van... Hm...

De nem ez a legnagyobb gond...
Hogy fog visszaszokni arra, hogy az ő ágyában aludjék el? :((
Röhelyes, h nekünk tényleg soha de soha ilyen jellegű gondunk nem volt, születése óta ott aludt, ahová letettük... Hogy mi lett vele? Segítség!!! (Ha van valami jó tippetek ezzel kapcsolatosan: szívesen veszem.)

És még ezután megyünk haza (Medgyes, Szentgyörgy) 2 hétre, majd a gyereket még otthagyjuk, zóval neki 3 hét összesen. Az ágyát nem visszük, végig nagyágyban fog aludni (néha egyedül, néha velünk, attól függ, h hogy lesz hely)... 
Na, majd meglátjuk...

Egy újabb zsufis 7végét éltünk túl

Szerencsére már előre látható volt a zsúfoltság. Így időben megkérhettük Csannát, h jöjjön fel bébizitternek. A nagy kérlelés... hát tkp. csak szólni kellett :) Csak szombat este Csannika hazavonatozott, mert vasárnap fellépett a kórus és ugye egy lelkiismeretes kórustag nem hiányozhat :)

Szóval csütörtökön este megérkezett Csannika. Már akkor elrohantam itthonról, h edzenek egy kicsikét kettesben Tibikével.

Pénteken délelőtt kiautóztam a városba s a lehető legtöbb minden dolgomat elvégeztem, közben befutottam a suliba is, kicsit pletyóztunk a kollégákkal.

Aztán péntek este 6ra elbuszoztam a céghez. Ott már át volt alakítva a terep. Volt svédasztal és iszonyú hangos zene, buli ezerrel. Valahogy nem volt olyan nagy kedvem a szökdöséshez, 1-ig csak a lányokkal beszélgettem. Enikővel, Szöszövel, majd Timivel különvonultunk és tárgyaltuk a világ dolgait. (Itt volt Lehel felesége, akik nemrég költöztek haza Budapestről Lövétére. Rééééég az ideje nem találkoztunk, így volt kitárgyalnivaló bőven...)

Valami 4 óra körül értünk haza s feküdtünk le. Szombat reggel 11-kor már ott voltam az Életfa Egyesület szervezte Adventi Sokadalomban. Egész nap ott szobroztam a stand mellett s árultam a hordozókendőket. Olyan rengeteget nem adtam el, de meg vagyok elégedve. És nem utolsó sorban egy csomó szórólapot is kiosztottam.

Hazajöttem ebédelni. Akkor Tibi kivitte Csannát az állomásra, majd mind a 3-an visszamentünk a sokadalomba. Nagyon jó szervezés volt, nagy zsibaly, nagy hangzavar... Az az érzésem, h elszoktam a sulizajtól. :))

Megnéztük a Tarisznyás együttes jótékonysági koncertjét, nyertünk pár dolgot a tombolán (egy száz darabos puzzle-t é egy éves előfizetést a Gyopár folyóiratra. Juhé!)... aztán ngy hullafáradtan hazajöttünk 9 körül.

Vasárnap délelőtt itthagytam a fiúkat s elmentem 11-re babát varrni. 3-ra éppen csak, h beestem az ajtón...

Vasárnap még kidíszítettem cukormázzal az adventi naptáramat, s pár apró figurát is: a fenyőket s a csengőket... Muszáj lesz süssek még egy fél adag mézest, mert olyan profi formákat vettem: mikulás, hóember, üstökös, angyalka... s egy csomó minden... :)

Aztán hétfőn azt sem tudtam, hogy hol a fejem.
De ma már szerda és pontosan egy hét múlva jön az Angyal. Kezdtem várni :)

Különös hajnal

Jól kezdődik ez a hét, hétfőn hajnalban ugyanis furcsa dolgok történtek. Azzal kezdődött, hogy megébredtem, hogy ki kell mennem a vécére. Ez már önmagában furcsa, mert iszonyú ritka, hogy nekem éjszaka mászkálni kelljen.

Hát kérem, kinyitom a szemem és látom, hogy a fiam üldögél az ágyában és szopja az ujját. Na, gonodolom magamban, vajon ez a gyermek máskor is szokott a maga csendességében szopikálni éjszaka, vagy neki is kivételes ez a nap?

Na mindegy, felállok s elindulok kifelé. Erre annyira megrémült, h elkezdett hangosan és keservesen sírni. Én, hogy megnyugtassam, felvettem. S hogy a wc-re is ki tudjak menni, hát nem vissza az ágyába fektettem, hanem a mi ágyunkba. Tibi mellett már aludt is. De ha aludt, akkor hogy szopott? Nem értettem. Mindegy, elmentem ki, majd visszajöttem, megnéztem az órát, valami 4:18 volt, ha jól emlékszem. Befeküdtem a két Tibim mellé és aludtam nagyon nyugodtan...

Egyszer félálomban kinyitom a szemem, látom, hogy a férjem nincsen az ágyban, a gyerek pedig alszik, de úgy, hogy áll hálózsákban az ágy mellett, rá van hajolva az ágyra és meg sem moccan. Azt hittem, hogy Tibi kiment a vécére, ő utána indult és úgymaradt. Nem is törődtem vele, mert gonodoltam, hogy Tibi kell érkezzen.

Aztán... fogalmam sincsen, hogy egy másodperc vagy egy negyed óra telt-e el, de egyszercsak a gyermek elkezdett lefelé csúszni, mint egy zsák pityóka. De belerezzent s gyors mozdulatokkal, mint egy kicsi mókus, visszamászott, persze én is odakaptam s segítettem neki.

Nem stimmelt, hol lehet Tibi, a vécéről ejsze már vissza kellett volna érnie. Szólítom hangosan, hát a sarokülőkéről szól: ittvagyok!

Azzal akkorát aludtam, hogy valami nagyon halvány emlékem van arról, hogy fekvőtámaszokat csinált elmenés előtt, valamit ivott is... talán... Aztán szólt hogy megy s bezárja az ajtót. Mikor Tibike ébresztett, arra már hűlt helye volt Tibinek, álmosabb voltam mint az elmúlt hónap bármelyik napján... Hmmm...

Persze Tibi nem pont így emlékszik, szerinte nem akkor szólítottam, meg más apró eltérések is vannak. Ő azért vonult máshová, mert nem fért. Csak azt nem értem, hogy miért nem tette inkább vissza az alvó gyereket az ágyába, ha tényleg nem fért, mit nyomorgott a kanapén? :))

Na mindegy, lényeg, hogy általában jól alszunk, ma hajnalban valami furcsaság történt, nem is tudjuk micsoda...

Szemfogak

Azt mondják a legeslegfájdalmasabb az összes fog kibújása közül a szemfog kibújása.

Tibikének minden foga úgy bújt ki, h napokig nyűgös volt, nyálazott, aztán megjelent egy fog, s elmúlt a nyálazás s a nyűgölés.

Most ez a sok betegség... Gondoltam azért nyűgös a babám, mert beteg. Enni sem akart, csak ami elég puha. Napokig kihagyta a reggeli "katonákat", az almát csak reszelve ette meg, pedig már egész ügyesen rágta a kockára vágott almát is egy ideje. Nyálazott, de én azt hittem, hogy a betegségével függ össze, mert az orra is folyt erősen, könnyezett is.

Nos, summa summárum: ma reggel lovagolunk, aztán mondom "fogózz meg jól, mert lelógatlak". És ahogy lelógatom az ölömből s ő vigyorog, hát meglátom, hogy a két felső szemfoga 1-1 tűhegynyire látszik!

Hűűű, megörvendtem erősen! Van aki éjszakákon keresztül nem alszik, csak üvölt... De hálistennek az éjszakázás elaludt, az üvöltés is. Nagyszerű fiunk van! Megúsztuk a szemfogakat kis "fogyókúrázással" :)

Még 6 tejfogat várunk ahhoz, hogy teljes legyen a kép: felül a két leghátsót, alul pedig 2 szemfogat és a 2 leghátsót.
:)

Kedvenc szomszédaink

Meghalt szegény Maria néni. A földszinten lakott, 77 éves volt, sánta, nagyon vastag szemüvege volt és nagyonnagyon ráncos bőre. Sokat üldögélt a többi nénikékkel a lépcsőház előtti padon. Amíg Tibike nem votl megszületve, addig nem is nagyon beszéltem a nénikkel. De amikor alvó picurka babával kimentem levegőzni, eleinte csak ide a környékre, hát mindig beszélgettünk kicsit. Jöttek, megnézték a babát, köpködtek: püj-püj, nehogy megigézzük. Általában azért aggódtak, mert a fiúcskát nem öltöztettem fel eléggé, nem tettem neki sapkát, de volt, h azért is, mert nem kötöttem piros szalagot a karjára. Nos, ez a Maria néni magyarul beszélt Tibikéhez. Aztán egyszer elmesélte nekem, hogy két fia volt, de az egyik meghalt, a kolozsi tóba fulladt. Szegény el is sírta magát.

Nos, Maria néni még az ősszel meghalt, az örökösök pedig nekifogtak renoválni a lakását, hogy tudjanak beköltözni. Ezzel nem is lenne baj, de Tibikém már hetek óta a fúrógép iszonyú hangjára riad fel, vagy a majdnem kibírhatatlan kopogásra. Ha ébren van, akkor mondja, hogy "koko" (kopp-kopp -ot jelent).

Ez a lakrész a földszinten van, nem is pont alattünk, hanem egyel "arrébb", mégis iszonyúan hallatszik minden: fúrás, kapirgálás, kopogás, flexelés, s mittudommilyen ismeretlen hangok. Lentről láttam, hogy tettek termopán ablakokat, boltívesre átalalkították az erkélyre a kijáratot, a falakat glettelték és lefestették. S még nem tudom, h miket csinálnak s főleg, h mennyit tart még... :(

Tibike most is alszik, de úgy kopolják a fűtőtesteket, hogy szerintem ez az alvás nem fog sokat tartani. Mindenesetre ha felverik, akkor leviszem, h pesztrálják ők ma délután...
SZÖRNYŰŰŰŰ!
Remélem Karácsonyra befejezik...

NEM, NEM, NEM és NEM

Hát ha nem szégyellném leírni, akkor elmesélném a sárosi szomszéd néni és a fia történetét. Iszonyú csúnyán beszélnek (és hangosan). Egymással is s másokkal is... S egyszercsak halljuk a szomszédból a fiú rettenetes dumáját, mire a saját anyja: "hallgass gyermek, honnan az anyád... -ból tanulsz te ilyen beszéldet?"

Hát ez a történet csak azért talál ide, mert Tibikénk mostanában néha magában gyakorlatozik, mondogatja, hogy "nemm nemm nemm nemm nemm". Csak úgy mondogatja... Olyankor is, amikor nem kérdeztünk semmit. Amikor egyedül játszik, akkor is "átismétli" a tudományt.

Aztán ha valamit kérdezünk, vagy mondunk, vagy valamire kérjük, akkor nagy büszkén kijelenti, hogy NEMM! - És mi csodálkozunk, hogy vajon honnan tanulja?

Na lássuk csak, hogy vajon honnan? Egész nap egyéb nincsen:

Tibike: NEM csavarjuk le a vécépapírt!

NEM nyúlunk a hifihez!

NEM bántjuk a kályhát!

NEM, a ler ajtóját sem nyitogatjuk!

Az asztal tetejére NEM mászunk fel!

A mosogatóból a mosatlan edényt NEM vesszük ki és NEM visszük be a szobába!

A fényképeket NEM gyűrjük össze!

A fülhallgató dugaszát NEM nyomkodjuk be a laptopon található minden lyukba!

A cipőket NEM tesszük fel az asztalra és az ennivalót NEM tesszük a földre!

A játékkalapáccsal NEM püföljük a bútort!

S akkor a kérdésem: a gyerek kitől tanulja ezt a sok NEM-et? Mindenre rávágja kapásból: NEMM!

Mindezekmellett az a megérzésem, hogy beírhatán a googel-be, hogy "dackorszak"...

Advent második hete

Ez kéremszépen, ahhoz képest, h Adventről van só, elég bulisra sikeredett.

Szerdán elmentünk kocsmázni. Marika, Zsófi, HRéka és kedves én :) 9kor találkoztunk az Insomniában és fél 2re értem haza. Hát elég füstös hely és elég drága is. Szóval a minőség/mennyiség/ár arány egészen... enyhén szólva: nem ad semmi okot megelégedésre. De jól telt na. A férjek szitteltek s mi kicsit iszogattunk. Közös négyünkben, hogy mindenkinek egy gyereke van, kb. egyidősök és persze segítőkész és megértő férjeink, akik nélkül az esti lazuás nem jöhetett volna létre, ezúton is szeretnénk köszönetet mondani :))

Csütörtökön déltán a suli előtt elsétálva hallottuk, h zene van a tanáriban. Bementünk, hát Mikulásbuli a javából! Onnak szépen 8 körülre hazavergődtünk. (Tibike miatt a többesszám.)

Pénteken HRékával megnztük a Bűn és bűnhödést. A bukaresti Bulandra színház adta elő, örülök nagyon, h elmentem, ugyanis ennyire jó színházi előadást rég nem láttam! Van ez a valamilyen fesztivál s ezért jöttek ide a Bulandrások (is). EZT írja HRéka az előadásról. A végén ottmaradtam a sajtótájékoztatón, ittunk egy pohárka bort, nagyszerű volt, de sajna megint éjféltájt sikerült hazaérni.

Szombaton felhívott egy régi osztálytársnőm, Bogec. Vele még padtárs is voltam egy évet és szobatárs az intriben. Itt van Kolozsváron, szeretné, ha találkozhatnánk. Hát nem mentem ki szombaton a táncházba, aznap sütöttem meg a mézespogácsámat. Az egészet. Eléggé meguntam a végére. Próbáltam egy olyan fenyőfa alakú adventi naptárat is, de sajnos a csillag a tetején kisséelégett :( A lüke fejemmel elfelejtettem, h a lerem egyik fele jobban süt s pont arról került a csillag. Kidíszíteni még azóta nem volt időm, de karácsonyig ejsze meglesz az adventi naptár is...

Vasárnap délutánt a Bulgakovban töltöttük Bogeccel. Fél4től este 8ig beszélgettünk, ittunk kávét, teát, forraltbort. Sajnálom szegény Bogecet. Azéer jó, h talált új munkahelyet s lakhat az anyukájánál! És még sokat maradtam volna, de haza akartam érni a fürösztésre. Hát sajnos lekéstem. Tibike az esti gyógyszereit vette be éppen, amikor megérkeztem.

Nos este nem felejtettük el meggyújtani a koszorúnk 2 gyertyáját. Az is eszünkbe jutott, hogy 6 éves évfordulója van a polgári esküvőnknek, ezen egyet jót röhögtünk, h na jól számontartjuk, ha elfelejtjük... Szerencsére megbeszéltük már, h a májusit tartjuk, nem a decemberit, amikor csak tízen voltunk, a család...

S ma, hétfőn reggel, akkora az orrom, mint egy hegy. Taknyolok, könnyezek, tüsszögök és alig bírok magammal. A Tibike gyógyszerei tegnap fogytak el... azért még ő is köhög... hm... vissza kéne menjünk a dokinénihez. Nem tudom mit lehetne okosabbat kitalálni, azt mégsem lehet, hogy én elkapom tőle, ő tőlem s adogatjuk, mint a pingponglabdát...

Na kívánok egy szép hetet mindenkinek! :)

Angyalkakészítés

Itt volt Gréti néni Magyarországról, aki 82 éves és én szeretném, ha 72 évesen úgy nézek ki majd, mint Ő most. Megmutatott pár cselt, hogyan lehet a babának hajat varrni. Többféle frizuráról is szó volt, nagyon hasznosnak éreztem ezt a "találkát". Persze a Pozsony Katrin mühelyében, hol találkoztunk, a "pofám le volt szakadva" (bocs a kissé udvarhelyire sikeredett kifejezésért, de más nem jutott eszembe), hogy miket láttam. Kézzel készített angyalkák, manók, mikulások, királyok... csupa karácsonyi szereplő. De ezerszámra. Mind egy szálig kézimunka. Finom filc anyagból, a hajuk gyapjú, dísztés rajtuk aranyszál, gyöngyöcske, fényes csillagocska... Nem is lehet elmesélni. Remélme Edina majd átküld pár képet és engedélyt is ad a közzétételhez :)

Ott volt Soós Kata (aki midnen órában szülhet már, azért drukkol, hogy Borbála ne 4-én, vagyis ne névnapján szülessen), aki megmutatta az azelőtt nap tanult angyalka elkészítését. (Én arról hiányoztam.) Nos annyira megtetszett, h itthon is készítettem angyalkát krepp-papírból, Tibike segített, Tibi fényképezett. Majd a képekből, és perze hozzá apró magyarázatok... ésszetákoltam egy vagány kis ppt-t, amit ide nem tudok feltenni :(

(Ha valaki tudja hogyan lehet a pps-ből avi-t készíteni, kérem szóljon.)

Azért beteszek pár képet, h lássátok, milyen is az a krepp-angyalka :)

készülünk nekifogni

 Készül a fejkendő

együtt ragasztózunk

 így sikerült

(És közben eszembe jut Drága Nagymamám, aki pontosan 3 évvel ezelőtt hagyott itt bennünket. Mennyire tetszene Neki is ez a szép angyalka :)
Isten nyugtassa...)

december 3

Mindenekelőtt: Isten éltesse a 29 éves hugicámat! Igaz, még nem volt megszületve ilyenkor, csak majd éjfél előtt kicsivel...

A sütés: Évivel addig egyezkedtünk, h este meggyúrtuk a tésztát, mindenki a magáét, s úgy volt, hogy kedden megsütjük (tegnap). Errefel minden gyerek lebetegedett. Nórának gennyes mangulagyulladása van, Panninak nem is tudom, hogy mi, Tibike köhög az egész légzőrendszere kikészülve. Tehát sütés helyett doktornénikhez mentünk, majd összetelefonáltunk, hogy mindenkettőnk dokinénije nemhogy nem javasolja, de kifejezetten ellenzi, hogy más gyerekekkel találkoztassuk a csemetéinket.
Szóval amire hónapok óta készülök: elmarad! :(

Tibike egyébként az éjjel aludt a legrosszabbul, köhögött, szortyogott, krákogott s minden. Hajnali 6kor már inkább bevettem közénk. Egy csomót forgolódott, attól kezdve senki nem aludt.

Mostmár lenyugodtam, kidühöngtem magamat. A tészta ott a hűtőben s ma vagy holnap meg lesz sütve. Ma este pedig "titkos kocsmázást" szerveztünk 2-3 klubos csajszival, férjek beszervezve... Remélem jól fog elsülni! :) Majd beszámolok róla...