zá, bi, si, ci, zo, tá...

Olyan jókat beszélgetünk, h erről szeretnék mesélni:

Monja Tibike, h zá, ha zipzárt lát. Zőt, mostanában azt mondja, hogy zizá, vagy zázá? Nem mindig érthető.

Bi, vagy szisziszli, ez a bicikli.

Si, vagy sisi, vagy sisá? a sisak. Ez a legizgalmasabb. Amit művelt Temesváron is... Az előszobában van egy polc s annak a tetején a motros sisakok. A fekete a Zaláné, a pirosas a Boróé. Hát azt le kellett venni, s oda kellett adni neki... Időnként csak úgy önszorgalomból kifutott a kissrácunk az előszobába, mutogatta őket és magyarázta, hogy si, sisi, sisá, sásá.
Az ő biciklizősisakját pedig ügyesen eldugtuk az este. Kéremszpen feltette és magyarázta, hogy si, sisi. Annyira, h nem tudtam levenni róla. Biciklizősisakban fogyasztotta el az ebédet. Vajon attól félt, h kiesik az etetőszékből??? Nem hinném...

A ci, az a cipő. Ez azóta nagy szám, amióta Feketetón voltunk. Ott ugyebár sok cipőt felpróbáltunk, de amíg nem próbáltunk, hanem nézelődtünk, ő addigis pakolta szét-össze a sok cipőt.

Zo, a zokni, amit fel kell húzni a lábra. Hogy ne járjak mezítláb, hozott már nekem zoknit Tibikém. Letette a lábam elé és mondta, hogy zo!

Tá, mint táska. Ezt is jól tudja. Ha indulunk valahová, akkor mutatja a táskát, h hozzam és mondtja közben, hogy tá.

Összefoglaló: rájöttem, hogy igen sokat hordozzuk azt a gyerkőcöt? Vajon véletlen, h minden eddigi szótagja a menéssel, az utazással kapcsolatos?

Húzzunk zo-t és ci-t a menéshez, vigyünk tá-t. S lehetőleg ne gyalog menjünk, hanem tegyük fel a si-t és menjünk bi-vel :))

A zipzár az extra, de a legtöbb táskámon van az is!

Kiegészítés a temesvári kiruccanáshoz

A "vasárnapi lötyögés" alatt az értendő, hogy elküldtük a fiúkat a játszótérre. Ott készült néhány fotó (nem voltunk nagy fotózhatnékok általában).
Ide is beteszem, ami a legjobban tetszik:



Itt ülök életemben először IGAZI motorbiciklin, Zalán bátyám jóvoltából!



A lipinkán jól érzem magam (megtudtam, h mérleghinta a hivatalos neve.)



Jól éreztem magam a fiúkkal (akarom mondani a bácsikkal), gonodlom látszik...

Hehehe. Ezalatt a fehérnépek (mi ketten Boróval) beültünk az OMV-be, vagyis inkább ki, mert a teraszon ültünk, megittam egy jó KVt, hugi pedig valami kukujzás cuccot.

Nagyszerű volt! Nem győzöm hangsúlyozni, h milyen nagyszerű volt! Nem is tudom miért nem megyek gyakrabban Temesvárra.

Temesvár

Mostmár hazaértünk Temesvárról, ideje, h beszámoljak róla.

Sok mesélnivaló nincsen:
Szerdán vártuk, hogy Borókanénje és Zalánbátya hazajöjjenek a melóból. Közben futottam Tibike után, mert meg kell, hogy mondjam: nem kimondottan gyermekbarát a lakásuk (de az lesz, hihihi). Tibike imádott a fix telefonnal telefonálni, gombokat nyomogatni rajta, drótokat húzkálni, meglesni, h melyikük honnan jön s hová megy, ajtókat nyitogatni s csukogatni, (ki tudja nyitni a kilincsre csukott ajtókat!) a konyhában kirámolni a tölcsértől kezdve a citromcsavaróig mindent...

5-re elmentünk Boró elé a központba, onnan amikor hazaértünk, akkor Boró csak annyit mondott: "ne haragudjatok, de le kell feküdjek". Fekve kicsit pletykáltunk, majd bealudt.

Csütörtökön még ennyit se találkoztunk. Bejártunk ebédszünetbe az Eta2u-hoz, ott a Boró munkatársai is megcsodálták Tibikét, onnan haza. Megint azzal töltöttem a napomat, h próbáltam menteni a menthetőt: a lakást. Persze nekik az lehetett az érzésük így is, h szétszedtük a házukat :))
Aznap Boró csak 7kor jött, mert zongoraórája is volt. Megint beesett az ajtón "én le kell feküdjek"... hihihi

Pénteken megint 5re mentünk, a műszak végére. Megnéztük utána Kingáék gofrizóját. Ettünk 2 gofrit Tibikével ketten, egy sósat, sajttal és csirkehússal, másikat csokikrémmel. Mindkettőnknek bejött. Alig bírtuk megenni a másodikat. A limonádémat Tibike mind megitta a szívószállal. :))

Onnan már taxival mentünk haza és mit mondott Boró? Kitalálhatjátok: "én le kell feküdjek".

1o körül megjött Tibi.
Itt történt egy kis... izé... nem egyformán képzeltük a dolgokat... Fél 1o-kor Boróval elléptünk a Kauflandba (hogy ne legyenek sokan, direkt vártuk, hogy fél1o legyen)... Hazaértünk 1o után pár perccel, Zalán sehol. Elment kocsival Tibi elé. Tibike aludt a kicsiszobában, a 2 összetolt fotelen. Persze mi nem mondtuk Zalánnak, h ne menjen el, amíg nem jövünk, ő meg mai napig nem érti, h ha Tibike aludt, akkor mi a probléma abban, h ő elment otthonról. Utólag kiszámítottuk, kb negyed órát lehetett Tibike egyedül a lakásban. Eléggé megijedtem ettől, de hála istennek nem ébredt meg.

Szombaton Boróval soppingoltunk délelőtt, délután, akartunk nekem kosztümöt venni, de sajnos nem sikerült. Drágák és csak sötét színekben voltak: fekete, szürke, sötétbarna és sötétlila. Ennyi. Boró persze lefeküdt délben is 2 órára, este is elég korán.

Vasárnap is eltelt lötyögéssel, na de pletykáltunk amennyit lehetett és jól éreztük magunkat. Este 8 után indultunk haza és fél 2re meg is érkeztünk. A hétfői napot túléltük valahogy és ma már minden a régi, csak gazdagabbak vagyunk pár élménnyel! :D

Aminek nagyon örvendek, hogy Tibike egészen nagy barátságba keveredett a nagynénjével és Zalánnal :D
Valamelyik este például járt körbe puszikért. Annyira édes volt. Odament Boróhoz, odatartotta a kicsi fejebúbját, h puszit kér. Onnan ment Zalánhoz, tőle is kérte a puszit, majd jött hozzám. És így tovább még jópárszor :))

Találós kérdés: Boró miért alszik ennyit? :))

Feketetó

El vagyok késve ezzel a bejegyzéssel, de bármennyire is igyekeztem, csak most jutottam oda, h erről írjak. Nem tudom sikerül-e be is fejeznem, hiszen már elég régóta alszik a drágám.

A feketetói vásár a múlt 7végén volt, október 10-12.

Kimntünk előszöris pénteken, akkor csajbuli volt és sopping ezerrel :D
Dezső Enikő és a kis pocaklakója, Naphegyi Kinga, ALbert Kinga, valamint mi ketten Tibikével beültünk a Solenzába és meg sem álltunk Élesdig. (Ja, megálltunk Bánfihunyadon az átjárónál és mögöttünk a logan nem elég időben állt meg. Picit nekünk jütt. Megijedtem nagyon, de hála a jó istennek semmi-de-semmi nyoma nem volt a kis ütközésnek sem a mi kocsinkon, sem a másikén! Látszik, h cigányasszony ment át az átjárón! Szerencsét hozott! ;) )
Élesden megnéztük a Melániát, Enikő és N. Kinga vettek valami olcsó kis cipőket, azzal mentünk is vissza oda, ahová eredetileg is indultunk: Feketetóra!

Tudtam cipőt venni Tibikének, 3 pár bakancskát vettem, 2 bőr és egy Gore-tex. Kettő elephanten s a harmadik nem is tudom milyen márkájú, de profi!
A kajálás vicces volt. Kívántam a miccset, de csirkecombot vettem, hogy Tibike is tudjon belőle kajálni. De Tibike nem így gonolta, pár falat kenyéren kívül semmit nem evett! Pedig mostanában jó evő, pontosabban nagy zabagép, de aznap valamiért nem akart ebédelni.

Közben láttam olyan trombitás hegedűt árulni egy cigányt, tíz millát kért érte, én 3-at ígértem, majd eljutottunk aznap 7 millióig.

Amit még aznap vettem: Tibikének esőkabát 5 lejért, valami chicco játék, magamnak és Tibinek egy-egy szvetter...

Délután hazavonultunk, ekkor tényleg nem álltunk meg.
Ja: Enikő vett egy autósülést Samunak, alig fért be a csomagtartóba, ti. benne volt a Tibike babakocsija, amit nem is tudom, h miért vittem.

Szombaton megint mentünk, de csak 3an, a család. Itt a buli volt a lényeg, ti. ott voltak Filep Jutkáék, Trasher a feleségével és nem csak... ;) ... Szésziék és egy csomó-csomó ismerős. Azért még vettem Tibikének 2 pár bakancsot s egy gumicsizmácsakát, hogy biztosan ne maradjon mezítláb télire a kincsem. :))

Vettünk Attila nagybátyámnak 3 pár téli lábbelit, aztán Tibikének kezeslábast, harisnyákat, játékokat.

És egész délután a Borbi trombitás hegedűje után futkostam. Elég nagy menetben voltam, rátaláltam a Belényes melletti Codoban-néra, akiknek még egyetlen egy volt eladó. Sajnos fehér, sajnos picivel kisebb, mint a rendes. De a hozzáértők azt mondták, h jobban meg van csinálva, mint a másik, amiért a tegnap alkudoztam. Végül ezt vettem meg 500 lejért. Szerettem volna még többet alkudni, de ez is nagy dolog volt, elvégre 1300 lejről indultunk. Nagyon remélem, h Borbi meg lesz elégedve. Mindenesetre az én fülemnek úgy tűnt, h ez szólt szebben...

Sajnálom, h nem írtam meg a feketetói kalandokat frissiben, biztos izgalmasabb lett volna a leírás.

Vonatozás

Évek óta nem ültem vonaton. Annyira, h nem is tudom felidézni, h konkrétan melyik volt az utolsó vonatozásom. Tibike pedig még soha nem próbálta ezt a kalandot :) szóval itt volt az ideje.
De nemis csak az ideje. Régóta készülök a hugicámhoz Temesvárra. Most eldöntöttem, h végre eljövünk.
Legutóbb ketten autókáztunk, de az az igazság, h Tibikének már elég nagy a mozgásigénye, nem működik az, hogy 5 órán keresztül be van kötve. Ha lenne még valaki az autóban, aki nem vezet, hanem szükség esetén etet, itat, szórakoztat, akkor az más lenne. Nos, summa summárum vonat mellett döntöttem. Igaz, h 5 órás az út, de hát Tibike tud közben totyogni, én etetni, szórakoztatni... tehát minden logikus érv a vonatozás mellett szólt. Kivéve azok, amiket nem láttam előre...

hajajajjj...

Az utasok! Na igen, rájuk nem gonodltam. Rájuk, akik valamiért azt gondolják, hogy ha egy gyerek útnak indult az anyjával, akkor borzasztó nagy veszélyben van: bizonyára étlen hal, összekoszosodik, meg mittudomén mi nem történik vele, a felelőtlen perszóna (értsd: az anya) mellett!

Velünk szemben ült egy fiatal srác. Ő nem olyan nagyon bűnös. Csupáncsak a zenélő mobiltelefonjait akarta odaadni Tibikének, illetve amikor véégre majdnem elaludt, akkor elkezdte csiklandozni a hátát, talpát...

Az átellenben ülő idősebbecske házaspár... hááát... szerintem nem csak engem idegesítettek, hanem az egész vagont. Egész úton motyorgott Tibikéhez a fehérnép (nagyon "aranyosan" gügyügütt, felét nem értettem... hiába na, én nem a román dajkanyelven nőttem fel) be nem állt a szája. Amikor éppen nem Tibikéhez gügyörészett, akkor nekem osztotta az észt a gyereknevelésről.

Lacika, aki átellenben ült, csak egy rekesszel arrébb... ő rettenetesen köhögött. Hiába könyörögtem, h ne adjon pufulecet Tibikének, ő kézzel gyúrta a fiam szájába a "csemegét". Aztán újra beleköhögött a markába, majd ugyanazzal a kezével tovább gyúrta a fiam szájába a pufulecet. Írtó rossz kölyök volt egyébként, nem hallgatott a nagyanyjára (vele utazott), sem rám, sem senkire.

Túloldalon ült egy magyar nő, ő hívta Tibikét és gyúrta neki a sós(!) pereckéket. Hiába könyörögtem, h ne adjon, hát nem lehetett, kifejtette, h inkább egyék a gyermek, minthogy a beteg Lacikával barátkozzon.

Az idős házaspárral szemben egy elég fiatalnak kinéző pasas ült, ő nem szólt a gyermekhez, de kb. 6szor húzta ki erőszakkal a hüvelykujjat a szájából, és előadást tartott, h miért nem adok cumit a gyermeknek, milyen felelőtlenség hagyni, h az ujját szopja!

Ezen kívül olyan jelenet is volt, hogy Tibike leült a földre. AKkor a fél vagon szökött, hogy "nu-i voie, nu-i voie", kivétel a nagydumás öregasszonynak a férje, ő tudott annyit magyarul, hogy "némzobod"... A 3. leülésnél kitörtem, h van mosógépünk és mosószerünk is és ha a gyermek leül, akkor hadd üldögéljen a földön, mit érdekli őket. Erre fele megsértődött, másik fele pofákat vágott és a dumás öregasszony kifejtette, h mit nem csinálok jól és miért.

Amikor végre szerettem volna elaltatni Tibikémet (este fél11re értkeztünk Temesvárra), akkor aztán a dumás fehérnép nem tudom mit gondolt, de szentül hitte, h itt ő lesz az, aki elaltatja a gyermeket. "Si tanti face naninani, si baietelul face naninani", közben csukott szemmel rázta a fejét ritmusra. Hát Tibikém ezt annál érdekesebbnek tartotta, minthogy elaludjék ettől.

Aradon már tudtam, h ez nem az az út, ahol alszunk. Aztán megérkeztünk, várt Boró s "itthon" minden simán ment tovább.

Kifelejtettem az öregasszony férjét: el volt képpedve, h a gyermek nem tud románul! Valamennyire megnyugodott, amikor közöltem vele, h semmilyen nyelven nem tud. De csak rájött az öreg, h amit én magyarul mondok a fiamnak, azt érti, amit más románul mond, azt pedig nem. Tudomásomra hozta, h komolyan aggódik a gyerek jövőjét illetően és nem is érti, h mi magyarok, miért vagyunk úgy a román nyelv ellen. Próbáltam észérveket felhozni, menteni magamat, de hajthatatlan volt. Súlyos hibát követek el, hogy a gyermeket nem tanítom meg románul. Mindenesetre ő sem győzött meg engem: nem is fogom!

De lényeg: megérkeztünk Temesvárra és itt vagyunk!

Rosszkedv

Nem tudok ide írni, pedig akartam. Nagyon rámnyomta bélyegét ez a mizéra a sulinkkal kapcsolatban. Írt Sipike egy cikket, ami ITT olvasható... Hát az embernek élni sincsen kedve. Lehet, h megszűnik a munkahelyem? Vagy át-"detasálnak" majd valami kitudjahová? Elég kellemetlen... Asszem ezután nem olvasom a kommenteket sem, mert csak még jobban felhúzom magamat.
Lehet már az sem lesz ahová visszamenjek tanítani? :( Csak azt nem értem, h én kinek vétettem és mit?

Na mindegy... meglássuk, h mi sül ki ebből.

Kipróbálom a konyhatündérkedést

A napokban nagyon rámjött a főzőcskézhetnék. A multkori szilvás süti csak a kezdet volt, azóta sokmindent készítettem. Többek között kipróbáltam Gumimamszli paprikás- sajtos csigáját.
Tanulságok:
1. több só kell bele, mint egy teáskanál a tésztába és egy a töltelékbe!
2. többet kell sütni (vagy nem hevítettem jól ki előtte a lert, vagy a rácsot kellett volna lennebb tennem, nemtom, mindenesetre még egy picirit sülhetett volna)

Az enyém így nézett ki:


A tegnap csorbát főztem, aminek a jellegzetessége: életem legeslegelső román levese! Nagyonagyon finom lett!

Íme itt a recept, ha valaki "románul" akar főzni:
A húst egy köbcentis kockákra vágjuk és odatesszük főni sós vízbe. Amikor majdnem készen van, hozzáadjuk az apróra vágott zöldségeket. Ezt nagyon lehet variálni, az enyémben ezek vannak: murok, petrezselyem, zeller, karalábé (ezt egészben főztem bele, az íz miatt. Nem vágtam kockára, mert igen fásnak tűnt.), káposzta. És amitől csorba lesz a csorba: paprika és hagyma! Tettem bele még karfiolt és egy kis krumplit.
Amikor minden megfőtt, akkor következik az ízesítés: kell bele egy csomó petrezselyemzöld, zellerlapi, kapor és leostyán, végül egy "bors magic" nevű fűszerkeverékből egy kiskanálnyi.

Majd tálaláskor mindenki tesz a saját tányérjába tejfölet is, ízlés szerint! (Az elvetemültek csípőspaprika darabkákat is szoktak.)

És a mai reggeli az majonézes karfiol volt, szerintem ehhez nem kell sem recept, sem magyarázat. Azzal dobtam fel, hogy apró paradicsomkákba töltöttem :) . ezt ritkán csinálom, de most igazán tündérkedhetnék vagyok. Csak azt sajnálom, h elfelejtettem lefotózni őket, mielőtt felzabáltuk volna. :(

Ígérem minden kaját nem írok meg, végülis nem gasztro-blog ez, de ami számomra valamiért érdekes, azokat midnenképpen.

Az expo és a csúszda

Az itt következő sztorik a tegnap történtek. Az expón délelőtt voltunk, a csúszda pedig a délután fő attrakciója volt.

Nos bementünk megnézni a "Fatada" nevű expót, ahol virágok, ajtók, ablakok, csempék, padlócsempék, stbstb... szóval aki házat készül vásárolni, annak írtó érdekes dolgok vannak ott. Egy perccel a beérkezés után máris azon gondolkodtam, h ki visz kit? Gyakorlatilag Tibike futott elöl s én utána. Ahol meg akartam állni, ott felvettem az ölömbe. Kivéve a függönyösnél... jajj Istenem olyan gyönyörű textíliák voltak... ott kekszük volt a néniknek, tehát ott nem kellett felvennem :D

Sok mesélnivaló nincsen: Tibike futott elöl s én utána. Ezt már mondtam. A baumax-os standnál történt a dolog: csomó-csomó virág kitéve, s mondom: gyere Tibike, szagoljuk meg a virágokat. Már majdnem sikerült is, amikor megláttuk, h a virágok "mögött" "druzsba" és fűnyírógép! Há, hü, bürlá... nem tudom idézni, h miket mondott, de abszolút nyilvánvaló volt: "mit nekem virág, anyukám, amikor itt kerekes dolgok is vannak!"

Csalódottan jöttem haza az expóról, sajnos nem tudtam meg, h mik vannak kiállítva? :(


Ezek után a délutáni játszóterezésen Tibikénk felfedezte a csúszda lényegét! Eleinte rajta akart felmászni, de mutattuk: nem ott megyünk fel, kincsem, hanem itt a lépcsőn! Sokszor elismételtük, de a harmincadik alkalommal már tudta (kb. mert nem számoltam)

Felmászott azon a pár lépcsőn, eltotyogott a csúszdáig, ott dumáltam neki, hogy "na ülj le szépen, ügyes vagy, kincsem, h leültél, most szépen nyújtsd előre a lábadat, úúgy, előre, na várj egy percet, míg édesanya odaér, na most itt vagyok, várlak, na gyere..." És kis gondolkodás után elindult és nagy vigyorogva leérkezett. Lent pedig: "hopppá! Na de ügyes ez a fiúcska!" feldobálás, puszik, stb.
És kezdődött elölről a lépcsőmászás!

Aztán megérkezett Tibi is és mesélem neki a mai nap nagy eseményét, hogy juhéé, a gyerek tud csúszdázni!!! Erre aszongya elviszi egyet ő is csúszdászni. Közben én két másik anyukával ottmaradtam a padon, hogy na véééégre szusszanhatok egyet.
Pár másodperc múlva hátranézek. Tibike ÁLL a csúszda tetején, az uram meg a csúszdával szemben, de vagy másfél méterre attól ZSEBREDUGOTT KÉZZEL!!!
Felszökök, h fussak oda és kezdjem a dumámat, hogy "na ülj le szépen Tibike", de persze későn volt: én rohantam, Tibike egyet lépett és olyan félszegen lesirült a csúszdán, MAJDNEM kiesett, becsszó. A guta szinte megütött... Szerencsére ő még meg sem ijedt különösen... Tibi meg: "azt mondtad tud csúszdázni, ezek szerint mégsem tud"...

Hiába na, a pasiknak mindig igazuk van. :(

Az én hőstettem :D

Ideje egy kis dicsekvésnek is, ugye?

Nos, hogy ne romoljon meg a szilva, amit már rég hoztunk Sárosról, eldöntöttem, hogy lesz egy tutti sütemény belőle. Otthon többször is sütöttünk a nyáron, de a receptet nem írtam le, gondoltam észben tartom. Hát sikerült is.

Vagy felét elküldtem a tegnap este a focimeccsetnéző fiúknak a céghez. Tibi azt mondta, h sikere volt :) Ennek örülök persze, mint minden szangvinikus.

Szóval így nézett ki:





A receptet is leírom nagy buzgalmamban:
Egy fél margarint (nekem a vaj szimpatikusabb) tüzön megolvasztunk, belepottyantunk 3 tojássárgát, negyed liter cukrot és negyed liter tejet. Összekavarjuk. Aztán hozzákavarunk fél liter lisztet és egy sütőport. (A lisztet ajánlatosabb kézi mixerrel adni hozzá, sokkal könnyebb.)

Na, ezt a keveréket beletöltjük a tepsibe, amit előzőleg természetesen kibéleltünk sütőpapírral (vagy kiolajoztuk és kiliszteztük). Megszórjuk grízzel (én ezt el szoktam felejteni, de sebaj), majd rátesszük a fél szilvákat (lehet egyéb gyümölcs is. Nekünk a rebarbara és az őszibarack is bevált). Előmelegített lerben sütni kezdjük. Ekkor felverjük a 3 tojás fehérjét kemény habbá és hozzáadunk 2oo gr cukrot (ez egy szűk negyed liter). Amikor félig megsült, akkor kivesszük, ráöntjük és elsimítjuk a habot. Visszadugjuk és 5-1o centire nyitvahagyott lerajtóval sütjük tovább (ez a csel, hogy ne száradjon ki a hab).

Mindenkinek ajánlom, mert hamar megy és írtó finom!
:D