2008. november 29., szombat

Advent

Már vagy 3 hónapja alig várom az adventi készülődést. Erre mit ad Isten, ma rájövök, h holnap már Advent első vasránapja, nekem se koszorúm se semmim. Meg akartam sütni az idén is mézesből az adventi naptárat. Egyezkedtünk is Évivel, hogy együtt sütünk az idén... Hm...

Na, gyorsan fel is hívtam Évit, a héten sütünk, részletek később.

Addigis midenkinek ajánlom figyelmébe az adventi naptárat! Aránylag egyszerű elkészíteni. A tavaly 3-at készítettem, egyet Borócinak, egyet magamnak s egyet vittem a tombolára. Mikuláskor tomboláztunk a kismamaklubban! Egyik szebb volt, mint a másik. EGyik pl. így nézett ki:

2008. november 21., péntek

Ki bírja jobban?

Azt hiszem, h Hangának igaza volt!

Mondtam neki, hogy Tibikét egy hetecskére Medgyesen hagyom édesanyáméknál, csak izgulok, h vajon hogy fogja bírni? És Hanga megmondta: "ő jól! de te?"

És így is lett:
Hétfőn s kedden takarítottam.
Kedd este Haggard koncert és utána kiviseltük magunkat Zsuzsikával és Lehellel (kéziiek).
Szerdán regenerálódtunk :))
Csütörtök reggel átgonodltam, h még két egész napot ki kell bírnom.
Péntek reggel már valósággal szenvedtem.

Most itt van péntek este és legszívesebben előre vinném az órát, h legyen már reggel s induljunk!!!

A héttel egyébként elégedettek vagyunk, egy csomó mident elintéztünk, amit már rég el akartunk, de gyerekkel nehézkes lenne.

A szomorú hír, hogy ma kivettem a hormoneredményeimet és pofám leszakadt: pajzsmirígy alulműködésnek néz ki. Kértem is időpontot Tűű dokihoz, várom, h válaszoljon a recepciós csajszika, hogy mikor menjek. Majd valamikor jövő év elején szeretnék.

Persze idétlen LH:FSH arány (2-nél nagyobb!!!) is van, szóval kész agyrém, h milyen ócska eredményeim lettek. Gondolom, h nem lesz menekvés a thiroxin elől. De nem akarom elkiabálni, majd szólok, h Tűű doki mit mondott. Addigis megpróbálok nem idegelni.

Legyen már reggel!!! :)

2008. november 14., péntek

Blúzvásárlás a Iulius Mall-ban

Reggel elmentem vért vetetni, egész hormonsort nézetek, kezdjük a nagy hűhót elölről. (Nehogy még egyszer valaki azzal álljon elő, h a második gyerek könnyebben jön, mint az első, mert megverem. De nem erről akarok írni.)
Hazafelé jövet láttam egy kirakatban, h jó nagy akciók vannak egy ruhásüzletben. De persze még nem volt nyitva. Délután visszamentünk Tibikével, h hátha kapok valamit magamnak.

Első körben Tibike befutott az öltözőfülkébe, aztán visszajöt, lehúzott valami sálakat a polcról, majd megpiszkált néhány övet. Amikor egy női táskát próbált szétpiszkálni, akkor elnézést kértem és kijöttem az üzletből.

Na, gonodltam: állj meg világ, van itt gyermekmegőrző, megkeresem! Meg is találtam, de kiszúrtak velem. Az van kiívra, h csak 3 év fölötti gyermeket lehet otthagyni, annál kisebbel ott kell maradnia vele valakinek. Hát így könnyű, gondoltam és visszamentem Tibikével, csakhogy egy másik üzletbe.

Ott is volt randallírozás rendesen. Itt felpróbáltam egy blúzot. A próbafülkébe persze bevittem Tibikét is, aki felfedezte, h a mellettünk lévőben is van valaki. MIndenáron át akart mászni oda, alig bírtam visszafogni (két fülke között van fal, de csak térdtől felfelé, tehát egy ekkorka gyermeknek semmiség átmászni oda). Szóval Tibikét szorítottam a két térdem között, ahogy csak bírtam, nehogy elszabaduljon, én meg vetkőztem-öltöztem.

A kötött pulcsik egy asztal-szerűségre voltak kitéve, Tibike pedig rájött, hogy milyen nagyszerű azok alatt négykézláb futni el előlem. Rendesen azt hitte, h bújócskázunk s én minél idegesebben kerültem meg kívülről azokat az asztal-szerűségeket, ő annál nagyobb csatakiálltással futott át alatta a tuldó felére.

Megvettem két blúzot, s már alig vártam, h eltűnjünk.

Aztán éreztem, h olyan fáradt vagyok, hogy menten öszeesek. Még beugrottunk ketten az Uchan-ba. Ott Hanga kétségbeesetten kereste Ajnácskáját, aki jó bulinak tartotta elszökni. Hanga elment, de sembejött később Melinda néni az unokájával, szóval most a nagymama és Ajna keresték Hangát. Aztán mindenki midnenkit megtalált s mi is valahogy hazatámolyogtunk.

Konklúzió: gyerekkel vásárolni nem a legegyszerűbb dolog!

2008. november 13., csütörtök

Újabb extra produkció

Hát, hogy ki produkciózik? Természetesen Tibike :)

A helyzet az, hogy egyre leleményesebb kell legyek, egyre komplikáltabb barikádokat készítsek az aprócska lakásunkban. De Tibike sokmindent megold, mindenen előbb-utóbb átmászik, vagy átgázol, vagy valami.

A hifitorony a lakásunk egyik legizgalmasabb pontja. Már annyit barikádoztam, h legközelebb valami magasáati helyet kéne neki keríteni. De a plafonra mégsem tehetem.

Na szóval:
odaér Tibike a hifitoronyhoz.
Első lépés: a hangerőt a maximumra tekeri. (Ezért aztán minden bekapcsoláskor nagyon nagy gondunk kell legyen, h előbb lecsavarjuk azt a nagy gombot. Már volt, h erről megfeledkeztem és NAGYON megijedt, egy fél napig kellett utána vigasztalni.)

Második lépés: A CD-lejátszó rész bekapcsolása. (Ez simán megy. Határozottan odanyúl és benyomja a bekapcsoló gombot. Gonodlkodás nélkül. Ettől kigyúlnak a fények és ez a megelégedettség érzését kelti benne.)

Harmadik lépés: kinyitja magát a CD-tartót. (Ez még nem megy egyértelműen, több gombot is megnyom amíg ez sikerül, de látszik, h ezt kereste, mert megelégedettségének hangot ad - lásd hátranéz rám és hatalmasat mosolyog.)

Negyedik lépés: valami apró játékod betesz a "lyukba". A CD-tartó közepén van egy lyuk. Szépen valami apró játékot odatesz, az leesik. Felveszi a földről s újra "bedobja". Rendesen kosarazik.

Az igazság az, h féltem: letöri. Nem engedtem túl hosszan szórakozni ezzel. Meg is sértődött, veszekedett is velem, majd könyörgött majd keservesen sírt. De nem esett meg a szívem rajta, nem: újabb barikádot építettem a hifi elé. Még komplikáltabbat!

2008. november 4., kedd

Járdák, zebrák, forgalom, babakocsi. Kész bolondokháza!

Hát erről muszáj írnom. Most úgyis van időm, Tibi nézi a foccimeccset a cégnél.

Kérdem én: nagy kívánság-e az, hogy az ember elmenjen a tejboltig, vegyen 2 liter tejet s hazajöjjön? Már régóta tudom, h nem egyszerű feladat, noha igen közel van a tejbolt.

Indulás előtti logikázgatás: kendőben a gyermek már elég nehéz. Miért ne tologatnám a babakocsit, minthogy cipeljem a hátamon a 12 kilós csemetémet?... Babakocsi? De olyan hitvány a járda... és annyi a járdánparkoló kocsi... :(

És akkor következett a spanyol viasz feltalálása!
Aki ismeri a Marasti negyedet annak könnyebb elképzelni, de aki nem, annak elmondom: Mi a "gödörben" lakunk. Ez azt jelenti gyakorlatilag, hogy egy szinttel lennebb a főútnál. Szóval van a főút, amin jár a troli és mindenki más (borzasztó nagy forgalom van rajta egyébként, majdnem nonstop). Aztán az út mellett van egy jó nagy mart, s "alul" is van élet. :) Utcák, házak, tömbházak és minden egyéb, pl. épülő ortodox templom.
Nos a mi utcánk párhuzamos a fő úttal. (Csak ugyebár "lennebb" van.)

Eldöntöttem, h nem úgy megyek, ahogy szoktam. (A mi utcánkon végig, egyenesen át a zebrán, majd kicsit be a házak közé s ott fel a lépcsőn a magasabb szintre.)
Hanem felviszem a babakocsit a lépcsőkön itt a buszmegállónál, és a főúton, a jó járdán gurítom vígan végig a kocsit, s benne Tibikémet.
Csodálkoztam is, h ez annyira egyszerű megoldásnak tűnik, hogyhogy nem találtam ki hamarabb?

Szóval akkor:
negyedikről le,
kocsiból babakocsit ki,
Tibikét bele,
száguldani a buszmegálló felé, ahol a lépcsők vannak.
Eddig ok!
Ott véletlenül sincsen a lépcső mellett olyan izé, olyan meredekség, ahol lehetne a kocsit taszítani, dehogyis. És különben is minek? Ott fogom, kemény csaj vagyok, felkapom és kb. egy jó emeletnyit, felszaladok a lépcsőn mindenestől.
Valamiért azt hittem, h vége a bonyodalomnak, már csak el kell jutni egyenesen előre a tejboltig. De hogy hol volt az eszem, azt nem tudom. Vidám voltam, amíg eljutottam a hídig.

Ja igen, a híd! Ami 13 éven keresztül csak épült. Nem tudom kik építhették, vagy kik tervezték. De elég logikátlan és dísztelen. Hát a környéken nemhogy az nincsen kigonodolva, hogy mit csinál a babakocsis szülő, ááá, a babakocsis szülő az külön kategória, az mindenkinek nem juthat eszébe! De egyáltalán, h léteznek gyalogosok, szerintem ez sem jutott eszükbe az illetékeseknek. Hát ahhoz, h átjussak a híd egyik végéből a másikba, ahhoz kellett:
-elég sok lépcsőn kézben cipelni a babakocsit, és
-elég jó nagyot kerüljek.

Ha nem kerülök, akkor valahogy átevickélek zebrák nélkül, de olyan írtó nagy a forgalom és rengetegen úgy vágtatnak, úgy sietnek, h inkább kerülök.
(Bekerültem a híd alá, átmentem egészen, ott az átjárón, ami ahhoz a szintén logikátlan játszótérhez vezet, majd a mol benzinkút előtt el, ott át a zebrán.) Ezen szinte elütöttek, valamit kiabáltam is a sofőr után jó hangosan. Azt hiszem nem akarta hallani...
Utána megint átkecmeregtem egy girbegörbe aljú parkolón, és végül még egy zebrán. Na de ez luxus-zebra, van itt jelzőlámpa, csak meg kell nyomni a gombot s máris zöld a gyalogosoknak! Végül megérkeztem a Napolact-boltba, de másik irányból!

Hát nem akartam mérgelődni, el akartam felejteni az egész rémsztorit és már rég tudom (a hídalatt óta), hogy akármilyen hitvány is a mi utcánk, de ott megyek majd hazafelé, nem kóválygok a híd alatt!

Megvettem a 2 liter tejet és a tehéntúrót.

Aztán a hazafelé utat azzal kezdtem, h lementem a szintkülönbséget. Nemrégiben építettek az a lépcső mellett egy lejtőt, szóval itt már nem kell cipekedni.
Kiérek a házak közül, átmegyek egy zebrán s máris kezdődik a MI UTCÁNK (str. Dambovitei).
A kocsi rázkódik,
a kerekek ezerszer beakadnak a tankcsapdákba,
a kicsi éppen nem kap agyrázkódást, és
csakhogy elférek a felparkolt kocsik és a kerítések között.

Megint egy hitvány járdarész, itt ejsze bevezethették a gázt (vagy mit lehet tudni miért ástak) és szartak rá visszatömni rendesen...

Megint egy hitvány járdarész.

Megint.

Megint.

Felparkolt kocsi,

felparkolt kocsi,

felparkolt kocsi.
(Ezeknek legalább Tibike örvendett, mondta is, hogy "outó". Mindeniknek.)

Aztán amikor elérkeztem az Oncoshoz, ott már elszakadt a cérna. Ott ugyanis a hitvány járda elég széles ahhoz, hogy a kocsik KERESZTBE parkoljanak. A csúcs az volt, hogy az egyik zöldségárusnak nem volt elég polca a kipakoláshoz, még arra a maradék 3o centire ami a kocsi s a polc között lett volna, oda kirakott egy pityókásládát... gggggggrrrrrrrrrrrrrhhhhhhhhhhhh. Ezt megtalálja arrébb. Ugyanis jól belerúgtam. A kocsik mellett nem fértem el. De már annyira bedühödtem, h magyarul, jó hangosan szidtam a sofőröket, a pityókaárusokat, s midnent s midnenkit. EGy öreg leszólított, hogy hamarabb megöregedek, ne mérgelődjek. Aszonta menjek a polgármesteri hivatalba ("la primarie"). Aztán szembe evickélt egy másik anyuka babakocsival. Megálltunk, megbeszéltük, h ez tűrhetetlen. Aztán kicsit nyugodtabban mentünk tovább.

Nos hazaértünk.

Nem tudom más negyedekben hogy lehet közlekedni babakocsival, de én itt a környéken ezennel a próbálkozást befejeztem.

Hordozókendő rulez!

Beszámoló a szentgyörgyi utazásról

Végre időm van egy kicsit itt ülni a gép előtt. Mostanában ez egyre ritkább, de ha nem tévedek, akkor ezután már csak így lesz. Ez az én időm egyre csak rövidül :(

Nos amiről írni akartam, az a szentgyörgyi kiruccanásunk.
Október 25-én nősült Puki. Végre találkoztunk az egész infós bandával, akiket régesrég nem láttunk, még azokkal is. Ott voltak ugyanis Szökiék, FBI-ék, Gézáék, Pufiék és még rengetegen.

Péntek reggel indultunk, először Medgyesre mentünk, ott gyorsan ebéd és irány tovább, meg sem álltunk Szentgyörgyig.

Szombat volta bulis nap, a lagzis. Tibikét nem akartuk vinni, de aztán a templomozás után mégiscsak érte mentünk, közkívánatra elvittük őt is bulizni. Volt ott még pár gyerek, egész pontosan kislány. Egyedüli fiúcska volt a buliban. Udvaroltak is neki rendesen. De ő inkább a zenészeket figyelte, h a szeme is kikerekedett tőle. Gondoltam magamban, h biztosan zenész lesz majd belőle ;)

Vasárnap aludtunk. Tényleg. Írtó hamar eltelt a nap. Nem is beszélve arról, h reggel 7kor feküdtünk le. Ez olyan, mintha 8kor feküdtünk volna, mert akkor vitték vissza az órát.
Ja: déli 12re mentünk ebédelni a Mikóba. Nem az ebédért... dehogyis... hanem a bandáért, akik ott ebédeltek, after-partiztak :D Jó volt. Onnan indult mindenki tovább.
Szóval csak ez az ebéd szakította meg az alvásunkat.

Hétfőn aztán rengeteg helyen jártunk:
Kézdiszentlélekről, Saciéktól elvettük a kulcsot és kimentünk Kiskászonba. Gyönyörű időt fogtunk ki, szedtünk pár diót, kevés almát. Aztán bezártuk a kaput s elsétáltunk a borvízre. Szépen rendbe van téve a forrás, tábla kitéve, kiírva rá, h miket tartalmaz ez a víz. Korlát is, h lószekér, tehéncsorda ne menjen a közelébe. Tényleg szép.

Útközben belebotlottunk Emilbe és a feleségébe. (Tibi második unokatestvére.) Olyan szépen hívtak, muszáj volt bemenjünk oda is egy félórácskára. Így is megszidódtunk, hogy ha nem találkoztunk volna, be sem mentünk volna? Ejnyebejnye. Na de jól telt.

Onnan vissza Szentlélekre, a temetőbe. Gyönyörű idő volt. Gyertyát gyújtottunk a Tibi nagyszüleinek. Még csak okt. 27 volt, de ekkor voltunk otthon.
Csend volt, páran kint voltak sírokat rendezni a közelgő nov. 1-re... de béke volt, csend és gyönyörű napsütés!

Aztán vissza Saciékhoz a a kulccsal, de ott már tényleg nem ültünk be, siettünk, így is el volt késve a gyerek ebédje, alvása. Gyorsan be Kézdire Izáékhoz (Szili a sógorom és Iza a felesége.) Ott ebédeltünk, Tibikét lefektettük, de esze ágában nem volt aludni.

Onnan még átnéztünk a Fetés családhoz, a komáinkhoz. Vittem Daninak egy meséskönyvet, tetszett neki, rögtön odaállította a nagyanyját (Tercsit), hogy olvassa el neki a mesét :) Aranyos az a gyerek, nagyon!

Mire visszaindultunk Szentgyörgyre, már elég késő volt, asszem fél7 körül lehetett. (Persze a kis vitézünk végigaludta az utat.) Egyenesen Borbiékhoz mentünk. Elvittük nekik a Feketetón vásárolt hegedűt. Az egyik húrt Borbi rögtön kicserélte, "ez nem jó G húrnak" - mondta. Aztán kipróbálta a hangszert, s látszólag meg volt elégedve vele. Ennek örültem, mert rengeteget izgultam miatta.

Aztán beszélgettünk. Mindenről. A fiúcskák játszodtak. Elég érdekesen, ugyanis hiába a fél szobányi autó-traktor, minden pillanatban mindenkinek az kellett épp, ami a másiknak a kezében van.
Ezek az emberek valami fantasztikusak! Hihetetlen erősek! Igazi példaképek lehetnek mindenki számára! Fantasztikus!
Későn értünk onnan haza. És ha nem kell gyereket fektetni, mi reggelig dumáltunk volna. De ennyi is jó volt!

Kenned reggel kimentünk a temetőbe, gyertyát gyújtani itt is. A Kovács nagytatának és Pannikának...

Aztán majdnem egész nap Krisztánál voltam. Tibikével mentem, de déltájt Tibi elvitte a gyereket "haza" aludni, kajálni. Majd visszajöttek gyermektáncházba és ott találkoztunk. Kriszta is jött Zitával. Hát bulis a kiscsaj, nagyon élvezte, végigriszálta a kis fenekét :))

Szerdán reggeli után pedig mégegyszer meglátogattuk Tibinek az egyetlen nagymamáját, majd onnan irány Medgyes. Ott ebédeltünk, majd átlazultuk-átdumáltunk Csannáékkal a délutánt, este pedig visszajöttünk Kolozsvárra. Szép délután volt.

Minden hét ilyen kéne legyen: Tibi csak csütörtökön és pénteken dolgozott. Boldog volt, mert sikere van a programjuknak, amit írtak, nemrég kezdték eladni és pozitív visszajelzések jöttek eddig. :)

Nos, azóta minden a régi... Ezt szerettem volna elmesélni, köszi, aki elolvasta, egyúttal gratulálok annak, aki a végére jutott :)