Problémás skype-olás

Sokan panaszkodnak, h nem válaszolok a skype hívásra. Barátok, rokonok, ismerősök. Hát kéremszépen ez tévedés: Írásban általában válaszolok, csak a hívásra nem. Elmagyarázom:
Előszöris ritkán lépek be, mert inkább a Yahoo Messengert használom. Ha belépek, az legtöbbször azért van, h Tibivel tudjak kommunikálni, ti. neki a cégnél skype van. Nos ha valaki hív, akkor több lehetőség is van:

1. Tibike alszik.
a. le van halkítva. Ez szerencsés eset, mert Tibike sem ébred meg. Viszont én sem hallom, h csenget, tehát esély sincsen rá, h felvegyem.
b. nincsen lehalkítva. Ilyenkor hanyatt homlok rohanok, h nyomjam ki a hívót, h Tibike nehogy az istenért felébredjen.

2. Tibike nem alszik.
a. itthon vagyunk és lehalkítva maradt: Semmi esly, h észrevegyem a hívást.
b. itthon vagyunk és hangosan cseng: Tibike azt mondja, hogy "hö". AKkor felveszem, beszélni kezdek. Ő akkor jön, mászik rám, a mikrofont el akarja szedni, ha nem adom oda, akkor hiszti... Szóval beszélni lehet, de elég problémás.
c. elmentünk itthonról... Igen, sokszor van olyan, h elmegyünk itthonról, de a gépet bekapcsolva hagyjuk.

Nos, mint a fentiekből kiderül, elég nehéz bennünket skype-on elérni.

És most azt is elmondom, hogyan jutott eszembe erről írni: tegnap Tibike elalszik, belépek a skype-ra Tibivel csettelni, mert máshogy nem sikerül elérnem az uramat. Közben hív Erika. Nem hangos, de látom a hívást, mert itt ülök a gép előtt. Felveszem, h ne szerezzek magamnak egy újabb haragost. Tibikét egy óra alvás után feldumálom. A gyermek nyűg egész nap. Vissza nem alszik. Nekem elmaradt a mosogatás, el a főzés, el minden. (Virslit ebédelt a gyermek, mert esélyem sem volt levest főzni ezek után.) Ideges voltam és edöntöttem, h továbbra sem válaszolok a skype-ra.
Javaslatom: Hagyjatok írásban üzit s majd visszahívlak, amikor időm van és a helyzet is megfelelő. Kérlek ne haragudjatok rám emiatt. A megértést köszönöm!

Mi van a képen?

Kíváncsian figyeltem, h vajon Tibike felismeri-e az embereket képről? Eleinte biztos voltam benne, mert amikor saját magáról látott fényképet, mindig nagyon boldog lett. Igen ám, de más kisbabák képei is ugyanazt az örömet váltották ki. Szóval nem tudom. Amióta a legutóbbi medgyesi látogatásunkról visszajöttünk, azóta naponta mutogatom neki a nagyszülei képét, és mindig örül neki. Hát nem tudtam, h mi ez a nagy öröm? De a tegnap rájöttem, h valószínűleg ismerősök neki a képről a figurák. Ugyanis megszerezte a pénztárcámat és kinyitani is sikerült neki. Benne meglátta Csapja fényképét (Csapja=édesapám). Annyira elkezdte mutogatni és magyarázni hozzá (bürlá-bürlá-bürlá), hogy mostmár egészen biztos vagyok bene, hogy felismerte :)

Ha már a képekről van szó, elmondom azt is, hogy a napokban jártam úgy, hogy jaurtevés közben múúgat a gyerek (nem nyihahaházik :)) ), nem
értettem, h jön ide a múgatás. Hát aztán kiderült: a Napolactos 
jaurtosdobozon apró kis tehenek láthatóak. :))

Nyihahaházás a bulis hétvégén

A hétvégéről azt szeretném megjegyezni, h kirígtunk a hámból. Úgy kezdődött, h Éviéknél bébiszitteltem egy szűk órát. Jó volt, szeretném, ha 3 kisgyerekem lenne :)

Évi szülői értekezletre ment az oviba. Az apuka még nem ért haza. Bevállaltam, h ottmaradok a két kislánnyal, plusz az én kisfiammal.
A kislányok rajzfilmet nézhettek. Mauglit. Nézték is, szemük sem rebbent. Én közben sütöttem a palacsintát, amit Évi megkavart, de megsütni már nem volt ideje. Semmi gond nem volt. Egyszercsak a TV kiírta, hogy "No Signal". Mi lehet-mi lehet? Hát Tibikém vigyorog egy távírányítóval a kezében :))

Addigra voltak már készem-palacsinták. Uzsonnáztunk, s közben hazajött az apuka. Visszaállította a rajzfilmet. Aztán megjött Tibi, majd Évi is. Későre értünk haza, de jó volt.

Másnap, szombaton beugrottunk ismét, mert péntek este ottmaradt a bicikli. Vittük a gyerekülést i, mert gonodltuk, h a két Tibi majd biciklivel jön haza én meg autóval. Igen ám, de kiderült, h ma (szombaton) szaunázós buli van itt. Marasztaltak, s mi szégyelltük ugyan egy kicsit, de azért maradtunk. Ma is jó volt, ma is későn értünk haza, s ma is otthagytuk a biciklit :))

Vasárnap aztán a kétkerekű is hazakerült. :))) És hétfőtől szigorú Tibike-program visszaállítás folyik. :)

Nézzétek meg ezt a kis videót, szombaton készült.

/>


Most pedig szép estét kívánok!

Bővülő szókincs

Ezennel felsorolom, h eddig milyen szavakat tud a mi kis hősünk!

Az állatok közül megmutatja, hogy csinál a kutya (ezt nem tduom leírni, hogy csinál, mert magyar karakterekkel nem írható le, ugyanis a kicsi száját ki sem nyitja hozzá). Aztán a cica (mnáááá), aztán a tehén (mmm) - ezt kéne látni, olyan kis összecsücsörített száj :D

Ezenkívül "hámm", ez minden, ami kajával kapcsolatos. De mostanában ő szereti fogni a kicsikanalát, és amikor bekapja, akkor mondja, hogy "hámm". Legtöbbször amire bekapja, arra már semmi sincsen rajta. Amit mártott vele, az már régesrég landolt a szőnyegen, a sarokülőkén, az abroszon, a széken vagy a ruháján. Az előkén ritkán.

Ezen kívül van a telefonálás bemutatása, amikor azt mondja, hogy hö vagy ha, vagy ho?... nem csak telefont, hanem bármi egyebet a fülecskéjéhez tart és mondja, hogy "hö".

És amikor valami hangot hall, akkor is azt mondja, hogy "hö". Ehhez felemeli a kicsi tömzsi mutató ujjacskáját. Ha a szomszéd zárja az ajtóját, repülőgép hallatszik vagy vonat... szóval ha valami hangra kell figyelni, akkor azt így jelzi.

Hát kb ennyit beszél a mi nyelvünkön a mi kicsi fiacskánk, de ezen kívül sokmindent mond a saját nyelvén és annyira tud mutogatni, hm-getni, nyávogni, sírni, huncutkodni, hogy mi majdnem száz százalékosan megértjük Őt! :)

Igazi hiszti!

Kéremszépen, egy világ omlott össze bennem. Ekkora hisztit tud csapni az én fiam? Az enyééém? Amikor azt hittem, h a képét ki lehetne tenni a szentek közé a templomba :(((

Elölről kezdem: 2 napja csak esik, hideg van és az embernek még élni sincsen kedve. A játszótér vizes, a fű, a járda, a padok, midnen vizes. Kimenni nem lehet. De egész nap a házban maradni sem lehet... Délelőtt benéztünk a suliba, hogy szívjunk egy kis iskolaszagot. Jókor érkeztünk, a könyvtáros néninek szülinapja van, volt kávé és finom kalács is. De nem is erről akartam mesélni. Hanem: délután elmentünk plázázni a Pólusba. Előszöris a Grigóban felszedtük Ákoskát és az anyukáját, majd onnan irány a Polus. A Miniblu-ban le vannak árazva a kisautók, így aztán bevonultunk és anyukákul önfeledten válogattunk. Nem is lett volna ezzel semmi baj, de a kassza felé Tibikém észrevette a bicikliket, tricikliket, autócskákat. Azokat, amikre rá is lehet ülni. Hát amíg kifizettem a kasszánál a cuccot, addig el is szabadult. Érdekes, hogy máskor nem tudok elmenni a wc-ig, úgy üvölt utánam, most pedig tisztára elfelejtette, hogy neki létezik anyja, csak ment motorozni! Végeztem a kasszánál, aztán visszaléptem a fiamért.
Nahááát... ezt a cirkuszt. Annyi ember előtt... csak üvöltött, én őt be a hónomalá és rohantam kifelé. Még 1o perc múlva is hüppögött, az arca el volt torzulva a dühös 
bömböléstől.
Volt a táskámban egy dobozos hűsítő (még Szovátáról maradt, azóta tartogatom "vésztartaléknak"), azzal megkínáltam. Bevágta a 2 decit és utána is csak 
hüppögött.

El akartam vinni a mosdóba, hogy mossam meg a képét hideg vízzel. Már majdnem oda is értem, amikor megláttam, hogy a mosdók felé egy IGAZI BICIKLIÜZLET előtt kell elmenni. Úgy jöttem visszfelé mint a kisangyal, lábujjhegyen, nehogy elölről kezdődjön a "buli". Végül találtam egy szökőkutat, s abba mártottam a kezem, hogy a krokodilkönnyeket letöröljem a gyermekem arcocskájáról.

Aztán valahogy elfelejtette a bicikliket, tricikliket, autócskákat, bementünk a Carrefour-ba soppingolni. Ott meg folyamatosan nyomtuk a gyerekekbe a kekszet, csakhogy csend legyen! Na ennyit az elvekről és a következetességről...

Jobbkezes!

Régóta figyelem, hogy vajon jobb- vagy balkezes-e Tibike? Eddig nem tudtam eldönteni, mert ha kaját adtam, akkor néha a jobb, néha pedig a bal kezével gyömöszölte a szájába. Amikor fogat mos, akkor is néha a bal, máskor a jobb kezébe fogja a fogkefét. Szóval kb egyforma arányban használta hol egyiket, hol másikat. Azonban egy ideje figyelem, hogy enni már szinte mindig csak jobbkézzel eszik. A fogkeféjét sokáig a balban fogta, amikor berágta (azért belátom: túlzás fogmosásnak nevezni) de egy ideje áttért jobbra és elég kitartó...

Ma már ki merem jelenteni, hogy jobbkezes a drágánk.

Piacolás, őszi eltevés és hátha házvásárlás is lesz

Nagy dolog történt ma is. Ugyanis ma először voltunk gyalog a piacon! Nekem egyedül 3 perc lenne odamenni, de ketten mentünk vagy húszat is. Sok dolog akadt útközben: megnézni egy csomó autónak a kerekét, aztán a másik kerekét. Akkor biciklisek is jöttek-mentek. Sőt: egy lovacskát is láttunk. Addig álltunk mellette (hadonászva és "magyarázva") amíg a rajtaülő cigók kikukázták magukat. Remélem nem zavartuk őket :))
Vásároltunk őszibarackot, sárgadinyét, sőt, egy hirtelen elhatározásból egy kg áfolyát is vettünk, ebből szörp lesz, már útnak is indítottam.

Be vagyok pörögve, a tegnap ugyanis kompótot tettem el: sárgadinye és őszibarack kompót. A dunsztolástól kicsit féltem, de Csannával konzultáltam telefonon és rájöttem, h nem lehet elrontani.

És persze pezsgünk folyamatosan, egyre inkább meg akarjuk venni azt a házat (amit "Pika" árul Györgyfalván). Erről még mesélek. Nem most, mert felébredt Tibike és ideges, szeretné, hogy az
állatokat nézzük a könyvében, ne pedig a laptop-on írkáljak...

Hőstettek

Máris kezdem mesélni a fiam hőstetteit:

1. tegnap először feljött a saját lábán a negyedik emeletre! Pontosabban: 3 és fél emeletet jött. Az első felet felhoztam, mert lent meg volt kötve egy bicikli és féltem, nehogy visszamenjen HOZZÁ.

2. felmászott a székre, a székről átpréselte magát a sarokülőkére. Ott megragadta az etetőszékét és vigyorgott felém, hogy látom-e milyen ügyes. Majd mondtam neki, hogy "na, ülj be ügyesen a székedbe". És láss csodát: bemászott egyedül!

Nos, ilyen hőstettekre képes a kissrácunk mostanában! Mi persze büszkék vagyunk rá!

Indulunk

Miután már több mint egy éve készülök blogot kezdeni, hát itt az ideje. Nem?

Hármunkról fog szólni: Réka és a két Tibi. De azt hiszem, leginkább mégis Tibikéről. Furdall a lelkiismeret, h más anyák milyen lelkiismeretesek, vezetnek babanaplót. Én nem írtam, mert azt gonodltam, h mindenre emlékezni fogok. Hát nem. Tibike még csak 1 éves és 4 (majdnem 5) hónapos, de már nem emlékszem, h mikor nőttek ki a fogai, azt tudom, h most 8 van összesen. Mikor mit evett, mikor állt fel, mikor kezdett mászni, stbstb... Szóval már nem emlékszem semmire, de innen tova másképp lesz, szorgalmasan jegyzetelek!

Remélem kerül majd olyan is, aki elolvassa :)