Ebbe a Selgrosos szatyorba akartuk berakni az ajándékokat, de Tibike lenyúlta :))
2008. december 22., hétfő
2008. december 18., csütörtök
Kéremszépen a gyerplő... az kicsúszott
...s még csak azt sem tudjuk, h mi volt a hiba? :-o
Az alvásról van szó... Vagy 3 hétig (minimum!) fúrt a szomszéd. Azt hittük, hogy az egész épületet szét akarja bontani, annyit fúrt. Tibike persze nagyon fél a fúró hangjától. Hetekig alig tudtuk összehozni a déli alvást. Elaludt volna, fúrtak, elaludt, fúrtak, mire riadtan, rémülve pattant fel, bőgve. Rémes volt. Hát én azt hiszem, h abban a periódusban és éppen ezért vettem többször is magam mellé a nagy ágyra, s úgy aludtunk tízperceket, amennyiket lehetett két fúrás között.
Summa summárum oda jutottunk, hogy a gyermek nem hajlandó elaludni a saját ágyában. Feláll és állva szopja az ujját. Ha megunta, akkor nyöszörög, s ha nem elégedett a mi reakciónkkal, akkor ez átmegy üvöltésbe. Aztán persze ő győz, áttesszük a mi ágyunkra s ott 2 percen belül elalszik. Ez így megy este is, már pár napja, s a déli alváskor is. A különbség csupán annyi, hogy este, elalvás után simán visszatesszük az ő ágyába, ő ezt meg se hess, csak persze reggel, ahogy megébred, rögtön reklamál s vesszük is be közénk, ez 7 után van, az édesapja felkelése előtt egy félóra, mondom: kb.
Nos, a déli alvás, az nem az a mélyalvás-típus! Akkor ha megmoccintom, rögtön felébred. Ma is már 3-szor aludt el, mert 2-szer megpróbáltam betenni az ő ágyába. Most le kéne mennem a boltba, ami tényleg csak tíz perc, mert a bácsi bódéja itt van a lépcsőházzal szemben, írtó közel. Kéne sütőpor s egy pár ilyen cucc... De nem tudom, h le merek-e menni így, h a gyerek nem az ő ágyában van... Hm...
De nem ez a legnagyobb gond...
Hogy fog visszaszokni arra, hogy az ő ágyában aludjék el? :((
Röhelyes, h nekünk tényleg soha de soha ilyen jellegű gondunk nem volt, születése óta ott aludt, ahová letettük... Hogy mi lett vele? Segítség!!! (Ha van valami jó tippetek ezzel kapcsolatosan: szívesen veszem.)
És még ezután megyünk haza (Medgyes, Szentgyörgy) 2 hétre, majd a gyereket még otthagyjuk, zóval neki 3 hét összesen. Az ágyát nem visszük, végig nagyágyban fog aludni (néha egyedül, néha velünk, attól függ, h hogy lesz hely)...
Na, majd meglátjuk...
2008. december 16., kedd
Egy újabb zsufis 7végét éltünk túl
Szerencsére már előre látható volt a zsúfoltság. Így időben megkérhettük Csannát, h jöjjön fel bébizitternek. A nagy kérlelés... hát tkp. csak szólni kellett :) Csak szombat este Csannika hazavonatozott, mert vasárnap fellépett a kórus és ugye egy lelkiismeretes kórustag nem hiányozhat :)
Szóval csütörtökön este megérkezett Csannika. Már akkor elrohantam itthonról, h edzenek egy kicsikét kettesben Tibikével.
Pénteken délelőtt kiautóztam a városba s a lehető legtöbb minden dolgomat elvégeztem, közben befutottam a suliba is, kicsit pletyóztunk a kollégákkal.
Aztán péntek este 6ra elbuszoztam a céghez. Ott már át volt alakítva a terep. Volt svédasztal és iszonyú hangos zene, buli ezerrel. Valahogy nem volt olyan nagy kedvem a szökdöséshez, 1-ig csak a lányokkal beszélgettem. Enikővel, Szöszövel, majd Timivel különvonultunk és tárgyaltuk a világ dolgait. (Itt volt Lehel felesége, akik nemrég költöztek haza Budapestről Lövétére. Rééééég az ideje nem találkoztunk, így volt kitárgyalnivaló bőven...)
Valami 4 óra körül értünk haza s feküdtünk le. Szombat reggel 11-kor már ott voltam az Életfa Egyesület szervezte Adventi Sokadalomban. Egész nap ott szobroztam a stand mellett s árultam a hordozókendőket. Olyan rengeteget nem adtam el, de meg vagyok elégedve. És nem utolsó sorban egy csomó szórólapot is kiosztottam.
Hazajöttem ebédelni. Akkor Tibi kivitte Csannát az állomásra, majd mind a 3-an visszamentünk a sokadalomba. Nagyon jó szervezés volt, nagy zsibaly, nagy hangzavar... Az az érzésem, h elszoktam a sulizajtól. :))
Megnéztük a Tarisznyás együttes jótékonysági koncertjét, nyertünk pár dolgot a tombolán (egy száz darabos puzzle-t é egy éves előfizetést a Gyopár folyóiratra. Juhé!)... aztán ngy hullafáradtan hazajöttünk 9 körül.
Vasárnap délelőtt itthagytam a fiúkat s elmentem 11-re babát varrni. 3-ra éppen csak, h beestem az ajtón...
Vasárnap még kidíszítettem cukormázzal az adventi naptáramat, s pár apró figurát is: a fenyőket s a csengőket... Muszáj lesz süssek még egy fél adag mézest, mert olyan profi formákat vettem: mikulás, hóember, üstökös, angyalka... s egy csomó minden... :)
Aztán hétfőn azt sem tudtam, hogy hol a fejem.
De ma már szerda és pontosan egy hét múlva jön az Angyal. Kezdtem várni :)
2008. december 15., hétfő
Különös hajnal
Jól kezdődik ez a hét, hétfőn hajnalban ugyanis furcsa dolgok történtek. Azzal kezdődött, hogy megébredtem, hogy ki kell mennem a vécére. Ez már önmagában furcsa, mert iszonyú ritka, hogy nekem éjszaka mászkálni kelljen.
Hát kérem, kinyitom a szemem és látom, hogy a fiam üldögél az ágyában és szopja az ujját. Na, gonodolom magamban, vajon ez a gyermek máskor is szokott a maga csendességében szopikálni éjszaka, vagy neki is kivételes ez a nap?
Na mindegy, felállok s elindulok kifelé. Erre annyira megrémült, h elkezdett hangosan és keservesen sírni. Én, hogy megnyugtassam, felvettem. S hogy a wc-re is ki tudjak menni, hát nem vissza az ágyába fektettem, hanem a mi ágyunkba. Tibi mellett már aludt is. De ha aludt, akkor hogy szopott? Nem értettem. Mindegy, elmentem ki, majd visszajöttem, megnéztem az órát, valami 4:18 volt, ha jól emlékszem. Befeküdtem a két Tibim mellé és aludtam nagyon nyugodtan...
Egyszer félálomban kinyitom a szemem, látom, hogy a férjem nincsen az ágyban, a gyerek pedig alszik, de úgy, hogy áll hálózsákban az ágy mellett, rá van hajolva az ágyra és meg sem moccan. Azt hittem, hogy Tibi kiment a vécére, ő utána indult és úgymaradt. Nem is törődtem vele, mert gonodoltam, hogy Tibi kell érkezzen.
Aztán... fogalmam sincsen, hogy egy másodperc vagy egy negyed óra telt-e el, de egyszercsak a gyermek elkezdett lefelé csúszni, mint egy zsák pityóka. De belerezzent s gyors mozdulatokkal, mint egy kicsi mókus, visszamászott, persze én is odakaptam s segítettem neki.
Nem stimmelt, hol lehet Tibi, a vécéről ejsze már vissza kellett volna érnie. Szólítom hangosan, hát a sarokülőkéről szól: ittvagyok!
Azzal akkorát aludtam, hogy valami nagyon halvány emlékem van arról, hogy fekvőtámaszokat csinált elmenés előtt, valamit ivott is... talán... Aztán szólt hogy megy s bezárja az ajtót. Mikor Tibike ébresztett, arra már hűlt helye volt Tibinek, álmosabb voltam mint az elmúlt hónap bármelyik napján... Hmmm...
Persze Tibi nem pont így emlékszik, szerinte nem akkor szólítottam, meg más apró eltérések is vannak. Ő azért vonult máshová, mert nem fért. Csak azt nem értem, hogy miért nem tette inkább vissza az alvó gyereket az ágyába, ha tényleg nem fért, mit nyomorgott a kanapén? :))
Na mindegy, lényeg, hogy általában jól alszunk, ma hajnalban valami furcsaság történt, nem is tudjuk micsoda...
2008. december 11., csütörtök
Szemfogak
Azt mondják a legeslegfájdalmasabb az összes fog kibújása közül a szemfog kibújása.
Tibikének minden foga úgy bújt ki, h napokig nyűgös volt, nyálazott, aztán megjelent egy fog, s elmúlt a nyálazás s a nyűgölés.
Most ez a sok betegség... Gondoltam azért nyűgös a babám, mert beteg. Enni sem akart, csak ami elég puha. Napokig kihagyta a reggeli "katonákat", az almát csak reszelve ette meg, pedig már egész ügyesen rágta a kockára vágott almát is egy ideje. Nyálazott, de én azt hittem, hogy a betegségével függ össze, mert az orra is folyt erősen, könnyezett is.
Nos, summa summárum: ma reggel lovagolunk, aztán mondom "fogózz meg jól, mert lelógatlak". És ahogy lelógatom az ölömből s ő vigyorog, hát meglátom, hogy a két felső szemfoga 1-1 tűhegynyire látszik!
Hűűű, megörvendtem erősen! Van aki éjszakákon keresztül nem alszik, csak üvölt... De hálistennek az éjszakázás elaludt, az üvöltés is. Nagyszerű fiunk van! Megúsztuk a szemfogakat kis "fogyókúrázással" :)
Még 6 tejfogat várunk ahhoz, hogy teljes legyen a kép: felül a két leghátsót, alul pedig 2 szemfogat és a 2 leghátsót.
:)
Tibikének minden foga úgy bújt ki, h napokig nyűgös volt, nyálazott, aztán megjelent egy fog, s elmúlt a nyálazás s a nyűgölés.
Most ez a sok betegség... Gondoltam azért nyűgös a babám, mert beteg. Enni sem akart, csak ami elég puha. Napokig kihagyta a reggeli "katonákat", az almát csak reszelve ette meg, pedig már egész ügyesen rágta a kockára vágott almát is egy ideje. Nyálazott, de én azt hittem, hogy a betegségével függ össze, mert az orra is folyt erősen, könnyezett is.
Nos, summa summárum: ma reggel lovagolunk, aztán mondom "fogózz meg jól, mert lelógatlak". És ahogy lelógatom az ölömből s ő vigyorog, hát meglátom, hogy a két felső szemfoga 1-1 tűhegynyire látszik!
Hűűű, megörvendtem erősen! Van aki éjszakákon keresztül nem alszik, csak üvölt... De hálistennek az éjszakázás elaludt, az üvöltés is. Nagyszerű fiunk van! Megúsztuk a szemfogakat kis "fogyókúrázással" :)
Még 6 tejfogat várunk ahhoz, hogy teljes legyen a kép: felül a két leghátsót, alul pedig 2 szemfogat és a 2 leghátsót.
:)
Kedvenc szomszédaink
Meghalt szegény Maria néni. A földszinten lakott, 77 éves volt, sánta, nagyon vastag szemüvege volt és nagyonnagyon ráncos bőre. Sokat üldögélt a többi nénikékkel a lépcsőház előtti padon. Amíg Tibike nem votl megszületve, addig nem is nagyon beszéltem a nénikkel. De amikor alvó picurka babával kimentem levegőzni, eleinte csak ide a környékre, hát mindig beszélgettünk kicsit. Jöttek, megnézték a babát, köpködtek: püj-püj, nehogy megigézzük. Általában azért aggódtak, mert a fiúcskát nem öltöztettem fel eléggé, nem tettem neki sapkát, de volt, h azért is, mert nem kötöttem piros szalagot a karjára. Nos, ez a Maria néni magyarul beszélt Tibikéhez. Aztán egyszer elmesélte nekem, hogy két fia volt, de az egyik meghalt, a kolozsi tóba fulladt. Szegény el is sírta magát.
Nos, Maria néni még az ősszel meghalt, az örökösök pedig nekifogtak renoválni a lakását, hogy tudjanak beköltözni. Ezzel nem is lenne baj, de Tibikém már hetek óta a fúrógép iszonyú hangjára riad fel, vagy a majdnem kibírhatatlan kopogásra. Ha ébren van, akkor mondja, hogy "koko" (kopp-kopp -ot jelent).
Ez a lakrész a földszinten van, nem is pont alattünk, hanem egyel "arrébb", mégis iszonyúan hallatszik minden: fúrás, kapirgálás, kopogás, flexelés, s mittudommilyen ismeretlen hangok. Lentről láttam, hogy tettek termopán ablakokat, boltívesre átalalkították az erkélyre a kijáratot, a falakat glettelték és lefestették. S még nem tudom, h miket csinálnak s főleg, h mennyit tart még... :(
Tibike most is alszik, de úgy kopolják a fűtőtesteket, hogy szerintem ez az alvás nem fog sokat tartani. Mindenesetre ha felverik, akkor leviszem, h pesztrálják ők ma délután...
SZÖRNYŰŰŰŰ!
Remélem Karácsonyra befejezik...
2008. december 10., szerda
NEM, NEM, NEM és NEM
Hát ha nem szégyellném leírni, akkor elmesélném a sárosi szomszéd néni és a fia történetét. Iszonyú csúnyán beszélnek (és hangosan). Egymással is s másokkal is... S egyszercsak halljuk a szomszédból a fiú rettenetes dumáját, mire a saját anyja: "hallgass gyermek, honnan az anyád... -ból tanulsz te ilyen beszéldet?"
Hát ez a történet csak azért talál ide, mert Tibikénk mostanában néha magában gyakorlatozik, mondogatja, hogy "nemm nemm nemm nemm nemm". Csak úgy mondogatja... Olyankor is, amikor nem kérdeztünk semmit. Amikor egyedül játszik, akkor is "átismétli" a tudományt.
Aztán ha valamit kérdezünk, vagy mondunk, vagy valamire kérjük, akkor nagy büszkén kijelenti, hogy NEMM! - És mi csodálkozunk, hogy vajon honnan tanulja?
Na lássuk csak, hogy vajon honnan? Egész nap egyéb nincsen:
Tibike: NEM csavarjuk le a vécépapírt!
NEM nyúlunk a hifihez!
NEM bántjuk a kályhát!
NEM, a ler ajtóját sem nyitogatjuk!
Az asztal tetejére NEM mászunk fel!
A mosogatóból a mosatlan edényt NEM vesszük ki és NEM visszük be a szobába!
A fényképeket NEM gyűrjük össze!
A fülhallgató dugaszát NEM nyomkodjuk be a laptopon található minden lyukba!
A cipőket NEM tesszük fel az asztalra és az ennivalót NEM tesszük a földre!
A játékkalapáccsal NEM püföljük a bútort!
S akkor a kérdésem: a gyerek kitől tanulja ezt a sok NEM-et? Mindenre rávágja kapásból: NEMM!
Mindezekmellett az a megérzésem, hogy beírhatán a googel-be, hogy "dackorszak"...
2008. december 8., hétfő
Advent második hete
Ez kéremszépen, ahhoz képest, h Adventről van só, elég bulisra sikeredett.
Szerdán elmentünk kocsmázni. Marika, Zsófi, HRéka és kedves én :) 9kor találkoztunk az Insomniában és fél 2re értem haza. Hát elég füstös hely és elég drága is. Szóval a minőség/mennyiség/ár arány egészen... enyhén szólva: nem ad semmi okot megelégedésre. De jól telt na. A férjek szitteltek s mi kicsit iszogattunk. Közös négyünkben, hogy mindenkinek egy gyereke van, kb. egyidősök és persze segítőkész és megértő férjeink, akik nélkül az esti lazuás nem jöhetett volna létre, ezúton is szeretnénk köszönetet mondani :))
Csütörtökön déltán a suli előtt elsétálva hallottuk, h zene van a tanáriban. Bementünk, hát Mikulásbuli a javából! Onnak szépen 8 körülre hazavergődtünk. (Tibike miatt a többesszám.)
Pénteken HRékával megnztük a Bűn és bűnhödést. A bukaresti Bulandra színház adta elő, örülök nagyon, h elmentem, ugyanis ennyire jó színházi előadást rég nem láttam! Van ez a valamilyen fesztivál s ezért jöttek ide a Bulandrások (is). EZT írja HRéka az előadásról. A végén ottmaradtam a sajtótájékoztatón, ittunk egy pohárka bort, nagyszerű volt, de sajna megint éjféltájt sikerült hazaérni.
Szombaton felhívott egy régi osztálytársnőm, Bogec. Vele még padtárs is voltam egy évet és szobatárs az intriben. Itt van Kolozsváron, szeretné, ha találkozhatnánk. Hát nem mentem ki szombaton a táncházba, aznap sütöttem meg a mézespogácsámat. Az egészet. Eléggé meguntam a végére. Próbáltam egy olyan fenyőfa alakú adventi naptárat is, de sajnos a csillag a tetején kisséelégett :( A lüke fejemmel elfelejtettem, h a lerem egyik fele jobban süt s pont arról került a csillag. Kidíszíteni még azóta nem volt időm, de karácsonyig ejsze meglesz az adventi naptár is...
Vasárnap délutánt a Bulgakovban töltöttük Bogeccel. Fél4től este 8ig beszélgettünk, ittunk kávét, teát, forraltbort. Sajnálom szegény Bogecet. Azéer jó, h talált új munkahelyet s lakhat az anyukájánál! És még sokat maradtam volna, de haza akartam érni a fürösztésre. Hát sajnos lekéstem. Tibike az esti gyógyszereit vette be éppen, amikor megérkeztem.
Nos este nem felejtettük el meggyújtani a koszorúnk 2 gyertyáját. Az is eszünkbe jutott, hogy 6 éves évfordulója van a polgári esküvőnknek, ezen egyet jót röhögtünk, h na jól számontartjuk, ha elfelejtjük... Szerencsére megbeszéltük már, h a májusit tartjuk, nem a decemberit, amikor csak tízen voltunk, a család...
S ma, hétfőn reggel, akkora az orrom, mint egy hegy. Taknyolok, könnyezek, tüsszögök és alig bírok magammal. A Tibike gyógyszerei tegnap fogytak el... azért még ő is köhög... hm... vissza kéne menjünk a dokinénihez. Nem tudom mit lehetne okosabbat kitalálni, azt mégsem lehet, hogy én elkapom tőle, ő tőlem s adogatjuk, mint a pingponglabdát...
Na kívánok egy szép hetet mindenkinek! :)
2008. december 3., szerda
Angyalkakészítés
Itt volt Gréti néni Magyarországról, aki 82 éves és én szeretném, ha 72 évesen úgy nézek ki majd, mint Ő most. Megmutatott pár cselt, hogyan lehet a babának hajat varrni. Többféle frizuráról is szó volt, nagyon hasznosnak éreztem ezt a "találkát". Persze a Pozsony Katrin mühelyében, hol találkoztunk, a "pofám le volt szakadva" (bocs a kissé udvarhelyire sikeredett kifejezésért, de más nem jutott eszembe), hogy miket láttam. Kézzel készített angyalkák, manók, mikulások, királyok... csupa karácsonyi szereplő. De ezerszámra. Mind egy szálig kézimunka. Finom filc anyagból, a hajuk gyapjú, dísztés rajtuk aranyszál, gyöngyöcske, fényes csillagocska... Nem is lehet elmesélni. Remélme Edina majd átküld pár képet és engedélyt is ad a közzétételhez :)
Ott volt Soós Kata (aki midnen órában szülhet már, azért drukkol, hogy Borbála ne 4-én, vagyis ne névnapján szülessen), aki megmutatta az azelőtt nap tanult angyalka elkészítését. (Én arról hiányoztam.) Nos annyira megtetszett, h itthon is készítettem angyalkát krepp-papírból, Tibike segített, Tibi fényképezett. Majd a képekből, és perze hozzá apró magyarázatok... ésszetákoltam egy vagány kis ppt-t, amit ide nem tudok feltenni :(
(Ha valaki tudja hogyan lehet a pps-ből avi-t készíteni, kérem szóljon.)
Azért beteszek pár képet, h lássátok, milyen is az a krepp-angyalka :)
készülünk nekifogni
Készül a fejkendő
együtt ragasztózunk
így sikerült
(És közben eszembe jut Drága Nagymamám, aki pontosan 3 évvel ezelőtt hagyott itt bennünket. Mennyire tetszene Neki is ez a szép angyalka :)
Isten nyugtassa...)
december 3
Mindenekelőtt: Isten éltesse a 29 éves hugicámat! Igaz, még nem volt megszületve ilyenkor, csak majd éjfél előtt kicsivel...
A sütés: Évivel addig egyezkedtünk, h este meggyúrtuk a tésztát, mindenki a magáét, s úgy volt, hogy kedden megsütjük (tegnap). Errefel minden gyerek lebetegedett. Nórának gennyes mangulagyulladása van, Panninak nem is tudom, hogy mi, Tibike köhög az egész légzőrendszere kikészülve. Tehát sütés helyett doktornénikhez mentünk, majd összetelefonáltunk, hogy mindenkettőnk dokinénije nemhogy nem javasolja, de kifejezetten ellenzi, hogy más gyerekekkel találkoztassuk a csemetéinket.
Szóval amire hónapok óta készülök: elmarad! :(
Tibike egyébként az éjjel aludt a legrosszabbul, köhögött, szortyogott, krákogott s minden. Hajnali 6kor már inkább bevettem közénk. Egy csomót forgolódott, attól kezdve senki nem aludt.
Mostmár lenyugodtam, kidühöngtem magamat. A tészta ott a hűtőben s ma vagy holnap meg lesz sütve. Ma este pedig "titkos kocsmázást" szerveztünk 2-3 klubos csajszival, férjek beszervezve... Remélem jól fog elsülni! :) Majd beszámolok róla...
A sütés: Évivel addig egyezkedtünk, h este meggyúrtuk a tésztát, mindenki a magáét, s úgy volt, hogy kedden megsütjük (tegnap). Errefel minden gyerek lebetegedett. Nórának gennyes mangulagyulladása van, Panninak nem is tudom, hogy mi, Tibike köhög az egész légzőrendszere kikészülve. Tehát sütés helyett doktornénikhez mentünk, majd összetelefonáltunk, hogy mindenkettőnk dokinénije nemhogy nem javasolja, de kifejezetten ellenzi, hogy más gyerekekkel találkoztassuk a csemetéinket.
Szóval amire hónapok óta készülök: elmarad! :(
Tibike egyébként az éjjel aludt a legrosszabbul, köhögött, szortyogott, krákogott s minden. Hajnali 6kor már inkább bevettem közénk. Egy csomót forgolódott, attól kezdve senki nem aludt.
Mostmár lenyugodtam, kidühöngtem magamat. A tészta ott a hűtőben s ma vagy holnap meg lesz sütve. Ma este pedig "titkos kocsmázást" szerveztünk 2-3 klubos csajszival, férjek beszervezve... Remélem jól fog elsülni! :) Majd beszámolok róla...
2008. november 29., szombat
Advent
Már vagy 3 hónapja alig várom az adventi készülődést. Erre mit ad Isten, ma rájövök, h holnap már Advent első vasránapja, nekem se koszorúm se semmim. Meg akartam sütni az idén is mézesből az adventi naptárat. Egyezkedtünk is Évivel, hogy együtt sütünk az idén... Hm...
Na, gyorsan fel is hívtam Évit, a héten sütünk, részletek később.
Addigis midenkinek ajánlom figyelmébe az adventi naptárat! Aránylag egyszerű elkészíteni. A tavaly 3-at készítettem, egyet Borócinak, egyet magamnak s egyet vittem a tombolára. Mikuláskor tomboláztunk a kismamaklubban! Egyik szebb volt, mint a másik. EGyik pl. így nézett ki:
Na, gyorsan fel is hívtam Évit, a héten sütünk, részletek később.
Addigis midenkinek ajánlom figyelmébe az adventi naptárat! Aránylag egyszerű elkészíteni. A tavaly 3-at készítettem, egyet Borócinak, egyet magamnak s egyet vittem a tombolára. Mikuláskor tomboláztunk a kismamaklubban! Egyik szebb volt, mint a másik. EGyik pl. így nézett ki:
2008. november 21., péntek
Ki bírja jobban?
Azt hiszem, h Hangának igaza volt!
Mondtam neki, hogy Tibikét egy hetecskére Medgyesen hagyom édesanyáméknál, csak izgulok, h vajon hogy fogja bírni? És Hanga megmondta: "ő jól! de te?"
És így is lett:
Hétfőn s kedden takarítottam.
Kedd este Haggard koncert és utána kiviseltük magunkat Zsuzsikával és Lehellel (kéziiek).
Szerdán regenerálódtunk :))
Csütörtök reggel átgonodltam, h még két egész napot ki kell bírnom.
Péntek reggel már valósággal szenvedtem.
Most itt van péntek este és legszívesebben előre vinném az órát, h legyen már reggel s induljunk!!!
A héttel egyébként elégedettek vagyunk, egy csomó mident elintéztünk, amit már rég el akartunk, de gyerekkel nehézkes lenne.
A szomorú hír, hogy ma kivettem a hormoneredményeimet és pofám leszakadt: pajzsmirígy alulműködésnek néz ki. Kértem is időpontot Tűű dokihoz, várom, h válaszoljon a recepciós csajszika, hogy mikor menjek. Majd valamikor jövő év elején szeretnék.
Persze idétlen LH:FSH arány (2-nél nagyobb!!!) is van, szóval kész agyrém, h milyen ócska eredményeim lettek. Gondolom, h nem lesz menekvés a thiroxin elől. De nem akarom elkiabálni, majd szólok, h Tűű doki mit mondott. Addigis megpróbálok nem idegelni.
Legyen már reggel!!! :)
Mondtam neki, hogy Tibikét egy hetecskére Medgyesen hagyom édesanyáméknál, csak izgulok, h vajon hogy fogja bírni? És Hanga megmondta: "ő jól! de te?"
És így is lett:
Hétfőn s kedden takarítottam.
Kedd este Haggard koncert és utána kiviseltük magunkat Zsuzsikával és Lehellel (kéziiek).
Szerdán regenerálódtunk :))
Csütörtök reggel átgonodltam, h még két egész napot ki kell bírnom.
Péntek reggel már valósággal szenvedtem.
Most itt van péntek este és legszívesebben előre vinném az órát, h legyen már reggel s induljunk!!!
A héttel egyébként elégedettek vagyunk, egy csomó mident elintéztünk, amit már rég el akartunk, de gyerekkel nehézkes lenne.
A szomorú hír, hogy ma kivettem a hormoneredményeimet és pofám leszakadt: pajzsmirígy alulműködésnek néz ki. Kértem is időpontot Tűű dokihoz, várom, h válaszoljon a recepciós csajszika, hogy mikor menjek. Majd valamikor jövő év elején szeretnék.
Persze idétlen LH:FSH arány (2-nél nagyobb!!!) is van, szóval kész agyrém, h milyen ócska eredményeim lettek. Gondolom, h nem lesz menekvés a thiroxin elől. De nem akarom elkiabálni, majd szólok, h Tűű doki mit mondott. Addigis megpróbálok nem idegelni.
Legyen már reggel!!! :)
2008. november 14., péntek
Blúzvásárlás a Iulius Mall-ban
Reggel elmentem vért vetetni, egész hormonsort nézetek, kezdjük a nagy hűhót elölről. (Nehogy még egyszer valaki azzal álljon elő, h a második gyerek könnyebben jön, mint az első, mert megverem. De nem erről akarok írni.)
Hazafelé jövet láttam egy kirakatban, h jó nagy akciók vannak egy ruhásüzletben. De persze még nem volt nyitva. Délután visszamentünk Tibikével, h hátha kapok valamit magamnak.
Első körben Tibike befutott az öltözőfülkébe, aztán visszajöt, lehúzott valami sálakat a polcról, majd megpiszkált néhány övet. Amikor egy női táskát próbált szétpiszkálni, akkor elnézést kértem és kijöttem az üzletből.
Na, gonodltam: állj meg világ, van itt gyermekmegőrző, megkeresem! Meg is találtam, de kiszúrtak velem. Az van kiívra, h csak 3 év fölötti gyermeket lehet otthagyni, annál kisebbel ott kell maradnia vele valakinek. Hát így könnyű, gondoltam és visszamentem Tibikével, csakhogy egy másik üzletbe.
Ott is volt randallírozás rendesen. Itt felpróbáltam egy blúzot. A próbafülkébe persze bevittem Tibikét is, aki felfedezte, h a mellettünk lévőben is van valaki. MIndenáron át akart mászni oda, alig bírtam visszafogni (két fülke között van fal, de csak térdtől felfelé, tehát egy ekkorka gyermeknek semmiség átmászni oda). Szóval Tibikét szorítottam a két térdem között, ahogy csak bírtam, nehogy elszabaduljon, én meg vetkőztem-öltöztem.
A kötött pulcsik egy asztal-szerűségre voltak kitéve, Tibike pedig rájött, hogy milyen nagyszerű azok alatt négykézláb futni el előlem. Rendesen azt hitte, h bújócskázunk s én minél idegesebben kerültem meg kívülről azokat az asztal-szerűségeket, ő annál nagyobb csatakiálltással futott át alatta a tuldó felére.
Megvettem két blúzot, s már alig vártam, h eltűnjünk.
Aztán éreztem, h olyan fáradt vagyok, hogy menten öszeesek. Még beugrottunk ketten az Uchan-ba. Ott Hanga kétségbeesetten kereste Ajnácskáját, aki jó bulinak tartotta elszökni. Hanga elment, de sembejött később Melinda néni az unokájával, szóval most a nagymama és Ajna keresték Hangát. Aztán mindenki midnenkit megtalált s mi is valahogy hazatámolyogtunk.
Konklúzió: gyerekkel vásárolni nem a legegyszerűbb dolog!
Hazafelé jövet láttam egy kirakatban, h jó nagy akciók vannak egy ruhásüzletben. De persze még nem volt nyitva. Délután visszamentünk Tibikével, h hátha kapok valamit magamnak.
Első körben Tibike befutott az öltözőfülkébe, aztán visszajöt, lehúzott valami sálakat a polcról, majd megpiszkált néhány övet. Amikor egy női táskát próbált szétpiszkálni, akkor elnézést kértem és kijöttem az üzletből.
Na, gonodltam: állj meg világ, van itt gyermekmegőrző, megkeresem! Meg is találtam, de kiszúrtak velem. Az van kiívra, h csak 3 év fölötti gyermeket lehet otthagyni, annál kisebbel ott kell maradnia vele valakinek. Hát így könnyű, gondoltam és visszamentem Tibikével, csakhogy egy másik üzletbe.
Ott is volt randallírozás rendesen. Itt felpróbáltam egy blúzot. A próbafülkébe persze bevittem Tibikét is, aki felfedezte, h a mellettünk lévőben is van valaki. MIndenáron át akart mászni oda, alig bírtam visszafogni (két fülke között van fal, de csak térdtől felfelé, tehát egy ekkorka gyermeknek semmiség átmászni oda). Szóval Tibikét szorítottam a két térdem között, ahogy csak bírtam, nehogy elszabaduljon, én meg vetkőztem-öltöztem.
A kötött pulcsik egy asztal-szerűségre voltak kitéve, Tibike pedig rájött, hogy milyen nagyszerű azok alatt négykézláb futni el előlem. Rendesen azt hitte, h bújócskázunk s én minél idegesebben kerültem meg kívülről azokat az asztal-szerűségeket, ő annál nagyobb csatakiálltással futott át alatta a tuldó felére.
Megvettem két blúzot, s már alig vártam, h eltűnjünk.
Aztán éreztem, h olyan fáradt vagyok, hogy menten öszeesek. Még beugrottunk ketten az Uchan-ba. Ott Hanga kétségbeesetten kereste Ajnácskáját, aki jó bulinak tartotta elszökni. Hanga elment, de sembejött később Melinda néni az unokájával, szóval most a nagymama és Ajna keresték Hangát. Aztán mindenki midnenkit megtalált s mi is valahogy hazatámolyogtunk.
Konklúzió: gyerekkel vásárolni nem a legegyszerűbb dolog!
2008. november 13., csütörtök
Újabb extra produkció
Hát, hogy ki produkciózik? Természetesen Tibike :)
A helyzet az, hogy egyre leleményesebb kell legyek, egyre komplikáltabb barikádokat készítsek az aprócska lakásunkban. De Tibike sokmindent megold, mindenen előbb-utóbb átmászik, vagy átgázol, vagy valami.
A hifitorony a lakásunk egyik legizgalmasabb pontja. Már annyit barikádoztam, h legközelebb valami magasáati helyet kéne neki keríteni. De a plafonra mégsem tehetem.
Na szóval:
odaér Tibike a hifitoronyhoz.
Első lépés: a hangerőt a maximumra tekeri. (Ezért aztán minden bekapcsoláskor nagyon nagy gondunk kell legyen, h előbb lecsavarjuk azt a nagy gombot. Már volt, h erről megfeledkeztem és NAGYON megijedt, egy fél napig kellett utána vigasztalni.)
Második lépés: A CD-lejátszó rész bekapcsolása. (Ez simán megy. Határozottan odanyúl és benyomja a bekapcsoló gombot. Gonodlkodás nélkül. Ettől kigyúlnak a fények és ez a megelégedettség érzését kelti benne.)
Harmadik lépés: kinyitja magát a CD-tartót. (Ez még nem megy egyértelműen, több gombot is megnyom amíg ez sikerül, de látszik, h ezt kereste, mert megelégedettségének hangot ad - lásd hátranéz rám és hatalmasat mosolyog.)
Negyedik lépés: valami apró játékod betesz a "lyukba". A CD-tartó közepén van egy lyuk. Szépen valami apró játékot odatesz, az leesik. Felveszi a földről s újra "bedobja". Rendesen kosarazik.
Az igazság az, h féltem: letöri. Nem engedtem túl hosszan szórakozni ezzel. Meg is sértődött, veszekedett is velem, majd könyörgött majd keservesen sírt. De nem esett meg a szívem rajta, nem: újabb barikádot építettem a hifi elé. Még komplikáltabbat!
A helyzet az, hogy egyre leleményesebb kell legyek, egyre komplikáltabb barikádokat készítsek az aprócska lakásunkban. De Tibike sokmindent megold, mindenen előbb-utóbb átmászik, vagy átgázol, vagy valami.
A hifitorony a lakásunk egyik legizgalmasabb pontja. Már annyit barikádoztam, h legközelebb valami magasáati helyet kéne neki keríteni. De a plafonra mégsem tehetem.
Na szóval:
odaér Tibike a hifitoronyhoz.
Első lépés: a hangerőt a maximumra tekeri. (Ezért aztán minden bekapcsoláskor nagyon nagy gondunk kell legyen, h előbb lecsavarjuk azt a nagy gombot. Már volt, h erről megfeledkeztem és NAGYON megijedt, egy fél napig kellett utána vigasztalni.)
Második lépés: A CD-lejátszó rész bekapcsolása. (Ez simán megy. Határozottan odanyúl és benyomja a bekapcsoló gombot. Gonodlkodás nélkül. Ettől kigyúlnak a fények és ez a megelégedettség érzését kelti benne.)
Harmadik lépés: kinyitja magát a CD-tartót. (Ez még nem megy egyértelműen, több gombot is megnyom amíg ez sikerül, de látszik, h ezt kereste, mert megelégedettségének hangot ad - lásd hátranéz rám és hatalmasat mosolyog.)
Negyedik lépés: valami apró játékod betesz a "lyukba". A CD-tartó közepén van egy lyuk. Szépen valami apró játékot odatesz, az leesik. Felveszi a földről s újra "bedobja". Rendesen kosarazik.
Az igazság az, h féltem: letöri. Nem engedtem túl hosszan szórakozni ezzel. Meg is sértődött, veszekedett is velem, majd könyörgött majd keservesen sírt. De nem esett meg a szívem rajta, nem: újabb barikádot építettem a hifi elé. Még komplikáltabbat!
2008. november 4., kedd
Járdák, zebrák, forgalom, babakocsi. Kész bolondokháza!
Hát erről muszáj írnom. Most úgyis van időm, Tibi nézi a foccimeccset a cégnél.
Kérdem én: nagy kívánság-e az, hogy az ember elmenjen a tejboltig, vegyen 2 liter tejet s hazajöjjön? Már régóta tudom, h nem egyszerű feladat, noha igen közel van a tejbolt.
Indulás előtti logikázgatás: kendőben a gyermek már elég nehéz. Miért ne tologatnám a babakocsit, minthogy cipeljem a hátamon a 12 kilós csemetémet?... Babakocsi? De olyan hitvány a járda... és annyi a járdánparkoló kocsi... :(
És akkor következett a spanyol viasz feltalálása!
Aki ismeri a Marasti negyedet annak könnyebb elképzelni, de aki nem, annak elmondom: Mi a "gödörben" lakunk. Ez azt jelenti gyakorlatilag, hogy egy szinttel lennebb a főútnál. Szóval van a főút, amin jár a troli és mindenki más (borzasztó nagy forgalom van rajta egyébként, majdnem nonstop). Aztán az út mellett van egy jó nagy mart, s "alul" is van élet. :) Utcák, házak, tömbházak és minden egyéb, pl. épülő ortodox templom.
Nos a mi utcánk párhuzamos a fő úttal. (Csak ugyebár "lennebb" van.)
Eldöntöttem, h nem úgy megyek, ahogy szoktam. (A mi utcánkon végig, egyenesen át a zebrán, majd kicsit be a házak közé s ott fel a lépcsőn a magasabb szintre.)
Hanem felviszem a babakocsit a lépcsőkön itt a buszmegállónál, és a főúton, a jó járdán gurítom vígan végig a kocsit, s benne Tibikémet.
Csodálkoztam is, h ez annyira egyszerű megoldásnak tűnik, hogyhogy nem találtam ki hamarabb?
Szóval akkor:
negyedikről le,
kocsiból babakocsit ki,
Tibikét bele,
száguldani a buszmegálló felé, ahol a lépcsők vannak.
Eddig ok!
Ott véletlenül sincsen a lépcső mellett olyan izé, olyan meredekség, ahol lehetne a kocsit taszítani, dehogyis. És különben is minek? Ott fogom, kemény csaj vagyok, felkapom és kb. egy jó emeletnyit, felszaladok a lépcsőn mindenestől.
Valamiért azt hittem, h vége a bonyodalomnak, már csak el kell jutni egyenesen előre a tejboltig. De hogy hol volt az eszem, azt nem tudom. Vidám voltam, amíg eljutottam a hídig.
Ja igen, a híd! Ami 13 éven keresztül csak épült. Nem tudom kik építhették, vagy kik tervezték. De elég logikátlan és dísztelen. Hát a környéken nemhogy az nincsen kigonodolva, hogy mit csinál a babakocsis szülő, ááá, a babakocsis szülő az külön kategória, az mindenkinek nem juthat eszébe! De egyáltalán, h léteznek gyalogosok, szerintem ez sem jutott eszükbe az illetékeseknek. Hát ahhoz, h átjussak a híd egyik végéből a másikba, ahhoz kellett:
-elég sok lépcsőn kézben cipelni a babakocsit, és
-elég jó nagyot kerüljek.
Ha nem kerülök, akkor valahogy átevickélek zebrák nélkül, de olyan írtó nagy a forgalom és rengetegen úgy vágtatnak, úgy sietnek, h inkább kerülök.
(Bekerültem a híd alá, átmentem egészen, ott az átjárón, ami ahhoz a szintén logikátlan játszótérhez vezet, majd a mol benzinkút előtt el, ott át a zebrán.) Ezen szinte elütöttek, valamit kiabáltam is a sofőr után jó hangosan. Azt hiszem nem akarta hallani...
Utána megint átkecmeregtem egy girbegörbe aljú parkolón, és végül még egy zebrán. Na de ez luxus-zebra, van itt jelzőlámpa, csak meg kell nyomni a gombot s máris zöld a gyalogosoknak! Végül megérkeztem a Napolact-boltba, de másik irányból!
Hát nem akartam mérgelődni, el akartam felejteni az egész rémsztorit és már rég tudom (a hídalatt óta), hogy akármilyen hitvány is a mi utcánk, de ott megyek majd hazafelé, nem kóválygok a híd alatt!
Megvettem a 2 liter tejet és a tehéntúrót.
Aztán a hazafelé utat azzal kezdtem, h lementem a szintkülönbséget. Nemrégiben építettek az a lépcső mellett egy lejtőt, szóval itt már nem kell cipekedni.
Kiérek a házak közül, átmegyek egy zebrán s máris kezdődik a MI UTCÁNK (str. Dambovitei).
A kocsi rázkódik,
a kerekek ezerszer beakadnak a tankcsapdákba,
a kicsi éppen nem kap agyrázkódást, és
csakhogy elférek a felparkolt kocsik és a kerítések között.
Megint egy hitvány járdarész, itt ejsze bevezethették a gázt (vagy mit lehet tudni miért ástak) és szartak rá visszatömni rendesen...
Megint egy hitvány járdarész.
Megint.
Megint.
Felparkolt kocsi,
felparkolt kocsi,
felparkolt kocsi.
(Ezeknek legalább Tibike örvendett, mondta is, hogy "outó". Mindeniknek.)
Aztán amikor elérkeztem az Oncoshoz, ott már elszakadt a cérna. Ott ugyanis a hitvány járda elég széles ahhoz, hogy a kocsik KERESZTBE parkoljanak. A csúcs az volt, hogy az egyik zöldségárusnak nem volt elég polca a kipakoláshoz, még arra a maradék 3o centire ami a kocsi s a polc között lett volna, oda kirakott egy pityókásládát... gggggggrrrrrrrrrrrrrhhhhhhhhhhhh. Ezt megtalálja arrébb. Ugyanis jól belerúgtam. A kocsik mellett nem fértem el. De már annyira bedühödtem, h magyarul, jó hangosan szidtam a sofőröket, a pityókaárusokat, s midnent s midnenkit. EGy öreg leszólított, hogy hamarabb megöregedek, ne mérgelődjek. Aszonta menjek a polgármesteri hivatalba ("la primarie"). Aztán szembe evickélt egy másik anyuka babakocsival. Megálltunk, megbeszéltük, h ez tűrhetetlen. Aztán kicsit nyugodtabban mentünk tovább.
Nos hazaértünk.
Nem tudom más negyedekben hogy lehet közlekedni babakocsival, de én itt a környéken ezennel a próbálkozást befejeztem.
Hordozókendő rulez!
Kérdem én: nagy kívánság-e az, hogy az ember elmenjen a tejboltig, vegyen 2 liter tejet s hazajöjjön? Már régóta tudom, h nem egyszerű feladat, noha igen közel van a tejbolt.
Indulás előtti logikázgatás: kendőben a gyermek már elég nehéz. Miért ne tologatnám a babakocsit, minthogy cipeljem a hátamon a 12 kilós csemetémet?... Babakocsi? De olyan hitvány a járda... és annyi a járdánparkoló kocsi... :(
És akkor következett a spanyol viasz feltalálása!
Aki ismeri a Marasti negyedet annak könnyebb elképzelni, de aki nem, annak elmondom: Mi a "gödörben" lakunk. Ez azt jelenti gyakorlatilag, hogy egy szinttel lennebb a főútnál. Szóval van a főút, amin jár a troli és mindenki más (borzasztó nagy forgalom van rajta egyébként, majdnem nonstop). Aztán az út mellett van egy jó nagy mart, s "alul" is van élet. :) Utcák, házak, tömbházak és minden egyéb, pl. épülő ortodox templom.
Nos a mi utcánk párhuzamos a fő úttal. (Csak ugyebár "lennebb" van.)
Eldöntöttem, h nem úgy megyek, ahogy szoktam. (A mi utcánkon végig, egyenesen át a zebrán, majd kicsit be a házak közé s ott fel a lépcsőn a magasabb szintre.)
Hanem felviszem a babakocsit a lépcsőkön itt a buszmegállónál, és a főúton, a jó járdán gurítom vígan végig a kocsit, s benne Tibikémet.
Csodálkoztam is, h ez annyira egyszerű megoldásnak tűnik, hogyhogy nem találtam ki hamarabb?
Szóval akkor:
negyedikről le,
kocsiból babakocsit ki,
Tibikét bele,
száguldani a buszmegálló felé, ahol a lépcsők vannak.
Eddig ok!
Ott véletlenül sincsen a lépcső mellett olyan izé, olyan meredekség, ahol lehetne a kocsit taszítani, dehogyis. És különben is minek? Ott fogom, kemény csaj vagyok, felkapom és kb. egy jó emeletnyit, felszaladok a lépcsőn mindenestől.
Valamiért azt hittem, h vége a bonyodalomnak, már csak el kell jutni egyenesen előre a tejboltig. De hogy hol volt az eszem, azt nem tudom. Vidám voltam, amíg eljutottam a hídig.
Ja igen, a híd! Ami 13 éven keresztül csak épült. Nem tudom kik építhették, vagy kik tervezték. De elég logikátlan és dísztelen. Hát a környéken nemhogy az nincsen kigonodolva, hogy mit csinál a babakocsis szülő, ááá, a babakocsis szülő az külön kategória, az mindenkinek nem juthat eszébe! De egyáltalán, h léteznek gyalogosok, szerintem ez sem jutott eszükbe az illetékeseknek. Hát ahhoz, h átjussak a híd egyik végéből a másikba, ahhoz kellett:
-elég sok lépcsőn kézben cipelni a babakocsit, és
-elég jó nagyot kerüljek.
Ha nem kerülök, akkor valahogy átevickélek zebrák nélkül, de olyan írtó nagy a forgalom és rengetegen úgy vágtatnak, úgy sietnek, h inkább kerülök.
(Bekerültem a híd alá, átmentem egészen, ott az átjárón, ami ahhoz a szintén logikátlan játszótérhez vezet, majd a mol benzinkút előtt el, ott át a zebrán.) Ezen szinte elütöttek, valamit kiabáltam is a sofőr után jó hangosan. Azt hiszem nem akarta hallani...
Utána megint átkecmeregtem egy girbegörbe aljú parkolón, és végül még egy zebrán. Na de ez luxus-zebra, van itt jelzőlámpa, csak meg kell nyomni a gombot s máris zöld a gyalogosoknak! Végül megérkeztem a Napolact-boltba, de másik irányból!
Hát nem akartam mérgelődni, el akartam felejteni az egész rémsztorit és már rég tudom (a hídalatt óta), hogy akármilyen hitvány is a mi utcánk, de ott megyek majd hazafelé, nem kóválygok a híd alatt!
Megvettem a 2 liter tejet és a tehéntúrót.
Aztán a hazafelé utat azzal kezdtem, h lementem a szintkülönbséget. Nemrégiben építettek az a lépcső mellett egy lejtőt, szóval itt már nem kell cipekedni.
Kiérek a házak közül, átmegyek egy zebrán s máris kezdődik a MI UTCÁNK (str. Dambovitei).
A kocsi rázkódik,
a kerekek ezerszer beakadnak a tankcsapdákba,
a kicsi éppen nem kap agyrázkódást, és
csakhogy elférek a felparkolt kocsik és a kerítések között.
Megint egy hitvány járdarész, itt ejsze bevezethették a gázt (vagy mit lehet tudni miért ástak) és szartak rá visszatömni rendesen...
Megint egy hitvány járdarész.
Megint.
Megint.
Felparkolt kocsi,
felparkolt kocsi,
felparkolt kocsi.
(Ezeknek legalább Tibike örvendett, mondta is, hogy "outó". Mindeniknek.)
Aztán amikor elérkeztem az Oncoshoz, ott már elszakadt a cérna. Ott ugyanis a hitvány járda elég széles ahhoz, hogy a kocsik KERESZTBE parkoljanak. A csúcs az volt, hogy az egyik zöldségárusnak nem volt elég polca a kipakoláshoz, még arra a maradék 3o centire ami a kocsi s a polc között lett volna, oda kirakott egy pityókásládát... gggggggrrrrrrrrrrrrrhhhhhhhhhhhh. Ezt megtalálja arrébb. Ugyanis jól belerúgtam. A kocsik mellett nem fértem el. De már annyira bedühödtem, h magyarul, jó hangosan szidtam a sofőröket, a pityókaárusokat, s midnent s midnenkit. EGy öreg leszólított, hogy hamarabb megöregedek, ne mérgelődjek. Aszonta menjek a polgármesteri hivatalba ("la primarie"). Aztán szembe evickélt egy másik anyuka babakocsival. Megálltunk, megbeszéltük, h ez tűrhetetlen. Aztán kicsit nyugodtabban mentünk tovább.
Nos hazaértünk.
Nem tudom más negyedekben hogy lehet közlekedni babakocsival, de én itt a környéken ezennel a próbálkozást befejeztem.
Hordozókendő rulez!
Beszámoló a szentgyörgyi utazásról
Végre időm van egy kicsit itt ülni a gép előtt. Mostanában ez egyre ritkább, de ha nem tévedek, akkor ezután már csak így lesz. Ez az én időm egyre csak rövidül :(
Nos amiről írni akartam, az a szentgyörgyi kiruccanásunk.
Október 25-én nősült Puki. Végre találkoztunk az egész infós bandával, akiket régesrég nem láttunk, még azokkal is. Ott voltak ugyanis Szökiék, FBI-ék, Gézáék, Pufiék és még rengetegen.
Péntek reggel indultunk, először Medgyesre mentünk, ott gyorsan ebéd és irány tovább, meg sem álltunk Szentgyörgyig.
Szombat volta bulis nap, a lagzis. Tibikét nem akartuk vinni, de aztán a templomozás után mégiscsak érte mentünk, közkívánatra elvittük őt is bulizni. Volt ott még pár gyerek, egész pontosan kislány. Egyedüli fiúcska volt a buliban. Udvaroltak is neki rendesen. De ő inkább a zenészeket figyelte, h a szeme is kikerekedett tőle. Gondoltam magamban, h biztosan zenész lesz majd belőle ;)
Vasárnap aludtunk. Tényleg. Írtó hamar eltelt a nap. Nem is beszélve arról, h reggel 7kor feküdtünk le. Ez olyan, mintha 8kor feküdtünk volna, mert akkor vitték vissza az órát.
Ja: déli 12re mentünk ebédelni a Mikóba. Nem az ebédért... dehogyis... hanem a bandáért, akik ott ebédeltek, after-partiztak :D Jó volt. Onnan indult mindenki tovább.
Szóval csak ez az ebéd szakította meg az alvásunkat.
Hétfőn aztán rengeteg helyen jártunk:
Kézdiszentlélekről, Saciéktól elvettük a kulcsot és kimentünk Kiskászonba. Gyönyörű időt fogtunk ki, szedtünk pár diót, kevés almát. Aztán bezártuk a kaput s elsétáltunk a borvízre. Szépen rendbe van téve a forrás, tábla kitéve, kiírva rá, h miket tartalmaz ez a víz. Korlát is, h lószekér, tehéncsorda ne menjen a közelébe. Tényleg szép.
Útközben belebotlottunk Emilbe és a feleségébe. (Tibi második unokatestvére.) Olyan szépen hívtak, muszáj volt bemenjünk oda is egy félórácskára. Így is megszidódtunk, hogy ha nem találkoztunk volna, be sem mentünk volna? Ejnyebejnye. Na de jól telt.
Onnan vissza Szentlélekre, a temetőbe. Gyönyörű idő volt. Gyertyát gyújtottunk a Tibi nagyszüleinek. Még csak okt. 27 volt, de ekkor voltunk otthon.
Csend volt, páran kint voltak sírokat rendezni a közelgő nov. 1-re... de béke volt, csend és gyönyörű napsütés!
Aztán vissza Saciékhoz a a kulccsal, de ott már tényleg nem ültünk be, siettünk, így is el volt késve a gyerek ebédje, alvása. Gyorsan be Kézdire Izáékhoz (Szili a sógorom és Iza a felesége.) Ott ebédeltünk, Tibikét lefektettük, de esze ágában nem volt aludni.
Onnan még átnéztünk a Fetés családhoz, a komáinkhoz. Vittem Daninak egy meséskönyvet, tetszett neki, rögtön odaállította a nagyanyját (Tercsit), hogy olvassa el neki a mesét :) Aranyos az a gyerek, nagyon!
Mire visszaindultunk Szentgyörgyre, már elég késő volt, asszem fél7 körül lehetett. (Persze a kis vitézünk végigaludta az utat.) Egyenesen Borbiékhoz mentünk. Elvittük nekik a Feketetón vásárolt hegedűt. Az egyik húrt Borbi rögtön kicserélte, "ez nem jó G húrnak" - mondta. Aztán kipróbálta a hangszert, s látszólag meg volt elégedve vele. Ennek örültem, mert rengeteget izgultam miatta.
Aztán beszélgettünk. Mindenről. A fiúcskák játszodtak. Elég érdekesen, ugyanis hiába a fél szobányi autó-traktor, minden pillanatban mindenkinek az kellett épp, ami a másiknak a kezében van.
Ezek az emberek valami fantasztikusak! Hihetetlen erősek! Igazi példaképek lehetnek mindenki számára! Fantasztikus!
Későn értünk onnan haza. És ha nem kell gyereket fektetni, mi reggelig dumáltunk volna. De ennyi is jó volt!
Kenned reggel kimentünk a temetőbe, gyertyát gyújtani itt is. A Kovács nagytatának és Pannikának...
Aztán majdnem egész nap Krisztánál voltam. Tibikével mentem, de déltájt Tibi elvitte a gyereket "haza" aludni, kajálni. Majd visszajöttek gyermektáncházba és ott találkoztunk. Kriszta is jött Zitával. Hát bulis a kiscsaj, nagyon élvezte, végigriszálta a kis fenekét :))
Szerdán reggeli után pedig mégegyszer meglátogattuk Tibinek az egyetlen nagymamáját, majd onnan irány Medgyes. Ott ebédeltünk, majd átlazultuk-átdumáltunk Csannáékkal a délutánt, este pedig visszajöttünk Kolozsvárra. Szép délután volt.
Minden hét ilyen kéne legyen: Tibi csak csütörtökön és pénteken dolgozott. Boldog volt, mert sikere van a programjuknak, amit írtak, nemrég kezdték eladni és pozitív visszajelzések jöttek eddig. :)
Nos, azóta minden a régi... Ezt szerettem volna elmesélni, köszi, aki elolvasta, egyúttal gratulálok annak, aki a végére jutott :)
Nos amiről írni akartam, az a szentgyörgyi kiruccanásunk.
Október 25-én nősült Puki. Végre találkoztunk az egész infós bandával, akiket régesrég nem láttunk, még azokkal is. Ott voltak ugyanis Szökiék, FBI-ék, Gézáék, Pufiék és még rengetegen.
Péntek reggel indultunk, először Medgyesre mentünk, ott gyorsan ebéd és irány tovább, meg sem álltunk Szentgyörgyig.
Szombat volta bulis nap, a lagzis. Tibikét nem akartuk vinni, de aztán a templomozás után mégiscsak érte mentünk, közkívánatra elvittük őt is bulizni. Volt ott még pár gyerek, egész pontosan kislány. Egyedüli fiúcska volt a buliban. Udvaroltak is neki rendesen. De ő inkább a zenészeket figyelte, h a szeme is kikerekedett tőle. Gondoltam magamban, h biztosan zenész lesz majd belőle ;)
Vasárnap aludtunk. Tényleg. Írtó hamar eltelt a nap. Nem is beszélve arról, h reggel 7kor feküdtünk le. Ez olyan, mintha 8kor feküdtünk volna, mert akkor vitték vissza az órát.
Ja: déli 12re mentünk ebédelni a Mikóba. Nem az ebédért... dehogyis... hanem a bandáért, akik ott ebédeltek, after-partiztak :D Jó volt. Onnan indult mindenki tovább.
Szóval csak ez az ebéd szakította meg az alvásunkat.
Hétfőn aztán rengeteg helyen jártunk:
Kézdiszentlélekről, Saciéktól elvettük a kulcsot és kimentünk Kiskászonba. Gyönyörű időt fogtunk ki, szedtünk pár diót, kevés almát. Aztán bezártuk a kaput s elsétáltunk a borvízre. Szépen rendbe van téve a forrás, tábla kitéve, kiírva rá, h miket tartalmaz ez a víz. Korlát is, h lószekér, tehéncsorda ne menjen a közelébe. Tényleg szép.
Útközben belebotlottunk Emilbe és a feleségébe. (Tibi második unokatestvére.) Olyan szépen hívtak, muszáj volt bemenjünk oda is egy félórácskára. Így is megszidódtunk, hogy ha nem találkoztunk volna, be sem mentünk volna? Ejnyebejnye. Na de jól telt.
Onnan vissza Szentlélekre, a temetőbe. Gyönyörű idő volt. Gyertyát gyújtottunk a Tibi nagyszüleinek. Még csak okt. 27 volt, de ekkor voltunk otthon.
Csend volt, páran kint voltak sírokat rendezni a közelgő nov. 1-re... de béke volt, csend és gyönyörű napsütés!
Aztán vissza Saciékhoz a a kulccsal, de ott már tényleg nem ültünk be, siettünk, így is el volt késve a gyerek ebédje, alvása. Gyorsan be Kézdire Izáékhoz (Szili a sógorom és Iza a felesége.) Ott ebédeltünk, Tibikét lefektettük, de esze ágában nem volt aludni.
Onnan még átnéztünk a Fetés családhoz, a komáinkhoz. Vittem Daninak egy meséskönyvet, tetszett neki, rögtön odaállította a nagyanyját (Tercsit), hogy olvassa el neki a mesét :) Aranyos az a gyerek, nagyon!
Mire visszaindultunk Szentgyörgyre, már elég késő volt, asszem fél7 körül lehetett. (Persze a kis vitézünk végigaludta az utat.) Egyenesen Borbiékhoz mentünk. Elvittük nekik a Feketetón vásárolt hegedűt. Az egyik húrt Borbi rögtön kicserélte, "ez nem jó G húrnak" - mondta. Aztán kipróbálta a hangszert, s látszólag meg volt elégedve vele. Ennek örültem, mert rengeteget izgultam miatta.
Aztán beszélgettünk. Mindenről. A fiúcskák játszodtak. Elég érdekesen, ugyanis hiába a fél szobányi autó-traktor, minden pillanatban mindenkinek az kellett épp, ami a másiknak a kezében van.
Ezek az emberek valami fantasztikusak! Hihetetlen erősek! Igazi példaképek lehetnek mindenki számára! Fantasztikus!
Későn értünk onnan haza. És ha nem kell gyereket fektetni, mi reggelig dumáltunk volna. De ennyi is jó volt!
Kenned reggel kimentünk a temetőbe, gyertyát gyújtani itt is. A Kovács nagytatának és Pannikának...
Aztán majdnem egész nap Krisztánál voltam. Tibikével mentem, de déltájt Tibi elvitte a gyereket "haza" aludni, kajálni. Majd visszajöttek gyermektáncházba és ott találkoztunk. Kriszta is jött Zitával. Hát bulis a kiscsaj, nagyon élvezte, végigriszálta a kis fenekét :))
Szerdán reggeli után pedig mégegyszer meglátogattuk Tibinek az egyetlen nagymamáját, majd onnan irány Medgyes. Ott ebédeltünk, majd átlazultuk-átdumáltunk Csannáékkal a délutánt, este pedig visszajöttünk Kolozsvárra. Szép délután volt.
Minden hét ilyen kéne legyen: Tibi csak csütörtökön és pénteken dolgozott. Boldog volt, mert sikere van a programjuknak, amit írtak, nemrég kezdték eladni és pozitív visszajelzések jöttek eddig. :)
Nos, azóta minden a régi... Ezt szerettem volna elmesélni, köszi, aki elolvasta, egyúttal gratulálok annak, aki a végére jutott :)
2008. október 22., szerda
zá, bi, si, ci, zo, tá...
Olyan jókat beszélgetünk, h erről szeretnék mesélni:
Monja Tibike, h zá, ha zipzárt lát. Zőt, mostanában azt mondja, hogy zizá, vagy zázá? Nem mindig érthető.
Bi, vagy szisziszli, ez a bicikli.
Si, vagy sisi, vagy sisá? a sisak. Ez a legizgalmasabb. Amit művelt Temesváron is... Az előszobában van egy polc s annak a tetején a motros sisakok. A fekete a Zaláné, a pirosas a Boróé. Hát azt le kellett venni, s oda kellett adni neki... Időnként csak úgy önszorgalomból kifutott a kissrácunk az előszobába, mutogatta őket és magyarázta, hogy si, sisi, sisá, sásá.
Az ő biciklizősisakját pedig ügyesen eldugtuk az este. Kéremszpen feltette és magyarázta, hogy si, sisi. Annyira, h nem tudtam levenni róla. Biciklizősisakban fogyasztotta el az ebédet. Vajon attól félt, h kiesik az etetőszékből??? Nem hinném...
A ci, az a cipő. Ez azóta nagy szám, amióta Feketetón voltunk. Ott ugyebár sok cipőt felpróbáltunk, de amíg nem próbáltunk, hanem nézelődtünk, ő addigis pakolta szét-össze a sok cipőt.
Zo, a zokni, amit fel kell húzni a lábra. Hogy ne járjak mezítláb, hozott már nekem zoknit Tibikém. Letette a lábam elé és mondta, hogy zo!
Tá, mint táska. Ezt is jól tudja. Ha indulunk valahová, akkor mutatja a táskát, h hozzam és mondtja közben, hogy tá.
Összefoglaló: rájöttem, hogy igen sokat hordozzuk azt a gyerkőcöt? Vajon véletlen, h minden eddigi szótagja a menéssel, az utazással kapcsolatos?
Húzzunk zo-t és ci-t a menéshez, vigyünk tá-t. S lehetőleg ne gyalog menjünk, hanem tegyük fel a si-t és menjünk bi-vel :))
A zipzár az extra, de a legtöbb táskámon van az is!
Monja Tibike, h zá, ha zipzárt lát. Zőt, mostanában azt mondja, hogy zizá, vagy zázá? Nem mindig érthető.
Bi, vagy szisziszli, ez a bicikli.
Si, vagy sisi, vagy sisá? a sisak. Ez a legizgalmasabb. Amit művelt Temesváron is... Az előszobában van egy polc s annak a tetején a motros sisakok. A fekete a Zaláné, a pirosas a Boróé. Hát azt le kellett venni, s oda kellett adni neki... Időnként csak úgy önszorgalomból kifutott a kissrácunk az előszobába, mutogatta őket és magyarázta, hogy si, sisi, sisá, sásá.
Az ő biciklizősisakját pedig ügyesen eldugtuk az este. Kéremszpen feltette és magyarázta, hogy si, sisi. Annyira, h nem tudtam levenni róla. Biciklizősisakban fogyasztotta el az ebédet. Vajon attól félt, h kiesik az etetőszékből??? Nem hinném...
A ci, az a cipő. Ez azóta nagy szám, amióta Feketetón voltunk. Ott ugyebár sok cipőt felpróbáltunk, de amíg nem próbáltunk, hanem nézelődtünk, ő addigis pakolta szét-össze a sok cipőt.
Zo, a zokni, amit fel kell húzni a lábra. Hogy ne járjak mezítláb, hozott már nekem zoknit Tibikém. Letette a lábam elé és mondta, hogy zo!
Tá, mint táska. Ezt is jól tudja. Ha indulunk valahová, akkor mutatja a táskát, h hozzam és mondtja közben, hogy tá.
Összefoglaló: rájöttem, hogy igen sokat hordozzuk azt a gyerkőcöt? Vajon véletlen, h minden eddigi szótagja a menéssel, az utazással kapcsolatos?
Húzzunk zo-t és ci-t a menéshez, vigyünk tá-t. S lehetőleg ne gyalog menjünk, hanem tegyük fel a si-t és menjünk bi-vel :))
A zipzár az extra, de a legtöbb táskámon van az is!
2008. október 21., kedd
Kiegészítés a temesvári kiruccanáshoz
A "vasárnapi lötyögés" alatt az értendő, hogy elküldtük a fiúkat a játszótérre. Ott készült néhány fotó (nem voltunk nagy fotózhatnékok általában).
Ide is beteszem, ami a legjobban tetszik:
Itt ülök életemben először IGAZI motorbiciklin, Zalán bátyám jóvoltából!
A lipinkán jól érzem magam (megtudtam, h mérleghinta a hivatalos neve.)
Jól éreztem magam a fiúkkal (akarom mondani a bácsikkal), gonodlom látszik...
Hehehe. Ezalatt a fehérnépek (mi ketten Boróval) beültünk az OMV-be, vagyis inkább ki, mert a teraszon ültünk, megittam egy jó KVt, hugi pedig valami kukujzás cuccot.
Nagyszerű volt! Nem győzöm hangsúlyozni, h milyen nagyszerű volt! Nem is tudom miért nem megyek gyakrabban Temesvárra.
Ide is beteszem, ami a legjobban tetszik:
Itt ülök életemben először IGAZI motorbiciklin, Zalán bátyám jóvoltából!
A lipinkán jól érzem magam (megtudtam, h mérleghinta a hivatalos neve.)
Jól éreztem magam a fiúkkal (akarom mondani a bácsikkal), gonodlom látszik...
Hehehe. Ezalatt a fehérnépek (mi ketten Boróval) beültünk az OMV-be, vagyis inkább ki, mert a teraszon ültünk, megittam egy jó KVt, hugi pedig valami kukujzás cuccot.
Nagyszerű volt! Nem győzöm hangsúlyozni, h milyen nagyszerű volt! Nem is tudom miért nem megyek gyakrabban Temesvárra.
Temesvár
Mostmár hazaértünk Temesvárról, ideje, h beszámoljak róla.
Sok mesélnivaló nincsen:
Szerdán vártuk, hogy Borókanénje és Zalánbátya hazajöjjenek a melóból. Közben futottam Tibike után, mert meg kell, hogy mondjam: nem kimondottan gyermekbarát a lakásuk (de az lesz, hihihi). Tibike imádott a fix telefonnal telefonálni, gombokat nyomogatni rajta, drótokat húzkálni, meglesni, h melyikük honnan jön s hová megy, ajtókat nyitogatni s csukogatni, (ki tudja nyitni a kilincsre csukott ajtókat!) a konyhában kirámolni a tölcsértől kezdve a citromcsavaróig mindent...
5-re elmentünk Boró elé a központba, onnan amikor hazaértünk, akkor Boró csak annyit mondott: "ne haragudjatok, de le kell feküdjek". Fekve kicsit pletykáltunk, majd bealudt.
Csütörtökön még ennyit se találkoztunk. Bejártunk ebédszünetbe az Eta2u-hoz, ott a Boró munkatársai is megcsodálták Tibikét, onnan haza. Megint azzal töltöttem a napomat, h próbáltam menteni a menthetőt: a lakást. Persze nekik az lehetett az érzésük így is, h szétszedtük a házukat :))
Aznap Boró csak 7kor jött, mert zongoraórája is volt. Megint beesett az ajtón "én le kell feküdjek"... hihihi
Pénteken megint 5re mentünk, a műszak végére. Megnéztük utána Kingáék gofrizóját. Ettünk 2 gofrit Tibikével ketten, egy sósat, sajttal és csirkehússal, másikat csokikrémmel. Mindkettőnknek bejött. Alig bírtuk megenni a másodikat. A limonádémat Tibike mind megitta a szívószállal. :))
Onnan már taxival mentünk haza és mit mondott Boró? Kitalálhatjátok: "én le kell feküdjek".
1o körül megjött Tibi.
Itt történt egy kis... izé... nem egyformán képzeltük a dolgokat... Fél 1o-kor Boróval elléptünk a Kauflandba (hogy ne legyenek sokan, direkt vártuk, hogy fél1o legyen)... Hazaértünk 1o után pár perccel, Zalán sehol. Elment kocsival Tibi elé. Tibike aludt a kicsiszobában, a 2 összetolt fotelen. Persze mi nem mondtuk Zalánnak, h ne menjen el, amíg nem jövünk, ő meg mai napig nem érti, h ha Tibike aludt, akkor mi a probléma abban, h ő elment otthonról. Utólag kiszámítottuk, kb negyed órát lehetett Tibike egyedül a lakásban. Eléggé megijedtem ettől, de hála istennek nem ébredt meg.
Szombaton Boróval soppingoltunk délelőtt, délután, akartunk nekem kosztümöt venni, de sajnos nem sikerült. Drágák és csak sötét színekben voltak: fekete, szürke, sötétbarna és sötétlila. Ennyi. Boró persze lefeküdt délben is 2 órára, este is elég korán.
Vasárnap is eltelt lötyögéssel, na de pletykáltunk amennyit lehetett és jól éreztük magunkat. Este 8 után indultunk haza és fél 2re meg is érkeztünk. A hétfői napot túléltük valahogy és ma már minden a régi, csak gazdagabbak vagyunk pár élménnyel! :D
Aminek nagyon örvendek, hogy Tibike egészen nagy barátságba keveredett a nagynénjével és Zalánnal :D
Valamelyik este például járt körbe puszikért. Annyira édes volt. Odament Boróhoz, odatartotta a kicsi fejebúbját, h puszit kér. Onnan ment Zalánhoz, tőle is kérte a puszit, majd jött hozzám. És így tovább még jópárszor :))
Találós kérdés: Boró miért alszik ennyit? :))
Sok mesélnivaló nincsen:
Szerdán vártuk, hogy Borókanénje és Zalánbátya hazajöjjenek a melóból. Közben futottam Tibike után, mert meg kell, hogy mondjam: nem kimondottan gyermekbarát a lakásuk (de az lesz, hihihi). Tibike imádott a fix telefonnal telefonálni, gombokat nyomogatni rajta, drótokat húzkálni, meglesni, h melyikük honnan jön s hová megy, ajtókat nyitogatni s csukogatni, (ki tudja nyitni a kilincsre csukott ajtókat!) a konyhában kirámolni a tölcsértől kezdve a citromcsavaróig mindent...
5-re elmentünk Boró elé a központba, onnan amikor hazaértünk, akkor Boró csak annyit mondott: "ne haragudjatok, de le kell feküdjek". Fekve kicsit pletykáltunk, majd bealudt.
Csütörtökön még ennyit se találkoztunk. Bejártunk ebédszünetbe az Eta2u-hoz, ott a Boró munkatársai is megcsodálták Tibikét, onnan haza. Megint azzal töltöttem a napomat, h próbáltam menteni a menthetőt: a lakást. Persze nekik az lehetett az érzésük így is, h szétszedtük a házukat :))
Aznap Boró csak 7kor jött, mert zongoraórája is volt. Megint beesett az ajtón "én le kell feküdjek"... hihihi
Pénteken megint 5re mentünk, a műszak végére. Megnéztük utána Kingáék gofrizóját. Ettünk 2 gofrit Tibikével ketten, egy sósat, sajttal és csirkehússal, másikat csokikrémmel. Mindkettőnknek bejött. Alig bírtuk megenni a másodikat. A limonádémat Tibike mind megitta a szívószállal. :))
Onnan már taxival mentünk haza és mit mondott Boró? Kitalálhatjátok: "én le kell feküdjek".
1o körül megjött Tibi.
Itt történt egy kis... izé... nem egyformán képzeltük a dolgokat... Fél 1o-kor Boróval elléptünk a Kauflandba (hogy ne legyenek sokan, direkt vártuk, hogy fél1o legyen)... Hazaértünk 1o után pár perccel, Zalán sehol. Elment kocsival Tibi elé. Tibike aludt a kicsiszobában, a 2 összetolt fotelen. Persze mi nem mondtuk Zalánnak, h ne menjen el, amíg nem jövünk, ő meg mai napig nem érti, h ha Tibike aludt, akkor mi a probléma abban, h ő elment otthonról. Utólag kiszámítottuk, kb negyed órát lehetett Tibike egyedül a lakásban. Eléggé megijedtem ettől, de hála istennek nem ébredt meg.
Szombaton Boróval soppingoltunk délelőtt, délután, akartunk nekem kosztümöt venni, de sajnos nem sikerült. Drágák és csak sötét színekben voltak: fekete, szürke, sötétbarna és sötétlila. Ennyi. Boró persze lefeküdt délben is 2 órára, este is elég korán.
Vasárnap is eltelt lötyögéssel, na de pletykáltunk amennyit lehetett és jól éreztük magunkat. Este 8 után indultunk haza és fél 2re meg is érkeztünk. A hétfői napot túléltük valahogy és ma már minden a régi, csak gazdagabbak vagyunk pár élménnyel! :D
Aminek nagyon örvendek, hogy Tibike egészen nagy barátságba keveredett a nagynénjével és Zalánnal :D
Valamelyik este például járt körbe puszikért. Annyira édes volt. Odament Boróhoz, odatartotta a kicsi fejebúbját, h puszit kér. Onnan ment Zalánhoz, tőle is kérte a puszit, majd jött hozzám. És így tovább még jópárszor :))
Találós kérdés: Boró miért alszik ennyit? :))
2008. október 16., csütörtök
Feketetó
El vagyok késve ezzel a bejegyzéssel, de bármennyire is igyekeztem, csak most jutottam oda, h erről írjak. Nem tudom sikerül-e be is fejeznem, hiszen már elég régóta alszik a drágám.
A feketetói vásár a múlt 7végén volt, október 10-12.
Kimntünk előszöris pénteken, akkor csajbuli volt és sopping ezerrel :D
Dezső Enikő és a kis pocaklakója, Naphegyi Kinga, ALbert Kinga, valamint mi ketten Tibikével beültünk a Solenzába és meg sem álltunk Élesdig. (Ja, megálltunk Bánfihunyadon az átjárónál és mögöttünk a logan nem elég időben állt meg. Picit nekünk jütt. Megijedtem nagyon, de hála a jó istennek semmi-de-semmi nyoma nem volt a kis ütközésnek sem a mi kocsinkon, sem a másikén! Látszik, h cigányasszony ment át az átjárón! Szerencsét hozott! ;) )
Élesden megnéztük a Melániát, Enikő és N. Kinga vettek valami olcsó kis cipőket, azzal mentünk is vissza oda, ahová eredetileg is indultunk: Feketetóra!
Tudtam cipőt venni Tibikének, 3 pár bakancskát vettem, 2 bőr és egy Gore-tex. Kettő elephanten s a harmadik nem is tudom milyen márkájú, de profi!
A kajálás vicces volt. Kívántam a miccset, de csirkecombot vettem, hogy Tibike is tudjon belőle kajálni. De Tibike nem így gonolta, pár falat kenyéren kívül semmit nem evett! Pedig mostanában jó evő, pontosabban nagy zabagép, de aznap valamiért nem akart ebédelni.
Közben láttam olyan trombitás hegedűt árulni egy cigányt, tíz millát kért érte, én 3-at ígértem, majd eljutottunk aznap 7 millióig.
Amit még aznap vettem: Tibikének esőkabát 5 lejért, valami chicco játék, magamnak és Tibinek egy-egy szvetter...
Délután hazavonultunk, ekkor tényleg nem álltunk meg.
Ja: Enikő vett egy autósülést Samunak, alig fért be a csomagtartóba, ti. benne volt a Tibike babakocsija, amit nem is tudom, h miért vittem.
Szombaton megint mentünk, de csak 3an, a család. Itt a buli volt a lényeg, ti. ott voltak Filep Jutkáék, Trasher a feleségével és nem csak... ;) ... Szésziék és egy csomó-csomó ismerős. Azért még vettem Tibikének 2 pár bakancsot s egy gumicsizmácsakát, hogy biztosan ne maradjon mezítláb télire a kincsem. :))
Vettünk Attila nagybátyámnak 3 pár téli lábbelit, aztán Tibikének kezeslábast, harisnyákat, játékokat.
És egész délután a Borbi trombitás hegedűje után futkostam. Elég nagy menetben voltam, rátaláltam a Belényes melletti Codoban-néra, akiknek még egyetlen egy volt eladó. Sajnos fehér, sajnos picivel kisebb, mint a rendes. De a hozzáértők azt mondták, h jobban meg van csinálva, mint a másik, amiért a tegnap alkudoztam. Végül ezt vettem meg 500 lejért. Szerettem volna még többet alkudni, de ez is nagy dolog volt, elvégre 1300 lejről indultunk. Nagyon remélem, h Borbi meg lesz elégedve. Mindenesetre az én fülemnek úgy tűnt, h ez szólt szebben...
Sajnálom, h nem írtam meg a feketetói kalandokat frissiben, biztos izgalmasabb lett volna a leírás.
A feketetói vásár a múlt 7végén volt, október 10-12.
Kimntünk előszöris pénteken, akkor csajbuli volt és sopping ezerrel :D
Dezső Enikő és a kis pocaklakója, Naphegyi Kinga, ALbert Kinga, valamint mi ketten Tibikével beültünk a Solenzába és meg sem álltunk Élesdig. (Ja, megálltunk Bánfihunyadon az átjárónál és mögöttünk a logan nem elég időben állt meg. Picit nekünk jütt. Megijedtem nagyon, de hála a jó istennek semmi-de-semmi nyoma nem volt a kis ütközésnek sem a mi kocsinkon, sem a másikén! Látszik, h cigányasszony ment át az átjárón! Szerencsét hozott! ;) )
Élesden megnéztük a Melániát, Enikő és N. Kinga vettek valami olcsó kis cipőket, azzal mentünk is vissza oda, ahová eredetileg is indultunk: Feketetóra!
Tudtam cipőt venni Tibikének, 3 pár bakancskát vettem, 2 bőr és egy Gore-tex. Kettő elephanten s a harmadik nem is tudom milyen márkájú, de profi!
A kajálás vicces volt. Kívántam a miccset, de csirkecombot vettem, hogy Tibike is tudjon belőle kajálni. De Tibike nem így gonolta, pár falat kenyéren kívül semmit nem evett! Pedig mostanában jó evő, pontosabban nagy zabagép, de aznap valamiért nem akart ebédelni.
Közben láttam olyan trombitás hegedűt árulni egy cigányt, tíz millát kért érte, én 3-at ígértem, majd eljutottunk aznap 7 millióig.
Amit még aznap vettem: Tibikének esőkabát 5 lejért, valami chicco játék, magamnak és Tibinek egy-egy szvetter...
Délután hazavonultunk, ekkor tényleg nem álltunk meg.
Ja: Enikő vett egy autósülést Samunak, alig fért be a csomagtartóba, ti. benne volt a Tibike babakocsija, amit nem is tudom, h miért vittem.
Szombaton megint mentünk, de csak 3an, a család. Itt a buli volt a lényeg, ti. ott voltak Filep Jutkáék, Trasher a feleségével és nem csak... ;) ... Szésziék és egy csomó-csomó ismerős. Azért még vettem Tibikének 2 pár bakancsot s egy gumicsizmácsakát, hogy biztosan ne maradjon mezítláb télire a kincsem. :))
Vettünk Attila nagybátyámnak 3 pár téli lábbelit, aztán Tibikének kezeslábast, harisnyákat, játékokat.
És egész délután a Borbi trombitás hegedűje után futkostam. Elég nagy menetben voltam, rátaláltam a Belényes melletti Codoban-néra, akiknek még egyetlen egy volt eladó. Sajnos fehér, sajnos picivel kisebb, mint a rendes. De a hozzáértők azt mondták, h jobban meg van csinálva, mint a másik, amiért a tegnap alkudoztam. Végül ezt vettem meg 500 lejért. Szerettem volna még többet alkudni, de ez is nagy dolog volt, elvégre 1300 lejről indultunk. Nagyon remélem, h Borbi meg lesz elégedve. Mindenesetre az én fülemnek úgy tűnt, h ez szólt szebben...
Sajnálom, h nem írtam meg a feketetói kalandokat frissiben, biztos izgalmasabb lett volna a leírás.
2008. október 15., szerda
Vonatozás
Évek óta nem ültem vonaton. Annyira, h nem is tudom felidézni, h konkrétan melyik volt az utolsó vonatozásom. Tibike pedig még soha nem próbálta ezt a kalandot :) szóval itt volt az ideje.
De nemis csak az ideje. Régóta készülök a hugicámhoz Temesvárra. Most eldöntöttem, h végre eljövünk.
Legutóbb ketten autókáztunk, de az az igazság, h Tibikének már elég nagy a mozgásigénye, nem működik az, hogy 5 órán keresztül be van kötve. Ha lenne még valaki az autóban, aki nem vezet, hanem szükség esetén etet, itat, szórakoztat, akkor az más lenne. Nos, summa summárum vonat mellett döntöttem. Igaz, h 5 órás az út, de hát Tibike tud közben totyogni, én etetni, szórakoztatni... tehát minden logikus érv a vonatozás mellett szólt. Kivéve azok, amiket nem láttam előre...
hajajajjj...
Az utasok! Na igen, rájuk nem gonodltam. Rájuk, akik valamiért azt gondolják, hogy ha egy gyerek útnak indult az anyjával, akkor borzasztó nagy veszélyben van: bizonyára étlen hal, összekoszosodik, meg mittudomén mi nem történik vele, a felelőtlen perszóna (értsd: az anya) mellett!
Velünk szemben ült egy fiatal srác. Ő nem olyan nagyon bűnös. Csupáncsak a zenélő mobiltelefonjait akarta odaadni Tibikének, illetve amikor véégre majdnem elaludt, akkor elkezdte csiklandozni a hátát, talpát...
Az átellenben ülő idősebbecske házaspár... hááát... szerintem nem csak engem idegesítettek, hanem az egész vagont. Egész úton motyorgott Tibikéhez a fehérnép (nagyon "aranyosan" gügyügütt, felét nem értettem... hiába na, én nem a román dajkanyelven nőttem fel) be nem állt a szája. Amikor éppen nem Tibikéhez gügyörészett, akkor nekem osztotta az észt a gyereknevelésről.
Lacika, aki átellenben ült, csak egy rekesszel arrébb... ő rettenetesen köhögött. Hiába könyörögtem, h ne adjon pufulecet Tibikének, ő kézzel gyúrta a fiam szájába a "csemegét". Aztán újra beleköhögött a markába, majd ugyanazzal a kezével tovább gyúrta a fiam szájába a pufulecet. Írtó rossz kölyök volt egyébként, nem hallgatott a nagyanyjára (vele utazott), sem rám, sem senkire.
Túloldalon ült egy magyar nő, ő hívta Tibikét és gyúrta neki a sós(!) pereckéket. Hiába könyörögtem, h ne adjon, hát nem lehetett, kifejtette, h inkább egyék a gyermek, minthogy a beteg Lacikával barátkozzon.
Az idős házaspárral szemben egy elég fiatalnak kinéző pasas ült, ő nem szólt a gyermekhez, de kb. 6szor húzta ki erőszakkal a hüvelykujjat a szájából, és előadást tartott, h miért nem adok cumit a gyermeknek, milyen felelőtlenség hagyni, h az ujját szopja!
Ezen kívül olyan jelenet is volt, hogy Tibike leült a földre. AKkor a fél vagon szökött, hogy "nu-i voie, nu-i voie", kivétel a nagydumás öregasszonynak a férje, ő tudott annyit magyarul, hogy "némzobod"... A 3. leülésnél kitörtem, h van mosógépünk és mosószerünk is és ha a gyermek leül, akkor hadd üldögéljen a földön, mit érdekli őket. Erre fele megsértődött, másik fele pofákat vágott és a dumás öregasszony kifejtette, h mit nem csinálok jól és miért.
Amikor végre szerettem volna elaltatni Tibikémet (este fél11re értkeztünk Temesvárra), akkor aztán a dumás fehérnép nem tudom mit gondolt, de szentül hitte, h itt ő lesz az, aki elaltatja a gyermeket. "Si tanti face naninani, si baietelul face naninani", közben csukott szemmel rázta a fejét ritmusra. Hát Tibikém ezt annál érdekesebbnek tartotta, minthogy elaludjék ettől.
Aradon már tudtam, h ez nem az az út, ahol alszunk. Aztán megérkeztünk, várt Boró s "itthon" minden simán ment tovább.
Kifelejtettem az öregasszony férjét: el volt képpedve, h a gyermek nem tud románul! Valamennyire megnyugodott, amikor közöltem vele, h semmilyen nyelven nem tud. De csak rájött az öreg, h amit én magyarul mondok a fiamnak, azt érti, amit más románul mond, azt pedig nem. Tudomásomra hozta, h komolyan aggódik a gyerek jövőjét illetően és nem is érti, h mi magyarok, miért vagyunk úgy a román nyelv ellen. Próbáltam észérveket felhozni, menteni magamat, de hajthatatlan volt. Súlyos hibát követek el, hogy a gyermeket nem tanítom meg románul. Mindenesetre ő sem győzött meg engem: nem is fogom!
De lényeg: megérkeztünk Temesvárra és itt vagyunk!
De nemis csak az ideje. Régóta készülök a hugicámhoz Temesvárra. Most eldöntöttem, h végre eljövünk.
Legutóbb ketten autókáztunk, de az az igazság, h Tibikének már elég nagy a mozgásigénye, nem működik az, hogy 5 órán keresztül be van kötve. Ha lenne még valaki az autóban, aki nem vezet, hanem szükség esetén etet, itat, szórakoztat, akkor az más lenne. Nos, summa summárum vonat mellett döntöttem. Igaz, h 5 órás az út, de hát Tibike tud közben totyogni, én etetni, szórakoztatni... tehát minden logikus érv a vonatozás mellett szólt. Kivéve azok, amiket nem láttam előre...
hajajajjj...
Az utasok! Na igen, rájuk nem gonodltam. Rájuk, akik valamiért azt gondolják, hogy ha egy gyerek útnak indult az anyjával, akkor borzasztó nagy veszélyben van: bizonyára étlen hal, összekoszosodik, meg mittudomén mi nem történik vele, a felelőtlen perszóna (értsd: az anya) mellett!
Velünk szemben ült egy fiatal srác. Ő nem olyan nagyon bűnös. Csupáncsak a zenélő mobiltelefonjait akarta odaadni Tibikének, illetve amikor véégre majdnem elaludt, akkor elkezdte csiklandozni a hátát, talpát...
Az átellenben ülő idősebbecske házaspár... hááát... szerintem nem csak engem idegesítettek, hanem az egész vagont. Egész úton motyorgott Tibikéhez a fehérnép (nagyon "aranyosan" gügyügütt, felét nem értettem... hiába na, én nem a román dajkanyelven nőttem fel) be nem állt a szája. Amikor éppen nem Tibikéhez gügyörészett, akkor nekem osztotta az észt a gyereknevelésről.
Lacika, aki átellenben ült, csak egy rekesszel arrébb... ő rettenetesen köhögött. Hiába könyörögtem, h ne adjon pufulecet Tibikének, ő kézzel gyúrta a fiam szájába a "csemegét". Aztán újra beleköhögött a markába, majd ugyanazzal a kezével tovább gyúrta a fiam szájába a pufulecet. Írtó rossz kölyök volt egyébként, nem hallgatott a nagyanyjára (vele utazott), sem rám, sem senkire.
Túloldalon ült egy magyar nő, ő hívta Tibikét és gyúrta neki a sós(!) pereckéket. Hiába könyörögtem, h ne adjon, hát nem lehetett, kifejtette, h inkább egyék a gyermek, minthogy a beteg Lacikával barátkozzon.
Az idős házaspárral szemben egy elég fiatalnak kinéző pasas ült, ő nem szólt a gyermekhez, de kb. 6szor húzta ki erőszakkal a hüvelykujjat a szájából, és előadást tartott, h miért nem adok cumit a gyermeknek, milyen felelőtlenség hagyni, h az ujját szopja!
Ezen kívül olyan jelenet is volt, hogy Tibike leült a földre. AKkor a fél vagon szökött, hogy "nu-i voie, nu-i voie", kivétel a nagydumás öregasszonynak a férje, ő tudott annyit magyarul, hogy "némzobod"... A 3. leülésnél kitörtem, h van mosógépünk és mosószerünk is és ha a gyermek leül, akkor hadd üldögéljen a földön, mit érdekli őket. Erre fele megsértődött, másik fele pofákat vágott és a dumás öregasszony kifejtette, h mit nem csinálok jól és miért.
Amikor végre szerettem volna elaltatni Tibikémet (este fél11re értkeztünk Temesvárra), akkor aztán a dumás fehérnép nem tudom mit gondolt, de szentül hitte, h itt ő lesz az, aki elaltatja a gyermeket. "Si tanti face naninani, si baietelul face naninani", közben csukott szemmel rázta a fejét ritmusra. Hát Tibikém ezt annál érdekesebbnek tartotta, minthogy elaludjék ettől.
Aradon már tudtam, h ez nem az az út, ahol alszunk. Aztán megérkeztünk, várt Boró s "itthon" minden simán ment tovább.
Kifelejtettem az öregasszony férjét: el volt képpedve, h a gyermek nem tud románul! Valamennyire megnyugodott, amikor közöltem vele, h semmilyen nyelven nem tud. De csak rájött az öreg, h amit én magyarul mondok a fiamnak, azt érti, amit más románul mond, azt pedig nem. Tudomásomra hozta, h komolyan aggódik a gyerek jövőjét illetően és nem is érti, h mi magyarok, miért vagyunk úgy a román nyelv ellen. Próbáltam észérveket felhozni, menteni magamat, de hajthatatlan volt. Súlyos hibát követek el, hogy a gyermeket nem tanítom meg románul. Mindenesetre ő sem győzött meg engem: nem is fogom!
De lényeg: megérkeztünk Temesvárra és itt vagyunk!
2008. október 8., szerda
Rosszkedv
Nem tudok ide írni, pedig akartam. Nagyon rámnyomta bélyegét ez a mizéra a sulinkkal kapcsolatban. Írt Sipike egy cikket, ami ITT olvasható... Hát az embernek élni sincsen kedve. Lehet, h megszűnik a munkahelyem? Vagy át-"detasálnak" majd valami kitudjahová? Elég kellemetlen... Asszem ezután nem olvasom a kommenteket sem, mert csak még jobban felhúzom magamat.
Lehet már az sem lesz ahová visszamenjek tanítani? :( Csak azt nem értem, h én kinek vétettem és mit?
Na mindegy... meglássuk, h mi sül ki ebből.
Lehet már az sem lesz ahová visszamenjek tanítani? :( Csak azt nem értem, h én kinek vétettem és mit?
Na mindegy... meglássuk, h mi sül ki ebből.
2008. október 5., vasárnap
Kipróbálom a konyhatündérkedést
A napokban nagyon rámjött a főzőcskézhetnék. A multkori szilvás süti csak a kezdet volt, azóta sokmindent készítettem. Többek között kipróbáltam Gumimamszli paprikás- sajtos csigáját.
Tanulságok:
1. több só kell bele, mint egy teáskanál a tésztába és egy a töltelékbe!
2. többet kell sütni (vagy nem hevítettem jól ki előtte a lert, vagy a rácsot kellett volna lennebb tennem, nemtom, mindenesetre még egy picirit sülhetett volna)
Az enyém így nézett ki:
A tegnap csorbát főztem, aminek a jellegzetessége: életem legeslegelső román levese! Nagyonagyon finom lett!
Íme itt a recept, ha valaki "románul" akar főzni:
A húst egy köbcentis kockákra vágjuk és odatesszük főni sós vízbe. Amikor majdnem készen van, hozzáadjuk az apróra vágott zöldségeket. Ezt nagyon lehet variálni, az enyémben ezek vannak: murok, petrezselyem, zeller, karalábé (ezt egészben főztem bele, az íz miatt. Nem vágtam kockára, mert igen fásnak tűnt.), káposzta. És amitől csorba lesz a csorba: paprika és hagyma! Tettem bele még karfiolt és egy kis krumplit.
Amikor minden megfőtt, akkor következik az ízesítés: kell bele egy csomó petrezselyemzöld, zellerlapi, kapor és leostyán, végül egy "bors magic" nevű fűszerkeverékből egy kiskanálnyi.
Majd tálaláskor mindenki tesz a saját tányérjába tejfölet is, ízlés szerint! (Az elvetemültek csípőspaprika darabkákat is szoktak.)
És a mai reggeli az majonézes karfiol volt, szerintem ehhez nem kell sem recept, sem magyarázat. Azzal dobtam fel, hogy apró paradicsomkákba töltöttem :) . ezt ritkán csinálom, de most igazán tündérkedhetnék vagyok. Csak azt sajnálom, h elfelejtettem lefotózni őket, mielőtt felzabáltuk volna. :(
Ígérem minden kaját nem írok meg, végülis nem gasztro-blog ez, de ami számomra valamiért érdekes, azokat midnenképpen.
Tanulságok:
1. több só kell bele, mint egy teáskanál a tésztába és egy a töltelékbe!
2. többet kell sütni (vagy nem hevítettem jól ki előtte a lert, vagy a rácsot kellett volna lennebb tennem, nemtom, mindenesetre még egy picirit sülhetett volna)
Az enyém így nézett ki:
A tegnap csorbát főztem, aminek a jellegzetessége: életem legeslegelső román levese! Nagyonagyon finom lett!
Íme itt a recept, ha valaki "románul" akar főzni:
A húst egy köbcentis kockákra vágjuk és odatesszük főni sós vízbe. Amikor majdnem készen van, hozzáadjuk az apróra vágott zöldségeket. Ezt nagyon lehet variálni, az enyémben ezek vannak: murok, petrezselyem, zeller, karalábé (ezt egészben főztem bele, az íz miatt. Nem vágtam kockára, mert igen fásnak tűnt.), káposzta. És amitől csorba lesz a csorba: paprika és hagyma! Tettem bele még karfiolt és egy kis krumplit.
Amikor minden megfőtt, akkor következik az ízesítés: kell bele egy csomó petrezselyemzöld, zellerlapi, kapor és leostyán, végül egy "bors magic" nevű fűszerkeverékből egy kiskanálnyi.
Majd tálaláskor mindenki tesz a saját tányérjába tejfölet is, ízlés szerint! (Az elvetemültek csípőspaprika darabkákat is szoktak.)
És a mai reggeli az majonézes karfiol volt, szerintem ehhez nem kell sem recept, sem magyarázat. Azzal dobtam fel, hogy apró paradicsomkákba töltöttem :) . ezt ritkán csinálom, de most igazán tündérkedhetnék vagyok. Csak azt sajnálom, h elfelejtettem lefotózni őket, mielőtt felzabáltuk volna. :(
Ígérem minden kaját nem írok meg, végülis nem gasztro-blog ez, de ami számomra valamiért érdekes, azokat midnenképpen.
2008. október 4., szombat
Az expo és a csúszda
Az itt következő sztorik a tegnap történtek. Az expón délelőtt voltunk, a csúszda pedig a délután fő attrakciója volt.
Nos bementünk megnézni a "Fatada" nevű expót, ahol virágok, ajtók, ablakok, csempék, padlócsempék, stbstb... szóval aki házat készül vásárolni, annak írtó érdekes dolgok vannak ott. Egy perccel a beérkezés után máris azon gondolkodtam, h ki visz kit? Gyakorlatilag Tibike futott elöl s én utána. Ahol meg akartam állni, ott felvettem az ölömbe. Kivéve a függönyösnél... jajj Istenem olyan gyönyörű textíliák voltak... ott kekszük volt a néniknek, tehát ott nem kellett felvennem :D
Sok mesélnivaló nincsen: Tibike futott elöl s én utána. Ezt már mondtam. A baumax-os standnál történt a dolog: csomó-csomó virág kitéve, s mondom: gyere Tibike, szagoljuk meg a virágokat. Már majdnem sikerült is, amikor megláttuk, h a virágok "mögött" "druzsba" és fűnyírógép! Há, hü, bürlá... nem tudom idézni, h miket mondott, de abszolút nyilvánvaló volt: "mit nekem virág, anyukám, amikor itt kerekes dolgok is vannak!"
Csalódottan jöttem haza az expóról, sajnos nem tudtam meg, h mik vannak kiállítva? :(
Ezek után a délutáni játszóterezésen Tibikénk felfedezte a csúszda lényegét! Eleinte rajta akart felmászni, de mutattuk: nem ott megyünk fel, kincsem, hanem itt a lépcsőn! Sokszor elismételtük, de a harmincadik alkalommal már tudta (kb. mert nem számoltam)
Felmászott azon a pár lépcsőn, eltotyogott a csúszdáig, ott dumáltam neki, hogy "na ülj le szépen, ügyes vagy, kincsem, h leültél, most szépen nyújtsd előre a lábadat, úúgy, előre, na várj egy percet, míg édesanya odaér, na most itt vagyok, várlak, na gyere..." És kis gondolkodás után elindult és nagy vigyorogva leérkezett. Lent pedig: "hopppá! Na de ügyes ez a fiúcska!" feldobálás, puszik, stb.
És kezdődött elölről a lépcsőmászás!
Aztán megérkezett Tibi is és mesélem neki a mai nap nagy eseményét, hogy juhéé, a gyerek tud csúszdázni!!! Erre aszongya elviszi egyet ő is csúszdászni. Közben én két másik anyukával ottmaradtam a padon, hogy na véééégre szusszanhatok egyet.
Pár másodperc múlva hátranézek. Tibike ÁLL a csúszda tetején, az uram meg a csúszdával szemben, de vagy másfél méterre attól ZSEBREDUGOTT KÉZZEL!!!
Felszökök, h fussak oda és kezdjem a dumámat, hogy "na ülj le szépen Tibike", de persze későn volt: én rohantam, Tibike egyet lépett és olyan félszegen lesirült a csúszdán, MAJDNEM kiesett, becsszó. A guta szinte megütött... Szerencsére ő még meg sem ijedt különösen... Tibi meg: "azt mondtad tud csúszdázni, ezek szerint mégsem tud"...
Hiába na, a pasiknak mindig igazuk van. :(
Nos bementünk megnézni a "Fatada" nevű expót, ahol virágok, ajtók, ablakok, csempék, padlócsempék, stbstb... szóval aki házat készül vásárolni, annak írtó érdekes dolgok vannak ott. Egy perccel a beérkezés után máris azon gondolkodtam, h ki visz kit? Gyakorlatilag Tibike futott elöl s én utána. Ahol meg akartam állni, ott felvettem az ölömbe. Kivéve a függönyösnél... jajj Istenem olyan gyönyörű textíliák voltak... ott kekszük volt a néniknek, tehát ott nem kellett felvennem :D
Sok mesélnivaló nincsen: Tibike futott elöl s én utána. Ezt már mondtam. A baumax-os standnál történt a dolog: csomó-csomó virág kitéve, s mondom: gyere Tibike, szagoljuk meg a virágokat. Már majdnem sikerült is, amikor megláttuk, h a virágok "mögött" "druzsba" és fűnyírógép! Há, hü, bürlá... nem tudom idézni, h miket mondott, de abszolút nyilvánvaló volt: "mit nekem virág, anyukám, amikor itt kerekes dolgok is vannak!"
Csalódottan jöttem haza az expóról, sajnos nem tudtam meg, h mik vannak kiállítva? :(
Ezek után a délutáni játszóterezésen Tibikénk felfedezte a csúszda lényegét! Eleinte rajta akart felmászni, de mutattuk: nem ott megyünk fel, kincsem, hanem itt a lépcsőn! Sokszor elismételtük, de a harmincadik alkalommal már tudta (kb. mert nem számoltam)
Felmászott azon a pár lépcsőn, eltotyogott a csúszdáig, ott dumáltam neki, hogy "na ülj le szépen, ügyes vagy, kincsem, h leültél, most szépen nyújtsd előre a lábadat, úúgy, előre, na várj egy percet, míg édesanya odaér, na most itt vagyok, várlak, na gyere..." És kis gondolkodás után elindult és nagy vigyorogva leérkezett. Lent pedig: "hopppá! Na de ügyes ez a fiúcska!" feldobálás, puszik, stb.
És kezdődött elölről a lépcsőmászás!
Aztán megérkezett Tibi is és mesélem neki a mai nap nagy eseményét, hogy juhéé, a gyerek tud csúszdázni!!! Erre aszongya elviszi egyet ő is csúszdászni. Közben én két másik anyukával ottmaradtam a padon, hogy na véééégre szusszanhatok egyet.
Pár másodperc múlva hátranézek. Tibike ÁLL a csúszda tetején, az uram meg a csúszdával szemben, de vagy másfél méterre attól ZSEBREDUGOTT KÉZZEL!!!
Felszökök, h fussak oda és kezdjem a dumámat, hogy "na ülj le szépen Tibike", de persze későn volt: én rohantam, Tibike egyet lépett és olyan félszegen lesirült a csúszdán, MAJDNEM kiesett, becsszó. A guta szinte megütött... Szerencsére ő még meg sem ijedt különösen... Tibi meg: "azt mondtad tud csúszdázni, ezek szerint mégsem tud"...
Hiába na, a pasiknak mindig igazuk van. :(
2008. október 2., csütörtök
Az én hőstettem :D
Ideje egy kis dicsekvésnek is, ugye?
Nos, hogy ne romoljon meg a szilva, amit már rég hoztunk Sárosról, eldöntöttem, hogy lesz egy tutti sütemény belőle. Otthon többször is sütöttünk a nyáron, de a receptet nem írtam le, gondoltam észben tartom. Hát sikerült is.
Vagy felét elküldtem a tegnap este a focimeccsetnéző fiúknak a céghez. Tibi azt mondta, h sikere volt :) Ennek örülök persze, mint minden szangvinikus.
Szóval így nézett ki:
A receptet is leírom nagy buzgalmamban:
Egy fél margarint (nekem a vaj szimpatikusabb) tüzön megolvasztunk, belepottyantunk 3 tojássárgát, negyed liter cukrot és negyed liter tejet. Összekavarjuk. Aztán hozzákavarunk fél liter lisztet és egy sütőport. (A lisztet ajánlatosabb kézi mixerrel adni hozzá, sokkal könnyebb.)
Na, ezt a keveréket beletöltjük a tepsibe, amit előzőleg természetesen kibéleltünk sütőpapírral (vagy kiolajoztuk és kiliszteztük). Megszórjuk grízzel (én ezt el szoktam felejteni, de sebaj), majd rátesszük a fél szilvákat (lehet egyéb gyümölcs is. Nekünk a rebarbara és az őszibarack is bevált). Előmelegített lerben sütni kezdjük. Ekkor felverjük a 3 tojás fehérjét kemény habbá és hozzáadunk 2oo gr cukrot (ez egy szűk negyed liter). Amikor félig megsült, akkor kivesszük, ráöntjük és elsimítjuk a habot. Visszadugjuk és 5-1o centire nyitvahagyott lerajtóval sütjük tovább (ez a csel, hogy ne száradjon ki a hab).
Mindenkinek ajánlom, mert hamar megy és írtó finom!
:D
Nos, hogy ne romoljon meg a szilva, amit már rég hoztunk Sárosról, eldöntöttem, hogy lesz egy tutti sütemény belőle. Otthon többször is sütöttünk a nyáron, de a receptet nem írtam le, gondoltam észben tartom. Hát sikerült is.
Vagy felét elküldtem a tegnap este a focimeccsetnéző fiúknak a céghez. Tibi azt mondta, h sikere volt :) Ennek örülök persze, mint minden szangvinikus.
Szóval így nézett ki:
A receptet is leírom nagy buzgalmamban:
Egy fél margarint (nekem a vaj szimpatikusabb) tüzön megolvasztunk, belepottyantunk 3 tojássárgát, negyed liter cukrot és negyed liter tejet. Összekavarjuk. Aztán hozzákavarunk fél liter lisztet és egy sütőport. (A lisztet ajánlatosabb kézi mixerrel adni hozzá, sokkal könnyebb.)
Na, ezt a keveréket beletöltjük a tepsibe, amit előzőleg természetesen kibéleltünk sütőpapírral (vagy kiolajoztuk és kiliszteztük). Megszórjuk grízzel (én ezt el szoktam felejteni, de sebaj), majd rátesszük a fél szilvákat (lehet egyéb gyümölcs is. Nekünk a rebarbara és az őszibarack is bevált). Előmelegített lerben sütni kezdjük. Ekkor felverjük a 3 tojás fehérjét kemény habbá és hozzáadunk 2oo gr cukrot (ez egy szűk negyed liter). Amikor félig megsült, akkor kivesszük, ráöntjük és elsimítjuk a habot. Visszadugjuk és 5-1o centire nyitvahagyott lerajtóval sütjük tovább (ez a csel, hogy ne száradjon ki a hab).
Mindenkinek ajánlom, mert hamar megy és írtó finom!
:D
2008. szeptember 30., kedd
Problémás skype-olás
Sokan panaszkodnak, h nem válaszolok a skype hívásra. Barátok, rokonok, ismerősök. Hát kéremszépen ez tévedés: Írásban általában válaszolok, csak a hívásra nem. Elmagyarázom:
Előszöris ritkán lépek be, mert inkább a Yahoo Messengert használom. Ha belépek, az legtöbbször azért van, h Tibivel tudjak kommunikálni, ti. neki a cégnél skype van. Nos ha valaki hív, akkor több lehetőség is van:
1. Tibike alszik.
a. le van halkítva. Ez szerencsés eset, mert Tibike sem ébred meg. Viszont én sem hallom, h csenget, tehát esély sincsen rá, h felvegyem.
b. nincsen lehalkítva. Ilyenkor hanyatt homlok rohanok, h nyomjam ki a hívót, h Tibike nehogy az istenért felébredjen.
2. Tibike nem alszik.
a. itthon vagyunk és lehalkítva maradt: Semmi esly, h észrevegyem a hívást.
b. itthon vagyunk és hangosan cseng: Tibike azt mondja, hogy "hö". AKkor felveszem, beszélni kezdek. Ő akkor jön, mászik rám, a mikrofont el akarja szedni, ha nem adom oda, akkor hiszti... Szóval beszélni lehet, de elég problémás.
c. elmentünk itthonról... Igen, sokszor van olyan, h elmegyünk itthonról, de a gépet bekapcsolva hagyjuk.
Nos, mint a fentiekből kiderül, elég nehéz bennünket skype-on elérni.
És most azt is elmondom, hogyan jutott eszembe erről írni: tegnap Tibike elalszik, belépek a skype-ra Tibivel csettelni, mert máshogy nem sikerül elérnem az uramat. Közben hív Erika. Nem hangos, de látom a hívást, mert itt ülök a gép előtt. Felveszem, h ne szerezzek magamnak egy újabb haragost. Tibikét egy óra alvás után feldumálom. A gyermek nyűg egész nap. Vissza nem alszik. Nekem elmaradt a mosogatás, el a főzés, el minden. (Virslit ebédelt a gyermek, mert esélyem sem volt levest főzni ezek után.) Ideges voltam és edöntöttem, h továbbra sem válaszolok a skype-ra.
Javaslatom: Hagyjatok írásban üzit s majd visszahívlak, amikor időm van és a helyzet is megfelelő. Kérlek ne haragudjatok rám emiatt. A megértést köszönöm!
Előszöris ritkán lépek be, mert inkább a Yahoo Messengert használom. Ha belépek, az legtöbbször azért van, h Tibivel tudjak kommunikálni, ti. neki a cégnél skype van. Nos ha valaki hív, akkor több lehetőség is van:
1. Tibike alszik.
a. le van halkítva. Ez szerencsés eset, mert Tibike sem ébred meg. Viszont én sem hallom, h csenget, tehát esély sincsen rá, h felvegyem.
b. nincsen lehalkítva. Ilyenkor hanyatt homlok rohanok, h nyomjam ki a hívót, h Tibike nehogy az istenért felébredjen.
2. Tibike nem alszik.
a. itthon vagyunk és lehalkítva maradt: Semmi esly, h észrevegyem a hívást.
b. itthon vagyunk és hangosan cseng: Tibike azt mondja, hogy "hö". AKkor felveszem, beszélni kezdek. Ő akkor jön, mászik rám, a mikrofont el akarja szedni, ha nem adom oda, akkor hiszti... Szóval beszélni lehet, de elég problémás.
c. elmentünk itthonról... Igen, sokszor van olyan, h elmegyünk itthonról, de a gépet bekapcsolva hagyjuk.
Nos, mint a fentiekből kiderül, elég nehéz bennünket skype-on elérni.
És most azt is elmondom, hogyan jutott eszembe erről írni: tegnap Tibike elalszik, belépek a skype-ra Tibivel csettelni, mert máshogy nem sikerül elérnem az uramat. Közben hív Erika. Nem hangos, de látom a hívást, mert itt ülök a gép előtt. Felveszem, h ne szerezzek magamnak egy újabb haragost. Tibikét egy óra alvás után feldumálom. A gyermek nyűg egész nap. Vissza nem alszik. Nekem elmaradt a mosogatás, el a főzés, el minden. (Virslit ebédelt a gyermek, mert esélyem sem volt levest főzni ezek után.) Ideges voltam és edöntöttem, h továbbra sem válaszolok a skype-ra.
Javaslatom: Hagyjatok írásban üzit s majd visszahívlak, amikor időm van és a helyzet is megfelelő. Kérlek ne haragudjatok rám emiatt. A megértést köszönöm!
Mi van a képen?
Kíváncsian figyeltem, h vajon Tibike felismeri-e az embereket képről? Eleinte biztos voltam benne, mert amikor saját magáról látott fényképet, mindig nagyon boldog lett. Igen ám, de más kisbabák képei is ugyanazt az örömet váltották ki. Szóval nem tudom. Amióta a legutóbbi medgyesi látogatásunkról visszajöttünk, azóta naponta mutogatom neki a nagyszülei képét, és mindig örül neki. Hát nem tudtam, h mi ez a nagy öröm? De a tegnap rájöttem, h valószínűleg ismerősök neki a képről a figurák. Ugyanis megszerezte a pénztárcámat és kinyitani is sikerült neki. Benne meglátta Csapja fényképét (Csapja=édesapám). Annyira elkezdte mutogatni és magyarázni hozzá (bürlá-bürlá-bürlá), hogy mostmár egészen biztos vagyok bene, hogy felismerte :)
Ha már a képekről van szó, elmondom azt is, hogy a napokban jártam úgy, hogy jaurtevés közben múúgat a gyerek (nem nyihahaházik :)) ), nem
értettem, h jön ide a múgatás. Hát aztán kiderült: a Napolactos
jaurtosdobozon apró kis tehenek láthatóak. :))
Ha már a képekről van szó, elmondom azt is, hogy a napokban jártam úgy, hogy jaurtevés közben múúgat a gyerek (nem nyihahaházik :)) ), nem
értettem, h jön ide a múgatás. Hát aztán kiderült: a Napolactos
jaurtosdobozon apró kis tehenek láthatóak. :))
2008. szeptember 28., vasárnap
Nyihahaházás a bulis hétvégén
A hétvégéről azt szeretném megjegyezni, h kirígtunk a hámból. Úgy kezdődött, h Éviéknél bébiszitteltem egy szűk órát. Jó volt, szeretném, ha 3 kisgyerekem lenne :)
Évi szülői értekezletre ment az oviba. Az apuka még nem ért haza. Bevállaltam, h ottmaradok a két kislánnyal, plusz az én kisfiammal.
A kislányok rajzfilmet nézhettek. Mauglit. Nézték is, szemük sem rebbent. Én közben sütöttem a palacsintát, amit Évi megkavart, de megsütni már nem volt ideje. Semmi gond nem volt. Egyszercsak a TV kiírta, hogy "No Signal". Mi lehet-mi lehet? Hát Tibikém vigyorog egy távírányítóval a kezében :))
Addigra voltak már készem-palacsinták. Uzsonnáztunk, s közben hazajött az apuka. Visszaállította a rajzfilmet. Aztán megjött Tibi, majd Évi is. Későre értünk haza, de jó volt.
Másnap, szombaton beugrottunk ismét, mert péntek este ottmaradt a bicikli. Vittük a gyerekülést i, mert gonodltuk, h a két Tibi majd biciklivel jön haza én meg autóval. Igen ám, de kiderült, h ma (szombaton) szaunázós buli van itt. Marasztaltak, s mi szégyelltük ugyan egy kicsit, de azért maradtunk. Ma is jó volt, ma is későn értünk haza, s ma is otthagytuk a biciklit :))
Vasárnap aztán a kétkerekű is hazakerült. :))) És hétfőtől szigorú Tibike-program visszaállítás folyik. :)
Nézzétek meg ezt a kis videót, szombaton készült.
/>
Most pedig szép estét kívánok!
Évi szülői értekezletre ment az oviba. Az apuka még nem ért haza. Bevállaltam, h ottmaradok a két kislánnyal, plusz az én kisfiammal.
A kislányok rajzfilmet nézhettek. Mauglit. Nézték is, szemük sem rebbent. Én közben sütöttem a palacsintát, amit Évi megkavart, de megsütni már nem volt ideje. Semmi gond nem volt. Egyszercsak a TV kiírta, hogy "No Signal". Mi lehet-mi lehet? Hát Tibikém vigyorog egy távírányítóval a kezében :))
Addigra voltak már készem-palacsinták. Uzsonnáztunk, s közben hazajött az apuka. Visszaállította a rajzfilmet. Aztán megjött Tibi, majd Évi is. Későre értünk haza, de jó volt.
Másnap, szombaton beugrottunk ismét, mert péntek este ottmaradt a bicikli. Vittük a gyerekülést i, mert gonodltuk, h a két Tibi majd biciklivel jön haza én meg autóval. Igen ám, de kiderült, h ma (szombaton) szaunázós buli van itt. Marasztaltak, s mi szégyelltük ugyan egy kicsit, de azért maradtunk. Ma is jó volt, ma is későn értünk haza, s ma is otthagytuk a biciklit :))
Vasárnap aztán a kétkerekű is hazakerült. :))) És hétfőtől szigorú Tibike-program visszaállítás folyik. :)
Nézzétek meg ezt a kis videót, szombaton készült.
/>
Most pedig szép estét kívánok!
2008. szeptember 22., hétfő
Bővülő szókincs
Ezennel felsorolom, h eddig milyen szavakat tud a mi kis hősünk!
Az állatok közül megmutatja, hogy csinál a kutya (ezt nem tduom leírni, hogy csinál, mert magyar karakterekkel nem írható le, ugyanis a kicsi száját ki sem nyitja hozzá). Aztán a cica (mnáááá), aztán a tehén (mmm) - ezt kéne látni, olyan kis összecsücsörített száj :D
Ezenkívül "hámm", ez minden, ami kajával kapcsolatos. De mostanában ő szereti fogni a kicsikanalát, és amikor bekapja, akkor mondja, hogy "hámm". Legtöbbször amire bekapja, arra már semmi sincsen rajta. Amit mártott vele, az már régesrég landolt a szőnyegen, a sarokülőkén, az abroszon, a széken vagy a ruháján. Az előkén ritkán.
Ezen kívül van a telefonálás bemutatása, amikor azt mondja, hogy hö vagy ha, vagy ho?... nem csak telefont, hanem bármi egyebet a fülecskéjéhez tart és mondja, hogy "hö".
És amikor valami hangot hall, akkor is azt mondja, hogy "hö". Ehhez felemeli a kicsi tömzsi mutató ujjacskáját. Ha a szomszéd zárja az ajtóját, repülőgép hallatszik vagy vonat... szóval ha valami hangra kell figyelni, akkor azt így jelzi.
Hát kb ennyit beszél a mi nyelvünkön a mi kicsi fiacskánk, de ezen kívül sokmindent mond a saját nyelvén és annyira tud mutogatni, hm-getni, nyávogni, sírni, huncutkodni, hogy mi majdnem száz százalékosan megértjük Őt! :)
Az állatok közül megmutatja, hogy csinál a kutya (ezt nem tduom leírni, hogy csinál, mert magyar karakterekkel nem írható le, ugyanis a kicsi száját ki sem nyitja hozzá). Aztán a cica (mnáááá), aztán a tehén (mmm) - ezt kéne látni, olyan kis összecsücsörített száj :D
Ezenkívül "hámm", ez minden, ami kajával kapcsolatos. De mostanában ő szereti fogni a kicsikanalát, és amikor bekapja, akkor mondja, hogy "hámm". Legtöbbször amire bekapja, arra már semmi sincsen rajta. Amit mártott vele, az már régesrég landolt a szőnyegen, a sarokülőkén, az abroszon, a széken vagy a ruháján. Az előkén ritkán.
Ezen kívül van a telefonálás bemutatása, amikor azt mondja, hogy hö vagy ha, vagy ho?... nem csak telefont, hanem bármi egyebet a fülecskéjéhez tart és mondja, hogy "hö".
És amikor valami hangot hall, akkor is azt mondja, hogy "hö". Ehhez felemeli a kicsi tömzsi mutató ujjacskáját. Ha a szomszéd zárja az ajtóját, repülőgép hallatszik vagy vonat... szóval ha valami hangra kell figyelni, akkor azt így jelzi.
Hát kb ennyit beszél a mi nyelvünkön a mi kicsi fiacskánk, de ezen kívül sokmindent mond a saját nyelvén és annyira tud mutogatni, hm-getni, nyávogni, sírni, huncutkodni, hogy mi majdnem száz százalékosan megértjük Őt! :)
2008. szeptember 16., kedd
Igazi hiszti!
Kéremszépen, egy világ omlott össze bennem. Ekkora hisztit tud csapni az én fiam? Az enyééém? Amikor azt hittem, h a képét ki lehetne tenni a szentek közé a templomba :(((
Elölről kezdem: 2 napja csak esik, hideg van és az embernek még élni sincsen kedve. A játszótér vizes, a fű, a járda, a padok, midnen vizes. Kimenni nem lehet. De egész nap a házban maradni sem lehet... Délelőtt benéztünk a suliba, hogy szívjunk egy kis iskolaszagot. Jókor érkeztünk, a könyvtáros néninek szülinapja van, volt kávé és finom kalács is. De nem is erről akartam mesélni. Hanem: délután elmentünk plázázni a Pólusba. Előszöris a Grigóban felszedtük Ákoskát és az anyukáját, majd onnan irány a Polus. A Miniblu-ban le vannak árazva a kisautók, így aztán bevonultunk és anyukákul önfeledten válogattunk. Nem is lett volna ezzel semmi baj, de a kassza felé Tibikém észrevette a bicikliket, tricikliket, autócskákat. Azokat, amikre rá is lehet ülni. Hát amíg kifizettem a kasszánál a cuccot, addig el is szabadult. Érdekes, hogy máskor nem tudok elmenni a wc-ig, úgy üvölt utánam, most pedig tisztára elfelejtette, hogy neki létezik anyja, csak ment motorozni! Végeztem a kasszánál, aztán visszaléptem a fiamért.
Nahááát... ezt a cirkuszt. Annyi ember előtt... csak üvöltött, én őt be a hónomalá és rohantam kifelé. Még 1o perc múlva is hüppögött, az arca el volt torzulva a dühös
bömböléstől.
Volt a táskámban egy dobozos hűsítő (még Szovátáról maradt, azóta tartogatom "vésztartaléknak"), azzal megkínáltam. Bevágta a 2 decit és utána is csak
hüppögött.
El akartam vinni a mosdóba, hogy mossam meg a képét hideg vízzel. Már majdnem oda is értem, amikor megláttam, hogy a mosdók felé egy IGAZI BICIKLIÜZLET előtt kell elmenni. Úgy jöttem visszfelé mint a kisangyal, lábujjhegyen, nehogy elölről kezdődjön a "buli". Végül találtam egy szökőkutat, s abba mártottam a kezem, hogy a krokodilkönnyeket letöröljem a gyermekem arcocskájáról.
Aztán valahogy elfelejtette a bicikliket, tricikliket, autócskákat, bementünk a Carrefour-ba soppingolni. Ott meg folyamatosan nyomtuk a gyerekekbe a kekszet, csakhogy csend legyen! Na ennyit az elvekről és a következetességről...
Elölről kezdem: 2 napja csak esik, hideg van és az embernek még élni sincsen kedve. A játszótér vizes, a fű, a járda, a padok, midnen vizes. Kimenni nem lehet. De egész nap a házban maradni sem lehet... Délelőtt benéztünk a suliba, hogy szívjunk egy kis iskolaszagot. Jókor érkeztünk, a könyvtáros néninek szülinapja van, volt kávé és finom kalács is. De nem is erről akartam mesélni. Hanem: délután elmentünk plázázni a Pólusba. Előszöris a Grigóban felszedtük Ákoskát és az anyukáját, majd onnan irány a Polus. A Miniblu-ban le vannak árazva a kisautók, így aztán bevonultunk és anyukákul önfeledten válogattunk. Nem is lett volna ezzel semmi baj, de a kassza felé Tibikém észrevette a bicikliket, tricikliket, autócskákat. Azokat, amikre rá is lehet ülni. Hát amíg kifizettem a kasszánál a cuccot, addig el is szabadult. Érdekes, hogy máskor nem tudok elmenni a wc-ig, úgy üvölt utánam, most pedig tisztára elfelejtette, hogy neki létezik anyja, csak ment motorozni! Végeztem a kasszánál, aztán visszaléptem a fiamért.
Nahááát... ezt a cirkuszt. Annyi ember előtt... csak üvöltött, én őt be a hónomalá és rohantam kifelé. Még 1o perc múlva is hüppögött, az arca el volt torzulva a dühös
bömböléstől.
Volt a táskámban egy dobozos hűsítő (még Szovátáról maradt, azóta tartogatom "vésztartaléknak"), azzal megkínáltam. Bevágta a 2 decit és utána is csak
hüppögött.
El akartam vinni a mosdóba, hogy mossam meg a képét hideg vízzel. Már majdnem oda is értem, amikor megláttam, hogy a mosdók felé egy IGAZI BICIKLIÜZLET előtt kell elmenni. Úgy jöttem visszfelé mint a kisangyal, lábujjhegyen, nehogy elölről kezdődjön a "buli". Végül találtam egy szökőkutat, s abba mártottam a kezem, hogy a krokodilkönnyeket letöröljem a gyermekem arcocskájáról.
Aztán valahogy elfelejtette a bicikliket, tricikliket, autócskákat, bementünk a Carrefour-ba soppingolni. Ott meg folyamatosan nyomtuk a gyerekekbe a kekszet, csakhogy csend legyen! Na ennyit az elvekről és a következetességről...
2008. szeptember 15., hétfő
Jobbkezes!
Régóta figyelem, hogy vajon jobb- vagy balkezes-e Tibike? Eddig nem tudtam eldönteni, mert ha kaját adtam, akkor néha a jobb, néha pedig a bal kezével gyömöszölte a szájába. Amikor fogat mos, akkor is néha a bal, máskor a jobb kezébe fogja a fogkefét. Szóval kb egyforma arányban használta hol egyiket, hol másikat. Azonban egy ideje figyelem, hogy enni már szinte mindig csak jobbkézzel eszik. A fogkeféjét sokáig a balban fogta, amikor berágta (azért belátom: túlzás fogmosásnak nevezni) de egy ideje áttért jobbra és elég kitartó...
Ma már ki merem jelenteni, hogy jobbkezes a drágánk.
Ma már ki merem jelenteni, hogy jobbkezes a drágánk.
2008. szeptember 12., péntek
Piacolás, őszi eltevés és hátha házvásárlás is lesz
Nagy dolog történt ma is. Ugyanis ma először voltunk gyalog a piacon! Nekem egyedül 3 perc lenne odamenni, de ketten mentünk vagy húszat is. Sok dolog akadt útközben: megnézni egy csomó autónak a kerekét, aztán a másik kerekét. Akkor biciklisek is jöttek-mentek. Sőt: egy lovacskát is láttunk. Addig álltunk mellette (hadonászva és "magyarázva") amíg a rajtaülő cigók kikukázták magukat. Remélem nem zavartuk őket :))
Vásároltunk őszibarackot, sárgadinyét, sőt, egy hirtelen elhatározásból egy kg áfolyát is vettünk, ebből szörp lesz, már útnak is indítottam.
Be vagyok pörögve, a tegnap ugyanis kompótot tettem el: sárgadinye és őszibarack kompót. A dunsztolástól kicsit féltem, de Csannával konzultáltam telefonon és rájöttem, h nem lehet elrontani.
És persze pezsgünk folyamatosan, egyre inkább meg akarjuk venni azt a házat (amit "Pika" árul Györgyfalván). Erről még mesélek. Nem most, mert felébredt Tibike és ideges, szeretné, hogy az
állatokat nézzük a könyvében, ne pedig a laptop-on írkáljak...
Vásároltunk őszibarackot, sárgadinyét, sőt, egy hirtelen elhatározásból egy kg áfolyát is vettünk, ebből szörp lesz, már útnak is indítottam.
Be vagyok pörögve, a tegnap ugyanis kompótot tettem el: sárgadinye és őszibarack kompót. A dunsztolástól kicsit féltem, de Csannával konzultáltam telefonon és rájöttem, h nem lehet elrontani.
És persze pezsgünk folyamatosan, egyre inkább meg akarjuk venni azt a házat (amit "Pika" árul Györgyfalván). Erről még mesélek. Nem most, mert felébredt Tibike és ideges, szeretné, hogy az
állatokat nézzük a könyvében, ne pedig a laptop-on írkáljak...
2008. szeptember 9., kedd
Hőstettek
Máris kezdem mesélni a fiam hőstetteit:
1. tegnap először feljött a saját lábán a negyedik emeletre! Pontosabban: 3 és fél emeletet jött. Az első felet felhoztam, mert lent meg volt kötve egy bicikli és féltem, nehogy visszamenjen HOZZÁ.
2. felmászott a székre, a székről átpréselte magát a sarokülőkére. Ott megragadta az etetőszékét és vigyorgott felém, hogy látom-e milyen ügyes. Majd mondtam neki, hogy "na, ülj be ügyesen a székedbe". És láss csodát: bemászott egyedül!
Nos, ilyen hőstettekre képes a kissrácunk mostanában! Mi persze büszkék vagyunk rá!
1. tegnap először feljött a saját lábán a negyedik emeletre! Pontosabban: 3 és fél emeletet jött. Az első felet felhoztam, mert lent meg volt kötve egy bicikli és féltem, nehogy visszamenjen HOZZÁ.
2. felmászott a székre, a székről átpréselte magát a sarokülőkére. Ott megragadta az etetőszékét és vigyorgott felém, hogy látom-e milyen ügyes. Majd mondtam neki, hogy "na, ülj be ügyesen a székedbe". És láss csodát: bemászott egyedül!
Nos, ilyen hőstettekre képes a kissrácunk mostanában! Mi persze büszkék vagyunk rá!
Indulunk
Miután már több mint egy éve készülök blogot kezdeni, hát itt az ideje. Nem?
Hármunkról fog szólni: Réka és a két Tibi. De azt hiszem, leginkább mégis Tibikéről. Furdall a lelkiismeret, h más anyák milyen lelkiismeretesek, vezetnek babanaplót. Én nem írtam, mert azt gonodltam, h mindenre emlékezni fogok. Hát nem. Tibike még csak 1 éves és 4 (majdnem 5) hónapos, de már nem emlékszem, h mikor nőttek ki a fogai, azt tudom, h most 8 van összesen. Mikor mit evett, mikor állt fel, mikor kezdett mászni, stbstb... Szóval már nem emlékszem semmire, de innen tova másképp lesz, szorgalmasan jegyzetelek!
Remélem kerül majd olyan is, aki elolvassa :)
Hármunkról fog szólni: Réka és a két Tibi. De azt hiszem, leginkább mégis Tibikéről. Furdall a lelkiismeret, h más anyák milyen lelkiismeretesek, vezetnek babanaplót. Én nem írtam, mert azt gonodltam, h mindenre emlékezni fogok. Hát nem. Tibike még csak 1 éves és 4 (majdnem 5) hónapos, de már nem emlékszem, h mikor nőttek ki a fogai, azt tudom, h most 8 van összesen. Mikor mit evett, mikor állt fel, mikor kezdett mászni, stbstb... Szóval már nem emlékszem semmire, de innen tova másképp lesz, szorgalmasan jegyzetelek!
Remélem kerül majd olyan is, aki elolvassa :)
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)